Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-21 / 38. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. szeptember 21. » 3 Gyurátz-kiállítás nyílt Pápán _____%_________ p- Gyurátz Ferenc utca - Evangélikusok Pápán és környékén címmel rendeztek kiállítást az újonnan elkészült pápai evangélikus látogatóközpontban. A tárlatot, amely - a helyi önkormányzat támogatásával - a „800 éves Pápa” programsorozat keretében valósult meg, szeptember 10-én, szerdán rövid ünnepség keretében nyitották meg az érdeklődők előtt. A Gyurátz Ferenc dunántúli evangélikus püspök alakját és munkásságát bemutató dokumentumokat és tárgyi emlékeket az Evangélikus Országos Múzeum munkatársai - Harmati Béla László, Kertész Botond és Zászkaliczky Zsuzsanna - válogatták össze, a pápai Kékfestő Múzeum, illetve a Veszprémi Egyházmegye közreműködésével. A megnyitón elsőként a házigazda lelkész, Polgárdi Sándor esperes köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, a kiállítás célja az, hogy minden látogató számára olyan ajándék legyen, amellyel lelke épül és gazdagodik. Dr. Áldozó Tamás, a város polgármestere köszöntőjében kiemelte: a tárlat megmutatja, mi mindent tettek hozzá a pápai evangélikusok a közösség életéhez az elmúlt évszázadokban. Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület jelenlegi püspöke szerint Gyurátz Ferencet az a szemléletmód tette igazán értékes, fontos emberré, hogy mindig azt kereste, mit adhat a környezetének. Végül dr. Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója ismertette a kiállítás koncepcióját. Hangsúlyozta, hogy Gyurátz Ferenc negyvennégy évet átívelő pápai lelkészi szolgálata kitörölhetetlen nyomokat hagyott a város és a közösség történetében. A most látható anyag első része Gyurátz Ferenc életútját, munkásságát, illetve a városhoz és a híres pápai kékfestő Kluge családhoz való kapcsolatát állítja középpontba. A biográfiai információkat, fényképeket tartalmazó táblák mellett a tárlókban elhelyezett eredeti anyakönyveket, kiadványokat, kékfestő mintafákat és egyháztörténeti jellegű tárgyakat is meg lehet csodálni. A tárlat másik fele négy környékbeli gyülekezet középkori eredetű templomát mutatja be. Az emlékkiállítás december 31-ig látogatható. ■ Adámi Mária Halálközeli állapotba került emberek beszámolóiban gyakran felbukkanó elem, hogy életük vagy annak egy része a másodperc töredéke alatt lepergett előttük. Ebben a gondolatébresztőben nem egy halál-, hanem egy életközeli élményt szeretnék megosztani a kedves olvasóval. Ezt az élményt Nagyvelegen, a Fejér-Komáromi Egyházmegye ifjúsági táborainak ötvenéves jubileumi találkozóján és az onnan hazahozott emlékek itthoni feldolgozása során éltem át. Az Evangélikus Élet olvasói a múlt heti lapszámban már hírt kaphattak a találkozóról, ezért az eseményről magáról nem írok. A tábor történelmi jelentőségét sem méltatom - bár lehetne -, nevezetesen hogy a rendszerváltás előtt egy negyed évszázadon keresztül miként ért el és gyűjtött össze fiatalokat Isten igéje köré. Ebben a cikkben arra sem térek ki, hogy nekem személyesen mit jelentett az a tizenöt tábor, amelyen részt vehettem. Talán egy másik alkalommal lesz még erre lehetőség. Most csupán az egykori táborokban készült amatőr felvételekről digitalizált és DVD-n elérhetővé tett filmek kapcsán átélt impulzusokat adom közre. Négy táborról készültek felvételek 1988 és 1994 között. Homályosan emlékszem arra, hogy annak idején néhány táborozó megmegállt az akkor újdonságnak számító videokamerájával, és felvételeket kéÉletünk filmje... szített, de a filmeket sem akkor, sem azóta nem láttam. Egészen mostanáig. Óriási élmény volt ezen a sajátos ablakon keresztül visszatekinteni a múltba, felfedezni a tábori helyszínt, az egykori kedves táborlakókat. Pár kockányi kép elég volt ahhoz, hogy visszatérjenek az ott énekelt énekek dallamai, a témák, a programok, de még az illatok és ízek is. És persze előjöttek a közösen átélt események és a hangulat is. A legrégebbi film az 1988-as táborban készült. A lelkészi szolgálati időm síkján ez az első segédlelkészi évemet követő nyár. Az első olyan alkalom, amikor ifjú lelkészként a gyülekezetemből fiatalokat vihettem. Családi életem síkján ez az a tábor, amelyen egyéves házasokként vettünk részt, még gyerekek nélkül, de első gyermekünket várva, akit ott, a táborban mint a tábor legifjabb tagját már számon tartottak, és erről oklevelet is kaptunk, amelyet azóta is a kedves emlékek között őrzünk. A hat évvel későbbi filmen már nagycsaládosként bukkantunk fel. Rövid pillanatokra a legkisebb gyermekünk is látszott a babakocsijában... Akkor, 1994 nyarán költöztünk új szolgálati helyünkre, és Kaposvárról jöttünk vissza a fejér-komáromi táborba. Szembetűnő a filmeken, hogy a külső körülmények milyen egyszerűek és szerények voltak akkoriban. Ez igaz az autókra, amelyekkel a táborozok jöttek, és a hét végén hazaindultak. Igaz a sátrakra és a tábori felszerelésre, de a résztvevők ruházatára is, amely jóval szürkébb és kopottabb a felvételeken, mint amilyenekben a mai fiatalok járnak... Összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között élünk, mint annak idején! Fontosnak tartom e tény megállapítását, mert Isten gondoskodása is ott van ebben! Fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet arra is, hogy lényegesen jobb feltételeket kapott evangélikus egyházunk is a történelem Urától. Fontos ezt észrevehni, tudatosítani, és jó lenne vele bölcsen élni! Sokat változtunk időközben mi, résztvevők is. Voltak olyan filmkockák, amelyeken saját magunkat és a közvetlen családtagokat is csak hosszas vizsgálódás alapján sikerült beazonosítani. Feleségemmel beszélgetve némi iróniával azt is felvetettük, hogy mi lesz, ha korban előrehaladunk, megkopnak az érzékszerveink, és szenilisebbek is leszünk, és a mi életünk filmjén sem sikerül majd felismerni magunkat és egymást... Komolyra fordítva a szót, egyfajta számvetésre is nagyon alkalmas egy több évtizeddel korábbi életszakaszunkat megmutató film. Szembe-\ sít az idő múlásával. Lelki megközelítésben a kegyelmi idő múlásával is. Furcsa érzés volt felfedezni az egykori táborozok között olyanokat, akik azóta már nincsenek közöttünk, mert meghaltak, vagy olyanokat, akik ott még erejük teljében lévő, viMennyei messzelátó Különösebben nem vonzott a csillagvilág sosem. Bár augusztusi éjszakákon csodálva néztem fel az égbolt szikrázó ékköveire, azért mégsem kutattam titkaikat távcsővel. Lehet, hogy eljött az ideje annak, hogy ne csak futó mosollyal nyugtázzam az égitestek dő nagy adventjének meghirdetése Pais/ózsefpünkösdi pásztor szolgálatával, Koháry Ferenc megyei missziós lelkésznek, az Isten előtti bűnbocsánatot átélt ember felhőtlen örömének erejéről szóló igei üzenete, a M.ls.K.A. együttes jókedvűen dübörgő dalainak oly távoli, titokzatos szépségét, hanem egy messzelátóval felnagyítsam őket? Az idén szeptember közepén bizony kedvet kaptam hozzá Weltler Rezső nyugalmazott lelkész Teremtés és kozmológia című előadását hallgatva és nézve Mórichidán. Mert egy érzékletes előadás éhet kelt a témára. Ezért hiszek a misszióban. No nem a kényszerű hittérítésben. Az éhet és szomjúságot keltő, Krisztushoz vonzó bizonyságtétel erejében hiszek. Szeptember 14-én, vasárnap immár harmadik alkalommal nyílt meg a helyi kultúrház nagytermének ajtaja, hogy felekezetközi, családi falumissziós csendesnapunkon Jézushoz gyülekezzenek a hitvallók és az Isten-keresők, a meggyőződésesek és a tétovák. A helyi evangélikus ifjúság vetített képes hangjátéka Isten csodálatos világáról, a presbiterek verses bizonysága a gondviselő Atyáról, Jézus közeleringató ritmusa, az imádságos légkör, a vendéglátásban megnyilvánuló, törődő testvérszeretet vágyat keltett bennünk a mennyei világgal való összekapcsolódásra. Mindeközben lélekben észrevétlen felemelkedtünk, a tér és idő szinte megszűnt körülöttünk. Nem gyötört már annyira sokféle nyűgünk röghöz kötő gondgravitációja ezen a vigasztalannak tűnő esős, őszi délutánon. Amikor WelÜer Rezső előadásában bemutatta a közeli infravörös, látható fény és ultraibolya tartományban észleléseket végző Hubble űrtávcső lenyűgöző felvételeit, már tudtam, hogy ez a missziós nap mindannyiunk számára egy hatalmas mennyei teleszkóp volt, amelynek segítségével észlelhettük és szívlelhettük Alkotónknak az univerzumot átfogó szeretetét Jézus Krisztusban! ■ Bakay Beatrix dám fiatalok voltak, de időközben az életük tragikus fordulatot vett, és mások kiszolgálására szoruló, elesett emberré váltak. Volt egy filmrészlet, amely a helyi csapattal vívott focimeccsünket mutatta. Szurkolótáborunk csodálatos volt, ahhoz kétség nem férhet. A felvételen látható csapatjáték és a magam teljesítménye azonban csalódást keltett bennem. Az emlékeimben sokkal ügyesebbek voltunk, és én is jobban játszottam... Olcsó magyarázkodás lenne az operatőrt okolni, hogy az igazán jó megmozdulásokról lemaradt... Ez is elgondolkodtatott. Nem lehetséges, hogy hasonlóan elfogultak vagyunk önmagunk vagy akár egykori tetteink, életvezetésünk megítélésével? Nagyon hasznos eszköz a fénykép és a film. Segítségükkel kívülről láthatjuk magunkat, amire nagy szükségünk van. A nagyvelegi tábori filmek nagy élményt jelentettek, de sok fontos kérdéssel kapcsolatban el is gondolkoztattak. Ezek a filmek csak érintőlegesen szóltak rólunk. Csupán itt-ott bukkantunk fel bennük rövid pillanatokra. Mégis figyelmeztettek arra, hogy életünk filmje folyamatosan készül. Azt nem tudom, hogy hol és mikor nézünk, nézhetünk bele, de az bátorító, hogy még nincs vége. A filmeknek lehet jó, örömteli végkifejletük, happy endjük. Az Istent ismerő ember tud-ÉGTÁJOLÓ ja, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. A golgotái történet óta tudjuk, hogy nincs olyan elrontott élet, amely ne fordulhatna jóra, akár az utolsó pillanatban. Jó kérdés, hogy kihez és miként jöhet el a pozitív fordulat. Jézus mellett mindkét lator megfogalmazta a maga módján a kívánságát, a pozitív fordulat iránti igényét. Az egyiké teljesült, a másiké nem. A bal oldalon függő azt kérte: „Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is’.’Ez a kérés nem teljesült. A jobb oldalié viszont várakozáson felül. Az „emlékezzél meg rólam” kérésre Jézus nem azt felelte, hogy ezt azért megteszem érted, hanem azt, hogy: „ma velem leszel a paradicsomban”... (Lk 23.39.42.43) Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
