Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-09-07 / 36. szám

evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 79. évfolyam, 36. szám ■ 2014. szeptember 7. ■ Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap Ára: 275 Ft „Hiszem, vallom, tapasztalom, hogy fontos, sőt kiemelt szolgálat az embe­rek arcára mosolyt csalni, a kedvetle­neket felvidítani, a szomorkodókat derűre vezetni.” „Imádkozom: legyek vidám” !► 2. oldal „A lutheranizmus Magyaror­szágon is, mint mindenhol, az egy szent katolikus és apostoli egyház folytatásának tekintette magát.” Societas Oecumenica !► 7. oldal „Azt hangsúlyozza, hogy hátrébb kellene húzódnunk a technikai vívmá­nyoktól, és meg kellene próbálnunk élvezni az adott pillanatot. Nincs szük­ség arra, hogy minden órában megnézzük az üzeneteket, ugyanis azok mind - szinte kivétel nélkül - várhatnak egy napot. Babauta úgy dön­tött például, hogy nem használ tovább e-mailt.” A mobilkorszak eleje és vége W 15. oldal Országos lelkészkonferencia !► 3. oldal Lelkésziktató tanévnyitók !► 4. és 11. oldal Interjú az EPSZTI vezetőjével >► 5. oldal A barátság dimenziói !► 9. oldal Miért jött Jézus? !► 13. oldal Püspöklátogatás Míkkeliben !► 14. oldal Felejthetetlen nyitány ■ D. dr. Harmati Béla Rendkívüli ünnep volt 1989. szeptem­ber í-je. Az 1952-ben állami ön­kénnyel megszüntetett fasori evangé­likus gimnázium egyházi iskolaként indult újra, sokak számára jelezve a rendszerváltás kezdetét... Mennyi minden előzte, meg és tette felejthetetlenné ezt az ünnepet! Amikor az 1948-as, egyházi iskolákat államosító törvényben még megha­gyott két budapesti gimnáziumunkat - a fasori fiú- és a Deák téri leány­­gimnáziumot - is elvették, arra sem voltak tekintettel, hogy e két gimná­zium hazánk legkiválóbb intézményei közé tartozott, elindítva számos szakembert, tudóst, sőt Nobel-díja­­sokat is az életbe. Az egyház először beletörődött az önkénybe. De az 1956-os forradalom alatt felvetődött a visszafoglalás gondo­lata. A forradalom első napjai után kö­vetkező csendesebb szakaszban a teo­lógiai hallgatók Üllői út 24.-ben levő kollégán nában megjelent Juhász Géza akkori fasori gyülekezeti segédlelkész, és győzködött minket: „Fiúk, foglaljuk vissza a fasori gimnáziumot!”... A körülmények ebben megakadá­lyoztak bennünket, és erre legköze­lebb csak 1984 októberében gon­doltak a volt diákok, akik a VII. ke­rületi Hazafias Népfront égisze alatt megalapították a Fasori Öregdiákok Hagyományőrző Egyesületét - töb­bek között Gyapay Gábor, Vitális György, Petri Gábor, Cselőtey Lász­ló, Szentágothai János részvételével. A külföldre került volt diákok - pél­dául Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus, Bogsch Árpád, az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO­­OMPI) igazgatója - gyűjtést szervez­tek az újraindítás érdekében. 1987 júliusában tízéves genfi mun­kám után az ottani akciócsoport az­zal indított el Budapestre, hogy - mint egyházunk új püspökjelöltje - fő feladatom a Fasor újraindítása le­gyen. 1987. októberi beiktatásom után tájékozódtam, és egyházunk országos presbitériuma már novem­ber 11-én határozatot fogadott el az újraindítás szándékáról, s ezt 1988. áp­rilis 3-án - országos húsvéti püspö­ki körlevélben - meg is hirdettük. Az oktatási-kulturális minisztéri­um támogatta a tervet, de az Állami Egyházügyi Hivatal ellenezte, és a tár­gyaláson előterjesztett terveinket meg­vétózták. A minisztérium jelen levő ál­lamtitkára azonban értésére adta az egyházügyi tisztviselőnek, hogy „le van maradva egy brosúrával” mert az újraindítás „egészen Gorbacsovig meg van beszélve”.. Elkezdődhettek tehát a megbeszélések az iskola tatarozásáról. Szerencsénkre a korábbi nemzedé­keknél sokszor látható gondosság és szakmai tapasztalat kisegített minket. Amikor ugyanis 1952-ben az iskolát át kellett adnunk, szerződés készült. Egyházunk részéről egy tapasztalt ügyvéd, Vetsey Aladár ragaszkodott ahhoz, hogy foglaljuk bele a megálla­podásba, hogy amikor egyszer az ál­lam visszaadja az egyháznak az intéz­ményt, az állam köteles olyan állapot­ban visszaadni, mint amilyen állapot­ban akkor volt, amikor elvették. A mi­nisztériumban nevettek a feltételezé­sen, hogy az állam egyszer majd visszaadja, mi viszont ragaszkodhat­tunk ehhez a „nevetséges” ponthoz. (A minisztériumnak ez 1989-ben ki­­lencvenmillió forintba került.) Amikor a hazai és külföldi öregdi­ákok megtudták, hogy a tatarozást megoldottuk, elkezdődött a segítség áramlása. A tanévnyitóra még nem volt minden a helyén, de megindul­hatott az oktatás. Megemlítendő az iskola ökumeni­kus gesztusa a református testvéregy­ház felé, amikor kiderült, hogy az ő valamikori fővárosi gimnáziumaik még nem tudnak újraindulni. Mivel mi először csak első osztályokat ter­veztünk indítani, az üres osztályter­meket felajánlottuk „református osz­tályok” számára. Az volt a megálla­podás, hogy ha néhány éve-, belül megindulnak a református gimnázi­umok is, akkor majd a református ta­nulókat azokba fogjuk irányítani. A minisztériumban nevettek a feltételezésen, hogy az állam egyszer majd visszaadja, mi viszont ragaszkodhattunk ehhez a „nevetséges” ponthoz... Nem volt egyszerű a tanárok és a ta­nulók felvétele, és ebben óriási mun­kát végzett Gyapay Gábor megbízott igazgató, aki már az államosítás előtt évekig ott tanított, s aki engem is ta­nított 1950-52-ben. Egyháztagjaink és az öregdiákok nagy várakozással készültek az évnyi­tóra, sőt a magyar társadalom is úgy tekintett rá, mint „rendszerváltoztatási kísérletre” Glatz Ferenc miniszter be­jelentette, hogy a fasori evangélikus gimnáziumban fogja megnyitni az új tanévet az egész ország számára. Mégpedig a televízió nyilvánossága előtt, egyházunk vezetősége, külföldi és állami vendégek jelenlétében. Nagy­szerű országos ünnepély volt! Előre gondolva egyházi iskoláink indulására, már 1988 szeptemberében országos egyházi tanácskozást tartot­tunk az evangélikus egyházi oktatás­nevelés spiritualitásáról és céljairól. Ennek a megbeszélésnek az alapján mondtam el az iinnep reggelén a megnyitó istentisztelet prédikációja keretében, hogy célunk megszabadí­tani az embereket „a koponyazsugo­rító vulgármaterializmustól”, ahol a pénz, a siker, a személyes haszon, az egyéni élvezet a legfőbb cél, és felmu­tatni a bibliai, jézusi értékeket. így legyen! A szerző nyugalmazott evangélikus püspök, volt fasori diák EPSZTI: új evangélikus pedagógiai intézmény ► Újraindításának huszonötödik évfordulóján ünnepi istentisztelettel nyi­totta meg tanévét hétfőn reggel a Budapest-Fasori Evangélikus Gim­názium. Az 1823-ban alapított oktatási intézmény melletti evangélikus templomban Gáncs Péter elnök-püspök hirdette Isten igéjét. A jubile­umi alkalom vendégeiként ezúttal az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán, valamint dr. Glatz Ferenc akadémikus köszöntötte az egy­kori evangélikus iskolák közül elsőként visszakapott gimnáziumot. A szoboravatással és fogadással kiegészült ünnepség résztvevői között szép számmal akadtak öregdiákok is, így az egymást követő generáci­ók egyszerre eleveníthették és fedezhették fel az alma mater múltban gyökerező, ám újra meg újra gyümölcsöket hozó értékeit. Luther almafája és a fasori alma mater Dr. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisz­tere az újraindításának 25. évfordulóját ünneplő Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanévnyitó ünnepségén ► Könyörgésre és hálaadásra gyűl­tek össze augusztus 29-én a józsef­városi evangélikus templomban az EPSZTI, vagyis az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet megnyi­tóján. Az új létesítmény a Magyar­­országi Evangélikus Egyház (MEE) negyvenharmadik közne­velési intézménye, melynek fel­adata a negyvenkét óvoda, isko­la, illetve kollégium szakmai mun­kájának segítése. Vezetésével Tar­­jánné Sólyom Ildikót bízta meg az intézménnyel szorosan együtt­működő MEE Országos Irodájá­nak Nevelési és Oktatási Osztálya. Az évfordulós eseményhez kapcsoló­dó - zenével és szavalattal átkötött - beszédek a tanítói hivatás és a tanulói elhivatottság jelentőségét emelték ki. Prédikációját a püspök egy Kun­­dera-idézettel kezdte: „Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. (...) Csak később, amikor a kötést le­vesszük, és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk át valójában, és akkor ért­jük meg a történtek jelentését.” Gáncs Péter a rendszerváltással szinte pár­huzamosan lezajló ’89-es újrakezdést egyfajta „kis pünkösdnek” nevezte, szerinte azonban az ebben rejlő iste­ni közbenjárást nem feltétlenül a múltban vagy a jövőben érdemes keresnünk, sokkal inkább a jelenben kellene megélnünk. Hiszen - aho­gyan azt Balog Zoltán ünnepi gondo­latai is megerősítették - a keresztény értékrenden alapuló oktatás zálo­gát is a figyelmes jelenlétben találhat­juk meg. Ezt erősítette meg az öt „rendes tanár” kinevezést kapó faso­ri oktató közösség előtti eskütétele is. „A magyar iskolarendszerben az egyházi és nemzetiségi iskolák külö­nös státusszal bírnak” - emlékezte­tett az emberi erőforrások miniszte­re, és hozzáfűzte: az egyházi oktatá­si rendszer ma vonzó Magyaror­szágon, működőképes, és képes a megújulásra. Folytatás a 3. oldalon „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” - állt a lépcsősorral illusztrált meghívón a 90. zsoltár tizenkettedik verse. Gáncs Péter elnök-püspök áhítatában a lép­csőt kifejező képnek vélte, az új léte­sítmény elindításával ugyanis véleke­dése szerint egyházunk újabb lépcső­­fordulóhoz érkezett. Számba kell vennünk mindazt, amink már van, és hálát kell adnunk érte. Voltunk már a pincénél is lejjebb - utalt az okta­tási intézményeitől megfosztott evan­gélikus egyház egykori „áldatlan” ál­lapotára. Folytatás az 5. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalom