Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-10-12 / 41. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2014- október 12. *• 15 Energia, klímaváltozás és az egyházak szerepe Nemzetközi nagygyűlés Balatonszárszón ► Az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat (ECEN) szeptember 27. és ok­tóber 1. között tartotta tizedik nagygyűlését Balatonszárszón, a Soli Deo Gloria konferencia-központban. Az Energia, klímaváltozás és az egyházak szerepe címmel rendezett tanácskozáson a teremtett világ megőrzésének felelősségét és lehetőségeit érintő kérdésekkel foglalkozott az Európa több mint húsz országá­ból érkezett száznégy résztvevő. A konferencia előkészítését hazai részről dr. Ko­­dácsy-Simon Eszter, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa, az ECEN elnökségi tagja koordinálta. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu alkották. James Jones nyugalma­zott anglikán püspök az energia használatának és a teremtésvé­delemnek a bibliai alapjairól beszélt. Clarisse Kehler Siebert, a Stockholmi Környezetinté­zet munkatársa az Éghajlat­változási Kormányközi Testület jelentésének legújabb eredmé­nyeit mutatta be, melyekre vá­vil szervezetek és az egyházak kooperációs lehetőségeiről tar­tott előadást. Az utolsó plenáris ülésen a meghívott egyházi vezetők mondhatták el a teremtésvé­delem kérdésében megfogal­mazott álláspontjaikat: James Jones püspök az anglikán egy­ház nevében, GuyLiagre főtit­laszul Henrik Grape a Svéd Egy­ház környezetvédelmi lépéseit ismertette. Michael Northcott etikaprofesszor (Edinburghi Egyetem) a keresztény etikából következő döntési helyzeteink­ről beszélt. A klímaváltozás­ból eredő nehézségeket Botos Barbara (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium), Zlinszky János (Egyesült Nemzetek Szerveze­te) és Adrian Shaw (Skót Egy­ház) prezentációi segítségével vitathatták meg a résztvevők. Energiafelhasználásunk kö­vetkezményeiről Dorothea Ha­uptstock, a Wuppertali Klima-, Környezet- és Energiaintézet munkatársa, valamint Munká­csy Béla, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem tanára segítet­te a közös gondolkodást. Végül Fülöp Sándor, a jövő nemzedé­kek országgyűlési biztosa a ci­kár az Európai Egyházak Kon­ferenciáját képviselve, Szabó István püspök pedig a Ma­gyarországi Református Egy­ház részéről fogalmazta meg teológiai gondolatait, vala­mint egyházának felelősségét és szerepvállalását. A nagygyűlésen a résztvevők megismerhették az egyházak te­remtésvédelmi munkáit az egyes országokban, valamint öt tematikus munkacsoport­ban (ökomenedzsment, biodi­­verzitás, klímaváltozás, teológia, életvitel) gondolhatták tovább a plenáris beszélgetéseken el­hangzottakat. A tanácskozás az egyházak szerepvállalását illetően irányo­kat mutatott globális, regioná­lis és lokális szinten egyaránt. Globális szinten állásfoglalásra, valamint az Európa klíma- és A nagygyűlés a balatonboglári evangélikus templomban kez­dődött a teremtés hete nyitó is­tentiszteletével. Jelen voltak a magyarországi evangélikus, re­formátus, katolikus, metodista és ortodox egyház képviselői is. Igehirdetésében dr. Kodácsy Tamás református lelkész arra világított rá, hogy a keresztény ember számára a teremtett vi­lág kincs, melynek őrzését kap­tuk feladatul. Ezért felelősen gondolkodva fel kell, hogy me­rüljön bennünk a kérdés: való­ban szükségünk van annyi ener­giára, mint amennyit felhaszná­lunk? Az istentisztelet végén min­denki egy kulcsot kapott aján­dékba, amely emlékeztethet a teremtés hetének idei mottójá­ul választott igére: „Őrizd meg a rád bízott kincset” (TRm 6,20) A konferencia egyediségét az adta, hogy az éghajlatválto­zással és az energiával kapcso­latos aktuális témáknak nem csupán a tudományos, politikai és gyakorlati megközelítései, hanem ezzel egyenrangúan a teológiai és etikai vonatkozásai is megjelentek. Az alábbi kérdé­sek kerültek a középpontba:. Melyek a legújabb tudományos eredmények az éghajlatválto­zással kapcsolatban? Jó irányba halad-e az európai klíma- és energiapolitika? Milyen plusz­dimenziót ad a keresztény szemlélet a környezetvédelem­mel kapcsolatos kérdéseknek? Mekkora szerepet vállaljanak az egyházak a nemzetközi klíma- és energiapolitikában? Mit te­hetnek a helyi közösségek? Mi­ben rejlik a keresztény ember személyes felelőssége? A meghívott előadók körét teológiával, kutatással, klíma- és energiapolitikával foglalkozó külföldi és hazai szakemberek Az ECEN-konferencián élénk viták bontakoztak ki olyan kényes kérdésekről, mint például az atomenergia felhaszná­lása, az Európai Unió bizottságainak munkája. Az egyik résztvevő felvetette, hogy az európai keresztény egyházaknak közös pénzt kellene bevezetniük, piacra dobniuk. „Nézzük meg, képesek va­gyunk-e szembemenni a jelenlegi gazda­sági folyamatokkal!” - indítványozta. Az egyik leglelkesebb előadó Michael Northcott, az Edinburghi Egyetem eti­kaprofesszora volt. Rámutatott arra a há­rom problémára, amely jelenleg vakvá­gányra viszi a klímaváltozással kapcso­latos gondolkodásunkat és döntéseinket. Az első problémát a bioüzemanyagok használatát szorgalmazó európai uniós döntések jelentik. Az unióban tervbe vették, hogy minden ország a dízelolaj­­szükségletégnek legalább tíz százalékát bioüzemanyagból fedezze. A döntés azonban indirekt módon az őserdők ki­irtását támogatja, hiszen a biodízel alapanyagát nagyrészt ezek fáinak kiter­melése árán szállítják az európai orszá­gokba. Hazai szinten ez a kérdés úgy ve­tődik föl: jó megoldás-e, ha a termőföl­deket arra használjuk, hogy üzemanya­got termelünk, és nem élelmiszert? A másik gond, hogy az egyes európai fejlett országok azon az áron csökken­tik szén-dioxid-kibocsátásukat, hogy a termelésüket Távol-Keletre viszik, Kíná­ba és Indiába. Ezzel óriásira nő a mun­kanélküliség, és ellenőrizhetetlenné vá­lik a termelés módja. Szomorú példa Banglades, ahol szörnyű katasztrófák vol­tak a helyi munkakörülmények miatt. Az ott létesített üzemek többnyire nagyon környezetszennyezőek is. Európa nem segít, csak magára ölti az olcsó ruhát. A harmadik probléma talán még alapvetőbb: „levegőről” beszélnek, ahe­lyett hogy a „földről” beszélnének - mondta Michael Northcott. A nagy kérdés, amelyről úton-útfélen beszélnek, a szén-dioxid-kibocsátás, és nem az, ami miatt ez a kibocsátás történik. Ezer kö­rül van azon vállalatoknak a száma, ame­lyek érdekeltek a kőolaj és földgáz kiter­melésében. Ezek a vállalatok ellenérde­keltek a tekintetben, hogy az igazi prob­lémát ne a levegőben, hanem a föld alatt keressük. Márpedig sohasem a tünetek kezelése a legfontosabb. energiapolitikájának alakításá­ban való aktív részvételre hívtak fel az előadók. Regionális (és or­szágos) szinten a kultúrát, az ok­tatást, a keresztény szemléletű környezeti nevelést emelték ki, hogy a fiatal generációk terem­tésvédelem iránti fogékonysága, felelősségvállalása kialakuljon. Skandináviában és Németor­szágban az egyházak nagy súlyt fektetnek az energiafogyasztás csökkentésére, a megújuló ener­giaforrások használatában való példamutatásra. Lokális szinten a helyi közös­ségek, gyülekezetek lehetnek kulcsszereplők a teremtésvé­delem terén. A konferencia résztvevői ötleteket meríthettek megvalósult épületenergetikai fejlesztésekből, gyümölcsfa-ül­tetési programból, a vidéki gyü­mölcs- és zöldségtermelőket összekapcsoló hálózat kiépíté­séből. Az ilyen kezdeményezése­ket, a teremtésvédelem iránt elkötelezett gyülekezetek mun­káját ismeri el kitüntetéseivel a református Ökogyülekezeti Mozgalom, valamint az evan­gélikus egyház Ararát munka­­csoportja. Idén - amint la­punk múlt heti számában már hírül adtuk - Ökogyülekezeti díjat a Tatai Református Egy­házközség, Ökogyülekezet cí­met pedig a Balatonboglári Evangélikus Egyházközség ve­hetett át. Az esték folyamán a házigaz­da magyar csapat változatos, kötetlen hangulatú ismertető­ket tartott a külföldi vendégek számára hazánk földrajzi, kli­matikus adottságairól, törté­nelméről, kultúrájáról, népzené­jéről, híres magyarok életéről, valamint a magyar nyelv szép­ségeiről. ■ Dr. Gálos Borbála Az atomenergia kényes kérdése is többször felmerült a konferencia folya­mán. Mint ismeretes, a környezetvédő mozgalmak igencsak aggályosnak tart­ják ennek az energiaforrásnak azt a ve­lejáróját, hogy a jövő nemzedékre hagy­ja tárolandó hulladékát. A radioaktív hulladék tárolását célzó beruházások óri­ási anyagi és biztonságtechnikai forrást igényelnek, emiatt csak állami beruhá­zással épülhetnek fel az erőművek. Az egyik előadó így fogalmazott: „Az atomenergia antidemokratikus forrás.” Nem demokratikus, mert eleve lehetet­len az összes résztvevő megkérdezése. Olyan emberek feje fölött hozunk dönté­seket, akik majd kénytelenek elviselni azt a „batyut” amelyet mi a vállukra akasztunk egy-egy erőmű biztonságának kérdésével és maradványainak kezelésével. Több előadó is kifejtette, hogy az Euró­pai Uniónak felül kell vizsgálnia azokat a döntési mechanizmusokat, amelyekkel •maga előtt tolja a klímaváltozás következ­ményeinek a kérdését. Az egyházak sem . tehetik meg, hogy kitessékelik ajtójukon a válaszadás felelősségét. ■ Fekete Ágnes Közös nyilatkozat - levél Európa egyházaihoz Az európai egyházaknak és hitközösségeknek válaszolniuk kell a klímaváltozásra! Kik vagyunk? Az ECEN európai keresztény közösségek hálózata, amely az Európai Egyházak Konfe­renciájának teremtésvédelmi munkájához járul hozzá. Az ECEN tizedik nagy­gyűlésének küldöttei együtt tanácskoztak, tanultak, dol­goztak és imádkoztak Bala­tonszárszón, hogy egy fenn­­tarthatóbb jövő elé nézhes­sünk. Határokon is átívelő, különböző hagyományok­kal rendelkező közösségek­ből érkeztünk, de értéke­inkben és aggodalmaink­ban egyaránt osztozunk egy­mással. Akkor is, ha más­más helyről jövünk, ugyan­azt a levegőt lélegezzük be, s a termőföldnek és a termé­szeti erőforrásoknak ugyan­azon a drága ajándékán osz­tozunk Isten minden földi teremtményével együtt. A teremtett világhoz va­ló viszonyunk teológiai ér­telmezése után szembesül­tünk a klímaváltozás jelen­ségének legújabb tudomá­nyos eredményeivel, és mindezeket politikusokkal is megtanácskoztuk. Ennek nyomán egyre sürgetőbb­nek tartjuk a cselekvést és a változtatást, s egyre erőseb­ben kötelezzük el magunkat ezek mellett. Mit kell tennünk? Arra hívattunk el, hogy mi­közben globálisan tekintünk a világra, helyi szinteken cse­lekedjünk. Egyházakként és hitközösségekként arra hívat­tunk el, hogy óvjuk környe­zetünket, melyet Isten te­remtett, s melynek így min­den élő teremtmény a része. Kérjük az európai egy­házakat és azok vezetőit, hogy válaszoljanak a klíma­­változást előidéző lelki és fi­zikai válságra. James Jones anglikán püspök hozzánk szóló inspiráló szavait követ­ve öt cselekvési területet nevezünk meg. Imádság Hitbeli közösségként imád­kozunk. Meghallgatjuk egy­mást, és megosztjuk aggodal­mainkat, de megosztjuk egy­mással reményünket is. Nemcsak aggódunk azért, hogy milyen hatása lesz a klí­maváltozásnak, hanem re­ménykedünk is a változásban és egy megújult világban. James Jones püspök sza­vaival kövessük Urunk pél­dáját, s imádkozzuk, hogy legyen meg az Úr akarata a földön éppúgy, amint a mennyben! Urunk, Jézus, Ádám gyer­meke, jöjj el dicsőségben, és újítsd meg a föld színét! Személyesség Kövessük Urunk példáját, s biztassuk a hívőket arra, hogy felelős életet éljenek! A klímaváltozás következmé­nyei az éhség, a szomjúság, a betegség, a hajléktalanság és a nyomor. Amikor ezek ellen teszünk, Krisztust szolgáljuk (Mt 25,44). Amikor az ener­giahasználat, az étel- vagy a vízfogyasztás kérdéseiben döntünk, akkor tetteinkkel mások életére és környezeté­re is hatással vagyunk. Ezért minden döntésünket meg kell vizsgálnunk Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának fényében. Gyülekezet A helyi egyházak és hitkö­zösségek Isten szeretetéről tehetnek bizonyságot a te­remtésvédelem terén azáltal, hogy csökkentik tevékenysé­geik ökológiai lábnyomát, vagy megtervezik, hogyan csökkenthetik szén-dioxid­­kibocsátásukat. Az egyházak és hitközösségek sokat te­hetnek az energiahasználat terén a megújuló energiafor­rások támogatásával s a kő­olaj és földgáz használatának csökkentésével. Politika Kérjük az egyházakat és hit­­közösségeket, hogy tekint­sék feladatuknak az éghajlati igazságosság kérdését. Azok tettek a legkevesebbet a klí­maváltozás kialakulásáért, akiket annak hatása legin­kább sújt. A fejlett országok erkölcsi kötelessége egyrészt az ő támogatásuk, másrészt az üvegházhatású gázok kibo­csátásának csökkentése. Ne adjuk fel az igazságtalansá­gokkal szembeni harcot; em­lékezzünk az özvegyasszony könyörgésére a hamis bíró példázatában (Lk 18,1-8)! Bolygó Kezdeményezzük a klíma­kérdésről szóló párbeszé­det azokkal, akik más vallá­­súak, és más hagyományban élnek. Vonjunk be tudósokat és klímakutató szakembere­ket, s keressük annak útjait, hogyan reagálhatunk ezek­re a kihívásokra! Soha ne fe­lejtsük el azokat, akik az éghajlati igazságtalanság leg­nagyobb elszenvedői! Ke­ressük meg azokat a közös pontokat, ahol másokkal együtt a klímaváltozás ellen tudunk tenni! Zarándoklat Párizsba Nincs sok időnk. 2015 de­cemberében a világ nemze­teinek vezetői az ENSZ klí­matárgyalásaira fognak összegyűlni. Az emberek szerte a világban remélik, hogy egy igazságos, átfogó és kötelező jellegű új egyezség jön létre, amely kiút lehet a klímaváltozás általi fenye­getettségből. Ezért eddig az időszakig zarándoklatokra hívunk minden hívő em­bert, szó szerinti és átvitt értelemben is. Legyünk része ennek a zarándoklatnak, ta­nuljunk, imádkozzunk és cselekedjünk ennek a találko­zónak az eredményességéért! Fordította: Kodácsy-Simon Eszter ♦ m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom