Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-05-25 / 21. szám
6 -m 2014. május 25. KERESZTUTAK Evangélikus Élet ► Az a jó házasság, amelyben megtalálják az erőforrást arra, hogy újból és újból képesek legyenek megújulni - ezt hirdeti Magyarországon harminc éve a Házas Hétvége Mozgalom. Tíz éve már evangélikus és református házaspárok számára is tartanak külön hétvégéket. Ezek valójában csak abban különböznek a katolikus mozgalom alkalmaitól, hogy zárásként úrvacsorával ünnepelnek. Az elmúlt három évtized szolgálatát párok és papok együtt ünnepelték május 17-én Esztergomban. „íme, újjáteremtek mindent” (Jel 21,5)- ezzel a mottóval hívták a szervezők lelki napra a párokat. A házasságot méghatározó pillérekről - a párok tagjai közötti kommunikációról, a gyengédségről, az imádságról - beszéltek házaspárok, papok. Nem mindennapi érzés volt látni, hogy majdnem ezer ember beszélget elmélyülten egymással. De a katolikus főpásztor, dr. Erdő Péter bíboros által celebrált misének is megható részlete volt, ahogyan Szabó György, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület korábbi felügyelője és felesége az evangélikusokért imádkozott a liturgia keretében. A jubileumi lelki napon nemcsak magyarországi párok vettek részt, hanem - párhuzamosan az ünneppel- itt tanácskoztak a mozgalom tizenhárom európai országának képviselői. Egy-egy évforduló mindig elgondolkodtatja az ünneplőket, vajon mi legyen az az üzenet, amellyel előre is, hátra is tekinthetnek. Általában a hála, a köszönet és egyben a megelégedettség szokott lenni az az érzés, amely egy-egy ünnepen uralkodik. Itt nem így volt. Itt a megújulásról volt szó. A szeretet, ha naponta nem újul meg, gyengül. Folyamatos törekvést, naponta meghozott döntéseket igényel, hogy mindig ápoljuk a növekedés érdekében. A Házas Hétvége Mozgalom egyegy hétvégére hívja meg a házaspárokat. A cél az, hogy megerősödjön közöttük a bizalom, és lendületet kapjanak a továbblépéshez. A hétvége - hasonlóan egy lelkigyakorlathoz- lehetőséget ad befelé figyelni, megállni. Segít egymást újra megtalálni. Szakmáry Andrást és Kamillát - akik fő motorjai voltak annak, hogy protestáns párok számára is megnyíljon a hétvége - kérdeztem erőforrásaikról, támpontjaikról. Szakmáry Kamilla: Sokat segít nekem egy vicc, amelyet az ötvenedik házassági évfordulókon szoktak mesélni. Megkérdezik az asszonytól, volt-e olyan szituáció, amikor azt gondolta, hogy el kellene válnia. Az asszony ezt feleli: „Megölni sokszor szerettem volna a férjemet, de elválni...?!” Ez a vicc a régi, konzervatív róval a rozsdátlanításnak. Ekkor odalépett András, és azt mondta, rendesen le kell spaklizni a kaput, mert nem jó, ha rajta marad a festék. Akkor még vidáman válaszoltam neki: a boltban azt mondták, hogy elég, ha csak a pergős részeket kaparjuk le, és aztán jöhet a festés. Mire András: „Ha nem tudod megcsinálni rendesen, akkor inkább hagyd rám!” No, ekkor letettem a spaklit, felültem a biciklire, és huss! Nagyon bántott a dolog. Segíteni akartam, és úgy éreztem, hogy András kisiskolásként kezel. Elbicikliztem, mentem, amerre láttam. Sz. A.: A tévedések elkerülése végett: nagyon szeretem, ha Kamilla segít a ház körül! Nagyon értékelem azt, ha valamit csinál! Amikor azonban megláttam, hogyan akarja a kaput lefesteni, elkapott egy indulat. Én csak tökéletesen tudok valamit megcsinálni, vagy legalábbis ezt szeretném elérni. Amikor elment, nekiálltam, és lekapartam a kapuról a festéket, nagyon szépen letisztítottam. Amikor visszajött, akkor vártam őt a kapu mellett állva. Szabó György és felesége szolgálata az esztergomi bazilikában tőlem a pap: „Most van egy kis ideje, vagy gyorsan akar végezni?” És ha azt feleltem, hogy van időm, akkor azt javasolta, hogy menjek haza a férjemhez, és mondjam neki azt, hogy szép. Hazamentem, de útközben erősen elgondolkodtam azon, vajon mit fog szólni az én férjem, ha közlöm vele, hogy szép. Végül ki tudtam mondani neki, és a legnagyobb meglepetésemre Andris felém fordult, és azt mondta: „Ez nagyon kedves volt.” Nem azt mondta, amire számítottam, hogy hazudok. Szakmáry András: Előfordul más házaspároknál is, hogy megkérdezi a férj vagy a feleség a párjától: neki miért van szüksége rá azonkívül, Sz. K.: A rossz házasságokat mindig szomorú látni. Az ember sokszor tudná is, hogy mit kellene, lehetne csinálni, de - szerintem - a rossz kapcsolatban élők már más szemmel nézik egymást. Sz. A.: Abból kell kiindulni, hogy a másikban meglássuk a jót. Nem gondolhatjuk azt, hogy a másik rosszat akar nekem. Furcsa, de talán a legnehezebb azt megtanulnunk, hogy ki tudjuk fejezni azt, amit igazán szeretnénk. A szeretetnek van öt nyelve: időt szeretnék kapni, testi érintést, elismerő szavakat, szolgálatot és ajándékot. Ezek közül mindegyikkel ki lehet fejezni a szeretetet. Mindenki más és más ilyen nyelvet a szerelmi románc időszakán már legyenek túl. Van egy olyan feltétel is, hogy ha egy harmadik személy is van már a házasságban, akkor ne jöjjenek. Ennek a kivédésére alakult ki az a szokás, hogy barátok, ismerősök hívogatnak házaspárokat, mert ők felelősséget vállalnak azért, akit meghívnak. Éppen arra szeretnénk a párokat megtanítani, hogy merjék vállalni a konfrontációt, és tanulják meg ezt jól kezelni. De igazából a hétvége folyamán mi nem tanítunk, hanem a saját életünkből vett példákkal próbálunk ötleteket adni a helyes út megéléséhez. Mi magunk is, akik tartjuk a házas hétvégéket, időnként lépünk egyet előre, aztán időnként kettőt hátra. De megtanuljuk gyógyítani egymást. Hadd mondjak el egy példát egy ilyen gyógyulásra! Egyszer vendégek jöttek hozzánk, és előtte szerettem volna segíteni Andrisnak lefesteni a kaput. Gyorsan nekiálltam egy kapa-Sz. K.: Mire visszajöttem, akkorra kifújtam magamból egy kicsit a dühöt. Azt hittem, hogy azért áll a kapu mellett, hogy megdicsérjem, milyen szépen spaklizott! Ezt nem tudtam volna megtenni, mert meg voltam sértve. Egy szót se szólva vettem a festéket, és szépen befestettem a kaput. A kapufestés után Andris kérte, üljünk le, és beszéljük meg ezt a dolgot. Végighallgatott. Elmesélhettem neki, mit éltem meg, amikor ő azt mondta, amit mondott. De ő is elmondta, hogy ő mit élt meg. Ez a beszélgetés nagyon sokat jelentett. Naponta beleesünk ilyen helyzetekbe, megbeszéljük ezeket az ütközőpontokat. Nagyon sokan elmennek lelki dolgaikkal orvoshoz, pszichológushoz, természetgyógyászhoz, de egymást is meg tudjuk gyógyítani, van gyógyító hatalmunk. Ebben a hatalomban szeretnénk megerősíteni egymást a házas hétvégén. ■ Fekete Ágnes Van-e jó házasság? Harmincéves Magyarországon a Házas Hétvége Mozgalom hitből származott. De én is hasonlóan éreztem, amikor elmentünk a házas hétvégére, azaz a házasságon belül szerettem volna megtalálni a továbblépés lehetőségét. Mi úgy jöttünk el a mi első házas hétvégénkről, hogy kaptunk egy kapaszkodót, amivel jobbá lehet tenni a házasságunkat. Engem a javulás esélye mindig is foglalkoztatott. Az ember ha ideges vagy feszült, akkor néha elmegy egy lelki atyához, hogy megbeszélje vele a dolgot. Velem megtörtént, hogy megkérdezte hogy kivasalja a nadrágot, vagy felvágja a fát, vagy rendben tartja a kertet, vagy megcsinálja az autót, mihez kell még a másik? Ezek azok a sarkalatos kérdések, amelyeken el kell gondolkodni. El kell jutni addig, hogy ki tudjuk mondani: nekem te kellesz, számomra nem a dolgok a fontosak. Mi ettől a tárgyiasult gondoskodástól tudtunk megválni a házas hétvége segítségével. Fekete Ágnes: Nagyon rossz tönkrement házasságokat látni - pedig ilyenekkel gyakran találkozhatunk! ért, legtöbbünkre egy ilyen szeretetnyelv a jellemző. Az élet nagy művészete, hogy megtanuljuk a társunk és a magunk nyelvét. F. Á.: Mikor mondható el egy házasságról, hogy alapvetően jó? Sz. A.: Amikor a férj és feleség megpróbálnak egyfelé húzni. Itt persze vannak különböző fokozatok: vannak férjek, akik ülnek a fotelban, és olvassák az újságot, miközben a feleségük körülöttük szaladgál. De van olyan helyzet is, hogy a feleség kerül piedesztálra, és a férj szaladgál körülötte. Sz. K: Nem békében élő házaspárokat hívunk házas hétvégére, sőt azok a párok a legjobbak, akik nagyon különbözőek; nekik szokott sokat segíteni. Több feltétele van annak, hogy részt vegyenek egy ilyen hétvégén. Az egyik, hogy megkötött, az egyház által is érvényesnek tartott házasságban éljenek. A másik, hogy Teremtésvédelmi konferencia Változó létszámú és összetételű, kiscsoportos konferencia zajlott május 15-17. között a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti székházának tanácstermében. A Teremtés a kibontakozás, a fejlődés keretei között témacímmel illetett közös gondolkodásra a Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend és a Missziói és Környezeti Központ invitálta az érdeklődőket. „A környezetvédelem fontossága mellett hívőként fokozott figyelmet kell fordítanunk arra, hogy ne csupán környezetvédelemről, sokkal inkább teremtésvédelemről beszéljünk” - fogalmazta meg köszöntőjében a konferencia központi üzenetét az elnöklő Széchey Béla József, a rend főapátja (bal oldali képünkön). Bár az egyes programokat hallgatók létszáma általában nem érte el a háromnapos együttlét felett védnökséget, illetve fővédnökséget vállaló egyházi, közéleti és tudományos kiválóságok együttes létszámát, a hétvége változatos tematikájáról gondoskodó előadók dolgozataiból a jövőben vélhetően olvasóink is ízelítőt kapnak hetilapunk kéthetente jelentkező Üzenet az Arámiról rovatában. Evangélikus részről - mások mellett - Némethyné Uzoni Hanna, a Budai Egyházmegye felügyelője, Szakács Tamás, Tóth Melinda lelkészek, valamint dr. Zsigmondy Árpád nyugalmazott lelkész-levéltáros osztotta meg felismeréseit a hallgatósággal. ■ Bella Cecília felvételei
