Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-09-07 / 36. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2014. szeptember 7. *■ 7 Katolicitás: „a mindent átölelő” A Societas Oecumenica XVIII. tudományos konferenciája ► A tizennyolcadik nemzetközi, idén először hazánkban megrendezett Societas Oecumenica konferencia megnyitóját augusztus 21-én, csütörtökön a zuglói evangélikus templomban tartották. Az idei konzultá­ció témája a katolicitás, vagyis az egyetemes, teljesség szerinti egyház mibenléte volt, amelyről majd egy héten át, augusztus 26-ig folytak az előadások és eszmecserék - az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tatarozási munkálatai miatt - a közeli Hotel Ében konferenciatermében. Az 1978-ban alakult európai öku­menikus társaság kétévenként tartja tanácskozásait. A konferencia célja az ökumené, a keresztény egy­ség előmozdítása. Főszervezője dr. Szentpétery Péter, a társaság (augusztus 25-i tisztújításakor leköszönt) titkára, az EHE Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője volt. A megnyitón a zuglói házigazdák, Tamásy Tamás és Tamásy Tamásné lelkészek mondtak imádságot. Az al­kalomra színes műsorral készült a Budapest-Zuglói Evangélikus Egy­házközség énekkara Fekete Anikó ve­zényletével és Kéménczy Antal orgo­nakíséretével. A konferenciára történő lelki ráhan­golódás jegyében az EHE kijelölt rek­torhelyettese és Egyháztörténeti Tan­székének egyetemi tanára, dr. Korányi András tartott áhítatot az Útmutató aznapi igéje, Lk 5,5 alapján. „Gyakran közbejön valami. (...) Hiányzik az a mindennapi kenyér, a friss és tiszta ivó­víz, az igazságon és tiszteleten alapu­ló emberi rend kisebb-nagyobb közös­ségi köreinkben” - fogalmazta meg sok és sokféle keresztény gyakran érzett egységes tapasztalatát. Az egyete­mességet - hívta fel áhítatában Korá­nyi András a figyelmet - nem lehet megtapasztalni, kifejezni és együtt ünnepelni e nélkül az ősi bibliai és apostoli felismerés nélkül: „A Mester, az Úr - Jézus Krisztus cselekszik jelen­létével, szeretetével és szavával, ahol a megoldatlan, köztes terekben és idők­ben is rá kell lelnünk valamire.” Dr. Szentpétery Péter, a Societas Oe­cumenica titkára és a konferencia többszöri látogatója a tudós esemény hazánkba való eljutásának történetét osztotta meg a hallgatósággal, amely­ben Kránitz Mihálynak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudomá­nyi Kara professzorának és persze neki magának nagy szerepe volt. A 2010-ben Belgrádban rendezett konferencián vetették fel, hogy szíve­sen lennének a Societas Oecumenica házigazdái 2014-ben. Ezt a javaslatot 2012-ben a belfasti találkozón fogad­ták el, ekkor választották meg Szent­pétery Pétert a társaság titkárává. A konferencia plakátján a Lánchíd látható. Arra is fény derült a megnyi­tón, miért. Az 1849-ben felavatott híd is azt az egységet szimbolizálja, amelyre a konferencia résztvevői tö­rekednek. A konferencia főszervező­jének szavaival: „Krisztus egyetlen, teljes egyházának tagjaként hiszem, hogy a híd teljes, ha nem is látszik az egész. Hiszem, hogy van összekötte­tés a két part között, még ha nem is lá­tom a túlpartot. Az egység eleve adott azzal, hogy minden különbözősé­günkkel együtt át kell mennünk a hí­don.” A megnyitón egyperces néma csenddel emlékeztek meg az egybe­gyűltek azokról a tagokról, akik a leg­utóbbi konzultáció óta már „átmen­tek a túlpartra”. Utolsóként a társaság intézményes magyarországi tagjának vezetőjéről, a június 16-án elhunyt dr. Tóth Károly ny. dunamelléki refor­mátus püspökről, aki az Ökumenikus Tanulmányi Központ megalapításával is sokat tett az ökumenikus hidak építéséért. Gáncs Péter elnök-püspök szintén a híd metaforájára építette köszöntő­jét, hangsúlyozva, hogy a legnagyobb hídépítő a pontifex maximus: Jézus Krisztus. (A résztvevők a másnapi budapesti városnézés alkalmával át is mentek a Lánchídon.) Az ökumené történetéről és jelen­tőségéről szólt köszöntőjében dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára, megemlékezve az iraki ke­resztények tragikus, 2014-ben felfog­hatatlan helyzetéről. Az egység koránt­sem ugyanaz, mint az egyformaság - jegyezte meg, utalva ezzel a „katolici­­tás” sokszínűségére. A Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) üdvözletét tolmácsolta dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti ér­sek, az MKPK Ökumenikus Bizottsá­gának elnöke, aki a konferenciát párat­lan lehetőségnek nevezte a kiengesz­­telődésre és az európai népeket kép­viselők találkozására. A megnyitón került sor az első plenáris előadásra is. A Societas Oecumenica elnöke, dr. Dagmar Hel­ler, az Egyházak Világtanácsához tar­tozó Bossey-i Ökumenikus Intézet tanára előadásában a katolicitás (egye­temesség) legfőbb kihívását, a sokfé­leség és az egység viszonyát vizsgálta. A katolicitás az a meggyőződés, hogy Jézus Krisztusban lett kinyilatkoztat­va az üdvösség az egész emberiség szá­mára - fektette le az alapelvet. A ka­tolikus szó etimológiáját is feltárta a hallgatóság előtt. A katholikosz szó ere­deti jelentése: „általános” „egész sze­rinti” „az egészre, épre vonatkozó” A szót az ókorban a „mindent átöle­lő (átfogó)” értelmében használták. A szó történetét, a hangsúlyok elto­lódásának és a jelentés szűkülésének okait is felvázolta az előadó. Megem­lítette például azt a reformáció korá­ban általánosnak tekinthető, ám evan­gélikus szempontból különösen is fi­gyelemreméltó tényt, hogy Luther számára a katolicitás lelki jegy volt, amely minden egyház sajátja, ha az evangéliumot hirdeti. Végül az ökume­nikus mozgalom nagy felfedezésére, az egyházak közötti megosztottság kato­­licitást romboló hatására tért ki, és en­nek feloldására a kölcsönös szolidari­tást javasolta Dagmar Heller. A felemelő, méltóságteljes meg­nyitónak nagyon jó folytatása volt az egyházunk által a templomkertben adott fogadás. Az elkövetkező napokban az Euró­pa különböző országaiból érkezett hetvenöt résztvevő a katolicitás téma­körét tizenöt előadás, egy pódiumbe­szélgetés és húsz műhelyelőadás kere­tében járhatta körül. Római, görög és ókatolikus, evangelikál, baptista, ang­likán és ortodox egyaránt szót kapott. Augusztus 25-én Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere - aki a Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretéből támogatta a konferenciát - személyesen üdvözölte a résztvevőket. Majd az élő katolicitásról szóló ma­gyarországi esettanulmányok kerültek terítékre katolikus, református és evangélikus szempontból dr. Kránitz Mihály, dr. Szűcs Ferenc professor emeritus (Károli Gáspár Református Egyetem) és dr. Szentpétery Péter előadásában. Ugyanezen a napon a MEÖT adott fogadást. Előtte az Úr napja, augusztus 24-e országjáró túrával telt. Veszprémben misén, illetve istentiszteleteken vettek részt a konferenciára érkezettek dr. Márfi Gyula érsek, Ittzés János ny. evangélikus püspök és Niederhoffer Zoltán református lelkész szolgálatá­val. Balatonalmádiban Steinbach József dunántúli református püspökkel, a MEÖT elnökével és feleségével ebédel­tek a résztvevők, majd „az ökumené hajója” egyórás kört tett a Balatonon. Végül Pannonhalmán vesperás, ide­genvezetés és vacsora zárta a progra­mot dr. Várszegi Asztrik bencés püs­pök főapáttal. ■ Kinyik Anita ; 2SS ZÜj gj jfP 0» UJ Catholicity under Pressure. The Ambiguous Re Umstrittene Katholizität. Von der zwiespältiger A katolicitás (egyetemesség) kihívása - Sok lationship between Diversity and Unity Beziehung zwischen Vielfalt und Einheit féleség és egység megfelelő viszonya s ______0 = «ec É UMEMICA European Society for Ecumenical Research Europäische Gesefechaft för Ökumenisch* Pc SodétéEuropéenr*deRedkend«OecumÉ AUGUST 21-26 2014 BUDAPEST ■ _______________________:___________:... Szemelvények Szentpétery Péter előadásából A lutheranizmus Magyarországon is, mint mindenhol, az egy szent ka­tolikus és apostoli egyház folytatá­sának tekintette magát. Sajnos, bár ezt nem tagadták, ez a nézet a fel­világosodás óta elhalványult, és a fe­lekezeti identitás egyre inkább a ró­mai katolicizmustól való elhatá­rolódásban jelentkezett. # # * Akár tetszik, akár nem, az ökume­né egy magyar protestáns - akár evangélikus, akár más - számára mindenekelőtt a római katolikus egyházhoz való viszonyt jelenti. A katolicitást ebben az összefüggés­ben kell meghatározni és megélni, tudatosítva a protestáns egyházak tagjaiban, hogy katolicitás és kato­licizmus nem ugyanaz. * * # Sokak számára századokon át az evangélikusság a nép közös sorsá­ban való osztozást jelentette, így a katolicitást, vagy mondhatjuk úgy is, az ökumenét a szó legszélesebb értelmében. A nemzeti összefogás felemelő pillanataiban (1848,1956) a saját felekezeti szempontok és ér­dekek háttérbe szorulhattak. * * * Minden ellenkező híresztelés ellené­re ma Magyarországon nagyon kor­látozott az egyházak befolyása. Egy­szerűen közös érdekük, és tapaszta­lat szerint szolgálatuk is hatéko­nyabb, ha összetartanak, egyre in­kább Krisztus egész, azaz „katolikus” egyháza részének tekintve magukat. * * # Nem csupán az egyház egyetemes, hanem szolgáinak emberi gyenge­ségei is. Minden magyarországi egyháznak, beleértve az evangéliku­sokat is, le kell vonniuk a következ­tetéseket múltbeli bűneikből, hibá­ikból és mulasztásaikból, hogy ne hajoljanak meg „ökumenikusán” semmilyen keresztény- és ember­­ellenes ideológia előtt. A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom