Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-09-14 / 37. szám

„Ébredésre, megtérésre van szükség, arra, hogy na­gyobb hittel, teljes odaadással szolgáljunk, ne a saját »hasz­nunkat«, »jólétünket« keressük, hanem arra figyeljünk, mit mond nekünk, hogyan vezet minket Isten szava, mit kíván tőlünk az Atya, mire hívott el bennünket az Úr.” Interjú Széli Bulcsú nyugalmazott lelkésszel W 5- oldal „Hazánk 38 településéről érkeztek résztvevők - Hegyeshalomtól egészen Miskolcig -, 14 különböző megyéből és Budapestről, sőt egy felvidéki tele­pülésről, a szlovákiai Ipolyságról is.” Hurrá, nyaraltunk! 1*- 8-9. oldal „Az alkalmon Sztruhár András, a táborok egyik alapítója hirdette Isten igéjét. Prédikáci­ójában visszaemlékezett az elmúlt ötven tábo­ri hétre, melyek közül ő maga negyvenkilencen volt jelen személyesen.” Fél évszázada lobog a nagytábor „tüze” !► 13. oldal Ki a hit embere? 1^ 2. oldal Nyáron is evangélikus vagyok !► 3. oldal „Kiálts a Város ellen!” !► 10. oldal Jó tanács - a tanácsadáshoz !► 11. oldal Beszélgetés hatodéves teológusokkal !► 12. oldal Kavicsokból építkezünk 13. oldal Isten szeretetéről szólt a kettős ünnep ► Lelkésziktatásra és gyülekezeti ház felszentelésére érkeztek Sopronba szeptember 7-én az evangélikusok a Dunántúlról, sőt német és finn testvérgyülekezetekből is. A megválasztott lelkész, Tóth Károly iktatásán a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke, Szemerei János igehirdetésében kiemelte, hogy a gazdag gyü­lekezeti örökség, mely a reformáció kezdeteitől jellemezte a soproni evangélikusokat, valamint az az örök­ség, amelyet az új lelkész családjából, gyülekezeteiből hozott, felelősséget kell, hogy ébresszen. Hiszen - ahogyan az igehirdetés alapigéje fogalmaz „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak..(Lk 12,48) A gyü­lekezet és a lelkész felelősségéről is szól tehát ez az ünnep. Mindenekelőtt azonban Isten szeretetének élő va­lóságáról, melyet ahogyan a múltban megtapasztalhattunk, úgy élhetünk át a jelenben és a jövőben is. zete után - Takácsi volt a szolgálati helye. Innen hívták meg lelkészüknek a soproni evangélikusok. Az új lelkész - magyarul és németül is elhangzott - igehirdetésében Istennek arról a hatalmas ajándékáról beszélt, melyet egyetlen szóval életnek nevezhetünk. Igehirdetését e szavakkal fejezte be: „Milyen ajándékot ünnepelünk ma? Elsősorban nem az új lelkészt és az új gyülekezeti há­zat, hanem azt, amit ezek szolgálnak: Isten igéjét. Mert életet adó tartalma egyedül csak annak van.” Az úrvacsorái közösségben együtt élhette át a gyüle­kezet Krisztus megtartó szeretetét. A közgyűlés után Szemerei János, az egyházkerület püs­pöke szentelte fel az új gyülekezeti házat. A volt evangélikus elemi iskola épületének újbóli birtokba­vételével ismét teljessé vált tehát a kis evangélikus sziget, az Insula Lutherana Sopron belvárosában. 1^ Folytatás a 3. oldalon A gyülekezet igazgató lelkésze, Gabnai Sándor esperes iktatta be hivatalába az ajkai születésű Tóth Károlyt (képünkön), aki diákéveit a soproni líceumban töltötte, és már akkor is ezer szállal kötődött az itteni gyülekezethez. Lelkészként - a Veszprémi Egyházmegye több gyüleke-Mandabokorban harangoztak ^ Harangszentelési ünnepet és családi napot tartottak múlt szombaton Mandabokorban. A Nyíregyházához tartozó bokortanyában az utób­bi években megelevenedett az egyre gyarapodó evangélikus gyüleke­zet élete: 2012-ben helyezték el a többfunkciós közösségi ház alapkö­vét, melyet 2013 tavaszán már fel is avathattak. Most kovácsoltvas ke­rítéssel és haranglábbal gazdagodtak, melyért bensőséges hangula­tú ünnepségen adtak hálát az Úrnak. Az Alsóbaduri út szélső portáján a Lu­­ther-rózsával ékesített, U alakú épü­let akkor is templom, ha nem így mondják... Mandán kívül Kordo­vánbokor, Vadastanya, Lócibokor lel­ki központja épült fel itt, de Szélsőbo­korból és Újtelekibokorból is ide jön istentiszteletre, akinek ez esik köze­lebb. A Nyíregyháza környéki tanya­bokrok erős gyülekezetében mintegy ötszáz evangélikust tartanak számon. it Folytatás a 3. oldalon Éljen a naspolya! ■ Petrőczi Éva Még messze vagyunk a késő ősztől, amikorra a naspolya - amelyet bar­na „bőre” miatt egy ifjúkori versem­ben „denevérgyümölcsnek” nevez­tem - megérik, és a piacokra kerül. A neki adott becenévvel már akkor, jó harminc esztendeje sem azt akar­tam kifejezni, hogy a naspolya csú­nya - mert egyáltalán nem az. Részemről ez a hálátlanságok há­látlansága is lett volna, hiszen gyak­ran lázadozó zsigereimet egyik látvá­nyos, szép festményre kívánkozó tár­sa sem tudja úgy megnyugtatni, meg­gyógyítani, mint ez a valóban nem pompás külsejű termés. Amely a műalkotásokon, gyerekkönyvekben, porcelánokon, textíliákon stb. fel­bukkanó eperhez képest - legalább­is látszólag - minden, csak nem szép. De emlékezzünk csak Mózes első könyvére, a teremtéstörténet egyik kulcsmondatára: „És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó!’ (íMóz 1,31; Károli-ford.) A Szentírás első könyve aligha vé­letlenül hangsúlyozza minden terem­tett dolgok jóságát, ezzel korántsem zárva ki a föld minden teremtményét a szépség fogalmából sem. Rokonít­ható ez a gondolatmenet John Keats Óda egy görög vázához című versével: „A Szép: igaz, s az Igaz: szép!” Huszon­egyedik századi körülményekre alkal­mazva Keats szavait: egy ráncok pók­hálója mögül kimosolygó anyóka, aki minden porcikájában igaz, bizony mondom, százszor szebb lehet, mint egy arcjátékától megfosztott, agyon­­botoxozott „tündér”. Ideje elárulnom, miért is jutott eszembe ez a naspolyásdi most, az ősz elején, jóval egyik kedvenc gyü­mölcsöm idénye előtt. Mert manap­ság - képes beszédben fogalmazva - sokan bizony többre becsülik a csil­logó, hatalmas szemű, de megrágha­­tatlanul gumiszerű óriás epreket. Továbbmegyek: az eper-embereket is sokkal többre tartják a naspolya­embereknél. Gondoljunk csak a min­denféle kül- és belföldi tévés tehet­ségkutató versenyek zsűritagjaira (tisztelet a kivételeknek!), akik nyil­vánosan és terjengősen olvadoznak, ha egy-egy jól teljesítő versenyző (legyen akár nő, akár férfi) ráadásként az átlagosnál jobb külsejű. Olyannyi­ra, hogy a tehetséggel is megáldott szépségek valódi talentumait a sok „ah” és „oh” áradozással szerencsé­sen el is feledtetik a nézőkkel. Amikor pedig egy anti-Barbi vagy egy anti-Ken, azaz egy kevésbé játék­­gyárian tökéletes lány és fiú kerül a szemük elé - lehet szegény feje bár­milyen világrengető tehetség -, egy­­egy szurkapiszkálódó, lesajnáló meg­jegyzéssel azért jelzik: tud a csaj, tud az ipse, de a kinézése... Ezzel aztán meggyűlik majd a stylistok baja. Ezer szerencse, hogy a földi arcmá­sunkat, alakunkat megteremtő Leg­főbb Stylist nem ilyen olcsó szem­pontok szerint ítél meg bennünket. Neki a naspolyák és az eprek egy­aránt kedvesek. Ha ezt elrendezzük magunkban, már nem is bosszanko­dunk az ilyen-olyan „döntőbírák” talmi hozsannázgatásain. És ragasz­kodjunk csak továbbra is a „látá, hogy jó” igazságához. HIRDETÉS Szeptember 19-21Balatonföldvár Meghívó protestáns médiaműhelyre Téma: A recenzió recepciója, avagy a kulturális újságírás korunk médiájában Idén is aktív médiamunkásokat, továbbá a média belső, szakmai kérdé­sei iránt érdeklődőket vár őszi konferenciájára a Protestáns Újságírók Szö­vetsége (Prúsz). A szeptember 19-21. között tartandó médiaműhely el­sősorban a műkritika, a recenzió műfaját kívánja vizsgálat tárgyává ten­ni, különös tekintettel annak értékközvetítő esélyeire. A balatonföldvá­­ri konferencia vendégeire - hagyományainkhoz híven - nem csupán elő­adóként, hanem beszélgetőtársként is számít közösségünk. Akik már elfogadták meghívásunkat: Fekete György, a Magyar Művé­szeti Akadémia elnöke • Tóth-Holló Tamás, az MTI főszerkesztője • Pető Tibor, a Magyar Nemzet munkatársa • Antall István, a Magyar Rádió szerkesztője • Devich Márton, az MTI Kulturális Szerkesztőségének kiemelt szerkesztője • Osztovits Ágnes, a Helikon Könyvkiadó irodalmi vezetője • Petrőczi Éva, a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott docense • Alexa Ká­roly irodalomtörténész • Ozsváth Sándor művelődéstörténész A részletes program a Prúsz honlapján olvasható. A protestáns médiaműhely helyszíne: Bethesda Baptista Üdülő és Kon­ferenciaház, Balatonföldvár, Spúr István u. 21. Időpontja: 2014. szeptember 19-21. Részvételi díj (péntek vacsorától vasárnap ebédig): 9500 Ft, Prúsz­­tagoknak: 7500 Ft. Jelentkezni (a férőhelyek függvényében) szeptember 15-ig a prusz@lutheran.hu e-mail címen vagy a 20/824-9657-es mobil­számon lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom