Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-07-06 / 27. szám
2 41 2014- július 6. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP - ÉZS 64,3-8 „Uram, Atyánk vagy te mégis!” Mennyei Atyánk, ki ezen a vasárnapon is meglátogatod népedet! Eléd visszük Luther Márton hitvalló régi imáját, utolsó sóhaját: „Bizony, koldusok vagyunk!” Add, hogy meglássuk: ma is rászorulunk erre a felismerésre! Lelkes ifjú és vénülő bölcs, erős és öntudatos, megelégedett és magát biztos úton látó mind csak az alázat szavával kiálthat feléd. Mert csak a bűntudat fejhajtásával lehetünk helyünkön előtted. Urunk! Köszönjük, hogy Atyánk vagy te mégis, és felemelhetjük arcunkat, oltárodra felnézve. Sokan nemcsak a nyári forgatagban, de a kísértések örvényében is eltévedve keresik helyüket előtted. Add, hogy ne múló alamizsnát találjanak, hanem örök adományát leljék meg igéd igazságának! Mi vagyunk az agyag - formálj hát, és add Szentlelked erejét, hogy hagyjuk magunkat míves edénnyé alakítani. Mások a bűnök legmélyebb Vermeiből keresik az utat feléd, és a bűntudat rabsága tartja a leghátsó sorokban őket. Mindnyájan megéljük naponként ezeket a keserveket. Add, hogy lelkűnkben újonnan születetten sütkérezhessünk szereteted melegében! Bűnösöket hívsz, szólíts hát minket! A Krisztusban való megszabadítottság örömével engedj ki mindannyiunkat nap mirit nap az élet nagy pályájára. Segíts minket, hogy ne csak a „lelátókról drukkoljunk”, hanem mi magunk is megfeszítsük erőnket a célra tekintve! Hisz mindannyiunk neve szerepelhet nem csupán a bűnösök csapatában, de az örök élet koronájával megkoronázandók „válogatottjában” is. Gyermeki bizalommal és imával fordulunk hát feléd. Segíts nekünk, hogy a gyermekek szavával tanuljunk és tudjunk mindannyian imádkozni. Az ő személyes imádságaikat fogadd úgy, mint a gyülekezet fohászait! Add Szentlelkedet, hogy lelkünk legmélyén átélhessük - az ifjak szavain keresztül - saját megszólított gyermeklétünk örömét és boldog hálaadását. Egy kisfiú így tesz bizonyságot rólad: „Istenünk! Te vagy az igazság. Téged szeretünk és tisztelünk. Te teremtettél minket; ha te nem teremtettél volna, akkor nem lennénk!” Egy leányka - hálaadó szavai után - ezt kéri: „Kérlek, add, hogy amikor minderre rágondolok: könnyű lélekkel formálódjanak az imádság szavai bennem!” Egy kis testvérünk így imádkozik köztünk és velünk: „Uram! Kérlek, add, hogy a rossz eltörpüljön, és a jó növekedjék bennem! Adj erőt a hétköznapokhoz s Lelket, hogy segíthessek másokon!” E három gyermek imádságát hordozza kegyelmed és szereteted gazdagsága, amikor mi mindnyájan áment mondunk rá..., és szent Fiad nevében együtt így imádkozunk... FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! Haragvó Isten? Bűnös egyház? Bűnös hívők? Bűn? Ki akar ma hallani erről?! Ki mer ma beszélni erről? Vagy nincs igaza az általam már ebben a rovatban is idézett H. Richard Niebuhrnak, amikor így summázza az egyház mai igehirdetését: „Egy harag nélküli Isten a bűntelen embereket ítélet nélkül vitte be országába egy kereszt nélküli Krisztus szolgálata által." (The Kingdom of God in America, 193. o.) Korunk igehirdetői félnek, hogy kiürülnek a templomok, ha Isten haragjáról, az egyháznak - mint Isten újszövetségi népének - bűnös voltáról beszélnek. Félnek, hogy ma depressziósnak minősül az olyan prédikátor, aki nemcsak nagypénteken ejt szót Krisztus kínszenvedéséről és haláláról, hanem a mindennapi keresztény élet követelményeként tolmácsolja Krisztusnak az evangéliumokban ismételten elhangzó szavait: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem!” (Lk 9,23; illetve Mt 10,38; Mt 16,24; Mk 8,34) Vagy követendő példaként állítja a gyülekezet elé Pál apostol tanúságtételét: „Krisztussal együtt keresztre vagy ok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem...” (Gál 2,20), illetve: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ és én is a világ számára’.’ (Gál 6,14) A kereszt, a szenvedés, a bűn és a kereszthordozás nemcsak a prédikációknak lett tabutémája, de az újabban elterjedt énekválasztási szokásaink is mindezek tabu voltát igazolják. Hiszen a Krisztus kínszenvedéséről A VASARNAP IGEJE szóló és a hívők bűnbánatát kifejező gyönyörű böjti énekeinket gyülekezeteink már csak a nagyhéten énekelik. Mindezt tovább súlyosbítja a bűn relativizálásának divatja, amely az Isten törvényének, a Tízparancsolatnak korhoz kötöttségét hangsúlyozó, „modern” teológiai szemléletből adódik. És akkor még nem is említettem a Hegyi beszéd úgymond korszerűüenségének hangoztatását. Mintha a Hegyi beszéd Jézus szájából való elhangzásakor még korszerű lett volna! Mintha a Római Birodalom tartományává degradált Júdeábán vagy Galileában könnyebben teljesíthető lett volna az ellenség szeretete! Mintha akkor nem nézték volna bolondnak, aki kétszáz lépést tesz, ha csak százra akarják kényszeríteni, vagy azt is odaadja kirablóinak, amit nem is akartak elvenni tőle. Aki a gyűlölet világában sem tud mást, mint szeretni. Aki az erőszak világában sem hajlandó ütni, hanem csak szelíd simogatás telik tőle. Az ilyen embert akkor sem tartották erre a világra valónak. Ezt Jézus is pontosan tudta, mégis elmondta a Hegyi beszédet. Utána pedig megvalósította. Igaz, az életébe került, mert sem a vallási vezetők, sem a világi hatalom letéteményesei nem ítélték „erre a világra valónak”. Mégis vállalta. Az egyháznak, a hívők nyájának éppen ezért égbekiáltó bűne, hogy a történelem folyamán csak ritkán volt hajlandó példáját követni, Kísérőszöveg nélkül ► Az imádságról szóló sorozat - egyben a rovat - szerkesztője, e sorok írója sokáig bizonytalankodott, hogy megtehetí-e: pusztán csak imádságokat közöl minden kommentár vagy hozzájuk fűzött gondolatok nélkül. Mióta Evangélikus énekeskönyvünk imádságos fejezeteit vesszük sorra, egyre érik bennem ez az elhatározás. Nem kell ismertetni, hiszen ezek a szakaszok - a felépítésük, a sorrendjük, a változatosságuk - magukért beszélnek. S mivel most olyan fejezetek következnek, amelyek nem is férnének bele egy-egy bemutató cikkbe, veszem a bátorságot, és idemásolok néhány könyörgést és hálaadást, remélve: ezek kedvet adnak a „továbbimádkozásra” Lehet, hogy szubjektív a válogatás, de minden egyes imádság sok-sok áldást hozott már a közeli és távoli egyháztörténetben. Húsvét Mindenható Isten! Te törölted el a bűnt és a halált Fiad halálával, és te hoztad vissza az ártatlanságot és az örök életet az ő feltámadása által, hogy az ördög hatalmától megváltva a te országodban éljünk. Add meg nekünk, hogy ezt tejes szívünkből higgyük, és ebben a hitben állhatatosan mindenkor dicsérjünk téged, és hálát adjunk neked, Jézus Krisztus Urunk, a te Fiad által, aki veled és a Szentlélekkel valóságos Istenként él és uralkodik örökkön-örökké. (Luther Márton - EÉ 711. o.) Az öröm hírnökeiért Engedd, Uram, hogy lelkipásztoraid élete megéreztesse velünk,- hogy téged választani megtiszteltetés,- hogy neked szolgálni gyönyörűség,- hogy érted élni boldogság,- hogy veled még szenvedni is jó. Add, hogy az öröm vonzó hírnökei legyenek a világban, és a benned gyökerező lélek derűjét sugározzák ránk. (EÉ 733. o.) Egyesíts! Urunk, Jézus Krisztus, járj közben népedért. Te váltottál meg bennünket! Tarts meg minket az igaz keresztyén hitben! Meghitt szavaddal, a Szentírásban adott isteni igéddel hívd ismét egybe nevednek egymástól messzire távolodott megvallóit. (Albrecht Dürer - EÉ 735. o.) Kezdd rajtam! Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam. Uram, építsd gyülekezetedet, és kezdd velem. Uram, békességed örömhírét juttasd el mindenütt a földön, és kezdd nálam. Uram, gyújtsd meg szereteted tüzét minden szívben, és kezdd bennem. (Ázsiai keresztények imádsága nyomán - EÉ 737. 0.) Szeretetvendégségen Édesatyánk, aki a pusztában is asztalt terítettél népednek, tedd most asztalunkat asztaloddá. Légy vendégünk. Tarts távol tőlünk mindent, ami örömünket és együttlétünket többnyire inkább kibúvókat keresett, és keres ma is. Isten egykor a próféta által vetette szemére ószövetségi népének: „Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem’.’ (Ézs 1,3) A történelem tanúsága szerint ez a vád az újszövetségi néppel szemben is megállja helyét. Pedig a tapasztalat is mutatja, hogy végül mindig elveszítjük azt, amit Isten akaratának és igéjének ellenszegülve akartunk megszerezni vagy megtartani. Viszont mindig utolér bennünket az a szerencsétlenség, amelyet Isten akarata elől kitérve, az ige megcselekvése alól kibúvót keresve akartunk elkerülni. Mert Jézus szava mindig igaznak bizonyul: „...aki meg akarja menteni az életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” (Mk 8,35; illetve Mt 16,25; Mt 9,24) A keresztről szóló beszéd előbb csak elhalkult egyházunkban, majd szinte teljesen elnémult: a templomok mégis kiürülnek, a hívők száma mégis fogy. A bűnről szemérmesen nem beszélünk, miközben körülöttünk a bűn ural el mindent, és nem áll meg a templom kapuja előtt, az egyház és a hívők életét sem kíméli. Miközben sokat beszélünk Isten szeretetéről, körülöttünk is és bennünk is kihűlőben van a szeretet. Ennek ellenére csak a kegyelemről beszélünk, mert a gyülekezet ezt hallgatja szívesen. Pedig félő, hogy Isten haragja nemsokára a török hódoltság óta nem tapasztalt erővel fog lesújtani a magát kereszténynek vagy keresztény gyökerűnek valló nyugati civlizációra, benne a mi népünkre is. megzavarná. Add, hogy minden, amiben most részünk lehet, vigyen közelebb hozzád és egymáshoz is. (EÉ 739■ o.) Szolgálni kegyelem Uram, fel nem foghatom, hogy csakugyan használni akarsz szolgálatodban. Kevéssé vagyok alkalmas reá. Bocsásd meg, hogy sokszor magamat keresem, nem téged. Bocsásd meg, hogy gyakran útjában állok azoknak, akik hozzád igyekeznek, ahelyett hogy segítenék nekik. Megígérted, hogy szolgáidat megajándékozod bölcsességgel és erővel. Bizakodom ígéretedben és megbocsátó irgalmasságodban. (EÉ 740. o.) Fiatalokért Hadd imádkozzunk a fiatalokért, akik most néznek szembe a jövővel, hogy nyitottak legyenek és befogadóképesek minden jóra, hogy merjenek élni a nyugtalan világban, hogy legyen erejük elviselni a csalódásokat, hogy megtanulják elfogadni önmagukat, hogy el ne veszítsék bátorságukat, hogy ne tegyenek kárt mások életében, hogy mindig készek legyenek arra, hogy a világot emberibbé és lakhatóbbá tegyék. (Huub Oosterhuis - EÉ 743■ o.) Derűs lélekért Uram, unalomtól mentes, zsörtölődést, sóhajtozást, panaszt nem ismerő szívet adj nekem. Ne engedd, hogy túl sok gondot fordítsak pöffeszkedő énemre. Ajándékozz meg derűs lélekkel. Kegyelmedből hadd értsem mindig a tréfát. Add, hogy az élet kis boldogságfoszlányait is felfoghassam, sőt másoknak is juttassak belőlük. (Thomas Morus - EÉ 750. 0.) A babiloni fogság előtt az ószövetségi nép sem ismerte el, hogy bűnös, és nem hitte el a prófétai szót, hogy rövidesen Isten haragja fog rá lesújtani. Csak a fogság hetven keserves esztendeje alatt tört fel szívükből a kiáltás Istenhez: „De te megharagudtál, mert vétkeztünk. Régóta így vagyunk, bárcsak megszabadulnánk! Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, minta falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél. Nincs, aki nevedet segítségül hívná, aki buzgón ragaszkodnék hozzád. Elrejtetted orcádat előlünk, bűneink hatalmába adtál bennünket'.’ A bűn vásárcsarnokává tett templom lerombolása, Dávid szent városának felégetése, az idegenbe hurcoltatás keserve kellett ahhoz, hogy miután megalázták magukat Isten előtt, megérlelődjék szívükben a hit bizonyossága is: „Uram, atyánk vagy te mégis!” Ez a „mégis” számunkra evangélium, de csak akkor, ha előtte beláttuk: „Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél..!’ Akkor, de csak akkor reménységgel fordíthatjuk kérőimádsággá Ézsaiás gyónóimájának többi részét: Ne haragudj ránk, amiért vétkeztünk! Régóta bűnben élünk: szabadíts meg minket! Téged hívunk segítségül: add, hogy buzgón ragaszkodjunk hozzád! Ne rejtsd el előlünk orcádat! Ne adj minket bűneink hatalmába! Hiszen Atyánk vagy mégis, a Jézus Krisztus által. Ámen. ■ Véghelyi Antal RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK Te, nem én Szenteltessék meg a te neved - ne az enyém! Jöjjön el a te országod - ne az enyém! Legyen meg a te akaratod - ne az enyém! Adj nekünk békességet veled, békét az emberekkel, békességet önmagunkkal, és szabadíts meg minden félelemtől! (Dag Hammarskjöld- EÉ 753■ 0.) Hálaadás Úristen, mennyei Atyánk! Tőled kapunk szüntelenül mindenféle jót bőséggel, és te őrizel meg minket kegyelmesen naponként minden gonosztól. Kérünk téged, add nekünk Szentlelkedet, hogy mindezt teljes szívünkkel, igaz hitben felismerjük, és kegyes jóságodért s irgalmadért hálát adjunk most és örökké. Jézus Krisztusért, a te Fiadért, a mi Urunkért. (Luther Márton - EÉ 757. o.) * * * Aki ezeket s a többi csodálatos imádságot elkezdi olvasgatni és használni énekeskönyvünk imádságos részéből, az nem fogja visszatenni a könyvespolcra, hogy ott porosodjon, hanem keze ügyében hagyja, mert nap mint nap segítséget, örömöt és áldást hoz számára. ■ Dr. Hafenscher Károly
