Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-12 / 41. szám
2 -m 2014. október 12. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAP - MK 9,33-41 Az egyház egysége „A levegőnek kedvező mérsékletéért...” ► Az elmúlt hetekben-hónapokban megszokott vagy éppen nagyon is sajátos imádságtémákat vettünk sorra. A Liturgikus sarok imádságsorozatában ma az időjárásról lesz szó. No nem valami angol szokásként, nem is divatként, ahogy manapság egyre többet foglalkoznak vele. Az imádságunk, könyörgésünk témájaként. Ez is napirendre kerülhet) az Istennel való beszélgetésünkben. apostolok azonban szűklelkűen magukat tartották az egyházi szolgálat kizárólagos letéteményesének. Az ismeretlen ördögűző működése nem teszi kérdéssé, hogy Jézus mindenekelőtt az apostolokat hívta el, és rájuk bízta egyháza szolgálatát. Csupán azt illusztrálja, amit Jézus Nikodémusnak mondott: az egyházat teremtő és egybegyűjtő Szentlélek, miként a szél, ott „fuj” ahol akar. Ember nem szabhat neki rendet. Egy azonban biztos: a Szentlélek soha nem az egyház ellen munkálkodik, A VASÁRNAP IGÉJE hanem mindig az egyházért. Jézus ezért mondja: „...aki nincs ellenünk, az mellettünk van” Sajátos jelentősége van annak, hogy Jézus itt többes szám első személyben beszél. Hiszen más alkalommal egyes szám első személyben teszi ellentétes értelmű kijelentését: „Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.” (Mt 12,30) Ebből megérthetjük, hogy aki nincs Jézussal, az ellene van akkor is, ha az ő nevében cselekszik. De ha valaki nem tartozik itt a földön az egyházhoz, és mégis Jézus nevében cselekszik, lehet, hogy éppen azért tud hatékony lenni, mert Jézussal van. De ha az egyház ellen van, akkor - még ha Jézus nevében cselekszik is - biztos, hogy nincs Jézussal. Mert nem feltétlenül Jézus nevében tesz csodát mindenki, aki azt mondja, hogy Jézus nevében teszi. „Jézus nevében” - ez nem retorikai fordulat, de nem is „mantra”. Jézus nevével pont úgy vissza lehet élni, mint ahogy azok élnek vissza a király vagy a törvény nevével, akik azt mondják, hogy „a király nevében” vagy „a törvény nevében” járnak el, de valójában a király akaratával ellenkező dolgot, illetve törvénytelenséget cselekszenek. Mert csak akik valóban a királlyal vannak, és ismerik a király akaratát, illetve a király megbízása alapján járnak el, azok mondhatják joggal, hogy „a király nevében” cselekednek. Vagy aki a törvény oldalán állva törvényes felhatalmazással, a törvény szellemében jár el, csak az mondhatja joggal, hogy „a törvény nevében” cselekszik. Az egyház a történelem folyamán sajnos gyakran tett Jézus nevében Jézus akaratával össze nem egyeztethető dolgokat. Elég a keresztes hadjáratokra vagy a népvándorlás idején Európába érkező népek erőszakos, „egy csapásra” történt „keresztény hitre térítésére” gondolnunk: aki nem volt hajlandó megkeresztelkedni, annak egy csapással a fejét vették. De említhetném az inkvizíció kínzókamráiban és a máglyák ezrein „Jézus nevében” folyó „lélekmentést” is. Hiszen az ideológia az volt, hogy a Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, aki Jézus Krisztusban megváltottál és új életet ajándékoztál nekünk, és aki Szentlelked erejével egy közösségbe hívtad a Krisztus-követőket, segíts, hogy egy lélekkel, egy akarattal könyörögjünk hozzád. [Lektor:] Könyörgünk egyházadért. Te látod, bűneinkkel mennyi sebet ütünk egyházadon. Bocsásd meg, hogy nem tudunk a te békességedből élve békességet teremteni. Könyörgünk, te segíts megállítani nyelvünket, mikor nem tudunk szeretetben igazat szólni. Űzd távol tőlünk az ítélkezés indulatát, amikor mások hitét, kegyességét akarjuk mérlegre tenni. Te nyisd meg szemünket a testvérre, akit azért hívtál el a veled való közösségbe, hogy élete legyen, és általa is éltesd a közösséget. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azért, hogy egyházad és benne minden Krisztustanítvány azon az úton járjon, amelyre elhívtad. Könyörgünk az evangélium hirdetéséért - azokért, akik szószéken állva hirdetik igédet, és azokért, akikre a leghétköznapibb közösségekben bíztad a rólad szóló tanúskodás feladatát. Segíts megszabadulnunk az üres frázisoktól, adj nekünk friss szavakat, friss gondolatokat, de legfőképpen éltető Lelkedet szavainkba, tetteinkbe. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik eddig nem tudtak vagy nem akartak egyházad közösségében élni. Köszönjük neked, hogy Fiadban azért jöttél, hogy megkeresd az elveszettet. Ezért remélhetjük, hogy te mindenkihez találsz utat: a fájdalmába beleveszetthez, az élet felszínességébe kopotthoz, a téged félreismerőhöz, a téged nem keresőhöz. Atyánk, tégy minket eszközeiddé, hogy megtaláld az elveszettet. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik az emberi gonoszságtól szenvednek. Azokért, akiknek a mi feleslegünkből sem jut mindennapi kenyér és tiszta ivóvíz. Azokért, akiknek nincs otthonuk, nincs munkájuk, nincs értelmes célja mindennapjaiknak. Segíts, Urunk, hogy igazságosabb és emberibb világot építhessünk ezen a földön, és nyisd meg a szemünket arra, amit ezért nekünk kell megtennünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk, köszönjük neked, hogy gyermekeidként könyöröghetünk hozzád. Tartsd meg bennünk ezt a bizalmat, hitet életünk minden napján, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Mindent egybevéve, ha hisszük, hogy Krisztus az embereket vére által váltotta meg, akkor annak beismerésére kényszerülünk, hogy a teljes ember elveszett, máskülönben Krisztust vagy feleslegesnek, vagy csupán az ember legjelentéktelenebb része Megváltójaként tartanánk számon, ami természetesen nagy istenkáromlás és istentelenség.” H Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weltler Sándorfordítása) A Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap témája az egyház egysége, mivel ez a vasárnap a keleti és nyugati egyház egységének helyreállítására a 13. században tett kudarcos kísérlet emlékét őrzi. A mai evangéliumban Márk közvetlenül a tanítványok rangvitája után beszéli el, hogy az apostolok megtiltották egy ismeretlen ördögűzőnek, hogy Jézus nevében űzzön ki ördögöket. Ezzel Márk kimondatlanul is elismeri, hogy a tanítványok nem értették meg Jézusnak a rangvitára adott válaszát, amelynek nyomatékául egy kisgyermeket állított eléjük, majd kijelentette, hogy aki egy ilyen kisgyermeket befogad, őt fogadja be. Ma már nem érzékeljük, hogy Jézus korában milyen mértékben jelentette az alázat próbáját egy gyermek örökbefogadása. Egy nem vér szerinti utód befogadása és a vér szerinti örökösökkel egyenlővé tétele nem csekély nagylelkűséget igényelt nemcsak az örökbefogadótól, hanem egész családjától. Jézus ezt az alázatot és nagylelkűséget állítja példaként a rangvitát folytató tanítványok elé, amikor ezt mondja: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.” Az ismereüen ördögűzőt, aki Jézus nevében űzte ki az ördögöket, az apostoloknak nem tevékenysége beszüntetésére kellett volna felszólítaniuk, hanem arra kellett volna invitálniuk, hogy tartson velük. Ha elfogadta volna a meghívást, be kellett volna fogadniuk. Nem riválist kellett volna látniuk benne, hanem szolgatársat, még ha nem is az ő felhatalmazásukkal végzi szolgálatát. Az Ha Isten felhozza napját jókra és gonoszakra, esőt ad igazaknak és hamisaknak - márpedig így tanít minket Jézus a Hegyi beszédben -, akkor világossá válhat számunkra, hogy az idő Ura az időjárás ura is. Tőle függ minden. Az is, hogy süt-e a nap, lesz-e eső, hogy barátságos vagy zord idő köszönt-e be. Isten világának csodálatos rendjében megvan mindennek az oka és magyarázata - még akkor is, ha mi nem ismerjük, nem tudjuk, nem értjük. Mint minden mást, Isten bölcsen intézi az időjárás alakulását is. Ha ez nem tetszik nekünk, ha nem kedvünk szerint való módon alakul az éppen aktuális időjárás, ne őt hibáztassuk! Nézzünk magunkba, hiszen Isten sokféle jó és hasznos ajándékát tesszük tönkre. Az időjárás viszontagságai mögött nem biztos, hogy Isten fegyelmező keze áll (ez is elképzelhető!), hanem sok esetben az emberi önzés, önfejűség rombolása. Ma már nyilvánvaló, hogy a változó klíma s a - sokak megítélése szerint - feje tetejére állt és abnormálissá vált időjárás az ember környezetet romboló, a teremtettséget kizsákmányoló, a levegőt, vizet szennyező magatartásának a következménye. Van mit megbeszélnünk Istennel - a megajándékozottnak az ajándékozóval, a megbízottnak a megbízóval. Isten ránk bízta a teremtett világot, benne a természetet, a környezetünket, s nekünk el kell számolnunk mindazzal is, ami befolyásolja az időjárást. De mint minden másban, ezen a területen is könyöröghetünk Isten mentő, helyreállító, újat kezdő irgalmáért. A nemzetközi klímacsúcsot követően, nem sokkal a teremtés hete után, a Balaton mellett élve a nyári szezon és az utószezon végeztével mérleget von az ember. Milyen időjárás volt az elmúlt nyáron? Kevés napsütés, sok, túl sok eső, nyaralásra, szabadságra alkalmatlan hetek, amikor alig-alig lehetett kimozdulni a szabadba, kevés volt a tényleges strandidő, s még sorolhatnám. Pedig ez csak a szabadságra menő emberek gondja volt. Sokkal nagyobb gondjuk volt a mezőgazdaságból élőknek, hiszen a túl sok nedvesség és a túl kevés napsütés a földművelő, a szőlőtermesztő, a gyümölccsel foglalkozó gazdák számára tragikussá tette ezt az időszakot. A kérdés - az önkritikus kérdéssor - arra vonatkozik: vajon hogyan reagáltunk erre a helyzetre? Panaszkodtunk, átkozódtunk, méltatlankodtunk, netán szitkozódtunk - vagy imádkoztunk? Régen a földműves ember mindénnapjaihoz - mi több, minden percéhez - hozzátartozott az imádság. Nem csupán így indult ki a földre, vagy így fejezte be a napi munkát. Nem is csupán az eget kémlelve kérdezte: édes jó Istenem, mit remélhetek? Nem is csupán a vetést kezdte Isten nevében, és az aratásnál volt az első szó a hálaadásé, hanem nap mint nap délidőben, amikor megszólalt az imára hívó harang, letette a kapát vagy más szerszámot, levette a kalapját, és összekulcsolta a kezét. Hálát adott a munka lehetőségéért, Isten kezéből fogadta az időjárást, kérte a Mindenható oltalmát. Mert tudta, hogy a kalászt érlelő, fának gyümölcsöt adó időjárás Isten ajándéka. Szinte közhelyként hangzik: nincs olyan időjárás, amely mindenkinek megfelelő lenne. Ha ránk bízná Isten ennek eldöntését, még többet veszekednénk. Még rosszabb időjárásra számíthatnánk. A keresztény ember az élet minden területét - felelős lelket „Jézus nevében” a test megkínzásával és megölésével megmentik a pokoltól. Amikor manapság az iszlám „térít" „egy csapással” talán nem eretnekség elgondolkodnunk azon, hogy Isten ezzel olyan tükröt tart a mai kereszténység elé, amelyben az ezer évvel ezelőtti egyház bűneivel szembesülhet. Az egyház egységének vasárnapján érdemes tehát szembenéznünk a kérdéssel: amikor ma az egyház egységének szükségéről beszélünk, és évente - januárban - imahetet is tartunk a létrejöttéért, akkor azzal az alázattal és nagylelkűséggel közeledünk-e más felekezethez tartozó testvéreinkhez, amelyre Jézus korában egy kisgyermek örökbefogadásához volt szükség? Az egyházak mai rangvitája közben megértjük-e, hogy Jézus és az evangélium szolgálatának letéteményese egyedül a Szentlélek, és nem valamelyik földi egyház? A Lélek pedig - miként a szél, amely ott fúj, ahol akar - ott viszi végbe művét, ahol neki tetszik. Aki Isten Szendéikétől betöltve, a Lélek erejével beszél Jézus nevében, az van valóban Jézussal. Az nem tékozol, hanem vele együtt gyűjti a lelkeket Isten országának csűrébe, függetlenül attól, hogy melyik egyház szervezetében végzi szolgálatát. De aki a Lélek erejével beszél és cselekszik Jézus nevében, az semmiképpen sem beszélhet az egyház ellen. Akkor sem, ha maga nem tartozik a látható egyház földi szervezeteinek egyikéhez sem. Mert Jézus szava ma is érvényes: „...aki nincs ellenünk, az mellettünk van!’ ■ Véghelyi Antal gondnokként — az Isten elé viszi imáiban. A keleti kereszténység több mint másfél évezrede használja Krizosztomosz (azaz Aranyszájú Szent János) liturgiáját. Az istentisztelet bevezető részében ott az a nagy könyörgés, amelyben a pap (vagy a diakónus) megfogalmazza a kérdést, és a gyülekezet az ősi Krisztus-imádás szavaival válaszol: Uram, irgalmazz! Ez a régi-régi imádság nagyon kedves nekem, éppen azért, mert megmutatja, a több ezer éves liturgikus szövegek is - ha megvan a maguk mélysége - tudnak nagyon mai módon felcsendülni. Jövő héten az egész nagy könyörgést (ekténiát) olvasóim elé tárom, hiszen igazi ökumenikus imakincsről van szó. Ennek az imádságnak a közepén elhangzik egy mondat, amely mindig megragad: a kérés miatt is, de a megfogalmazás, illetve fordítás okán is. így szól: „A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz!” Erre a nép válaszol: „Uram, irgalmazz!” A levegőnek kedvező mérsékletéért könyörögjünk az Úrhoz! Ez az, amit mi a jó időjárásért tehetünk. S ma úgy érezzük, egyre inkább és egyre többször aktuális ez a kérés. Aki pedig rá tudja magát bízni az időjárást is javunkra rendező Istenre, az hálával fogadja azt, ami jön. Akkor is, ha kellemes, akkor is, ha valami oknál fogva nem olyan kellemes neki, netán zord. Ezért hangzik az eredeti imádság végén: „Áldott az Atya és Fiú és Szentiéleknek országa most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen.” ■ Dr. Hafenscher Károly RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK
