Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-10-05 / 40. szám
io -m 2014. október 5. FÓKUSZ Evangélikus Élet Ők így csinálják -► Németországi tanulmányúton jártak az Evangélikus Roma Szakkollégium (ERSZK) dolgozói, a tanárok, mentorok. A Wittenbergből csillagtúraszerűen szervezett, augusztus utolsó napjaiban lebonyolított program lehetőséget nyújtott arra, hogy tapasztalatokat nyerjenek az integráció német gyakorlatáról, bepillantsanak a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulóját megelőző ünnepi készülődésbe, illetve megismerkedjenek a Luther-emlékhelyekkel. Mint Deme Dórától, az ERSZK tanulmányi vezetőjétől megtudtuk, mindegyik cél egyformán fontos volt, de az utazás előkészítése, megszervezése során az integráció területén elért eredmények, az ebben szerzett tapasztalatok feltárására, illetve megismerhetőségére helyezték a hangsúlyt. Biztosra vették ugyanis, hogy a másik kettőért egyszerűen elég csak odautazni Wittenbergbe, Berlinbe, Lipcsébe... Azért ehhez az a dr. Barabás László is kellett, aki a szakkollégium diákjaival kompetenciafejlesztőként dolgozik, egyébként pedig a Nyíregyházi Főiskola egykori német tanszékének volt vezetője, tiszteletbeli osztrák konzul, a német történelem, kultúra kitűnő ismerője - egyszóval nem mindennapi idegenvezető és tolmács. Tőle tudjuk, hogy Németország már 1953-ban kötött olyan államközi szerződést - mégpedig Olaszországgal -, amely vendégmunkások alkalmazásához teremtett szabályozott kereteket. A második világháborút követően a Marshall-segély által támogatott gazdasági csodához kellettek ugyanis a munkás kezek, hisz még akik túl is élték a vesztes háborút, csak 1955- ben tértek vissza a szovjet hadifogságból...- A munkaerőhiánnyal küzdő Németországban az olasz, majd a spanyol és portugál vendégmunkások tervezett éves rotációja elmaradt, inkább a letelepedés vált jellemzővé. A két Németország megalakulásával a nyugatnémet Alaptörvény is a befogadást tette kötelezővé - tudtuk meg Barabás Lászlótól az összefüggéseket. A tanár úr kitért az 1960-as években megindult török beáramlásra, majd a balkáni háborúk következményeire, az Európai Unió bővítési hullámainak ilyen jellegű mellékhatásaira. Jóllehet az egyes bevándorlási ciklusok időben is széthúzódtak, és a motiváció is különböző volt, ezek eredménye összességében egy lassan, de biztosan bővülő bevándorlási hátterű népesség. A mintegy 82 milliós Németországban a német statisztikai hivatal szerint csaknem 16 millió ember ebbe a kategóriába tartozik. Németországban ugyanis nem idegeneket, jöttmenteket emlegetnek, a politikai korrektség jegyében bevándorlási hátterű emberekről beszélnek. * * *- A bevándorlókra szükségük van a németeknek, a helyi társadalom és gazdaság javára igyekeznek fordítani ezt a társadalmi folyamatot - mutat rá dr. Böjti István belgyógyász, családterapeuta, a roma szakkollégisták tanára. - Támogatják a bevándorlók eredeti kultúrájának, anyanyelvének megőrzését, közben pedig honosításra buzdítják őket, hogy jogalapot szerezzenek sajátos érdekeik képviseletére és érvényesítésére. Toborozzák a bevándorlókat a logisztikai, a szociális munka területére, és igyekeznek a közigazgatásban is elhelyezni őket. Az egyik vendéglátónk, a lipcsei városháza migrációs és integrációs osztályának referense is bolgár származású, ami hitelesítette az ezzel kapcsolatos állítását. A szakmai út egy másik helyszínén, a berlini Südost Europa Kultur e. V. egyesületnél azt tapasztalhattuk meg, hogy a támogatottakat partnernek tekintik - folytatja Böjti tanár úr.- Ezt várja el a német közgondolkodás is. Első hallásra közhelynek tűnik, de elmondták, hogy ez miben nyilvánul meg. Nem alárendelt, lenézett, csökkent értékű embernek tekintik azokat, akiknek segítenek, hanem olyanoknak, akik képesek a problémáikat megoldani. Ezzel az attitűddel lehet a legjobban elejét venni a segítő és segített között kialakuló romboló játszmáknak. Ez az attitűd számomra is fontos. Megerősítette azt a szemléletemet, hogy a romák nagy értéket képviselnek társadalmunkban. Ezt így kimondani, leírni bizarr, hiszen nyilvánvaló. Ha leírjuk, az olyan, mintha lehetne másként is. Az előítéletekre tekintve mégis jó ezt a szemléletet erősíteni, még ha Németországig utazunk is érte - mondja a családi kohéziót erősítő foglalkozásokat vezető Böjti doktor. * # *- Lipcsében tizenhat különböző nemzetiség, etnikum él, s egy osztálynak az a feladata a városi önkormányzatban, hogy segítse a beilleszkedésüket - ezt már dr. Jenei Terézia, a Nyíregyházi Főiskola Tanítóképző Intézetének vezetője, az ERSZK romológiatanára teszi hozzá. - Az ősz„esélyegyenlítés” Némethonban tály nyolc pontból álló akcióprogram alapján dolgozik. Az integrációt segítő tevékenység mellett legfontosabb feladatuknak a rasszizmus elleni küzdelmet tartják. Ennek érdekében minden évben tematikus hetet rendeznek a városban. Ha valamilyen politikai szélsőség rasszista megmozdulást szervez, azonnal ellentüntetéssel válaszolnak, ahol mindig többen vannak. A kisebbségekkel való kapcsolattartást az integrációs tanács segíti, amelyet úgy állítanak fel, hogy lehetőleg minden nemzetiség képviseltesse magát. A Südostnál végzett munkáról mindenki a legnagyobb elismeréssel beszél az útitársak közül, s különösen hálásak a szervezőknek, hogy megismerkedhettek a dél-európai menekülteket, köztük sok romát segítő civil szervezettel. Tukacsné dr. Károlyi Margit főiskolai tanár, a Nyíregyházi Főiskola esélyegyenlőségi és romaügyi rektori tanácsadója az Integráció és sokféleség elnevezésű projektet mint jó gyakorlatot jegyezte meg magának. Minden elemét kiválónak és mintaadónak látja. * * * A szakkollégium projektjének megvalósítói megerősíthették Németországban azt a korábbi vélekedésüket, hogy rendkívül fontos a többségi társadalom által mutatott bizalom: ahol az integrációval professzionális szinten foglalkoznak, minden esetben olyan (vezető) munkatársakat alkalmaznak, akik maguk is a célcsoporthoz tartoznak, annak a nyelvét tudják, értékrendszerét és szokásait belülről is ismerik. Az ibrányi teleprehabilitációs projekt vezetője, a szakkollégisták nyári terepgyakorlatának szakmai irányítója, Hajdú Zsolt szociálpedagógus különösen nagyra tartja az ott dolgozó szakemberek beállítódását:- A horvátországi - és ezért magyarul is beszélő - Pavao Hudik szerint csak felkészült, nyugalmat árasztó, szakmailag kompetens módon cselekvő, bátor és biztonságot sugárzó szakemberekkel lehet sikert elérni, akiknél a megértésnek, az emberi értékek álláspontját képviselő attitűdnek, az igazságosan ítélésnek alapvetőnek kell lennie. Tudniuk kell elismerést mutatni a másikkal szemben, és tilos számukra a kulturális relativizálás, vagyis a szubkultúra jelentőségének csökkentése. Fontos, hogy a szakember el tudja magyarázni a megfelelő viselkedési és tanulási módokat, tudjon több generációt felvilágosítani, fel tudja tárni a családok pszichikai erőforrásait, legyen empatikus, de ne haverkodjon, mert fontos a távolságtartás is. Mindezek mellett ebben a munkában szükséges, hogy rendelkezzen a segítő összehasonlító országismerettel - sorolja tovább Hajdú Zsolt -, hiszen a kulturális különbségeket csak így tudja figyelembe venni munkája során. Mint elmondták, bár nyomás alá helyezik a beköltözőiteket, hogy alkalmazkodjanak az ottani élet szabályaihoz, de fontos számukra, hogy ne felejtsék el, honnan jöttek, s nem titkolt céljuk az, hogy a saját kultúrájukon keresztül szeretnék „megfogni őket” Ez a mentalitás nagyon más, mint amit a magyar szociális programokban tapasztalhatunk - fejezi be az ibrányi projekt vezetője. Magyarország berlini nagykövetségén az is kiderült, hogy Németország számára az úgynevezett őshonos cigányok, a szintik nem jelentenek különösebb problémát. A gondot a kelet-közép- és dél-európai bevándorló romák jelentik. * # *- Meglepetés volt számunkra, hogy Horváth Erika berlini magyar konzul asszony maga is roma származású, ennek következtében igen alaposan ismeri a németországi és a magyarországi romák helyzetét. Mind a nagykövet helyettese, mind a konzul felajánlotta támogatását a roma szakkollégium németül beszélő hallgatóinak. ígéretet tettek arra is, hogy önkéntes munkalehetőséget kutatnak fel hallgatóink számára, ami a nyelvtanulás szempontjából is igen hasznos volna - meséli Molnár Erzsébet evangélikus lelkész, a szakkollégium vezetője.- A konzul asszony megígérte, hogy meglátogatja hallgatóinkat, és személyes példájával, valamint információkkal motiválja őket. Több rendezvényen való hallgatói részvétel konkrétumait beszéltük meg. A nagykövetség és a szakkollégiumunk későbbi együttműködését is körvonalaztuk, melyet a következő időszak pályázatába beillesztünk. Összességében a nagykövetség munkatársai igen készségesek voltak, és a nemzetközi nyitás irányába hathatós támogatás ígérkezik részükről. * # * Az utazás harmadik napján Wittenbergben maradt a csoport, hogy Christian Beuchellel, a helyi protestáns egyházkerület főintendánsával találkozzanak. Ő az egyházkerület bemutatása során egyebek között elmondta, hogy Wittenbergben a lakosságnak mindössze tíz százaléka vallásos. Az egyházkerület vezetője ezt elsősorban az egykori NDK egyházellenességével, a vallásos embereket diszkrimináló intézkedéseivel indokolta. Különösen sajnálatos, hogy a fiatalok között igen alacsony a hívők létszáma.- A nyíregyházi szakembereknek ettől függetlenül életre szóló élményt jelentett a Luther-háznak, a világ mára legnagyobb reformációtörténeti múzeumának bejárása. Talán legnagyobb hatást a 95 tétel 1517-ből származó nyomata, a nagy reformátor dolgozószobája, az asztali beszélgetések szentélye, illetve annak a toronynak a maradványa tette a látogatókra, ahol Luther saját bevallása szerint „Isten igazságosságának valódi jelentése megnyílt előtte” - idézi fel Tukacsné dr. Károlyi Margit. Hogy az utazás az új ismeretek mellett spirituális élménnyé is válhatott, abban a csoport lelkész résztvevőinek, a szakkollégium igazgatótanácsát vezető Laborczi Gézának, Molnár Erzsébet igazgatónak és Asztalos Richárdnak is szerepe volt. A szakmai programot minden helyszínen városnézés egészítette ki: Berlinben a Reichstag, a Brandenburgi kapu, a koncentrációs táborok áldozatainak emlékműve, a romaemlékmű, Lipcsében a régi tanácsháza, a Tamás-templom, a Népek csatája emlékmű, Potsdamban a Cecilienhof, a Sanssouci-kastély, Wittenbergben a már említett Luther-múzeumon kívül a templom, a Lucas Cranach-emlékház kápráztatta el a csoportot. ■ Veszprémi Erzsébet Ismét Luther nyomában Két evangélikus gyülekezet - a miskolci és a mosonmagyaróvári - tagjai ötnapos közösségformáló és hitmélyítő utazáson vettek részt szeptember 11-15. között a Baksa László vezette Trinidad Utazási Iroda szervezésében, Sándor Frigyes evangélikus lelkész kalauzolásával. Az út nem hagyományos turistaútként indult, hiszen — napi imádsággal, áhítattal, közös énekléssel, baráti beszélgetésekkel együtt - történelmi, vallási és művészeti továbbképzésnek is beillett. Egyikünk meg is jegyezte: „Ez volt az az út, ahol az utolsó napon sem vesztünk össze...” Az első napon Ausztriában a melki székesegyházat, a salzburgi látnivalókat - köztük a dómot és Mozart szülőházát - ismerhettük meg avatott vezetéssel. A második napon léptünk bajor földre. Hosszabb buszozás után értünk Augsburgba, az Ágostai hitvallás születési helyére. Láthattuk a dómot, Luther emléktábláját, a Szent Anna evangélikus templom gyönyörűen felújított épületét, Luther tevékenységének helyeit. Az esős idő sem szegte kedvünket. Átérve Türingiába először az eisenachi Wartburg várat kerestük fel. Hegymászó gyalogtúránk után fantasztikus panorámában és a szépen felújított román stílusú várban gyönyörködhettünk. A dísztermet Liszt Ferenc kérésére építették át, itt vezényelte Szent Erzsébet legendája című Miskolctól Wittenbergig oratóriumát. Luther wormsi kiátkozása után négy évet inkognitóban töltött itt, és közben németre fordította a Bibliát. A város túlélte az NDK kommunista diktatúráját és az erőltetett iparosítást. Láthattuk, hogy a templomokat és a régi épületeket restaurálják. Eisenachban született Johann Sebastian Bach. A zeneszerző szülőházában jelenleg nagyon szép hangszermúzeum van. A hangszereket avatott előadó be is mutatja, meg is szólaltatja. Hosszú út állt még előttünk, míg következő szállásunkra, Haliéba értünk. Fáradtan, de lelkesen indultunk másnap reggel a közeli Eislebenbe. Ez a kisváros Luther szülőhelye, és küzdelmes élete itt is ért véget. Az itteni Péter-Pál-templomban keresztelték, a gyönyörű András-templomban pedig többször prédikált, próbálva a vallási elégedetlenség miatt lázongó parasztokat megnyugtatni - még halála előtt pár nappal is. Megtekinthettük szülőházát, a házat, ahol megtért Istenhez. Mint csaknem mindenütt, egyházi témájú emléktárgyakat vásárolhattunk. Relatíve nem volt messze innen Wittenberg, ahol Luther egykoron a vártemplom kapujára szegezte 95 tételét. Az egész világ a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készül, így nem véletlen, hogy a vártemplom és a városi templom is csak részben tekinthető meg, mindkettő felújítás alatt van. Utunk végén szállásunkon közös imával és úrvacsorával zártuk programunkat, az ökumené szellemében más vallású társainkkal egyetemben. A hazaúton mintegy ezerkétszáz kilométer várt ránk egyhuzamban. Egyénenként szóban és írásban is összegeztük élményeinket és a tanultakat. A miskolci egyházközségnek ez már a negyedik „Luther-útja” volt, de korábban szervezett már a gyülekezet szentföldi, erdélyi, kárpátaljai és lengyelországi utakat is. ■ Dr. Kígyóssy András (Miskolc)
