Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-09-14 / 37. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014. szeptember 14. » 7 Megnyílt az Imák Auschwitz után című kiállítás Mesterségek ünnepe. Mennyi tehet­séges kéz, megszámlálhatatlan tisz­ta arc. Fiatal családok gyerekekkel, sült kolbászt, hurkát faló férfiak, sö­röskorsókat emelgető asszonyok. Nincs ebben semmi különös, egész délelőtt szakadt az eső, hideg lett, ke­restek valami lélekmelegítőt. Hu­szonnyolcadik alkalommal rendezte meg országos seregszemléjét a Nép­­művészeti Egyesületek Szövetsége. A budai Várban, sok apró pavilonban fémművesek, kovácsok, késesek, ék­szerkészítők, harangöntők mutat­ták be szebbnél szebb tárgyaikat. De voltak mézes szívek, köröndi tá­nyérok, pásztorbotok, fajátékok, ké­zi szőttesek. És a jó borokról se feled-Jegyzetlapok (Napló, 2014) elveszett teremtés, olyan lény, aki ál­landóan az Úristen után kénytelen te­kingetni, hogy segítséget kérjen tőle.” * # * A kilencvenéves. Kevés a zeneszer­ző és a karmester a nők között. Büszke kivétel Szőnyi Erzsébet, ope­rák, oratóriumok, zenekari és kama­raművek nemzetközi hírű alkotója. A zeneművészeti főiskolán Bárdos La­jos, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Ferencsik János segítette indulását. Mintha ember siratta volna Isten el­mondhatatlan szomorúságát. * * * Jézus nyomában. A megváltott em­ber tudatosan megy Krisztus ösvé­nyén. Minden lépése, keresése fontos. Örök a pillanat, amely szeretetből van, de veszendő, amelyben nincs szere­tet. Foszlik a csillag, porlad a világ, könyvek és képek feledésbe hullnak, márvány sírkövek kidőlnek, föléjük toronyházakat emelnek. Csak a sze­retet maradandó. János evangéliumá­ban Jézus így rendelkezik:.. .„marad­jatok meg az én szeretetemben!” Az ál­dozatos napok meghozzák a teljes éle­tet és a nyugalmat. A budapesti Rumbach Sebestyén ut­cai zsinagóga teljesen megtelt annak az ökumenikus emlékezetkiállításnak a megnyitóján, ahol püspökök - töb­bek között Fabiny Tamás, Gáncs Pé­ter, Várszegi Asztrik és Steinbach József- és rabbik - mint Frölich Ró­bert vagy Róna Tamás - Imák Ausch­witz után című imádságai mellett a benézek, óhatatlanul egy 1908-as ki­adású, kicsinyke zsidó imakönyv jut az eszembe, melyben rabbik imádsá­gai mellett katolikus és evangélikus püspökök fohászai is szerepeltek. Ugyanakkor nem tudok úgy tekinte­ni ezekre az omladozó, málló falak­ra, hogy ne jusson eszembe a bejárat melletti emléktábla felirata, mely szí­kezzünk meg - igaz, a langyos sör jobban fogyott. A vár ormára jelké­pesen idegen zászló került, hiszen tö­rök kézművesek hozták el színes, fi­nom munkáikat. A két nagyszínpa­don népzene szólt, táncos legények forgatták a csinos lányokat. Az ötna­pos rendezvény egyik legszebb órá­ja Kobzos Kiss Tamás és Erdal $ali­­koglu koncertje volt. A két régi barát a magyar és török énekelt költészet ismert darabjait mutatta be. * * * Kapuscinski naplója. A nálunk is jól ismert, világjáró író jegyzetei különös olvasmányok. Nem arról tudósíta­nak, hogy benne mi játszódik le, in­kább a „talált tárgyak” bemutatása a szándéka, üzenetük megfejtése. Távoli földeken, nagyvárosokon ívelnek át a vallomások. Apró megfigyelések, az élet kis csodái, minden van ezekben a kis kötetekben (Szenyán Erzsébet nágyszerű fordításában). „Legfőbb témám a szegények élete - írta 2000-ben. - A harmadik világ nem földrajzi fogalom (Ázsia, Afrika, Latin-Amerika), nem is faji (úgyneve­zett színes földrészek), hanem eg­zisztenciális. Lényege a végleges elnyo­­morodás állandó veszélye. Az a tény, hogy a föld lakóinak 80 százaléka hi­ányt szenved, nyomorog, és gyakran éhezik is, sokat elárul az ember gyön­­geségéről. Azt bizonyítja, hogy az ember természeténél fogva tehetetíen, 1960-81 között a középiskolai ének­tanár- és karvezetőképző tanszak vezetője. A Kodály és a Bárdos Tár­saság elnöke. A zenei írás-olvasás módszertana című tankönyvét szá­mos világnyelvre lefordították. Sok­szor elmondta, hogy a gyerekeken, az ifjúságon és az amatőr mozgalmon keresztül kell az embereket közelebb hozni a zenéhez. Persze ez azzal járt, hogy élete nagyobb részét a ta­nítás boldog óráira kellett pazarolnia. Másik nagy törekvése: úgy formálja műveit, hogy azok utat találjanak a hallgatókhoz. Mai, öncélú világunk­ban nemes szándék ez: adni, nevel­ni, ameddig Isten engedi a teremtést. # * «fe Metróút. Vasárnap volt, borongós idő, mégis sokan jöttek-mentek az utcán. Mikor feljöttem a végállomás­nál, orgonamuzsika ütötte meg a fü­lemet. Körbenéztem, s észrevettem a közelben egy régi, időmart falú templomot. A szépen gondozott téren a főkapu nyitva volt. A félho­mály csendjében egy idős asszony üldögélt, és sírdogált. Soha ilyen szívszorító zokogást nem hallot­tam még. Elhallgatott az orgona, a fényképezőgéppel csattogó japánok is kimentek. Megálltam a főhajó mellett, néhány percig még /. S. Bach zengett bennem, azután újból az idős nő zokogása. Más volt ez a pillanat, mint a falakon kívüli világ. * * # Anyanyelvi séták. Nem tudom, dol­gozik-e még a jeles tanár és televíziós műsorvezető: Grétsy László. Nagy­szerű könyve a Tinta Kiadó jóvoltából olvasható. Nagyon kellett már az újabb intelem: óvjuk és vigyázzuk gyönyörű nyelvünket, a magyart! Bizonyára so­kunk emlékezetében élnek a régi esték, mikor a professzor a pesti utcán sétál­va nyelvhelyességi problémákra hív­ta föl a figyelmünket. Játékosan, ko­molyan tanított mindenkit. A mosta­ni kötet az utóbbi években megjelent írásokból válogat: szavak ízéről, nevek születéséről, nyelvünk öregedéséről és megújulásáról töpreng. A felfedezés örömével hat, hogy megvillantja hu­morát is, hatalmas műveltséganyagát. Egy nyelvtudós írásai ezek, mégis érezzük, mi, egyszerű emberek is ott lehetünk őszi kőrútján, minket is megajándékoz hasznos tanácsokkal. * * # Papírcetlik. Több évtizedes szoká­som: maradék lapokra följegyzek mondatokat. Régi és új töredékeket íróktól, tudósoktól. Olykor beleolva­sok, és meglepve látom, hogy a fele használhatatlan. Azért akadnak gyöngyszemek is. Rögtön itt van John Lukacs remek sora: „El kell kez­denünk most, a huszonegyedik szá­zad elején magáról a gondolkodásról gondolkodni.” Miért? És hogyan? A lélek erejét akkor tudja mozgósítani, ha újjá, szabaddá tesszük magunkat. Erőfeszítésünk akkor lehet termékeny, ha nem hagyjuk figyelmen kívül az él­tető Forrást. Isten nélkül semmit nem tudunk elvégezni. Az is fontos, hogy rossz irányunkat fölismerjük, mérlegeljük, és jó irányba fordítsuk. „Jézus új borról s a hozzá való új töm­lőről beszél - írta Vasadi Péter. - Úgy lehet új az a tömlő, ha a bort képesek vagyunk mintegy állandóan forrásban lévőnek hinni, mert csak ez a hit ké­szíthet időszerűen időtálló tömlőt annak az időfölöttien mindennapi italnak.” ■ Fenyvesi Félix Lajos kortárs művészeti élet kiválóságainak olyan alkotásai szerepeltek, melyeket a fenti, a bocsánatkérés, a megbocsá­tás és alázat hangján írott imák ins­piráltak. így a kiállításon többek kö­zött Nádler István, Konok Tamás, Vojnich Erzsébet, Haász István vagy Lovas Ilona alkotásait éppúgy meg le­hetett tekinteni, mint ahogy hallha­tó volt Kurtág György egész teret be­töltő, A csüggedés és keserűség dalai című megrázó darabja. Az Asztali Beszélgetések Kulturá­lis Alapítvány kiállítása szeptember í-jén a Zsidó Nyári Fesztivál kereté­ben nyílt meg, és a hónap végéig lesz látható. A kiállításmegnyitón Heisler And­rás, a Mazsihisz elnöke köszöntőjé­ben szólt arról: „A Zsidó Nyári Fesz­tivál történetében ez egy különleges alkalom, mert a holokauszt nem szokott a témái közé tartozni. Ez a fesztivál alapvetően a zsidó kultúrát mutatja be. A szervezők elhivatott­sága miatt tettünk most kivételt, és álltunk az ügy mellé. Az ugyanis, amit az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány így fogalmaz meg: »A soá tragédiája nem zsidó ügy, hanem keresztény, egyéni és össztársadalmi trauma egyaránt«, számunkra és az egész társadalom számára fontos üzenet” - mondta Heisler András. Galambos Ádám evangélikus teo­lógus, a kiállítás kurátora beszédében kiemelte: „Ma, amikor az Otto Wag­ner által tervezett zsinagógában kör­vembe vési, hogy 1941-ben ez az épület is deportálások gyűjtőhelye­ként működött. Hetvenöt éve, 1939. szeptember í-jén tört ki a második vi­lágháború. Ma a benépesült zsinagó­ga épülete, a művészek és felekezetek összefogása talán hozzájárul ahhoz, hogy valami más tűnjön föl előt­tünk. Valami, ami nem ostoroz, nem megosztásra épül, hanem alázattal, tiszta hangként, közösen szól. Köszö­nöm a művészeknek, püspököknek, teológusoknak, a tisztelt jelenlévők­nek és minden jóakaratai embernek, hogy közösen állunk ki egy egymást megbecsülő, emberibb, testvéribb, etikusabb világért” - fejezte be beszédét a kiállítás kurátora. A kiállításmegnyitó rendhagyó és példaértékű volt nemcsak azért, mert ritkán telik meg egy ekkora épület jó­­akaratú érdeklődőkkel, hanem azért is, mert a Bubnó Tamás által vezetett Szent Efrém férfikar úgy nyitotta meg a kiállítást, hogy különböző felekeze­tek énekét adta elő - egymás után. Az összefogás jegyében így elhangzott a „Boruch sém kövaud” kezdetű zsidó imádság Kodály Zoltán kórusra írt fel­dolgozásában, Tomás Luis de Victo­­riától az Agnus Dei, a „Mint a szép hí­ves patakra” kezdetű zsoltár, Liszt Fe­renc O Haupt voll Blut und Wunden című korálja a Via Crucisból, valamint Szergej Jekimov szerzeménye, a Babi­lon folyóvizei mellett. ■ G.Á. Forrás: Evangélikus.hu Ha nyár, akkor zsidó fesztivál! Hinné az ember, hogy a Zsidó Nyá­ri Fesztivál - amely idén mellesleg szeptember első hetében zajlott — csak a főváros vissza-visszatérő kul­turális rendezvénysorozata, pedig ez egy kisvárosi zsidó hitközségnek is nagy ünnepe! Kiskunhalason - szinte egyedülál­ló módon - saját zsinagógával, rabbi­val és vallástanárral működik egy kö­zösség, melyet nem tudott kiradíroz­ni a II. világháború népirtása. Csodá­val határos módon ugyanis a kisváros­ból elhurcolt zsidóság nagyobbik része - mintegy ötszáz ember - hazatért. A közösség életében a komo­lyabb érvágást az ötvenes évek je­lentették: a vallásüldözés, a vállal­kozók lehetetlenné tétele és - kül­ső okként - Izrael állam létrejötte. A legtöbben kivándoroltak, így ma már csak néhány tucat ember jár a zsinagógába. De a hitközség műkö­dik! Ennek pedig egyik markáns megnyilvánulása a nyár végi halasi zsidó fesztivál, melyre több százan jönnek el minden esztendőben az ország minden szegletéből. Idén a Budapest Klezmer Band kon­certjével, Mezey Béla izraeli fotókiállí­tásával, dr. Róna Tamás főrabbi előadá­sával és Koltai Róbert színművész mű­sorával irányították a figyelmet a zsidó népre, a zsidó vallásra... Nemcsak a só­let és más sajátosan'zsidó ételek von­zottak augusztus 22-24-én még turis­tákat is a halasi nyári fesztiválra, de a vá­rosi programajánlóban is szerepeltetett „vallástörténeti óra” valamint a kü­lönböző témákban hirdetett beszélge­tések is sokakat becsábítottak a zsina­gógába és annak udvarára. ■ Káposzta Lajos A SZERZŐ FELVÉTELEI ______________________________________________________________________________________________________________________________________________FOTÓ: MAGYARI MARTON

Next

/
Oldalképek
Tartalom