Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-24 / 34-35. szám
8 -m 2014. augusztus 24-31. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Pont ott, ahol a buli van Keresztényfiatalokfesztiválsátorban ► A Közös Pont ökumenikus ifjúsági fesztiválmisszió - a katolikus, a református és az evangélikus egyház támogatásával - először 2000-ben az akkor még Pepsi-sziget néven futó rendezvényen állított sátrat, és várta elcsendesedésekkel, beszélgetésekkel, játékokkal a buliban megfáradt fiatalokat. Azóta minden nyáron legalább egy könnyűzenei fesztiválra kivonulnak. Idén június közepén a Fishing on Orfűn, július elején a soproni Volton, július közepén Miskolctapolcán, az EFOTT-on, az egyetemisták és főiskolások országos turisztikai találkozóján voltak jelen, augusztus 27-30. között pedig a szegedi ifjúsági napokon vernek sátrat. Alább három Közös Pont-stábtag vall arról, miért érzik úgy, hogy a Közös Pont - lehetőség. Lehetőség a találkozásra, a gondolatok megosztására, az örömhír továbbadására, egyszóval a magvetésre. PALACKPOSTA Mire való a kapott idő? Ebben az évben ugyanúgy vártam, hogy eljöjjön a tanév vége, mint a gyermekeim és a tanítványaim. Bár a szigorú napirend megtartja a mindennapjainkat, mégis jólesik, ha egyszer nem kell különórára vagy edzésre menni. A nyári tíz hét pedig egyenesen ajándék. De mit kezdünk a kapott idővel? Jól használjuk-e ki? Van, aki sokáig lustálkodik, nehezen tudja tartalmasán megélni a szünidőt. Számára csak elmúlik a nyár, nem eltelik. Mások ezerfélét akarnak megvalósítani: tábort, utazást, rokonlátogatást vagy fesztivált és diákmunkát, így fáradtabban kezdenek újra szeptemberben, mint ahogyan nyár elején befejezték a tanévet. A nyárra kapott szabad idő javarészt pihenésre és feltöltekezésre való. Nekem is jót tettek a kirándulások és a strandon töltött órák, de páratlan élményt nyújtott a nyitott templom éjszakája is. Ott voltam a Szélrózsán; régen látott ismerősök tárták fel hitük és életük titkait. Színes és találkozásokban gazdag hetek voltak. Leginkább azonban a lelki közösségben üdültem fel, a kis gyülekezetben, a nagy evangélikus találkozón és a meghitt beszélgetések során. Egy kedves fiatalunk egy jó könyvet kért tőlem, hogy külföldi utazása alatt hitben is tudjon erősödni, ha már nem jöhetett el velünk Soltvadkertre. Néhányan irigyelték, mert gyönyörű tájakra repült, ő viszont sajnálta a kihagyott áhítatokat, ahol együtt élhetjük át a Jézushoz tartozás örömét, s így erőt, áldást, megújulást kaphatunk tőle. A nyáron megrendezett sportversenyek is elmélkedésre késztettek az időről. A labdarúgóknak sokszor kilencven perc sem elég, hogy eldöntsék a mérkőzést. Nagy a döbbenet és ujjongás akkor, ha a meccs utolsó percében esik a gól. Az Istentől kapott idő kegyelmi idő. Mire való? Hogy egyszer a győztesek között állhassunk. Nem erre az életre gondolok, hanem az eljövendőre. Vajon kihasználjuk-e, hallgatjuk-e Jézust, követjük-e őt, készek vagyunk-e vele és neki élni? Életidőnk nem sportmeccs, nem tudjuk, meddig fog tartani. Fontos, hogy Jézus feltétlen szeretetére és hívó szavára bizalommal mondjunk igent. Akár most, ezen a nyáron is. Jöjj, itt az idő! ■ Lázárné Skorka Katalin Névjegy: Lázárné Skorka Katalin 2004 óta szolgálok a Mezőberény I. Kerületi Evangélikus Egyházközség lelkészeként, emellett egyházunk gyermek- és ifjúsági bizottságának elnökeként is dolgozom. Házas vagyok, két gyermek édesanyja. Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Piros Krisztina foglalkozását tekintve egy pénzügyi tanácsadó cég ügyfélszolgálati munkatársa. Bár evangélikus, a budai református gyülekezet alkalmait látogatja. A kezdetektől hívták őt a Közös Pontba, de az első években az országos evangélikus gyermektáborhoz kötődő feladatai mellett nem tudta vállalni, hogy abban is részt vegyen. 2005 óta tagja a Közös Pont-stábnak, sőt ma már ő az egyik fő szervezője a missziónak. Alapvetően is fesztiváljáró fiatal; már a Közös Pont előtt is sokszor volt a Szigeten, és megy más fesztiválokra is. Mint mondja, ez azért is jó, mert ha a Közös Pont-sátorban szolgál, még véletlenül sem ragadja magával a buli hangulata.- A Szigetre jártunk a legnépesebb stábbal, hiszen az a legnagyobb hazai fesztivál, de az elmúlt két évben, illetve idén sem mentünk ki, mert szinte nincsenek is magyarok a látogatók között. A többi fesztiválra átlagosan huszonkét-huszonöt fős csapattal megyünk, a tagokat kisebb stafétákba osztjuk, amelyek adott időközönként váltják egymást. Az elmúlt években komplett munkarend alakult ki. Mindig van a stábban egy programfelelős, aki egy szűk maggal kitalálja az adott fesztivál tematikáját - minden fesztiválra minden évben más és más témával készülünk -, illetve ahhoz kapcsolódóan az egyes napok forgatókönyvét, a játékokat, elmélkedéseket, díszletet és így tovább. Ugyanez a mag segíti a csapatépítésben a sátorvezető munkáját is. Maguk a beszélgetések a helyszínen alakulnak. A téma mankót kínál, arra való, hogy felkeltse a figyelmet, elindítson egy beszélgetést, vagy segítsen túllendülni, ha megakad a párbeszéd. De nem feltétlenül ragaszkodunk a témához, sőt még ahhoz sem, hogy mindenképpen elhangozzon: Isten. A lényeg a találkozás és a lehetőség a beszélgetésre; maga a jelenlét.- Min szoktak a legjobban meglepődni a sátorba betérők?- Sokan meglepődnek, hogy vannak fiatalok, akik hisznek Istenben, mégis emberiek, normálisak, nem bigottak, van humoruk, és így tovább. Meglepődve tapasztalják, hogy a kereszténység mennyire élő és mennyire vidám. Sokszor sikeresen leromboljuk a sztereotípiáikat. Ugyanígy sokak számára az is megdöbbentő, hogy a protestáns egyházak és a katolikusok fiataljai együtt vannak jelen. Mi vagyunk az élő példa, hogy a szeretet nem felekezettől függ. Mindannyian ugyanazt a feltámadást és megváltást hisszük. Mindannyian szeretjük Istent, ami az egymás iránti szeretetünkben is megmutatkozik. És ezt észreveszik a fesztiválozók is. Úgy hiszem, ez a misszió valódi mélysége.- Majd tíz év Közös Pont-pályafutással a hátad mögött, gondolom, rengeteg emlékezetes találkozásban volt részed. Felelevenítenél néhányat?- Az egyik az első közös pontos hetemhez kapcsolódik. A tokaji Hegyalja fesztiválon volt egy srác, aki eleinte nem akart beszélgetni velünk, de mindennap bejött a sátorba, és rajzolt. Lassan-lassan szóba állt velem. A hét végén megölelve búcsúzott. A következő fesztiválokon is mindig találkoztunk. Egy idő múlva nem vele, hanem a barátaival, ismerőseivel, akiket ő irányított hozzánk, majd tavaly ennek a fiúnak a húga jelentkezett a Közös Pont stábjába. A bátyja küldte, mondván, ha már keresztény lett, akkor „normálisokkal” barátkozzon. A másik egy napijegyes srác a Szigetről. A beszélgetésünk elején hamar kiderült, hogy nagyon is érdeklődik a kereszténység iránt, de eléggé kötekedő. Aznap reggel az evangélikus spiri (a sátorban előevangélizációs munkát végzőfiatalok lelki vezetője - a szerk.), Lénárt Viktor azt mondta, ha beszélgetünk egy betérővel, kezdjünk el közben imádkozni érte. Nyissunk egy csatornát Isten felé, és folyamatosan imádkozzunk a velünk szemben ülőért. Ha olyan kérdés kerül elő, amelyhez kevésnek érezzük magunkat, kérjük az Urat, hogy adjon nekünk gondolatokat, szavakat, hogy szócsőként használjon bennünket. így is lett. Hihetetlen teológiai, filozófiai vita folyt. Igéket idéztem fejből, megadva a helyüket is a Bibliában, pedig ebben sosem voltam túl jó. Biztosan állítom, hogy ott és akkor Isten valóban használt engem, és rajtam keresztül szólt ahhoz a betérőhöz. Hiába hívogatták telefonon a barátai, kikapcsolta a telefonját... Amikor személyesen jöttek érte, hogy elvigyék bulizni, elküldte őket, mert fontosabb volt számára a beszélgetés Istenről, mint a méregdrágán kifizetett belépő az esti partira. # $ * Szabó Anna evangélikus teológushallgató ismerősöktől hallott a Közös Pontról, megtetszett neki a program célja, így idén nyáron már részese volt - először - a szolgálatnak.- Miért tartottad fontosnak, hogy csatlakozz a Közös Pont misszióhoz?- Mindig rosszul érint, amikor valaki úgy tekint az egyházra, mint fásult, unalmas emberek csoportjára. Úgy gondolom, a Közös Pont jó lehetőség arra, hogy keresztény fiatalokként megmutassuk: azért, mert hívők vagyunk, még tudunk lazák lenni.- Mit tapasztaltál, a fesztiválozók hogyan viszonyultak hozzátok?- A Fishing On Orfű fesztivál látogatói nagyon jól viseltek minket. Kevés negatív visszajelzést kaptunk, és az esti órákban kifejezetten sokan jöttek, illetve voltak, akik gyakran visszatértek.- Személy szerint hogyan viszonyulsz a nagy könnyűzenei fesztiválokhoz: csak a Közös Pont miatt mentél, vagy egyébként is otthon tudod érezni magad egy ilyen nagy bulin?- Most voltam először ilyen fesztiválon. Úgy gondolom, nagyon sok kiváló együttesnek kellene lennie egy fesztiválon ahhoz, hogy elmenjek csak úgy szórakozásból; inkább másra fordítanám azt a pénzt, amit erre kellene költeni. De közös pontozni biztosan fogok a jövőben is.- Van olyan kiemelkedő élményed, ami miatt különösen is „megérte”a közös pontozás, ami téged is gazdagított?- Nagyon jó volt megélni az ökumenét, azt, hogy bár más-más felekezetekhez tartozunk - egy Istenünk van. Ugyancsak jó volt megtapasztalni a csapat egységét, hogy nem volt köztünk vita, és hogy őszintén el tudtuk mondani egymásnak, ha valamivel gondunk, problémánk volt. Olyan emberek barátságával gazdagodtam, akikkel a Közös Pont nélkül nem találkozhattam volna. & # * Gerlai Pál a miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola iskolalelkésze. Nyolc évvel ezelőtt - a lelkészi munkával töltött első éve után - hívta meg őt a Közös Pont-csapatba Buday Barnabás, aki akkor a Hegyalja fesztiválon a három spiri közül az evangélikus volt.- Abban az évben még stafétatagként, tehát olyan keresztény fiatalként dolgozhattam ott, aki a sátorba betérő érdeklődő, megfáradt fiatalokkal beszélget, bemutatja az egyházát, megmutatja azt, hogy mai fiatalként is lehet, sőt jó kereszténynek lenni. Aztán 2008-tól már én is lelki vezetőként vettem részt sok könnyűzenei fesztiválon Tokajban, Sopronban, Orfűn, a Szigeten és idén a miskolci EFOTT-on. Nagyon szeretem a könnyűzenét, de ha nem lenne a Közös Pont, biztosan nem mennék ki több napra egy ilyen fesztiválra, mert sajnos az iváson és bulizáson kívül nem szól semmiről, hacsak nem dolgozol ott, ezért is van ott a helyünk. Nagyon sokan megfáradnak, túltöltekeznek - minden értelemben -, és ezért is keresnek és találnak meg minket.- Ezen a nyáron a Fishing on Orfűn és az EFOTT-on voltál ott a közös pontosokkal.- A Közös Pont olyan megjelenési lehetőség az egyház számára, és olyan találkozási pont a fiatalokkal, amilyet máshol nem nagyon találunk. A mai tizen- és huszonévesek legnagyobb részének sajnos nincs lehetősége reális képet alkotni a keresztény fiatalokról, a keresztény ifjúsági munkáról. A világi médiából torz, egyoldalú kép bontakozik ki előttük. Gyakran ennek a téves képnek a lebontása vagy árnyalása a feladatunk, hiszen nagyon sokan kérdésekkel, sőt vádakkal térnek be a sátorba. Az egyszerűbb esetekben az ott dolgozó egyetemista fiatalok is meg tudják állni a helyüket, de a rázósabb helyzetekben bizony nem árt, ha kéznél van egy náluk valamivel tapasztaltabb lelkész is. Ezenkívül a lelki vezetés, a csapat összefogása, közösségként, gyülekezetként való összetartása is az ott dolgozó lelkészek feladata.- Már többször szóba került, hogy minden Közös Pont-csapatban szolgál egy-egy evangélikus, református és katolikus lelkész, illetve pap. Mit tapasztalsz: hogyan fér meg három dudás egy csárdában?- Nagyon pozitív tapasztalataim vannak az idén a Közös Pontban részt vevő református és római katolikus lelkészekkel végzett munkával kapcsolatban is. Böbék Tamás kiskőrösi plébánossal és Nagy Norbert pécsi katolikus egyetemi lelkésszel, valamint Molnár Péter budai és Lovadi István sellyei református lelkészekkel és Horváth Dániel hatodéves teológushallgatóval nagyon jó ökumenében, egymást segítve dolgozhattunk együtt, sokat beszélgetve a felekezeteink különbözőségeiről és értékeiről.- Az évek során számtalan beszélgetést, találkozást éltél meg a Közös Pont-sátorban. Kire, mire emlékszel vissza különösen is élénken?- Nagyon sok visszajelzést kapunk a sátorba betérő fiataloktól az egyházról és a kereszténységről, istenkeresésükről, istenhitükről. Minden évben sok-sok különleges, érdekes találkozásban van részünk olyan fiatalokkal, akikkel egyébként nem beszélgetnénk, és akik egyébként nem biztos, hogy találkoznának a keresztény ifjúsággal. Idei találkozásaim közül kiemelném a mozgássérült srácot, Bálintot - „Soha ne add fel!” feliratú tetoválással a mellén -, aki a mopedjével minden fesztivált végigjár, vizsgálva az akadálymentességüket. Mindig keresett minket, és ha megtalált, mindig volt egy-egy keresztény fiatal, akivel tudott egy jót beszélgetni, kvízt kitölteni. Minden fesztiválon vannak visszavisszajáró betérőink, akik már ismerősként üdvözölnek bennünket, és mindennap ott vannak a sátrunkban. Hiszem, hogy ez nekik nagyon pozitív lépés, segítheti őket, hogy gyülekezetre találjanak, vagy hogy éppen megmaradjanak benne. ■ V.J.