Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-12 / 41. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2014. október 12. » 13 „A te jelenléted a mi örömünk” Negyedszer tartották mega hegyvidéki evangélikus napot Nehéz dolog az embernek a saját családjáról elfogulatlanul írni, hiszen nem nagyon ismerünk olyan családot, ahol a szeretet és az öröm mellé ne férkőzne be néhanapján a bosszúság és szomorúság, esetleg a sértődés és bánat. Mégis, ha arra gondolunk, hogy mit kapunk ettől a családtól, jó esetben túlsúlyba kerül a hála és a köszönet. Persze a jó keresztény azonnal felteszi a kérdést: „Vajon én mit adok ennek a családnak?” De ne menjünk ennyire előre... Az idei hegyvidéki evangélikus napon - miközben a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség templomában hallgattam a zenei és irodalmi programot, a rövid áhítatot, s a szünetben kérdezgettem a szereplőket és a hallgatóság egynémely tagját, miért jöttek el, mit várnak ettől a naptól - egyszerre csak teljesen egyértelműen megfogalmazódott a fejemben egy mondat: „Én ettől az evangélikus közösségtől eddigi életem több mint négy évtizede alatt csak jót kaptam.” Akkor most ennyire elfogult vagyok, hogy a Kék Golyó utcai evangélikusok szemében már a gerendát se látom? Sőt az is elképzelhető, hogy mégis jobban mulattunk volna, mondjuk, egy pálinka- vagy esetleg egy filmfesztiválon. Mégsem ezekre tértünk be, hanem ebbe a budai templomba, annak is egy evangélizációs rendezvényére, miként minden vasárnap és hétköznap is a különböző összejövetelekre. Úgy is fogalmazhatnám a testvéreknek, hogy vasárnaponta futva szaladok be ebbe a templomba, és nemcsak azért, mert mindig késésben vagyok, hanem mert az ember, aki szerelmes, az alig várja, hogy a szerelmével találkozhasson. Szalad elébe, hogy köszönthesse őt, hogy hálát adjon neki, hogy ragyogásával betöltekezhessen. Nincs lélegzés. És nincs élet. Nélküle. Csak a Van. A szépséges, igaz Isten és az ő egyszülött Fia, a Jézus Krisztus. Semmifajta kétely nem férhet ahhoz, hogy aki hétről hétre, évről évre ott ül ezekben a padsorokban, hogy Isten igéjét hallgassa, az az ember megmásíthatatlanul, a szíve legmélyén megértette a tudást, amelyért nemcsak élni érdemes, mint igaz szerelemért - mely nem egoista, vezették be keresztény ihletettségű rockzenekarukat. Miért is ne? Isten nem írta elő a formát, hanem csak a tiszta szívet. Lehet, hogy némelyeknek azért kishanem megosztó és önátadó -, hanem egylényegűvé vált a megbocsátás erejével, és megismerte a feloldozás békéjét. A szabadság azt jelenti, hogy rendelkezel a megbocsátás erejével. Hogy embertársadban meglátod az esendőt. Az ember fiát. És szolgálod őt. Teljes szívedből, teljes lelkedből. * * * A huszonöt éve fennálló hegyvidéki kórus dicsőítő énekkel és zsoltárokkal kezdte október 4-én délelőtt a találkozót, majd az eső miatt az egybegyűltek bevonultak a templomba, hogy itt alázatos és még méltóbb környezetben tovább folytatódjék a negyedik hegyvidéki evangélikus nap az ifjúsági csoport színdarabjával. Keczkó Szilvia lelkész áhítatában a 2014- es év bibliaolvasó Útmutató szerinti igéjére hívta fel a figyelmet: „De nekem olyan jó Isten közelsége!” (Zsolt 73.28a) Ezt követte az alig egy éve megalakult Trademark zenekar. Lelkészünk, Keczkó Pál ezúttal mint dobos mutatkozott be. Nagy Ildikó, Mátyássy Gábor és Szemerei Benjámin társaságában úgynevezett kultúrsokként < •LLI CC CTI 1/1 U O ■< M 1/1 Ö O sé mégis hangos volt az előadás. A mellettem ülő idős testvérem az előadás alatt végig magába mélyedve imádkozott, gondolom, nem a műsor végét vizualizálta... Záróakkordként egy tökéletesen megkomponált zenés irodalmi órának lehettünk tanúi. Fabiny Tamás püspök és Gryllus Dániel, a legendás Kaláka együttes megalapítója közösen idézte fel a 20. század egyik legismertebb evangélikus költőjének, Weöres Sándornak a műveit. Az előadás keretét a teremtő Atya, a Fiú és a Szentlélek mindent betöltő szépségének gondolata adta, mely egyben Weöres Sándor ihletettségének forrására utalt. Bátran vallotta a költő már 1970-ben, hogy számára csak egyetlen ember létezik: Jézus Krisztus, s életünk célja a vele való egységhez visszatérni. Ezért keressük fel az áldott, szent helyeket, mint a hegyvidéki templom, s zengjük ott a dicsőítő énekeket olyan embertársainkkal együtt, akiknek Isten közelsége, a hozzá való törekvés nem múló divat, hanem az egyetlen és létező valóság. Az örök élet kapuja. ■ BükyAnna Kirándulás a reformáció forrásvidékére Holger Mánké, a soproni gyülekezet német lelkésze - aki valamikor olyan sok időt töltött a budavári gyülekezetben, hogy már tiszteletbeli budavárinak számít - és Bence Imre budavári lelkész 2013-ban összedugták a fejüket, és elhatározták, hogy a két gyülekezet a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve közös kirándulássorozatot szervez a reformáció forrásvidékeire. Tavaly ősszel ellátogattunk Sárvárra, ahová eljöttek a soproniak is. Idén szeptember 27-én pedig Sopronba mentünk, s ide eljöttek a sárváriak is. Sopronban a német ajkú lakosság körében hamar elterjedt és ismertté vált Luther tanítása, így Magyarországon a reformáció jelei először ebben a városban mutatkoztak. A soproniak a visszakapott, impozánsan felújított iskolaépületben fogadtak bennünket meleg szeretettel és friss kávéval, süteménnyel. A Berkenye citerazenekar vezette vidám énekléssel kezdődött a délelőtti program. Holger Mánké tartott áhítatot ékes magyarsággal. Az áhítatot felesége, Mánké Lackner Eszter ötletes rajzai színezték és tették nyomatékosabbá. A német lelkész arról beszélt, fontos, hogy a reformáció egyéni életünkben is valóság legyen. Mert újítani mindenki szeret. Sokszor azonban csak úgy akarunk reformálni, mint a tévé előtt ülő drukker, aki sörrel és ropival a kezében jól tudja, hogyan kellene a pályán dolgozni, de nekünk nem a pálya szélén álló drukkereknek kell lennünk, hanem be kell állnunk játékosnak. Az áhítat után Richly Zsolt - soproni származású budavári gyülekezeti tag, aki animációs rendezőként megálmodta a Luther-rajzfilmet - tartott előadást a készülő sorozatról. Izgalmas volt belelátni a kulisszatitkokba. Még izgalmasabb volt látni egy részletet a filmből. Erről csak annyit, hogy már alig várom, hogy láthassam az egészet. Ebédre finom pizzával kedveskedtek a vendéglátók, majd Gabnai Sándor esperes, helyi lelkész idegenvezetésével belvárosi sétára indultunk. Sopron nevezetességei közül elsősorban az evangélikusság történetét felidéző helyszíneket tekintettük meg. Délután, a hazaindulás előtt még kimentünk a Lövérekbe, a Deákkúthoz. Itt Tóth Károly lelkész tartott áhítatot. A most soproni lelkészként szolgáló Tóth Károllyal különösen is öröm volt a találkozás, hiszen néhány éve Budavárban volt hatodéves, így kedves emlékek is fölidéződtek. Arról beszélt, nem véletlen, hogy a Deák-kúthoz mentünk ki. Csodálatos hely: az erdőben a fák koronáján áttetsző lenyugvó nap, a forrásból csordogáló víz igazi megnyugvást adott. A hely szépségén túl a történelmi jelentősége is azt az üzenetet hordozza, hogy visszamentünk a forráshoz, de ami ennél is fontosabb: az embernek mindig vissza kell találnia a forráshoz, az Istenhez. A lenyugvó nap búcsúzott a fák koronái között, s mi is búcsúztunk. Hazaindultunk. Jövőre veled, veletek, de nem ugyanitt - mondtuk a sárváriaknak és a soproniaknak -, hanem Budavárban. Ott kutatjuk tovább a reformáció gyökereit, forrásait. Hazafelé a buszon az útra készített énekfüzetekből még énekeltünk, aztán Bence Imre lelkész búcsúszavaival és áldáskívánásával begördültünk a Széna térre. Hála Istennek, hogy minden baj nélkül és gazdagodva hazaérkezhettünk a reformáció forrásvidékeinek felkeresését célzó kirándulássorozatunk második állomásáról. Három kapocs a két gyülekezet között, de biztos, hogy ennél több is van, s a legfőbb kapocs köztünk Jézus Krisztus. Bencéné Szabó Márta lelkész Rovatunkban eddig az Evangélikus Országos Múzeumról, az Evangélikus Országos Levéltárról, a győri Ráth Mátyás Gyűjteményről, illetve a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium muzeális könyvtáráról olvashattak. Most a Soproni Evangélikus Gyűjtemény kerül sorra. Nem csupán az ott őrzött gyűjteményi anyagról számolhatunk be, hanem a közelmúltban és a jelenben zajló fejlesztésről is. Örvendetes tény, hogy egyházunk gyűjteményeit tekintve nemcsak az országos intézmények körében, hanem több vidéki gyűjteményben is tapasztalható előrelépés. Ezek az intézmények saját anyagaik őrzése és feldolgozása mellett egyházmegyéjükben, régiójukban segítséget nyújthatnak a gyülekezeteknek; például az iratmentésben és a gyűjteményi anyagok szakszerű kezelésében láthatnak el feladatokat, adhatnak tanácsokat. Az egyházmegyei gyűjteményi megbízottakkal együttműködve a vidéki gyűjtemények szakképzett munkatársaikkal, az egyházunk gyűjteményeiben alkalmazott egységes szakmai elvek követésével - szükség esetén biztosítékot jelenthetnek a jövőre nézve a veszélyeztetett állapotú egyházközségi, egyházmegyei anyagok mentése, őrzése, szakszerű feldolgozása terén is. A Soproni Evangélikus Gyűjtemények a megújulás útján THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra A nagy múltú soproni gyülekezet a 16. század óta gyűjti folyamatosan az iratanyagot, s őrzi a több mint nyolcezer kötetnyi, teológiai témájú régi könyvritkaságot és a muzeális tárgyakat. Szép számmal vannak itt legrégebbi evangélikus anyakönyveinkből, iratainkból, kódexeinkből és ősnyomtatványainkból. Kivételes a soproni gyülekezet azért is, mert nemcsak a liturgikus tárgyakat tudja bemutatni, de lelkészeink sokaságát is megörökítette olajfestményeken a kezdetektől a 20. századig. A Soproni Evangélikus Gyűjtemények (levéltár, könyvtár, múzeum) az Evangélikus Országos Levéltár, Könyvtár és Múzeum után a legnagyobb gyűjteményi anyaggal büszkélkedhetnek. Az egyház Gyűjteményi Tanácsa és az országos evangélikus gyűjtemények szakmai felügyelete, valamint egyházunk anyagi támogatása évtizedek óta segíti munkánkat. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy oly hosszú évek után új és méltó elhelyezést kaphatnak gyűjteményi egységeink, amelyek eddig külön épületben, egymástól távol helyezkedtek el s működtek. A rendszerváltást követően az egyházak kárpótlása során a Soproni Evangélikus Egyházközség visszakapta egykori, a 19. század végén épített elemi iskoláját, amelyet - az államosítás után - évtizedekig a soproni bíróság használt. A Soproni Evangélikus Gyűjtemények új körülményeinek kialakítását még dr. Fabiny Tibor professzorral képzeltük el 1991-ben. Az elmúlt esztendőben az épület felújítása Gabnai Sándor esperes és Biczó Balázs felügyelő, valamint dr. Gimesi Szabolcs másodfelügyelő vezetésével gyorsított ütemben folyt. A patinás épületet istentisztelet és szép ünnepség keretében szeptember 17-én avatta fel Szemerei János püspök és Gabnai Sándor esperes. A felújított épület mostantól Evangélikus Közösségi Házunk, amely az egyházközség hivatalos helyiségeit, gyülekezeti termét és számos ifjúsági és felnőtt közösségi munkára alkalmas terét foglalja magában. Az épület földszinti termei: a bejárattól balra két terem a múzeum, jobbra pedig két-két terem a könyvtár, illetve a levéltár számára kínál bemutatási lehetőséget. Pályázatok, valamint az országos egyház és a soproni gyülekezet anyagi támogatása teszi lehetővé a gyűjteményi egységek új helyen való kialakítását és berendezését. Eddig elkészült a termek festése, padozata, a biztonsági rendszerek (rácsok, riasztórendszer stb.) kiépítése, az ablakok szalagfüggönyei, az értékes könyvtári köteteket tartalmazó úgynevezett bibliaszekrények restaurálása, s megépült az új könyvtári polcrendszer. A régi könyvtárból való, bedobozolt könyvanyag átszállítása a következő napokban történik meg, és elkezdhetjük a könyvek rendezését a restaurált szekrényekbe, valamint elhelyezésüket az új polcokon. A levéltár anyaga a régi levéltári helyiségekben bedobozolva vár már az átszállításra. A régi levéltári szekrények felújítása most zajlik, elkészültük után ezeket az újonnan kialakított kutatóteremben fogjuk felhasználni. Az ugyancsak a kutatóterembe szánt, egyidejűleg tizenkét fő munkáját lehetővé tevő kutatóasztal éppen szállítás alatt van. Internetcsatlakozás, megfelelő világítás mindenütt biztosított. A kutatók számára egy új számítógép beszerzése a digitalizált dokumentumok használatához jelenleg van folyamatban. A levéltári, könyvtári és múzeumi tárgyak raktári helyiségeit most festik, s szerelik az ablakrácsokat. A könyvtártermek összes alapterülete 72,50 négyzetméter, a kutatóteremé 31,50, a levéltári helyiségeké összesen 50, a raktáraké 54. A múzeumi kiállítás alapterülete (két terem) összesen 104 négyzetméter. Jelenleg a kiállítás belső berendezéséhez, a bemutatandó anyag kiállításához szükséges vitrinek tervezése, a bútorok és tárgyak restaurálása zajlik. A tervezésben segítséget adnak a Nyugat-magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetének tanárai és hallgatói. A soproni gyülekezet vezetése és az evangélikus egyház támogatása lehetővé tette, hogy az újjászülető soproni gyűjtemények munkája magasabb szintre emelkedjék. Tóthné Szlavkovszky Mariann és dr. Krisch András személyében két új, szakirányú diplomával rendelkező, főállású munkatárs állt munkába szeptembertől. Jövőre ünnepelhetjük a soproni gyülekezet alapításának négyszázötvenedik évfordulóját. Hisszük és reméljük, hogy megújult gyűjteményeink megnyitásával méltó módon ünnepelhetjük a jeles jubileumot. ■ Alpárné dr. Szála Erzsébet gyűjteményvezető
