Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-10-12 / 41. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2014. október 12. »- 7 Vezess ott, ahol vagy! Nemzetközi vezetői csúcskonferencia ► Segíteni a helyi gyülekezetek, egyházak vezetőinek fejlődését - e gondolat jegyében rendezték meg október 3-4-én - hazánkban elsőként - az úgynevezett nem­zetközi vezetői csúcskonferen­ciát. A keresztény alapokon álló GLS (Global Leadership Sum­mit - globális vezetői csúcs) prog­ram 1992-ben indult útjára Ame­rikából azzal a céllal, hogy kész­ségfejlesztéssel segítse a jelenle­gi és leendő gyülekezetvezető­ket, és inspirációt nyújtson szá­mukra. A Pestszentimrei Sport­kastélyban ökumenikus támoga­tással zajlott rendezvényen mint­egy félezren vettek részt. A konferencia sajtótájékoztatóval kez­dődött. Durkó István, a Magyarorszá­gi Baptista Egyház missziói igazgató­ja elmondta, hogy a szervezőmunka egy éve folyik. A hit és a tudás felerősítik egymást a vezetők képzésében - ezt már Sze­­verényi János, a Magyarországi Evan­gélikus Egyház országos missziói lel­késze, az Aliansz - Magyar Evangéli­umi Szövetség elnöke hangsúlyozta. Ne féljünk tanulni, tanácsot elfogadni, ahogyan Mózes is elfogadta Jethró ta­nácsát - mutatott rá -, hiszen Jézus is közel hároméves „vezetőképző tanfo­lyamot” tartott tanítványainak. Ulf Österlund, a GLS egyik európai vezetője arról beszélt, hogy világszín­vonalú vezetőképző, -fejlesztő progra­mot szeretne létrehozni. A konferencia védnökeinek, illet­ve támogatóinak képviseletében meg­szólalt - többek között - dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a Magyar­­országi Egyházak Ökumenikus Taná­csának főtitkára, dr. Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke, a Magyar Református Egyház Bethes­­da Gyermekkórházának főigazgatója — a konferencia egyetlen hazai előadó­ja - és Rátkay János, aki az Alpha kur­zus, illetve a Zsidók Jézusért Közös­ség képviseletében volt jelen. A sajtó­­tájékoztató D. Szabó Dánielnek, az Aliansz tiszteletbeli elnökének imád­ságával zárult. A konferencia előadásait kivetítőn követhették a jelenlévők. Az előadók között volt Colin Powell egykori ame­rikai külügyminiszter; Liz Wiseman, egy, az amerikai Szilícium-völgyben működő vezetőképző cég elnöke; dr. Velkey György, illetve dr. Henry Cloud klinikai szakpszichológus és Bili Hybels, az Egyesült Államok egyik legnagyobb gyülekezetének, a Willow Creeknek a pásztora, aki szívén viseli, hogy men­torként segítse a vezetőket. A résztvevők igen értékes tudás­anyagot kaptak. A két nap alatt elhang­zottakat e helyütt természetesen nem lehet továbbadni, annyit azonban el­mondhat a tudósító: akármilyen terü­letről érkeztek is a résztvevők, mind­az, amit a konferencián elsajátíthattak, hozzásegíti őket ahhoz, hogy keresz­tyén szemlélettel vezessék a rájuk bí­zottakat. Igen hasznos volt a rendez­vény mindenkinek, egyházi és vállalati vezetőknek egyaránt, mert számos vezetéstechnikai ismerettel gazda­godhattak, amelyeket alkalmazva épül­het - hitben, erkölcsileg és gazdasági­lag is - országunk. Ősszel kilencvenkét országban há­romszáznál is több helyszínen tartanak hasonló rendezvényt. ■ Takács Ferenc A keresztény vezetés szemlélete Beszélgetés dr. Velkey Györggyel, a Bethesda-kórházfőigazgatójával- A GLS nemzetközi konferencián Ön is előadó lesz. Milyen témával készül?- Többször felkértek már különbö­ző szervezetek, hogy tartsak elő­adást a vezetésről. A mostani felké­résre nem volt könnyű igent monda­ni. Töprengtem rajta, beszélgettem barátaimmal, és imádkoztam, aztán döntöttem úgy, hogy vállalom a fel­adatot. Elsősorban nem kijelentések­kel, sokkal inkább kérdésekkel és a ta­pasztalatok megosztásával készü­lök. Hosszú ideje vagyok vezető kü­lönböző helyzetekben, de annak el­lenére, hogy meglévő feladataim végzéséhez különböző iskolákat kel­lett végeznem, nem vagyok pro­fesszionális vezetőszakértő és az el­méletben nagyon jártas menedzser.- Ha a Bethesda-gyermekkórház működését nézzük, mégis azt látjuk, hogy a súlyos helyzetben lévő egész­ségügyön belül minden nehézség elle­nére lehet professzionálisan működ­tetni egy ekkora intézményt. Ho­gyan?- Dizseri Tamás után - aki az alapító igazgató volt - immáron ti­zenegy éve vezetem az intézményt. Maga a közeg is inspiráló, hiszen lá­tom, hogy igenis lehetséges egy egy­házi intézményben egyszerre megél­ni a küldetésünket, a hitünket és a gyógyítást. Ehhez szeretetteljes és ha­tározott vezetői és munkatársi kul­túrát kellett kialakítani.- Hogyan vált vezetővé?- A Bethesda főigazgatói tisztsé­ge mellett sok vezetői kihívást meg­tapasztalhattam. Nagyon fiatalon, harminckét évesen lettem osztályve­zető a debreceni gyermekklinikán, ahol nagyon szép, de nagyon nehéz területen, a gyermekaneszteziológi­­ában és az intenzív terápiában vezet­tem osztályt. Onnan jöttem át a Bethesdába ugyanilyen osztályt ve­zetni. A főorvosi státushoz képest fi­atalon belekóstoltam a feszes, ke­mény döntések meghozatalába, akár betegágy mellett, akár munkatársi közegben is.-Afőigazgatói megbízás mellett számos további tisztséget is betölt. Mit tanult ezek által?- A Magyar Kórházszövetség el­nökeként valamennyire a szakma szószólójává váltam. A fővárosi egészségügyi bizottság elnökeként a közigazgatás vezetői gondolkodásá­ba is kénytelen voltam belelátni. Szakmai társaságokat is vezettem, kétségtelen tehát, hogy nagyon sok­féle inspiráció ért. Különböző szer­vezeteknél más-más attitűdű em­berek, vezetők viselkedését is meg­figyelhettem, magamon is éreztem a pozitív és negatív hatásokat. Fontos inspiráció az is, hogy sokat beszélge­tek a munkatársaimmal, és az ő visszajelzéseikből is leszűröm - tu­datos vagy tudattalan - vezetői ma­gatartásom jó és rossz hatásait.- Nincsen olyan interjú, amelyben ne utalna elődjére, Dizseri Tamásra. Mi az a szellemi kincs, amelyetfoly­tonosságként elődje neve fémjelez az Ön számára?- A Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza 1992-ben, nagyon izgalmas időszak­ban alakult újjá. Ez az újjáalakulás - néhány más név mellett - Dizseri Ta­más nevéhez köthető. Az új, akkor ki­alakított kultúra létrehozása az ő munkájának eredménye. Sokunkkal együtt engem is ő hívott ide. 2003- ig vezette a Bethesdát. Izgalmas volt együtt alkotni vele. Ő mózesi hittel és elkötelezettséggel ezt az igencsak romos állapotú és nem csak építésze­tileg leromlott kórházat egy nagyon zavaros világban átvezette a „Vö­► Több mint tíz éve igazgatója az egyik legelismertebb egészségügyi in­tézménynek, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermek­kórházának dr. Velkey György. A GLS nemzetközi vezetői konferenci­ára előadónak hívták, hogy beszéljen a keresztény szemléletű vezetés alapjairól. A főigazgatót még a konferencia előtt kérdeztük vezetésről, egészségügyről, saját tapasztalatairól. rös-tengererí! Ez a mi talpraállási pe­riódusunk volt - ezalatt újra fajsúlyos hellyé váltunk a gyermekgyógyászat hazai térképén. Dizseri Tamásnak markáns elképzelése volt az értékek­ről, de igyekezett türelmes is lenni. Mindez nagyon erős emberszere­tettel ötvöződött. A nagy léptékű szemlélet és a nagyon közeli, ember­séges viselkedés egyensúlyát valósí­totta meg. Szerette a visszajelző be­szélgetéseket, igényt tartott arra, hogy időről időre „finomhangoláson” hitelesen akarjuk megélni keresz­ténységünket, akkor az az életünk minden területét meghatározza! Ezt tudomásul véve minden pillanat ke­reséssé vált, hogy miként lehet az Is­tennel és az emberekkel való kapcso­latot minden helyzetben valóságosan, elkötelezetten megélni.- A gyakorlatban ez mit jelent?- Az emberi és isteni értékek mel­letti kiállást. Azt, hogy a másik em­bert tiszteljem, hallgassam meg, tud­jam befogadni, értsem meg a műkö­essen át azért, hogy tudja, hogyan le­het a célhoz közelebb jutni.- Dizseri Tamást követően Ön lett a főigazgató...- Dizseri Tamás hirtelen, szívro­hamban halt meg. Én sokkal inkább az orvosi hivatásomban élő ember voltam. Orvos igazgatóként szak­mailag összefogtam a kórházat, ve­zettem egy osztályt, és a magam szakmájának országosan elismert vezetője voltam. Nehéz döntés volt a váltás, hogy a gyógyítás helyett az igazgatói feladatokat vegyem át, és „menedzserré” váljak. Már a kezde­teknél rögzítenünk kellett munkatár­saimmal, hogy Dizseri Tamás meg­ismételhetetlen. Mi is azon az úton szeretnénk továbbmenni, amelynek az alapjait ő lerakta, de mi mások va­gyunk. Azóta úgy próbálom követ­ni az ő irányvonalát, hogy azon dol­gozom, hogy a magam egyéniségéből és a munkatársaimmal való közös töprengésből megszülessenek azok az új irányok, amelyek jobbá teszik a Bethesdát. Az, hogy Isten ilyen fel­adatot rakott rám akaratom ellené­re, azért történhetett, mert erre alkal­masnak talált - ez ad erőt a hétköz­napokban.- Lehet a vezetésben a keresztény szemléletet érvényesíteni?- Ha hitelesen akarjuk élni ke­reszténységünket, akkor az az életünk minden területét meghatározza! Elő­ször orvosként, majd vezetőként is szembesülnöm kellett azzal, hogy nem lehet két énem. Nem tudok kü­lön keresztény, kereső és mindennap megújulni vágyó ember lenni - és et­től függetlenül professzionális or­vosként létezni. Ez a betegekkel, a gyógyítással és a tudománnyal való kapcsolatomban is megjelent. Ugyan­ezt éltem meg vezetőként is. Nincs olyan, hogy menedzsmenttechniká­kat használó, „steril” vezető Vagyok - és emellett pedig otthon vagy a beteg­ágy mellett keresztény ember. Ha dését, és ezt tudjam beleilleszteni abba a munkába, amelyet végzünk. Ugyanakkor értsem a közösség na­gyobb, távlatos céljait, melyek min­dig a nagy egészre, Istenre mutatnak. Ebből a közös célból - az előző for­dítottjaként - tudjam megérteni, hogy milyen emberekre van szükség a feladatokhoz, és rá tudjak jönni, ők hogyan válhatnak képessé még job­ban teljesíteni azokat. Kettős figyelem ez. Egyrészt tudatosítanom kell, hogy a mellém rendelt emberekkel ho­gyan tudjuk a ránk bízott feladatot el­végezni, másrészt tudnom kell, hogy az a munka, amely ránk van bízva, ho­gyan és kivel végezhető el. Máshogy fogalmazva azt monda­nám, hogy az emberekre figyelve, szeretetteljes légkörben, de a szerve­zetet és a célokat - a mi esetünkben különösen is a beteg gyermekekre és családjaikra való megkülönbözte­tett figyelmet - előtérbe helyezve ho­gyan lehet egy közösségben létezni.-Hogyan fogadják munkatársai ezt a szemléletet?- Rengeteg emberi szépséghez, gyengeséghez és konfliktushoz kell vi­szonyulnom. Fel kell ismernem, hogy van, amikor határozottabban, van, amikor szelídebben lehet az adott em­bert motiválni. Én sokkal inkább bí­zom az emberekben meglévő jóban - hogy ez erősíthető és erősítendő egy vezető által -, mint hogy büntetéssel vagy jutalommal lehetne csak ered­ményre jutni. Nem hiszem, hogy ha valaki elsődlegesen kívülről van mo­tiválva, akkor az elkötelezettebb lesz, és minőségibb munkát tud végezni, mint az, aki belülről átéli az elkötele­zettséget. Megható, hogy alulfize­tettem béremelés, jutalmak és egyéb juttatások hiányában is mennyire motiváltak a munkatársaim.- Az egészségügyben dolgozók Ma­gyarországon évtizedek óta alulfize­tettek, kevés megbecsülést kapnak. Ve­zetőként Ön ezt hogyan kezeli?- Kórházi szinten az én dolgom, hogy megadjam a „munkás bérét” és ennek az elvárásnak nem tudok meg­felelni, mert az egészségügyben nem tudom azt megadni, amit a kollégá­im megérdemelnének. Súlyos teher ezt a felelősséget hordozni. Országo­san kellene biztosítani a megfelelő fel­tételeket, de ettől nagyon távol va­gyunk. Látom munkatársaim elköte­lezettségét, sokszor emberpróbáló, önfeláldozó munkáját, és ez erőt ad ahhoz, hogy olyan módon és helye­ken is képviseljek kórházi érdekeket, melyek esetenként „kiverik a bizto­sítékot”, vagy nem annyira szimpati­kusak mindenkinek.-Bármennyire küzd is munka­társaiért, az egészségügy érdekképvi­selete - úgy tűnik - nem túl erős, hi­szen az alulfinanszírozás mind a mai napig csak nagyon csekély mér­tékben változott. Mi az oka annak, hogy a társadalom által az egyik leg­megbecsültebb szakma igen kevéssé képviseli önnön érdekeit?- Maga a gyógyítás csodálatos hi­vatás és egyben misztérium. Külön­leges szeretetszolgálat, amely öröm­mel leköti az embert, bár kiégni is könnyű benne. Az, hogy az orvosok­nak és az ápolóknak ilyen rossz az ér­dekképviseletük, azért is van, mert - meglehetősen mélyen beágyazódva - teljesen leköti őket az a munka, ame­lyet végeznek. Ha lobbiznak, inkább új műszerekért és osztályokért teszik, nem szakszervezeti jellegű célokért.-Ön a betegek mellett dolgozva is azt mondta, hogy ott van feladata, és vezetőként is hasonlót él meg. Mit je­lent Önnek a hivatás?Mit hozott ma­gával a betegágy melletti praxisból?- Induláskor és most is - amikor már alig vagyok betegágy mellett - elsősorban orvosnak érzem magam. Elhivatottan és szenvedéllyel sze­rettem a szakmámat, és most is sze­retem, amit csinálok. Mint gyer­mek-intenzív orvos nagyon sok ne­héz helyzetet éltem át súlyos beteg gyermekek és szüleik, hozzátartozó­ik között. Megtanultam egyenesen, világosan beszélni, a helyzeteket gyorsan értékelve döntéseket hozni és a kritikus helyzetben levő ember­re figyelni. Gyermek-intenzív gyógyászként stresszhelyzetben sokszor másod­percek alatt kellett életet, sorsot be­folyásoló döntéseket meghoznom. Nyilván ez alkati kérdés is, hogy ilyenkor tud-e valaki gyorsan, hatá­rozottan dönteni, vagy leblokkol. Sokszor intuitív döntések születnek ezekben a helyzetekben, amelyeket nem is lehet mindig azonnal levezet­ni. Ezáltal - azt hiszem - a vezetői képességek fejlődnek. Ma súlyos ve­zetői döntéseket talán könnyebben tudok meghozni, mert mögöttem van ez a tapasztalat. A vezetéshez magas szintű tu­dással kellene rendelkezni, és nagyon sok szorgalom kell ahhoz, hogy az ember ismerje az adatokat, a hátte­ret és a lehetőségeket. Emellett erős szociális rutinra van szükség, melyért én személy szerint nagyon hálás va­gyok a nagy családomnak. Hatgyer­mekes családban nőttem fel, öt gyer­meket neveltünk fel mi otthon, így nagyon sok közvetlen inspiráció ért az emberek egymáshoz való viszo­nyulásáról. Ugyanakkor kell egyfaj­ta spirituális nyitottság is és frisses­ség, amiben az istenkapcsolatból származó intuíciónak is nagy szere­pe van. Ezekre építek, ezek között botladozom és keresgélek, amíg ve­zetőként dolgozom. ■ Galambos Ádám Forrás: Evangélikus.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom