Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-07-06 / 27. szám

Evangélikus Élet MOZAIK 2014. július 6. »- 15 Egyik napról a másikra Létezik egy igen gyakran hangozta­tott angol kifejezés, az „overnight success” amelyet leginkább „siker egyik napról a másikra” formában ad­nak vissza magyarul. És persze azt mondják róla, hogy ez csak csalóka délibáb, mert a sikernek ez a fajtája nem létezik. A siker látszólag hirte­len jelentkezik, ám a legtöbb esetben évek munkája rejtezik mögötte. Talán mindenki emlékezik arra, miként lett siker az iWiW, Magyar­­ország első igazi közösségi oldala. 2005-ben indult el a láz, amikor mindenki hirtelen iWiW-meghívó­­ra ácsingózott, hogy részese lehessen az élménynek, amelyet a régi bará­tokkal való újbóli kapcsolatfelvétel le­hetősége jelentett. Az iWiWvalójá­ban három évvel korábban, 2002-ben indult, és úgy tartják, történetének fordulópontja akkor következett be, amikor elkezdtek e-maileket külde­ni a tagjainak. Az iWiW most már lassan törté­nelem - illetve csak történelem -, ugyanis ez év június 30-án tulajdono­sa, az Origó hivatalosan bezárta az el­múlt években egyre csökkenő látoga­tottsági adatokat szolgáltató oldalt. Története azonban így lett lezárt történet, amelyet mindig megéri majd tanulmányozni azoknak, akik internetes projektekben utaznak, vagy indítani terveznek ilyet. Az iWiW-nél az áttörés okai között valószínűleg a legnagyobb súllyal a már említett elektronikus levelek sze­repelnek, de egy „growth hacker” azaz „növekedésmágus” még számos egyszerű és bonyolult eszközt tud ajánlani, ha nem akarjuk pusztán a vé­letlenre bízni, hogy weboldalunk vagy internetes projektünk sikeres legyen. Lássunk ezekből néhányat! 1. A jó aláírás. A legtöbb e-mail kli­ensben létrehozható fix aláírás, amelybe tetszőleges szöveget lehet ír­ni. Itt érdemes a projektünk nevét, linkjét, a hozzá kapcsolódó Face­­book- vagy Twitter-oldal címét meg­adni. Aki levelet kap tőlünk, rögtön találkozni fog internetes oldalunk el­érhetőségeivel, és jó eséllyel rá is kat­tint. Ha csak egy gmailes címről írunk, és mindössze a nevünk szere­pel a levél alján, a címzettünk eset­leg nehezebben azonosít be minket, ha nem vagyunk régi ismerősök, csak például egy rendezvényen talál­koztunk, és keltettük fel egymás ér­deklődését. 2. Változó hosszúságú bejegyzé­sek. Azt talán nem is kell említeni, hogy mennyire megéri blogot vezet­ni. Míg egy projekt nyitóoldala ugyanis sok esetben statikus, addig a blogon folyton változó tartalom van, ezt pedig a Google sokkal jobban szereti, és előrébb fogja rangsorolni a találati listáiban. Ha írásaink szak­mai jellegűek, akkor nemcsak a terü­let iránt érdeklődőknek nyújthat­nak hasznos információkat, de az in­formációra éhes sajtómunkások is ki­élhetik kíváncsiságukat. A bejegyzé­seknek nem kell minden esetben hosszúnak lenniük, viszont néha ér-EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence demes kétezer karakternél hosszabb írásokat megjelentetni, mert ezek akár tíz százalékkal is megnövelhe­tik a keresésalapú forgalmat. 3. Új ablak. Ha írunk valamit, ér­demes kívülre mutató linkeket elhe­lyezni benne, mert ez nagymértékben növeli a bejegyzés hitelét. Hasznos vi­szont ezt úgy beállítani, hogy a link­re kattintva új oldalon nyíljon meg a tartalom, ugyanis a legkevésbé sze­retnénk elveszíteni a látogatót. Ami­kor látogatónk elolvassa a hivatko­zást, és bezárja azt az oldalt, a mi írá­sunk ismét ott lesz a szeme előtt. 4. Nevesített hírlevél. A legtöbben meg sem nyitnak egy hírlevelet, ha a feladó neveként a szolgáltatás neve szerepel. Az egyik leghasznosabb trükk, hogy a levelet úgy kell feltün­tetni, mintha a cég vagy projekt ve­zetője személyesen küldte volna. Egyrészt így építhető könnyen és gyorsan személyes márka, másrészt jóval nagyobb megtekintéssel lehet számolni ebben az esetben. És ez csak a kezdet! A siker nem jön egyik napról a másikra, de bár­milyen internetes oldal esetén haté­konyan tehetünk azért, hogy egyszer csak arra ébredjünk: nagyon sokan olvasnak minket az interneten, vagy használják a szolgáltatásunkat. ■ N.B. Cigánylecsó Isten igéjével Végy némi húst, lehet csontos is, lehet­nek diribdarabok, sertés vagy csirke, ami éppen adódik. Fűszert a boltban pénzért adnak, így azzal főzöl, amid van: só, hagyma, fokhagyma. Kicsi zsí­ron megdinszteled a hagymát, majd rádobod a húst. A fokhagymával, só­val ízesíted. Mikor már majdnem megpuhult, laskára vágott zöldpapri­kával elkevered. A legvégén még hoz­záadsz egy-két fej friss nyári káposz­tát csíkokra vágva. Összerottyantod az egészet, és máris kész a cigánylecsó. E recept szerint főzött az egyik csapat június 28-án Sárszentlőrincen, a volt teleház udvarán. Na persze, meg­szokásból, ahogyan megtanulták. Mel­lettük még másik tíz bográcsban főt­tek a különböző cigány ételek. Több­féle töklecsó készült, de volt itt köröm­pörkölt és halászlé meg csirkepaprikás rongyostésztával (laskatésztával) elke­verve. S hogy a mintegy száz vendég közül nehogy valaki is korgó gyo­morral menjen haza, Kari János egy nagy kondér babgulyást is összehozott. Mert voltak itt a helyiek mellett ven­dégek is, főzök és kíváncsiak Hidasról, Nagydorogról, Tengelicről, Szedresről, Pálfáról és Paksról, de még a Duna túl­oldaláról, Kiskőrösről is. A lelki egészségről Bakay Péter országos cigánymissziói referens gon­doskodott. Mert a Cigány ételek bemu­tatója című rendezvény egyben misszi­ói alkalom is volt. „Nem csak kenyér­rel él az ember” - ezzel utasította el Jé­zus a kísértőt ott a pusztában, s ez a mondat volt a nap mottója is. Pontban a déli harangszóra megálltak az embe­rek és a fakanalak. S ott az udvaron -ki állva, ki a bogrács mellett guggolva - hallgatták Isten igéjét. Arról, hogy ki­ki hányszor étkezik egy nap. Akinek jobban megy, az naponta háromszor, mások csak kétszer vagy egyszer. Mert fontos a testnek a táplálék. De vajon hányszor tápláljuk naponta a lelkün­ket? Mert az még inkább fontos kell legyen. Napjában egyszer legalább jut-e időnk, hogy Isten szavát olvas­suk, hallgassuk, elmélyedjünk benne? A közösen elfogyasztott-végig­­kóstolt étkek után a templom hűvö­sében cigány költők verseit hallgat­ták meg az egybegyűltek. A nagydo­rogi, Sárszentlőrinc-Uzdró,l elszárma­zott Nyerges Istvánt - Major Róbert vezetésével - az Esztrád Színház előadói követték dalokkal és me­sékkel. Végül pedig újra a teleház ud­varán élőzenére lehetett cigány tán­cot járni, gitárra, ceglédi kannára és éneklő torokra hangszerelve. Hazajőve meséltem, merre jártam. „És volt sündisznó- vagy ürgepörkölt?” - kaptam szinte azonnal a kérdést. Igen, ebből is látszik, milyen nagy szükség van a falak kitartó döntöge­­tésére... Belekóstolni a cigányok bog­rácsába, egy asztalhoz ülni velük - ép­pen erről szól. Mert megtisztelem és megbecsülöm a másikat azzal, ha megkóstolom a főztjét. Ha úgy tetszik, itt kezdődik a másság elfogadása. Meghívni másokat Isten nagy terített asztalához: ez pedig a misszió. ■ Lupták György evangélikus lelkész (Kiskőrös) EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Elődök nyomában Kedves otthonmaradottak! Május utolsó napjaiban az aranyat érő csendes eső helyett zord idő, viharos szél és felhőszakadás kísérte úton érkeztünk Szabadkára. A.város Szegedet idéző szé­les utcáival, hatalmas fákkal ölelt tereivel és szecessziós házaival fogadott ben­nünket. Ízelítőt kaptunk a városháza épületében, milyen légkör várta az 1910- es években az ügyeiket intéző polgárokat. A magyar népművészeti hagyomá­nyokkal ötvözött szecesszió az alkotók nagyszerű munkáját dicséri. Kosztolá­nyi koptatta köveken sétálva felidézhettük a költő néhány verssorát a róla el­nevezett iskola előtt nemrégiben felavatott szobránál. Letérve a főútról keresztülutaztunk azokon a falvakon, ahol egykor a magyar és német lakosság osztozott és élt békességben egymással. Emlékezni megáll­tunk Torzsán (ma Savino Selo), az egykori iskola épülete előtt. Ezen a helyen született és élt gyermekkora egy részében Ordass Lajos evangélikus püspök. Az elénekelt Erős vár a mi Istenünk bizony régen hangzott fel ezen a vidéken! Nándorfehérvár „ostroma” Az esti órákban szállásadóink vártak bennünket. Székelykeve, a színtiszta ma­gyar, bukovinai székely ősökkel megáldott falu pár napra befogadott minket. A Dani vendéglőben elfogyasztott vacsora után senkit sem kellett altatni... Második napunk programját a nagy mennyiségű csapadék jelentősen átír­ta. Az árvízveszély miatt a kitűzött végcélt - Vaskaput és Herkulesfürdőt - nem tudtuk elérni. Az őseink által épített erős várak felkeresése azonban így sem ma­radt el. Szendrő vára, ahol a Duna már szélesen hömpölyög, majd Galambóc, amelynek alapjait már Árpád hadai is láthatták, megerősített bennünket abban, hogy voltak építők, akik hozzájárultak ahhoz, hogy támadáskor a katonaság vé­deni tudja hazánkat. A hős elődöknek Arany János Rozgonyiné című versében is emléket állított: „Galambócot a Dunáról / Ostromolni kezdik; / Folyamon is, szárazon is / Egy­re törik, vesztik. / Elől, elől Rozgonyival / Kedves élet-párja, / Hiv szerelme, szép Cicelle, / Szentgyörgyi leánya.” De ne feledkezzünk meg arról, hogy közben a Kazán-szoros fenséges tája­in jártunk. Márai Sándor szavaival: „Csodáld a természet végtelenségét, ipar­kodj összhangban élni jellemeddel és a természet erőivel, de ne szégyelld és ne is tagadd, hogy a legfenségesebb természeti színjáték is meglepő gyorsan elveszti számodra igazi érdekességét és vonzerejét, ha nincs közvetlen köze általad is­mert emberek sorsához.” A harmadik nap reggeli programja a székelykevei temető kopjafájánál indult, ahol azokra a székely elődökre gondoltunk, akik a madéfalvi veszedelem után erre a vidékre menekültek, letelepedtek, és megalapították ezt a községet. Az alapítók talán nem gondolták, hogy lesz idő, amikor ez lesz az egyetlen „ma­gyar” közösség ezen a vidéken... Örültünk, hogy a szomszédos hertelendyfal­­vi református templom előtt a gyülekezet istentiszteletre váró tagjaival is vált­hattunk pár szót - természetesen magyarul. Majdnem a déli órákban sikerült a nándorfehérvári várfalak között emlékez­ni. Néma főhajtás a nagy hadvezér hőstettét hirdető, jelentéktelen, alig észre­vehető kőtábla előtt; rajta az írás legalább magyar. A mai belgrádiak az egykor Európát védő bástyák környékét kutyasétáltató hellyé és értéktelen tárgyak zsib­­vásárává tették. Nekünk, emlékezőknek a Himnusz, nemzeti imádságunk el­­énekelése maradt. A zimonyi millenniumi tornyot már a délutáni napsütésben csodálhattuk meg, igaz, egyetlen magyar utalást sem találtunk rajta. (1896-ban hét hasonló em­lékművet állítottak fel olyan helyeken, ahol a magyar történelem szempontjá­ból fontos esemény történt: Munkácson, Nyitrán, Dévényben, Pannonhalmán, Zimonyban, Pusztaszeren, Brassóban.) Az emlékművek szinte mind megsem­misültek. Bár a munkácsi várban a turulmadarat 2008 márciusában helyreál­lították, a kivételt mégis a zimonyi jelenti, hiszen - noha megcsonkítva (turul­madár, a Hungária ülő szobor és a magyar címer nélkül), de - eredeti állapo­tában láthattuk. Az este már a búcsúzással telt. Búcsú Székelykevétől, a családoktól, amelyek­nél az éjszaki nyugalmat és a finom bőséges reggelit kapták, barátsággal, jó szívvel. Minden anyaországi látogató erősíti a megmaradást az itt élő „maroknyi szé­kely” számára. Legyen kötelező feladat ezt a küldetést teljesíteni. Hazautunkon Újvidéket érintettük. A város itt is a szecesszió szépségeit mu­tatta meg, a főtér épületeivel, a templommal. Ez a nap tartogatott számunkra még egy élményt: a Duna másik oldalán a régi Pétervárad megmaradt épületi között tekinthettünk az előttünk hömpölygő Dunára. Hazáig volt időnk újra átélni az együtt töltött napokat és hálát adni a hazaérkezésért. Kedves otthonmaradottak! Nem szóltam a látvány mellett arról, hogy a dél­vidéki csodás tájak mellett minden reggel és este együtt énekeltünk és imádkoz­tunk Jánosa Attila lelkészünkkel, míg a napi látnivalókról dr. Kőrös Erzsébet „hon­­vezetőtől” szereztünk maradandó tudást. A néhány „bevállalós” győri mellett szép számmal voltak a győrújbaráti, ménfőcsanaki, sőt a beledi gyülekezetből is, így az összetartozás élményével is gazdagodtunk. Horváthné dr. Molnár Lívia (Győr) Hibaigazítás. A múlt heti számunk 15. oldalán Köszönet a munkatársképzésért címmel közölt olvasói levél szerzője helyesen Menyhárt Andrea soproni olvasónk. A szerkesztőségünk által - a kéziratos levél elektronikus formába való átalakí­tása közben - elkövetett hibáért a levélíró és olvasóink elnézését kérjük. (A szerk.) FOTÓ: JÁNOSA ATTILA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom