Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-08 / 23. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. június 8. » 3 Sűrű napirenddel ülésezett a zsinat Hálózatban ► Nagy munka, sok kérdést érintő ülésszak várt az elmúlt pénteken egyházunk törvényhozó testületére. A tizedik zsinat hatodik ülésszakán egyházunk tavalyi gazdálkodásának megvitatása mellett tizenhárom jelentés meghallgatása, több törvénymódosítás, a médiaintegráció ügye, valamint a missziói munkaág átszervezésével, megújításával kapcsolatos elvi vita került a grémium elé. A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében megtartott tanácskozáson részt vett Holger Milkau, az Olaszországi Evangélikus Egyház zsinatának leköszönő elnöke is, aki Isten áldását kívánta a törvényalkotó munkára. Zsinatunk határozatban nyilvánította ki: támogatja, hogy 2015-ben Budapesten tartsa találkozóját az Európai Protestáns Egyházak Zsinata. Dr. Korányi Andrásnak, a zsinat teológiai bizottsága elnökének igei útmutatása indította reggel az ülést. Az érdemi munka elején az országos iroda gazdasági osztályának vezetője, Csorba Gábor ismertette egyházunk 2013. évi gazdálkodását. A beszámolóról egy független könyvvizsgálói jelentés megállapította, hogy megbízható és valós képet ad az evangélikus egyház december 31-én fennállt vagyoni és pénzügyi helyzetéről. (A pénzügyi beszámolót mintegy 22 milliárd 924 millió forint mérlegfőösszeggel, mintegy 39 millió forint pozitív eredménnyel elfogadta a zsinat.) A továbbiakban a küldöttek tizenhárom bizottság jelentését hallgatták meg, majd - a tavaly elfogadott munkamódszer alapján - vita nélkül határoztak az elfogadásukról. A törvény-előkészítő bizottság előterjesztést készített azokról a törvénymódosításokról, amelyeket a grémiumnak az ősz folyamán kellene tárgyalnia. Ilyen - egyebek mellett - az egyházközségi presitériumok zárt vagy nyitott ülésezésének kérdése, a gyülekezeti lelkész és másodlelkész szavazati joga az egyházmegyei közgyűlésben, a zsinati elnökség és a zsinati tanács hatáskörének újraszabályozása. A gazdasági bizottság azt kérte, hogy - a hatékonyabb munkavégzés érdekében - törvénymódosítással tegyék lehetővé a bizottság létszámának növelését. Ezt a javaslatot a küldöttek magukévá tették és támogatták. A hitoktatáshoz kapcsolódóan is szükség volt törvénymódosításra, hogy egyházi törvényeink a következő tanévtől a mai realitásoknak megfelelően szabályozzák a hitoktatási munkát, illetve hogy februárban lehetővé váljon a tervezettnél több - országos egyházi megbízással dolgozó - hitoktató szolgálatba állítása. A törvénymódosítást a zsinat - élénk vitát követően - elfogadta. A médiaintegráció kérdése már szerepelt napirenden az előző ülésszakon, de a zsinat akkor - az anyag előkészítetlensége miatt - nem fogadta el. Most dr. Fabiny Tamás püspök előterjesztésében tárgyalták újra a kérdést. Az előterjesztés szerint egyházunk médiamunkájának gyökeres átszervezését a bővülő feladatkör, az áttekinthetetlen munkajogi gyakorlat és az evangélikus egyház sajtómunkájának profilbővülése indokolja. Az integrációval reménység szerint áttekinthetőbbé válhatnak az anyagiak, a napi munka során szervezettebb lehet a humánerőforrás, illetve az eszközhasználat koordinálása. Az új konstrukció szerint az egyház információs és médiatevékenysége a Luther Kiadó keretein belül folyna. Hetilapunk kiadása mellett az információs központ feladata lenne az evangélikus honlap működtetése, valamint a rádió- és televízióműsorszolgáltatás, műsorkészítés biztosítása. Az új intézményhez telepítenék továbbá a sajtómenedzselést, továbbá a marketing- és PR-tevékenységet is. Ehhez az integrációhoz azonban szintén a jelenlegi - vonatkozó - törvény módosítására volt szükség. A módosításhoz a zsinat nagy többséggel hozzájárult. A missziói munkaág átszervezéséről és megújításáról kezdett elvi vita sem volt előzmények nélküli a zsinatban. Az aktuális népszámlálási adatok tükrében a meglévő gyülekezetek erősítése mellett a periférián lévők megszólítása, illetőleg új gyülekezetek születésének elősegítése a cél. Az előterjesztéshez kiegészítést fűzött a zsinat teológiai bizottsága. Krämer György országos irodaigazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy az országos presbitérium (OP) május 8-án határozott a gyülekezeti és missziói osztály létrehozásáról, amely - az országos iroda struktúrájának módosításával - több munkaág feladatát ötvözné. Mivel a két koncepció nem teljesen áll összhangban, ezért az irodaigazgató kérte, hogy a missziói munkaág átszervezésével kapcsolatban meghozandó döntéseknél a zsinat vegye figyelembe az OP-határozatból kikövetkeztethető szempontokat is. A tizedik zsinat hatodik ülésszaka Abaffy Zoltánnak, a zsinat nem lelkészi elnökének zárszavával fejezte be munkáját. ■ Kiss Miklós ► Védnökeivel kibővülve tartotta május 28-i ülését a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága. Az északi kerület püspöki hivatalában zajlott megbeszélés legfőbb eseményeként a bizottság - az együttműködési megállapodás aláírásával - immár hivatalosan is csatlakozott a refosoo hálózathoz. Az ülés Fabiny Tamás áhítatával kezdődött. A püspök megemlékezett a testület május 22-án elhunyt védnökéről, Polgár Rózsáról, Flarmati Bélánéról. A ma már öt kontinenst átfogó, több mint százhúsz tagot számláló refosoo hálózatot a vezetője, Herman J. Selderhuis professzor mutatta be. A reformáció kezdetének 2017-es ötszázadik évfordulójára készülő, holland alapítású nemzetközi szervezethez tartozók egymással kommunikálva ötleteket meríthetnek, vagy éppen összefoghatnak a tervek megvalósítása érdekében. Az egyházi turisztikai pályázat jelenlegi állásáról Kocsis István, egyházunk pályázati referense számolt be. Az evangélikus reformációi emlékútra közel 1,86 milliárd forint pályázati forrás ígérkezik. A projekt már két régióban Az emlékbizottság elnöke, Fabiny Tamás és a refosoo szervezet vezetője, Herman J. Selderhuis írta alá a megállapodást lépett a megvalósulás szakaszába. (Pápán elkészült egy turisztikai központ, Nagyvelegen pedig felújították a templomot, és szálláshelyeket építettek.) Az állami reformációi emlékbizottság megalakulásáról és működéséről iß. Hafenscher Károly, a bizottság miniszteri biztosa, egyházunk zsinatának lelkészi elnöke adott tájékoztatást. Mint mondta, megválasztották a testület munkacsoportjainak tagjait, és a munkacsoportok hamarosan meg is kezdik a működést. Evangélikus részről a kulturális munkacsoport tagjai közé választották Kovács Eleonórát, a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyűjteményi Tanácsának elnökét, Zászkaliczky Zsuzsannát, az Evangélikus Országos Múzeum (EOM) tudományos munkatársát és Bencze András püspökhelyettest. A tudományos munkacsoportba Csepregi Zoltán professzort, hittudományi egyetemünk egyháztörténeti tanszékének vezetőjét hívták meg; Prőhle Gergely országos felügyelőt és Fábri György északi egyházkerületi felügyelőt pedig a stratégiai munkacsoportba. (A projekttervezéseken túl ez utóbbi foglalkozik majd a határon túli magyarsággal is.) A vallásközi munkacsoport evangélikus tagja Mesterházy Balázs lelkész lett. A lezárult egyházzenei pályázatokkal kapcsolatos teendőket Bence Gábor, a Kántorképző Intézet igazgatója ismertette, és beszámolt a kiadásra váró korálelőjáték-gyűjteményről is. Az Evangélikus Budapest című kiadvánnyal kapcsolatos koncepciókat Kertész Botond, az EOM tudományos munkatársa vázolta. A Luther-könyvsorozat következő köteteinek várható megjelenéséről Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója tájékoztatta a reformációi emlékbizottságot. ■ Bállá Mária Őshonos optimizmus Meglepve olvasom a Magyar Nemzet hasábjain, hogy „rengetegen álltak ki az akác és a pálinkafőzés mellett” Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter pedig egy sajtótájékoztatón arról nyilatkozott, hogy több tízezren írták alá a Fidesz által indított on-line ívet, mely a szabad pálinkafőzés, a magyar föld és a közben hungarikummá avanzsált akác megvédését tűzte ki célul. Tette ezt azért, mert az Európai Bizottság a szabad pálinkafőzés ügyében megkezdte a kötelezettségszegési eljárást, és vita van az akác sorsát illetően is. Ha egy-két évtizeddel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy az akácfa sorsa politikai kulcskérdés lesz az Európai Bizottság asztalán és akut kampánytéma Magyarországon, akkor megkérdeztem volna, hogy ezt viccnek szánta-e, mert ha komolyan mondta, akkor elmeorvosi esettel állunk szemben, amelyet sürgősen kezeltetni kell. A dolog azonban mára úgy fest, hogy nekem kell beismernem fájó szívvel, kicsit szégyenkezve: feltételes módban megfogalmazott kétkedésem tévedés volt. Mert „akácos út” ide-oda, ebben a mindenről gondoskodó, mindent kódolni, szabályozni, mederbe terelni akaró összeurópai közjátékban bizony az akác sem kerülhette el az EU-bürokraták mindenre kiterjedő figyelmét. Ahogy napról napra látjuk és tapasztaljuk, minden más ügy és közügy jól megoldódott, s mi valamennyien szinte tökéletes „ígéret földjén" élünk - és íme, néhány más apróság mellett eljött az akác órája is, mint az unió egyik legégetőbb, legfontosabb, megoldásra váró problémája. Igazából ez nem is csupán politikai kérdés, gazdaságpolitikai adok-kapok huzavona, hanem az összeurópai jóléttel, közbiztonsággal, környezetbarátsággal és a nagy, boldog, közös európai jövővel összefüggő létkérdés. Mindez pedig kizárólag, akár a többi, csakis jólétünket, komfortérzetünket, mennyei boldogságunkat kívánja szolgálni. Valahogy el tudom képzelni, ahogy a Jura, az Alpok kétezer méterén élő francia állattenyésztő, a finn farmer ott a messzi északon, a Jeges-tengeren halászgató eszkimó, aki inkább csak hallomásból és fényképről ismerheti az akácot, most megnyugodhat, és boldog, hogy végre az EU asztalán a várva várt akáckérdés. Szívrepesve várják, amint a bizottságok, albizottságok, albizottságok albizottságai rögvest megoldják a kérdést, nehogy ez az ártó, invazív, igen megmagyarosított növény a Jeges-tengerig ellepje kontinensünket. Mert ha valaki nem tudná, az akác (Robinia pseudoacacia) nem európai származású, nem őshonos. Eszak- Amerikából érkezett, ahol a föld akácfaállományának legnagyobb része egészen napjainkig található. Európában a 17. század elején kezdett teret nyerni, elsősorban Közép-Németországban. Magyarországon főleg a 18. században terjedt el a Duna- Tisza közén Tessedik Sámuel evangélikus lelkész munkásságának köszönhetően, a nagy Alföld-fásítási program keretében. Napjainkban az európai akácfa és összefüggő akácerdő állományának talán több mint ötven százaléka Magyarország közigazgatási határain belül van. így lett Magyarország Európa legnagyobb akácfa- és akácméztermelője, sok százezer ember megélhetését és sok millió fogyasztó örömét biztosítva. Mit ad a véletlen - mert senki sem feltételez itt szándékosságot, rosszindulatot -, felvilágosult és szakavatott brüsszeli bürokraták szigorú akácirtást javasoltak egy újonnan benyújtott törvénytervezetben. Kimondták a nagy igazságot: Európában meg kell gátolni az idegen özönfajok elterjedését, így ki kell irtani az akácerdőket is, mert - mint ők mondják - veszélyeztetik az őshonos fa-, növény- és állatfajták természetes életterét. Rossz hatással vannak a biodiverzitásra, és félő, hogy a bükkel, kocsányos tölggyel, jávorfával együtt visszaszorul a gyöngyvirág, kipusztulnak a szarvasbogarak, és elrepül a kakukk, a harkály... Kedves olvasóim, én mégis minden tiltakozás, ellenállás, morgolódás ellenére látom az alagút végén a fényt, a jó szándékot, sőt a nagy brüsszeli szemlélet- és paradigmaváltást. Eddig Európánkban mindent, ami más, ami idegenszerű, ami új és meredek, illett befogadni, elfogadni, sőt szeretni. Illett akkor is, ha az az idegen a miénket semmibe vette, vagy zsigerből elutasította, mert neki - mint tudta - vannak jogai, kötelezettségeiről pedig a kutya sem tájékoztatta. Tolerálni, sőt szeretni próbáltuk a furcsaságokat, a 'szokatlanul újat, mert mondogatták is nekünk, hogy progresszív és nyitott emberként illik látnunk, hogy a perverz és ocsmány normális, az őrültség önkifejezés, a hülyeség életszemlélet, az ostobaság sajátos életcél, a nyájszellem pedig veretes demokrácia. S mindezt szükséges vallani és vállalni, mert ez így PC (politically correct), és így vagyunk európaiak, nem holmi barbárok. Minden ment ezen az úton, mindent elfogadtunk és befogadtunk, ami invazív és özönmás, és főleg nem őshonos, nem megszokott, nem hagyományos volt. Most ellenben hirtelen úgy néz ki, hogy minden a visszájára - fejjel lefelé - fordult. Nekem ez enyhén tudathasadásos változásnak tűnik. Most az őshonos, a tradicionális dolgaink védelme került előtérbe. Őshonos állatainkat, növényeinket, természetes élőhelyeiket kezdtük megvédeni minden idegen, új invazív növényi, állati terjeszkedéssel szemben. Őszintén örülök annak, hogy az értünk fáradozó brüsszeli atyafiak becsülni kezdték az őshonos értékeit a vén kontinensnek. Természetesen számomra még nyitott kérdés, hogy mettől meddig őshonos valami - így a négyszáz éve itt élő akác is -, de féltem a kukoricát, a krumplit, a repcét, sőt a sok génmódosított idegen és új fajtát is, belegondolván, hogy milyen sors vár ezekre mint potenciális idegen özönfajokra. S ha ma gondjuk van a brüsszeli döntéshozóknak az őshonos növényekre, állatokra, holnap talán - betartva a teremtés vagy az evolúció ÉGTÁJOLÓ t> időiségét - sorra kerülhet az itt élő őshonos ember is. Mondjuk, például az a negyvenmillió, nyelvi, nemzeti kisebbségben élő őshonos európai polgár, akinek létét, természetes élőhelyét bizony sok helyen veszélyeztetik az idegen özönfajták. Talán akik így szívükön viselik az őshonos növények, állatok sorsát, holnap törvényt mernek alkotni őshonos embertársaik életének, életkörülményeinek javítására is, nem hárítva el a felelőséget, a cselekvést azért az új és szebb Európáért, ahol harmóniában együtt él az őshonos vagy az idegen anélkül, hogy ez az egyik vagy a másik kárára történne. Én hiszek abban, hogy lehet - és óvatosan, de őshonos optimista maradok. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
