Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-28 / 39. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014. szeptember 28. » 7 Kívül-belül megújult Vadosfa evangélikus „katedrálisa” ► Hálaadó istentiszteletet tartottak szeptember 21-én a Győr-Moson- Sopron megyei Vadosfán, a „rábaközi evangélikus katedrálisként” is ismert templomban. A hívek, az egyházközség és a kormány összefogásával az épület centenáriuma utáni második évre sikeresen befejeződhetett a teljes körű felújítás. A megjelentek az ünnepség keretében nemcsak a dolgos közelmúltra emlékeztek, de felelevenítették azokat a lutheránus hagyományokat és küzdelmeket is, melyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy Isten igéjét a Dunántúlon ma már több száz evangélikus templomban lehessen hallani. i A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, Szemerei János igehirdetésében kiemelte: „Az emlékezés is Isten ajándéka, hogy gyökereinkre ránézve átfogóbb képet nyerhessünk önmagunkról, a saját jelenünkről. A történelmi távlatokra tekintve levonhatjuk a tanulságokat, s a rosszat a jótól megkülönböztetve kitekinthetünk a jövőnkre - felfedezve mindebben Isten jóságát. Mert nem elfelejthető a közel ötszáz éves evangélikus történelem Magyarországon, mely leginkább ellenszélben zajlott, és sokáig büntetéssel járt, ha valaki evangélikusnak vallotta magát. Száz éven keresztül, 1681 és 1781 között Sopron megyében csak két templom fogadhatta a híveket, a keresztelésért is külön küzdeni kellett. Vadosfa történetében is korlátozott vallásgyakorlat volt, de eleink nem adták fel, oly fontos volt nekik, hogy hallgathassák az evangéliumot. Mára már megszűnt az ellenszél, de az evangéliumot továbbra is meg kell becsülnünk - hálát adva Istennek, hogy elődeinkhez képest (akik még a kommunizmus ideje alatt is képesek voltak a templomépítésre, mint a magyarkeresztúriak 1966-ban) mi már viszonylag nyugodt mederben tevékenykedhetünk. Ezáltal azonban felelősségünk nem csökkent. Szüntelenül imádkozunk azért, hogy Isten megtartson bennünket kegyelmében, hogy neki tetszőén elvégezhessük feladatainkat, miközben dicsőítjük őt. Isten nem szorul rá a mi köszönetünkre, hanem mi szorulunk rá. Mint ahogyan a tíz leprás meggyógyításának történetéből is látszik, hogy csak egy ment vissza közülük, hogy köszönetét mondjon Jézusnak, de ez az egy kapta meg a legnagyobb ajándékot! Isten azokat is táplálja, akik nem hívek - de akik felismerik őt, ráébrednek jelenlétére, azoknak az élete csoda. Mert Isten nem hagyja őket magukra, s a legnehezebb időkben is velük van - erre jó példa a vadosfai egyházközség története is. Csak így maradhatott meg az evangélikus közösség, hogy Isten a kezében tart minket, s megújulásunkhoz is ő ad erőt” - hívta fel a figyelmet az egyházkerület lelkészi vezetője. A hálaadó istentisztelet utáni közgyűlésen kivetített fényképek és a felújítás kronológiája segítségével ismerkedhettek meg az egybegyűltek a vadosfai templom renoválásának állomásaival. Dr. Fedor Tibor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője köszöntőjében ismertette az egyházi közösségek támogatását célul tűző kormányzati programokat. A környékről származó Széles Sándor megyei kormánymegbízott pedig felelevenítette, amikor kisgyermekként nagyapja többször is megemlítette neki a vadosfai templomot. Az ősök által őrzött kincs tovább öröklődik. ■ B. A. „Ez egy szent hely” - mondja a szeretetvendégségen a vadosfai templomhoz fűződő kapcsolatáról a magyarkeresztúri Major Dénesné, Emma: „Itt kereszteltek, itt konfirmáltam, itt volt az esküvőm, családunk apraja-nagyja evangélikus.” A nyolcvankét éves gyórói Göcsei Antalné pedig arról mesél, hogy ők a barátnőjével, az Irénkével „igen jó templomba járók” voltak mindig is. „A férjem is igen jó templomba járó - teszi hozzá -, csak ő a katolikus templomba jár. De hát egy a mi Istenünk, Jézus Krisztushoz imádkozunk.” Németh Erzsébet elmeséli, hogy a nagyapja még gyalogosan zarándokolva tette meg az utat Magyarkeresztúrról Vadosfára, s egyetlen istentiszteletről sem maradt el. A vadosfai Szalai Csabától megtudom, hogy soha nem hiányozna az istentiszteletről. „Olyan kicsi a falu - hatvanlelkes -, hogy ha egy ember is hiányozna közülünk, az már nagyon meglátszana” - mondja. A szeretetvendégségre a finomabbnál finomabb süteményeket a vadosfai egyházközséghez tartozó hat falu asszonyai közösen készítették. Elvegyülve az ünneplők között még fülembe csengenek a hálaadó istentiszteletet követő orgonakoncert hangjai. Dr. Finta Gergely orgonaművész, egyházzenész szólaltatta meg a felújított orgonát, bemutatva fényes, ünnepélyes hangzását. Búcsúzóul még egyszer feltekintek a templomtoronyra, és ismét biztosan érzem, hogy köszön(t)ésünk: „Erős vár a mi Istenünk” élő valóság. Jézus Krisztus eljött közénk, és munkálkodik értünk. Átölel minket gondoskodó szeretetével. Az egybegyűltekre nézve hallom a hangot: „...mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” (íKor 3,16) ■ Büky Anna Segíts te is a templomfelújításban! Tízmillió forintot szeretnénk összegyűjteni a magyarkeresztúri templom mennyezeti burkolatának, a külső vakolatnak és a lépcsőnek a renoválására. Célunk, hogy felszentelésének ötvenedik évfordulóján a templom már a régi-új pompájában ragyoghasson. A magyarkeresztúri templom a vadosfai evangélikus egyházközséghez tartozik (http://vadosfa.lutheran.hu/). Az egyházközség számláját a Rajka és Vidéke Takarékszövetkezet vezeti. Számlaszám: Magyarkeresztúr: 59500186-11095952 (a közleményben kérjük feltüntetni: „Magyarkeresztúri templomépítés”). Az adományozók között kisorsolunk egy hétvégi nyaralást Zamárdiban, a vízparttól kétszáz méterre fekvő apartmanban. Kapcsolat: annabuky@freemail.hu. Koráléneklő egyház maradunk? ► Sorvadásra ítéltetett kegyességi kultúra a koráléneklésünk? Van-e igazi protestantizmus közös koráléneklés nélkül? - e kérdések megvitatására gyűlt össze három tucat evangélikus egyházzenész és karvezető szeptember harmadik hetében a gyenesdiási Kapernaumban. A tavalyi gyenesi konferencián az egyházi iskolákban szolgálók kérték, hogy kifejezetten iskolai használatra készüljön egy énekfüzet az Evangélikus énekeskönyv anyagából.- Könnyen megisméüődhet kicsiben, ami a népdalkinccsel történt - nyilatkozta Kendeh Gusztáv, a konferencia szervezője, a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Egyházzenei Bizottságának elnöke. - A „tananyaggá” silányított népdalok nem jelentettek élményt a gyermekeknek, és látjuk, hogy mi lett ennek az eredménye. Szerintem a korálkincs mást jelent nekünk, akik kisgyermekkorunk óta halljuk, és a templom meghitt csendjében találkoztunk vele - folytatta -, mint azoknak, akik iskolai tananyagként küzdenek meg vele nap mint nap. Erre is oda kell figyelni most, amikor a kívántnál nagyobb tempóban, felkészületlenül ér sok családot az egyházias gondolkozás és oktatás. Természetesen örülök az egyházi iskolai lehetőségeknek, de érzem a buktatókat is. Kár lenne vesztesen kijönni ebből a lehetőségből. Ez adja a mostani konferencia időszerűségét. Az igazgatók sokat segíthetnek azzal, ha kifejezetten bátorítják az énektanárokat, és az órák helyettesítésével lehetővé teszik a kollégák részvételét a találkozón - zárta mondandóját Kendeh Gusztáv. A korái szó eredetileg a latin nyelvű, egyszólamú gregorián énekkincset jelentette (a choral angolul ma is ezt jelenti); e tételek egy részének éneklésében az egész közösség részt vett - vázolta Kovács László Attila gondolatait Ittzés János nyugalmazott püspök. A többszólamú kompozíciókat viszont már csak profi énekesek tudták előadni, így a gyülekezet egyre inkább passzív közönséggé vált. A reformáció valósította meg a teljes gyülekezet aktív részvételére számító, anyanyelvű éneklést. Kamp Salamon karnagy, egyházzenész szavait idézve: „Luther nem a mise rendjét, hanem a mise teológiáját változtatta meg” és e teológiai reform következménye a lutheránus korái elterjedése. „Luther tanítása az istentiszteletről szerves egységet alkot a megigazulásról szóló tanításával. Egyedül Isten az, aki üdvösségünket munkálja, s azt semmiféle emberi cselekedettel elérni vagy megközelíteni nem lehet. Az istentisztelet nem az ember cselekedete, hanem Isten cselekszik benne az emberért, az ember megmentésére” - idézte Ittzés János néhai Prőhle Károly teológiai tanárt. Az istentisztelet az élő Úr cselekedete, amely hitet ébreszt, ajándékaiban részesít, és a hívőkkel közösségbe von. Minderre válaszként a gyülekezet imádkozik, és közös énekkel dicsőít. Mi tehát a lutheránus korái? A megszólítottságból és hitből fakadó istentiszteleti aktivitás, nyilvános hitvallás. Miként örökítsük tovább a koráléneklő kegyességet annak a generációnak, amely már nem tapasztalhatta meg azt, hogy a szülei a templomban teljes természetességgel a gyülekezeti énekeket éneklik?- A hamarosan megjelenő Iskolai énekeskönyv gyülekezeti énekeskönyveink kivonata lesz, iskolai használatra - jelentette be a fontos szakmai döntést Bence Gábor, a fóti kántorképző igazgatója. - A legértékesebb és legfontosabb énekeket válogattuk be, a túlzottan régies szövegeket kihagytuk. Nagyszerű ajándék, hogy az evangélikusság kiemelkedően értékes egyházzenét örökölt, és ez hozzátartozik identitásunkhoz. Ennek elhanyagolásával felekezeti tanításainkat is gyengítjük. Aggasztó, hogy evangélikus iskoláinkban nem mindenütt természetes, hogy a gyülekezeti ének legyen a zenei anyanyelv. Egyértelművé kellene tenni - folytatta Bence Gábor -, hogy a korálok ismerete nélkül nem beszélhetünk evangélikus oktatásról. Fontos, hogy legyen olyan közös énekkincs, amelyet minden generáció magáénak érezhet. A zenei szétaprózódás helyett ez a közös korálkultúra foglalhatja egységbe a hívőket. Bármi történt is iskolába jövet, az énekóráimon az első az, hogy öt-tíz percig korálokat énekelek. Egyházzenei anyanyelvűnk a korái, amely gitárral is kísérhető. Az orgonához képest a gitár mobil, mindenütt könnyen elérhető. A gitározó lelkész vagy tanár nem háttal, hanem szemtől szemben állva hívogatja a fiatalokat: „Jer, dicsérjük Istent...” Annak érdekében, hogy a koráléneklés az ifjúság körében is terjedjen, az Iskolai énekeskönyv koráljainál ott lesz a gitárkíséret is - adta tudtul az igazgató. A gyenesi konferencia laikus szemlélőjeként és hírnökeként engedtessék meg egy személyes vélemény. A tudósító úgy látja, hogy „korái helyett” nem lehet, hanem csak „korái mellett” lehet mást énekelni. ■ Prőhle Péter Különféle korálfeldolgozásokról tartott előadást és bemutatót Ecsedi Zsuzsa, az Evangélikus Kántorképző Intézet tudományos munkatársa. Kis fantáziával hangszerekkel is helyettesíthető egy hiányzó kórusszólam - hangsúlyozta. Strofikus gyülekezeti énekeinkre bőven lehet találni nemcsak megszokott négyszólamú, vegyes kari harmonizálásokat, hanem két- és háromszólamú műveket, illetve egynemű kari darabokat is. A résztvevők értékes válogatást kaptak ezekből a darabokból. Az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy a kétszólamúság - amely ugyan soványnak tűnik a harmóniákhoz szokott fülnek - zeneileg egyáltalán nem hiányos, csak más eszközökkel dolgozza ki zenei mondandóját.