Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-08-24 / 34-35. szám

io •« 2014. augusztus 24-31. KRÓNIKA Evangélikus Élet ÉRDEKESSÉGEK BÉKÉS MEGYE EVANGÉLIKUS MÚLTJÁBÓL A csabai gyümölcsöskertek és a lutheránusok Két 18. századi tudós lelkipásztor Békéscsaba szlovák új telepesei a gabo­natermelés mellett hamarosan gyümölcs­fákat is telepítettek új hazájukban. Külö­nösen a nyár elejétől a tél beálltáig termő meggy és alma volt divatos, de a szilva, a körte, a birsalma és a dió is nagy becsben állt a kertészkedő csabaiak előtt. Csabán 1765-ben osztották ki az Ósző­lők területét, de mivel ez kevésnek bizo­nyult, 1810-ben újabb kerttelepítés indult el. Ezek voltak a Körösön túli és a kas­­télyi szőlők. Itt az új tulajdonosok min­denütt ültettek gyümölcsfákat is. A leg­jobb almáskertek a Körös mentén vol­tak. Különösen a jól aszalható fajtákat kedvelték a régiek. Ezeknek megter­melése nem kis szakértelmet igényelt. Haan Lajos 1858-ban ezt írta: „Vagy két évtized olta a’ gyümölcsfa nemesí­tése is divatba kezd jőni ‘s a’ honorati­­orok [telepesek] tanyáin széliébe szép gyümölcsös kerteket lehet látni. Leg­több köszönhető e’ részben a’ helybéli evangélikus tanítóknak, kik majd mind jeles pomológok [gyümölcstermesz­tők], Kettő közülük már a’ m. gazdasá­gi egyesülettől ezüst érempénzt is ka­pott, u. m. Szemjan Benjámin Pál, a’ po­­mologok e’ vidéken érdemes veterán­ja és Sztraka Károly. Az evangélikus egyház éppen most folyamodott a vá­roshoz, hogy számára néhány hold je­löltessék ki, hol az iskolás gyerekek gyü­mölcsfa nemesítésre tanítatnának.” (Haan Lajos: Békés-csaba. A város tör­ténete a kezdetektől a XIX. század harmadik harmadáig. Békés Megyei Közgyűlés Önkormányzati Hivatala, Békéscsaba, 1991, 32. o.) Szemtan Benjámin Pál (1787-1858), akinek édesapja a feljegyzések szerint „híres szláv litterátor” volt, jeles szere­pet játszott a csabai gyümölcskultúra meghonosításában. De nem ő volt az el­ső. Draskóczi Milecz Mihály (1754- 1815) evangélikus lelkészről is feljegyzi a krónika, hogy „mívelt ember volt, külö­nösen pedig a pomologiában gyönyör­ködött”. Szemian csak Draskóczi halála után, 1818 nyarán érkezett Csabára. Haan Lajos szerint „ő kezdte itt az Alföldön elsőként a’ gyümölcsfa nemesítést, ő látta el oltvá­nyokkal ezen egész sík vidéket a’miből évenként szép jövedelme volt, s’ az általa alakított kertek valódi kis paradicsomok” Társa, Sztraka Károly (1803-?) 1825- től volt tanító Csabán. Sokoldalú ember volt. Haan Lajos szerint „jó lelkész, ügyes vadász, szenvedélyes természet­vizsgáló, jeles pomolog ‘s mint ilyen a szláv litteratura mezején eléggé ismere­tes”. Perényi Salamonnal, a jeles ornito­lógussal tartott szoros barátságot. Tudo­mányos levelezésben állt vele, és ő sze­rezte meg, illetve tömte ki a Nemzeti Múzeum számára az Alföld ritkább ma­darait és emlőseit. Haan Lajos szerint „a kertészeti társulat gyümölcsei mindig ki­tűnőnek találtattak s’ ezért tízszer kapott dicsérő oklevelet, egyszer bronz, egyszer ezüst emlékérmet”. 1858-ban pedig ő nyerte meg a kertészeti fődíjat, „egy csinos érdembilikomot”. A tankert, amelynek igényléséről Haan Lajos beszélt, Szeberényi Gusztáv Lajos (1816-1890) közbenjárására lett az egyházé. Erre a-célra a közlegelőből harminchárom holdat hasítottak ki, s ezen ötholdas faiskolát létesítettek. Az így ültetett almáskertben tanultak az is­kola hallgatói metszeni, és innen látták el csemetével a várost. De mások is voltak, akik a gyümölcs­fa-nemesítésben jeleskedtek. Csorba Mihály (sz. 1808) 1833-ban Csabán volt tanító. Arról volt nevezetes, hogy a ma­gyar nyelvet nagy buzgalommal tanítot­ta, és a pomologiában is maradandót al­kotott. Nemesített eperfájáért a vár­megyétől is jutalmat kapott. Ha friss gyümölcsbe harapunk, gon­doljunk egy kicsit az egyház hajdan élt hivatalosaira, akik Tessedik Sámuel nyo­mán vallották, hogy a tanító meg a pap nem arra van, hogy uralkodjon, hanem arra, hogy használjon - tudással, szor­galommal és jó példával. ■ Az újratelepített 18. századi Békés megye két tudós lelkipásztoráról érdekes feljegyzések maradtak ránk. Egyikük Markovicz (Markovics) Mátyás (1707. február 27., Dobro­­nya -1762. április 14., Szarvas). Sel­mecbányán, Besztercebányán és Pozsonyban végezte iskoláit, majd 1731 őszén Jénába ment az egye­temre. Tudományokkal felvértez­ve tért haza, és 1734 októberében szarvasi lelkészként kezdte meg né­pe szolgálatát. Valamikor 1754 után, hálából, a pest-békési egy­házmegye esperesévé választotta. Ezt a tisztet haláláig betöltötte. Ő volt az apósa az ifjabbik Tes­sedik Sámuelnek (1742-1820), a magyar gazdasági oktatás úttörő­jének. Markovicz irodalmi munkáit - melyek közül sok kéziratban ma­radt - a gyülekezet szüksége szül­te, ezért példáikban, nyelvezetük­ben gazdagon tükrözik a szarvasi szlovák emberek hitét és életét. Né­metből fordította szlovákra 1752- ben kiadott művét (Ének a paraszt­ság dicsőítésére); A vizet szomjúho­­zó szarvas vagy a szent Miatyánk címet viselő, szlovák nyelvű mun­kája pedig 1746-ban jelent meg. Énekei és imádságai fontos nyelv­művelő szerepet töltöttek be az al­földi szlovák irodalomban. Néprajzi érzékenységét jól pél­dázza a szarvasi archívumban őr­zött latin verses krónika, amelyet Haan Lajos (1828-1891) latinul és magyarra fordítva is közölt. Suhaj­­da Jánosról például, aki Békés­csaba első, hivatalosan megvá­lasztott evangélikus lelkészeként szolgált 1718-1726 között, azt je­gyezte fel, hogy „ujjábán rendkívüli erő volt”. Az őt követő Szalay Já­nosról, aki Wittenberget is megjár­ta, megírta, hogy lovak helyett megszelídített szarvasokat fogott a hámba, és azokkal járt. Ugyancsak sok néprajzi adalékot jegyzett fel Markovicz Mátyás rövid jelentésében is. Ebben olvashatunk a békákról és kígyókról, „melyek óri­ási, szinte csodához hasonló szapo­­raságuk következtében az egyipto­mi csapások példájára lepik el a kamrákat, a házakat és a szobákat” Hírt hallunk a szúnyog- és bögöly­járásról, a növényeket megtámadó betegségekről és más hasonló ter­mészeti rendellenességekről. Leírta Markovicz a jellegzetes házépítési szokásokat és azt is, hogy a helyiek tapló helyett szárí­tott ürömlevelet használtak a tűz­gyújtáshoz: „Mivel pedig [az itt la­kóknak] megkövesedett fából ké­szült taplójuk nem lehet, hacsak nem hoznak a fatermő vidékekről, azért a tárkony (ürüm, szlávul cer­­nobylnak mondják) kiszárított leve­leit tenyereik között összenyomva tömörítik, míg végül lágy formát vesznek fel, tapló helyett ezt kény­telenek, elég sikeresen, használni. A szalmaszál és a tárkonynak a szára meg kell gyulladjon, miután ennek a levelei a tenyérben már so­káig össze voltak préselve, és tüs­tént összekeveredtek a szalmából vagy az elégett szárból visszama­radt hamvadó szénmaradványok­kal, azután az előbbiek szerinti módon, a tenyerek nem kisebb összenyomásával kell tömöríteni. Ilyen taplót általánosan haszná­lunk.” Az érdekesebbnél érdekesebb példákat tovább lehetne szaporíta­ni a 18. század eleji Alföldről. * * * A békéscsabai evangélikus gyüleke­zet igazi megszervezője id. Tessedik Sámuel (1710-1749) volt. A halálá­ig Szarvason működő Markovicz Mátyáshoz hasonlóan - akivel még békéscsabai papsága előtt barátság fűzte össze - ő is külföldet járt, ta­nult lelkipásztor volt. Iskoláit Puhón kezdte, Trencsénben, Körmöcbá­nyán, Győrben folytatta. 1728-tól Pozsonyban tanult, majd 1734-ben Jénában lett egyetemi hallgató. Disszertációja 1734-ben Christianus Adelphilus álnéven jelent meg. Hazatérve Modorban, 1737-ben Tótgyörkön, majd Albertiben lett lelkipásztor. Innen hívták 1744- ben Békéscsabára, ahol Markovicz Mátyás iktatta be hivatalába. Megválasztása után összehívta a nép véneit, és egy utasítást olva­sott fel előttük. Haan Lajos szerint ennek a jeles iratnak „főbb pontjai ezek: mindenki úgy viselje magát, mint egy valódi evangélikushoz il­lik, a rendzavaró s botrányos éle­tű nyilvánosan, az egész egyház előtt büntettessék, sőt az illyet sem a kereszteléshez, sem az eske­­téshez, mint tanút hívni nem sza­bad; a vasárnap, mint a lelki épü­lésre szentelt ünnep, mindenki ál­tal annak rendje szerént ünnepel­tessék, e végett akkor senkinek a korcsmában bor ne adassék, a templomot elmulasztó a papnak bejelentessék, ki pedig szombaton elutazni kénytelen, úgy, hogy a vasárnapi istentiszteleten jelen nem lehet, az magát a papnál je­lentse; hétköznap minden vendég estvéli harangozáskor takarodjék a korcsmából haza, harangozáskor mindenki imádkozzék; végre a vallástalanok minden egyházi szer­tartás nélkül nem is a köztemető­be, de az utak mellé temettessenek” Ezt az iratot egy évben kétszer az egész gyülekezet előtt fel kellett olvasni, így nagy befolyása volt a nép vallásos életének és szokásvi­lágának alakítására. ■ Dr. Szigeti Jenő HIRDETÉS SZÉCHENYI TERV SZÉCHENYI TERV SZÉCHENYI TERV Épületenergetikai korszerűsítés a Luther Márton Kollégiumban A Luther Márton Kollégium több mint 80 millió forintot nyert az Új Széchenyi terv Környezet és energia operatív prog­ramjában. A támogatás lehetővé teszi a Luther Márton Kol­légium épületének utólagos külső hőszigetelését, fűtési és használatimelegvíz-rendszerének, világításának korszerű­sítését, illetve talaj-levegő hőcserélős mesterséges szellőz­tetés, napkollektoros és napelemes rendszerek telepítését. Az épület energetikai tényezői már nem megfelelőek, fű­tési és használatimelegvíz-rendszere nem tesz eleget a kor elvárásainak, nyílászárói és fényforrásai mára elavultak. A most kezdődő projekt keretében sor kerül a falak hő­­szigetelésére. A fűtésrendszert kondenzációs gázkazán tele­pítésével teszik korszerűvé és energiatakarékossá. A haszná­­latimelegvíz-rendszert felújítják, napkollektorokkal segítve a működését. Megteremtik a megújuló energiát hasznosító, talaj-levegő hőcserélős mesterséges szellőztetés feltételeit. A régi világítótesteket új, energiatakarékos darabokra cserélik. Telepítenek egy hálózatra visszatápláló napelemes rendszert. A projekt elsődleges célcsoportja: a Luther Márton Kol­légium lakói és dolgozói. A projekt környezeti hatásterüle­te azonban nemcsak az érintett ingatlanra terjed ki, hanem az elérni kívánt indikátorértékekkel közvetve az egész ország energiaellátásának biztonságát és versenyképességét javítja, a környezeti állapot megőrzését érdemben szolgálja. Épületenergetikai korszerűsítés a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban A Deák Téri Evangélikus Gimnázium több mint 84 millió forintot nyert az Új Széchenyi terv Környezet és energia ope­ratív programjában. A támogatás lehetővé teszi a Deák Té­ri Evangélikus Gimnázium épületének utólagos külső hő­­szigetelését, külső nyílászáróinak felújítását, cseréjét, fűté­si és használatimelegvíz-rendszerének korszerűsítését, va­lamint világításkorszerűsítését. Az épület energetikai tényezői már nem megfelelőek, a fűtési és használatimelegvíz-rendszere nem tesz eleget a kor elvárásainak, nyílászárói és fényforrásai mára elavultak. A most kezdődő projekt keretében sor kerül a padlásfö­dém utólagos hőszigetelésére, valamint a külső nyílászárók felújítására, cseréjére. A fűtési rendszert kondenzációs gáz­kazánok telepítésével és acéllemez lapradiátorok felszerelé­sével teszik korszerűvé és energiatakarékossá. Emellett a ré­gi világítótesteket új, energiatakarékos darabokra cserélik. A projekt elsődleges célcsoportja a Deák Téri Evangéli­kus Gimnázium valamennyi tanulója és dolgozója. A pro­jekt környezeti hatásterülete azonban nemcsak az érintett ingatlanra terjed ki, hanem az elérni kívánt indikátorérté­­kekkel közvetve az egész ország energiaellátásának bizton-, ságát és versenyképességét javítja, a környezeti állapot meg­őrzését érdemben szolgálja. Épületenergetikai korszerűsítés az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban Az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ több mint 77 millió forintot nyert az Új Széchenyi terv Környezet és energia operatív programjában. A támogatás lehetővé te­szi az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ épüle­tének utólagos külső hőszigetelését, fűtési és használatime­­legvíz-rendszerének korszerűsítését, világításkorszerűsíté­sét, napkollektoros és napelemes rendszerek telepítését. Az épület energetikai tényezői már nem megfelelőek, fű­tési és használatimelegvíz-rendszere nem tesz eleget a kor elvárásainak, fényforrásai mára elavultak. A most kezdődő projekt keretében sor kerül a falak utó­lagos hőszigetelésére. A fűtési rendszert kondenzációs gázkazánok telepítésével teszik korszerűvé és energiataka­rékossá. A használatimelegvíz-rendszert teljesen felújítják, napkollektorokkal segítve a működését. A régi világítótes­teket új, energiatakarékos darabokra cserélik. Telepítenek továbbá egy hálózatra visszatápláló napelemes rendszert is. A projekt elsődleges célcsoportja az Ordass Lajos Evan­gélikus Oktatási Központ valamennyi látogatója és dolgo­zója. A projekt környezeti hatásterülete azonban nemcsak az érintett ingatlanra terjed ki, hanem az elérni kívánt in­dikátorértékekkel közvetve az egész ország energiaellátá­sának biztonságát és versenyképességét javítja, a környezeti állapot megőrzését érdemben szolgálja. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinan­szírozásával valósul meg. Luther Márton Kollégium ♦ 4400 Nyíregyháza, Iskola u. 2. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinan­szírozásával valósul meg. Deák Téri Evangélikus Gimnázium ♦ 1052 Budapest, Sütő u. 1. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinan­szírozásával valósul meg. Evangélikus Oktatási Központ ♦ 8253 Révfülöp, Füredi út 1. luthermartonkollegium.hu ujszechenyiterv.gov.hu MAGYARORSZÁG MEGÚJUL deakteri.hu ujszechenyiterv.gov.hu MAGYARORSZÁG MEGÚJUL konferenciahotel.hu ujszechenyiterv.gov.hu MAGYARORSZÁG MEGÚJUL

Next

/
Oldalképek
Tartalom