Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-07 / 36. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. szeptember 7. *• 5 Üj evangélikus pedagógiai intézmény !► Folytatás az 1. oldalról A lépcsőket csak egyesével tudjuk venni, de a lépések közt sem szabad megfeledkeznünk arról, mi az a kincs, amely ránk lett bízva, figyelmeztetett Gáncs Péter. Az egyházban nincs mesterképzés, itt csak tanítványok vannak. Az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet megnyitóján is számolnunk kell tanítványságunkkal, még ha a képzés felügyelete is az intézmény legfőbb feladata. A „bölcsszívűség” megszívleléséhez a zsoltár folytatása is hozzájárulhat, mely soha nem a diplomák számának függvénye - zárta mondandóját a püspök: „Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon és méltóságodfiaikon! Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!” (Zsolt 90,16-17) Eskütételük után az elnök-püspök beiktatta hivatalába az EPSZTI hét munkatársát (képünkön), Isten áldását kérve jövőbeni tevékenységükre. Varga Márta, a nevelési és oktatási osztály vezetője konferálta és kérte fel dr. Fabiny Tamás püspököt és dr. Szabó Lajost, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) rektorát az EPSZTI köszöntésére és méltatására, ahogy ezt a reménységét - mint a létesítményért hónapok óta munkálkodó - szó szerint is kifejezésre juttatta. Fabiny Tamás a kápolnabéli Luther-szobor előtt állva megemlékezett a nagy reformátor kis termetű, ám szintén nagy hatású tudós barátjáról és tanácsadójáról, Philipp Melanchthonról, akit csak Praeceptor Germaniaeként, azaz Németország tanítójaként emlegettek egykor. Nyugodtan mondhatnánk azt is, Praeceptor Hungáriáé, tette hozzá a püspök. „Egyik kezünkben Homérosz, a másikban Pál apostol” - idézte Melanchthon egyik híres mondását, biztatva a jelenlévőket evangélium és kultúra, evangélium és oktatás - a 2015-ös év tematikája - összekapcsolására, együttes ápolására. Hasonló együttműködésre buzdított dr. Szabó Lajos is, amikor tanár és pap, tanár és lelkész viszonyának elmélyítésére, a köztük való párbeszéd fontosságára hívta fel a figyelmet. Az EPSZTI betűszó első betűje az evangéliumot idézi meg bennem - osztotta meg szubjektív asszociációját a rektor -, míg utolsó betűje az információt, mely nélkülözhetetlen manapság. Az EHE az őszinte és hatékony információáramoltatásban szeretne az EPSZTI partnere lenni, jelentette ki. Krámer György országos irodaigazgató köszöntőjében a protestáns hivatástudat éltetésére hívta fel az EPSZTI vezetőinek figyelmét. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet képviseletében Barcza Éva emelkedett szóra, aki elmondta, az EPSZTI-ben garanciát lát arra, hogy az oktatás és nevelés küldetésében vállalt értékek valóban megjelennek. Végül az intézmény megbízott vezetője, Tarjánné Sólyom Ildikó világította meg a hallgatóság előtt, mi is az EPSZTI valódi küldetése. A pedagógus a bizalom, az odafordulás fontosságára hívta fel a figyelmet. A bizalom szeretet, hit és remény, melyben jelen, múlt és jövő találkozik, hangsúlyozta. Sokszor ez a bizalom hiányzik, nem merünk kérni egymástól. Az EPSZTI feladata a segítségnyújtás, az önöké - fogalmazott - a segítségkérés. Ezután harsonaszó hívta az egybegyűlteket kötetlen együttlétre az Üllői úti belső udvarra. Itt kapott szót Sipos Imre köznevelésért felelős helyettes államtitkár, aki az Emberi Erőforrások Minisztériumának üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta. A tartalmas délután záró felvonása A tudomány vonzásában című, a Luther Kiadónál megjelent kötet bemutatója volt, amely az evangélikus iskolák kutató tanárainak első konferenciáján elhangzott előadások szerkesztett szövegét tartalmazza. A konferenciát 2013 áprilisában rendezték meg a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Életre hívása - a kötet megjelentetése mellett - a gimnázium magyar-német szakos tanárának, Érfalvy Líviának kezdeményezése volt, aki maga is emlékezetes előadást tartott Kosztolányi Dezső háromsoros „vérző venyigéiről”. A Luther Kiadó gondozásában megjelent kötetet az Északi Egyházkerület felügyelője, dr. Fábri György ismertette, aki több tanulmányhoz fűzött szubjektív kommentárt. Hangsúlyozta: az információdömping világában a tudományos munka hitelesítheti a sokszor kritizált vagy épp a laptopba bújó diákok által felülbírált pedagógiait. A tudomány vonzásában című tanulmánykötet méltán képviseli az MEE éthoszát és szellemiségét, summázta mondandóját az ELTE rektorhelyettese. A Luther Kiadó igazgatója, Kendek K. Péter is szólt a kötet kiadásának körülményeiről és a reménység szerint minél szélesebb körben történő népszerűsítéséről. Ennek első lépéseként a könyvbemutatóról - a nevelési és oktatási osztály jóvoltából - minden résztvevő hazavihetett egyegy példányt a kötetből. ■ Szolgálat a bizalom jegyében Interjú Tarjánné Sólyom Ildikóval ► Milyen feladatai is vannak a gyakorlatban az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézetnek (EPSZTI) - erről kérdeztük a megbízott vezetőt, Tarjánné Sólyom Ildikót.- Az új létesítmény nevében is szerepel a „szolgáltató” szó. Milyen új szolgáltatásokat nyújthat az evangélikus oktatási intézményeknek az EPSZTI?- A pedagógiai szakmai szolgáltatás a szakmához szorosan kötődik. Nem a gyerekekkel történő közvetlen foglalkozásról van szó, hanem intézményekkel, intézményvezetőkkel, nevelőtestületekkel, pedagógusokkal való kapcsolattartásról, párbeszédről.-Milyen struktúrában működik majd az intézmény?- Hét nagy, törvény által is szabályozott terület van, amelyben segítséget tudunk nyújtani, de ezek a területek természetesen tovább bonthatók. A megnyitón részt vevők a poszterünkön láthatták ezeket a fő szolgáltatásokat. A pedagógiai értékelés területén például az EPSZTI segíthet az intézmények belső mérési-értékelési rendszerének kidolgozásában. Ez jelentheti maguknak az intézményvezetőknek az értékelését is. A pedagógusok képzése, továbbképzése a második fontos terület. Pedagógiai tájékoztatáson érthetjük például a pedagógiai folyóiratokról és szakmai eseményekről történő tájékoztatást. Külön figyelmet érdemel a tájékoztatáson belül egy igen kényes kérdés, a tankönyvek kiválasztása, mely sok pedagógusnak jelent gondot. Az EPSZTI információt nyújthat arról, hogyan, mi alapján lehet választani a tankönyvek közül az adott intézmény karakterének és az adott korosztály igényeinek megfelelően. Megint másik terület a tanügy-igazgatási szolgáltatás, mely kifejezetten az intézményvezetőket és igazgatóhelyetteseket célozza meg. A tanulmányi és sportversenyek szervezésében és lebonyolításában is részt vállalhat az EPSZTI, ha erre igény mutatkozik. Izgalmas terület a tanulótájékoztatás is, mely a diákönkormányzatok munkáját hivatott támogatni. Végül talán a legfontosabb, de mindenképp a legszélesebb működési területünk a tantárgygondozói szaktanácsadás. Minden nagyobb tárgyból lesz felelősünk, külön megbízunk tantárgygondozókat.- Melyek most a megnyitó után a legsürgetőbb feladatok?- Először is, mivel sokan a nevelési és oktatási osztálytól jöttünk át az EPSZTI-hez dolgozni, fontos, hogyjól elválasszuk és körülhatároljuk a két intézmény feladatkörét. Eközben vannak még nyitott személyi kérdések, néhány álláshelyre még keressük a megfelelő szakembert. November elejét tűztük ki magunk elé valódi „indulásnak” addig még sok munka vár ránk.- Ön személy szerint milyen érzésekkel kezdi meg az új tanévet?- Nagyon izgatott vagyok. Korábbi munkahelyeimen saját bőrömön is tapasztaltam azokat a problémákat, melyek orvoslására többek között életre hívtuk az EPSZTI-t. Húsz évig tanítottam úgy, hogy senki meg sem nézte az óráimat, nem kaptam kellő visszajelzést, nem tudtam kihez fordulni. Az EPSZTI a párbeszéd és bizalom jegyében kell, hogy működjön, ahogy erre köszöntő beszédemben is utaltam. Meg kell tanulnunk kérni egymástól. Talán ez az első és legfontosabb feladat. ■ K.A. Melanchthon (lehetne) az evangélikus pedagógusok példaképe Az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet (EPSZTI) megnyitóján Fabiny Tamás püspök Philipp Melanchthon munkásságával példálózott. Ez a ház is - utalt a püspök a megnyitó helyszínéül választott, az Evangélikus Országos Könyvtárnak is helyet adó Üllői úti épületegyüttesre - fontos dokumentumokat őriz a Melanchthonörökségből. Tudvalevő, hogy a tanító kiterjedt levelezést folytatott diákjaival, nem csupán szellemi, hanem lelki fejlődésüket is szívén viselve. A könyvtárban fellelhető például egy, a professzor által a sárvári iskola alapítójának, Nádasdy Ádámnak írt levél, de sok más „diákokat menedzselő" írás is, keltette fel az érdeklődést a könyvtári állomány iránt a püspök. Az a fajta tanítói harcosság, amely ezekből a dokumentumokból kiolvasható, a tudomány és erények művelése mellett való mindenre kiterjedő elköteleződés példaadó lehet a ma evangélikus tanárai számára is. A püspök - úgy is, mint a Reformációi Emlékbizottság elnöke - megfontolásra javasolta, hogy az EPSZTI a (közel)jövőben vegye fel a Melanchthon Intézet nevet. Úgy véljük, érdemes néhány mondat erejéig felidézni a Krisztus-követő humanista alakját. * * * A filológiai érdeklődésű, retorikában jártas Melanchthon a keresztény humanizmus úttörő képviselője volt, aki nélkül ma nem beszélhetnénk evangélikus oktatásról. Melanchthon első „mestere” Reuchlin János (nagybátyja, kiváló humanista) volt, aki egyszer Erasmus Újtestamentumfordítását ajándékozta az ifjúnak, így lett aztán a korszak másik nagy humanistája, Erasmus Melanchthon példaképe. Később ugyan a két tudós - Erasmus és Melanchthon - nem „egy hajóban eveztek” de mindvégig elismerték, tisztelték egymás munkásságát. Melanchthon humanista ideálja - akárcsak Erasmusé - a három szent nyelvben és irodalomban: a görögben, latinban és héberben járatos tudós, tehát filológustípus. A klasszikus nyelvek, az antik kultúra ismerete azonban most már nem a pogány múlt újjáélesztése érdekében volt szükséges, hanem hogy segítségül szolgáljon a kereszténység szent iratainak értelmezéséhez, a hitigazságok feltárásához. A humanista filológusképzést éppen ezért Melanchthon a protestáns iskolák feladatának tekintette. A humanizmus rámutatott az antik szövegek, a reformáció pedig a Biblia nemzeti nyelven való tanulmányozásának fontosságára. A humanizmus és a reformáció egyesítésétől Melanchthon általános erkölcsi megújulást remélt. A wittenbergi egyetem tanáraként és Luther híveként azon fáradozott, hogy minél szorosabbra fűzze a kapcsolatot a reformáció új vallásossága és a profán humanista tudományosság között, hogy az antik kultúrát a keresztény műveltség alapjává s a reformáció szövetségesévé tegye. 1518 augusztusában tartotta meg székfoglaló beszédét Wittenbergben (Heidelberg és Tübingen után került a városba) Az ifjúság képzésének megjavításáról címmel. A wittenbergi teológiai fakultás újjászervezése 1533-ban vette kezdetét Melanchthon vezényletével. Tudományrendszerezésének alapja a „lumen naturale” volt, melynek nyomán „a tudományok természetes rendje” kibontakozhat. A teológiai stúdiumok a grammatika, dialektika, retorika és történelem, valamint a „poéma” az aritmetika, a geometria, az asztronómia és a zene tanulmányozását követhetik. Tehát bizonyos tudományos megalapozás után lehet csak a legfőbb tudományba, a teológiába beavatást nyerni. Melanchthon a pietas és eruditio együttjárását hirdette, a hit (pietas) szükséges feltétele a műveltségnek (humanitás). Az ő hatására Wittenbergben is viták alakultak ki a teológiai és a humanista stúdiumok művelésének arányáról. Melanchthon egyensúlyba kívánta hozni a kettőt. A „praeceptorság” nála nagyon összetett fogalom: nem csupán oktatás és oktatásszervezés, hanem esztétikai, erkölcsi nevelés is, sőt hajlékadás. Ez utóbbi szó szerint értendő: Melanchthon vasárnaponként latin nyelvű igemagyarázatokat tartott azoknak a peregrinusoknak, akiknek nehézségeik adódtak a német nyelvvel. Wittenbergben a korszakban mintegy négyszázötven magyar diákot számlálhatunk. Köztük olyan nevekkel találkozhatunk, mint Sylvester János, Dévai Bíró Mátyás vagy „a magyar Luther” Stöckel Lénárd (Bártfa), Batizi András, Gálszécsi István stb. A Wittenbergben tanult magyarok lettek aztán az első protestáns magyar iskolák alapítói, iskolamesterei, igazgatói. ■ Kinyik Anita összeállítása
