Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-08 / 23. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. június 8. » n PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE PÜNKÖSD 2. NAPJÁRA Szomorú árvaság? A második pünkösd Jézus a búcsúzásakor többek között ezt mondta tanítványainak: „...én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké... Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. ...amikor eljön ő, az igazság Lel ke, elvezet titeket a teljes igazságra... Ő engem fog dicsőíteni..!’ (Jn 14,16.18; 16,13-14) Búcsúzó szavai mögött fedezzük fel gondoskodó szeretetét! Jézus elmegy. Övéi nem hallhatják többé szavát. Nem láthatják csodáit. Nem részesülhetnek az együtt elköltött vacsorák meghittségében. Jézus elbúcsú zik, de munkája nem marad félbe. Gondoskodik tanítványairól, hogy ne jussanak árvaságra: pünkösdkor a „másikPártfogó',’ a vigasztaló Szentlélek tölti majd be szívüket. Jézus gondoskodó szeretetének körében élünk mi is, és részesedünk a Szentlélek ajándékában. A Szentlélek nem mond újat, hanem megérteti, aktualizálja számunkra Jézus igéit. János evangélista többször is hivatkozik arra, hogy a tanítványok nem értették Jézust. Csak később, pünkösd után jöttek rá, miről beszélt Mesterük. A Szentlélek munkája olyan, mint egy szobor leleplezése. Pünkösd előtt csak a körvonalakat látjuk, csak Jézus szavának betűit ismerjük, de a Lélek munkája nyomán lehull a lepel. Egyszer csak világossá lesz a személyes üzenet. A Szentlélek személyessé teszi Jézus szavát, és magát Jézust ragyogtatja fel előttünk. A világ sok fénye, pompája, dicsősége vonja magára figyelmünket. A Szentlélek Jézus dicsőségét mutatja meg. Jézust teszi életünk központjába, hogy ő legyen számunkra a legnagyobb, a legszentebb, a mindenek fölött való. ■ Madocsai Miklós „Ha Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint” (Gál 5,25) ► Victor János pünkösdi prédikációja sok áldást jelentett számomra. Megértettem, milyen összefüggés van pünkösd ünnepe és a keresztyén egyház más ünnepei között. A többi ünnepek olyan eseményekre emlékeztetnek, amelyek egyszer megtörténtek, és mindörökre szólnak. Karácsony arról beszél, hogy testben eljött Isten Fia. Nagypéntek és húsvét az ő megfeszítésének és diadalmas feltámadásának a tényeiről beszél. De pünkösd napján egy új korszak köszöntött be erre a világra; vele kezdődött valami, ami folytatódott. így emlékezem vissza én is az első pünkösd napjára. Azért fontos nekem, ami akkor történt, mert folytatása van. Az akkor kitöltetett Szentlélek ma is itt van, itt él, és munkálkodik közöttünk. Az alapigében megkaptam a feleletet arra a kérdésre, hogy mit jelentett az első nemzedéknek a pünkösdi ajándék. Mert amit az ő számukra jelentett, azt jelenti az én számomra is; amit ők kaptak, azt kaphatom én is. Ezért gyullad ki szívemben az ünnepi hálaadás a Szentlélek mai emlékünnepén. Pál apostol a Szentlélekben elnyert ajándékról beszél és a vele elnyert feladatról: „...a Lélek szerint éljünk’.’ De ezt egy előfeltételre építi fel: „Ha Lélek által élünk..!’ Pál apostol írásának olvasói lélek szerint éltek. Olyan volt számukra a Szentlélek, mint a hal számára a víz. Valóságos kapcsolatuk volt vele. Ezt keresték, s nem volt nyugtuk, amíg nem tudtak Lélek szerint élni. Hány ember nem találta még meg igazi életét, mert nem találta meg a Lélek szerint való életet! Magamban én sem állhatok meg, Lélek által kell élnem, hogy legyen a legbelsőmnek szeme és füle, amellyel figyel mindazokra a hatásokra, amelyek az engem körülvevő Lélekből áradnak. Késznek kell lennem, hogy belekapcsolódhassak az ő munkájába. Ha őt megragadom, akkor megvan vele a kapcsolatom, s Lélek szerint élek. Ha hiszek Jézusban, akkor elnyerem a Lélek ajándékát, s végbemegy bennem a pünkösdi csoda. De nincs olyan ember e földi világban, aki a lélek legbenső titkait ki tudná puhatolni, napfényre tudná hozni. Ez a Szentlélek dolga; az Isten maga biztosít felőle, csak hinnem kell Jézus Krisztusban! Ha a magamban való bizakodásomat elvetem, és őbenne reménykedem, akkor maga az ige hirdeti nekem, hogy megvan a közösségem Istennel. Bűneim megbocsáttattak, a válaszfal ledőlt, a nagy szakadék át van hidalva Isten és közöttem; az Isten megengesztelődött, az ő Lelke bennem van. Ha hinni tudok a kegyelemben, az is a Léleknek az ajándéka. Pünkösdkor a szívem megtelik hálaadással, és magasztalom Istent igéjének ezért a bizonyságáért. Ha tapasztalom, hogy az életem tele van nyugtalansággal, és kétségbeesve veszem észre, mennyi tisztátalanság van a lelkemben, akkor a Léleknek a munkája már elkezdődött. Megtaláltam a közösséget Istennel, és ezzel meg vagyok mentve a halál veszedelmétől. Ha Lélek által élek, akkor lépésről lépésre Lélek szerint is kell járnom. Ez azt jelenti, hogy nincs az életnek olyan apró részlete, amelyre ki ne volna terjeszthető a nekem megadatott Szentléleknek az áldása és gazdagsága. Milyen nagy kincs ez! A Lélek általi vezetés azt jelenti, hogy nem a magam értelme után megyek, hanem figyelek és engedelmeskedem. A Lélek sokféleképpen mutatja meg az utat, az ő vezetését. Nekem már ifjú éveimben kijelölte hivatásomat, de előfordul, hogy az Úr Isten az utolsó pillanatban mondja meg a Lélek által, hogy mit akar velem elvégeztetni. Lélek szerint élni annyit jelent, mint a Léleknek a bensőnket átható, elevenítő és gyümölcstermésre képesítő erejével élni. Ez azt is jelenti, hogy nyugodt vagyok abban: amit Isten rám bízott, abban nem fog magamra hagyni. Ha kötelességeket szabott elém, ő tudja, hogy azoknak meg tudok-e felelni. Ha harcokba vezet bűneimmel szemben, nem az én erőmön fog múlni, hogy le tudom-e küzdeni őket, ő maga fog hadakozni érettem. Végül azt is jelenti: az ő erőforrására támaszkodom, és mint hűséges szövetségesben megbízom, aki soha cserben nem hagy, az utolsó pillanatban mindig ott lesz mellettem, s jó végre viszi dolgomat, megtermi bennem az ő gyümölcseit. Lélek szerint való járásom igazi próbatételei: milyen a közéleti tevékenységem; milyen a kapcsolatom testvéreimmel, barátaimmal; milyen a magatartásom környezetemmel szemben; a gyakorlati életben hogyan beszélek másokkal; hogyan működöm velük együtt; hogyan tudok másokat megörvendeztetni vagy megkeseríteni; hogyan tudok mások számára áldás lenni. Ezeken a területeken bontakozik ki igazán Lélek szerint való járásom a maga szépségében, s itt termi meg a gyümölcseit. Tudom, hogy lesznek zökkenők, történnek összekoccanások, de nem ezek fogják kitölteni életem egészét. Ezek szépséghibák lesznek. Amint jönnek, el is múlnak; meggyógyulok, mert életem a maga egészében Lélek szerint való élet lesz. Az első gyülekezet testvéri közösség volt, amely - ha olykor eléktelenítette is az újra meg újra kiújuló régi bűn - a maga egészében magán viselte a Léleknek a bélyegét. Boldog volt, aki hozzájuk tartozott, lelki felüdülést kapott; a külső világ zűrzavarából ide tért meg elcsendesedni. Akik kívülről nézték, azoknak a lelkét elfogta valami szent félelem, csodát láttak benne, és megilletődve suttogták egymásnak: nézzétek, ezek hogyan szeretik egymást! Ha Lélek szerint élek, ha a pünkösd nagy ajándékát valóságnak fogadom el, akkor a feladatom: hálaadásomhoz tegyek szent fogadástételt is! Ha Isten megadta a Lélek szerint való életet, adjon kegyelmet és segedelmet is, hadd éljek a gyakorlatban úgy, mint a Lélek eleven bizonysága, hadd járjak a Lélek szerint az ő szent nevének dicsőségére! ■ Szenczi László Pál apostol ezt írta: „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket’.’ (Róm 15,7) Péter első pünkösdi élményét Jeruzsálemben élte át, amikor prédikációjára háromezer ember tért meg. Néhány hónappal ezután Péter a Szentlélek új csodájában részesült, mégpedig egy pogány katonatisztnek, Kornéliusznak szépen berendezett cézáreai otthonában, amikor a házigazda a háza népével együtt megkeresztelkedett. Péternek ez a második pünkösdi élménye nem kevésbé jelentős, mint az első. Bár itt nem hatalmas sokaságról, csupán egy családi otthonban összejött kis közösségről volt szó. Ennek a második pünkösdnek az a jelentősége, hogy a Szentlélek a választott nép határát átlépve pogányokat hívott el Krisztus útjára. Ezen aztán elámult Péter, és vele együtt csodálkoztak társai is. Pedig nem kellett volna csodálkozniuk, hiszen a régi próféciák teljesedtek be, amelyek arról szóltak, hogy Isten ígéretei átlépnek a választott nép határán, és a pogányok is részesednek a Szentlélek ajándékában. Nem kellett volna csodálkozniuk, mert Jézustól is megtanulhatták volna, hogy a hit ajándéka nem csak a zsidóké. Úgy látszik, elfelejtették, hogy Jézus egyszer éppen egy pogány százados hitét állította példaként tanítványai elé. Sokszor előfordul, hogy annyira foglyai vagyunk saját gondolatainknak, kialakult véleményünknek, hogy nem értjük Isten másfajta gondolatait. A második pünkösd ámulatot keltő eseménye egyháztörténeti jelentőségű. Ha a tanítványok missziója nem lép át pogány területre, ha megmarad zsidó vallási mozgalomnak, mint például Keresztelő Jánosnak vagy az esszénusoknak a mozgalma, akkor menthetetlenül ezeknek a sorsára is jutott volna, és velük együtt tűnt volna el a történelem süllyesztőjében, mint megannyi zsidó vallási reformtörekvés. A második pünkösdben Krisztus egyetemes, egész világra kiterjedő igénye, szeretete teljesült be. Péter így szűrte le a tanulságot: nem személyválogató az Isten. A Szentlélek csodájaképpen leomlott tehát az a fal, amely addig a zsidó és pogány világot elválasztotta. E történeti jelentőségen túl igaz és mindig aktuális, hogy a Szentlélek munkája nyomán közösség születik ott, ahol addig elzárkózás, sőt ellenségeskedés volt. Ennek alapja és kezdete Krisztus mindenkit befogadó szeretete. Az igazi közösség előfeltétele tehát a Krisztussal való közösség. Először át kell élnem Jézus befogadó szeretetét, hogy magamhoz tudjak ölelni másokat. A közösség problémáját nem lehet Isten nélkül megoldani. A felebaráthoz a legrövidebb út Istenen keresztül vezet. Először Istent kell megtalálnom, csak úgy találhatom meg testvéremet. Péter sokszor átélte Krisztus befogadó szeretetét. Legutoljára a Genezáreti-tó mellett, amikor tagadása után Jézus újra befogadta, sőt pásztori szolgálattal is megbízta. Mi is biztosak lehetünk abban, hogy Jézus befogad minket. Ennek öröme tegyen késszé arra, hogy befogadjuk egymást! ■ M.M. HETI ÚTRAVALÓ „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én telkemmel! - mondja a Seregek Ura’.’ (Zak 4,6) Pünkösd hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a Szentlélek egyházáról tanítanak: Isten ad Szentleiket ajándékul! „Én a lelkemet adom belétek - ezt mondja az Úr -, és azt cselekszem, hogy az én törvényemet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez 36,27; LK) Az Úr Jézus megígérte a bátorító, szószóló, vigasztaló eljöttét: „A Pártfogó pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek’.’ (Jn 14,26) „A Szentlélekről azt kell tanítanunk, hogy Vigasztaló; mert arról biztosít, hogy bűneink meg vannak bocsátva, a halál meghalt, az ég megnyílt és Isten ránk mosolyog.” ( Luther) Húsvét után az 50. napon „eljött a pünkösd napja, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt. Majd lángnyelvek jelentek meg (...), és leszálltak. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni’.’ (ApC'sel 2,1-4) „Ez az a nap, mit az Úr szerzett nékünk.” (GyLK 751) A Szenüélek a Krisztusban való hitet teremt. „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16; LK) Az Úr megkérdi mai tanítványaitól is: „Hát ti kinek mondotok engem?” Simon Péter vallástétele lehet a mi válaszunk is: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!’ Pünkösd a keresztyén egyház születésnapja is, mert Urunk előre kijelentette: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majdfel egyházamat’.’ (Mt 16,15-18) Pál írja: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele’.’( íKor 12,4.7) Jézus ígéretének beteljesülése e világ végezetéig eltart: „... erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt a föld végső határáig!’ (ApCsel 1,8) Jeruzsálemben kezdődött el, mikor a gyülekezet így imádkozott: „Urunk, add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; (...) megteltek mindnyájan Szentlélekkel..!’ (ApCsel 4,29.31) „Samária befogadta az Isten igéjét!’ Péter és János elmentek hozzájuk, és imádkoztak érettük; „rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában” (ApCsel 8,14.17). Péter a cézáreai eseményekről így számolt be: „ Amikor elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben’.’ És a zsidó származású hívők „dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek!” (ApCsel 11,15.18) A tanú „tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek” (ApCsel 11,26). Korinthusban „bizonyságot tett a zsidók előtt (Pál), hogy Jézus a Krisztus. Amikor azonban ellene szegültek, ezt mondta: Mostantólfogva a pogányokhoz megyek’.’ (ApCsel 18,5.6) - És még ma is: „Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, / Gyújtsd össze népedet, Szenüélek Isten!” (EÉ 245,3) ■ Garai András
