Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-02-16 / 7. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. február 16. » 3 Hittanárok „két lábbal a földön v Pápai audiencia ► Olvasóink előző heti lapszámunkban is találkozhattak az Evangéli' kus Hittudományi Egyetem (EHE) hirdetésével, amely arról ad hírt, hogy bővültek az intézmény képzési lehetőségei. Az idei őszi félév­ben induló új képzési formákról dr. Kodácsy-Simon Eszter egyetemi adjunktust, az EHE hittanárképzésért felelős oktatóját kérdeztük.- Mit jelent pontosan ez a bővülés?- Egyetemünk a hittanárképzés in­dításától kezdve, közel két évtizede együttműködik az Eötvös Loránd Tu­dományegyetemmel (ELTE). A kétsza­kos hittanárképzés meghirdetésére azonban az osztott tanárképzés beve­zetése után, 2006-tól nem volt lehető­ségünk. A felsőoktatási törvények vál­tozása következtében 2014-től már hittan szakon is újra lehet osztatlan képzésben tanulni, ezért ősztől tizen­öt különféle - mind bölcsész, mind ter­mészettudományos - szakkal párosít­hatják a hittanár szakot az osztatlan képzésben nálunk tanulni vágyók.- Ez azt jelenti, hogy félig az EHE, félig az EL TE hallgatói lesznek a je­lentkezők?- Az EHE-vel lesznek hallgatói jogviszonyban, s a képzés felét, a köz­ismereti szakpár tárgyait az ELTE-n hallgatják és teljesítik a hallgatók.- Mennyiben kapcsolható ez a változás a közoktatásban kötelezően választható erkölcstan, illetve hit- és erkölcstan bevezetéséhez?- A kötelezően választható hit- és erkölcstan bevezetését a köznevelési törvény írja elő, az osztatlan tanári szak visszaállítása pedig a felsőokta­tási törvényben szerepel. A gyakorlati oldalt tekintve kétségkívül van közük egymáshoz, mivel a hit- és erkölcstan oktatása miatt nagyobb igény mutat­kozik a hittanárképzésre.- Ezt az igényt mérte föl az EHE, és döntött úgy, hogy bővíti a képzés­palettát?- Igyekszünk minél több lehetősé­get felajánlani leendő hallgatóinknak, ezért jelenleg minden variációban in­dítunk hittanárképzést: osztatlan, tíz féléves képzésben egyszakos és közismereti szakkal párosított hitta­­nár-nevelőtanár képzést, emellett osztott formában hat féléves kateké­­ta-lelkipásztori munkatárs alapsza­kot (BA) és öt féléves hittanár-neve­­lőtanár mesterszakot (MA) is. Utób­bi két képzés azok körében válik egyre népszerűbbé, akiknek már van valamilyen diplomájuk.- Két tanári szak elvégzése nyilván dupla terhelést jelent.- Nem, a szakpáros hallgató ugyanúgy háromszáz kreditet telje­sít tíz félév alatt, mint az egyszakos hittanár, csak nem egy tudományte­rületen, hanem kettőn.- Mik az előnyei a kétszakos kép­zésnek?- Egyrészt kétszakos diplomával jobban el lehet helyezkedni, divatos ki­fejezéssel élve „piacképesebb” az ille­tő. Másrészt egyházunkban a hit- és erkölcstanoktatás nagyon sok sze­mélyi-szervezési problémába ütközik. A lelkészek - érthető okokból - nem tudnak annyi hittanórát vállalni, amennyire igény volna. Jó lenne, ha olyan evangélikus tanárok is tudnának hittant tanítani, akik a közismereti szakpár miatt az állami iskolában már státusban vannak, s így nem a lel­készeknek kellene bejárniuk az adott iskolába a hittanórákat megtartani.- Eddig hány hittanárt „küldött ki a világba” az EHE, és mit lehet tud­ni a tanárok mostani helyzetéről?- Az elmúlt években több mint há­romszáz evangélikus hittanárt és hitoktatót képeztek egyetemünkön. A hittanárok helyzetének megváltoz­tatására - mind a fizetés, mind az életpályamodell tekintetében - most igény és szándék is van. Egy hittanár a jelenlegi „jelképes” órabérből nem tudja fönntartani magát. A püspöki tanács felkérésére épp a napokban készítettünk el a hittan stratégiai munkacsoporttal egy anyagot, mely­ben a hitoktatási kérdések megoldá­sára teszünk javaslatokat a helyzet rendezése érdekében. A tervezet február 21-én kerül a zsinat elé.- Ön, aki matematika-fizika sza­kos tanár is, mondhatni, „prototípusa” a „több lábon álló” hittanárnak...- Mindig meglep, amikor mások elcsodálkoznak azon, hogy mate­matika- és fizikatanári végzettsé­gem is van. Valahogy az emberek fe­jében a reál tantárgyak és a hittan tel­jességgel összeférhetetlenek. Én azon vagyok, hogy rávilágítsak: szó sincs itt ellentétről, csupán más aspektus­ról. A mai világban minél többféle tu­dása van valakinek, annál könnyeb­ben tud elhelyezkedni. Minél több te­rületet ismer egy tanár, annál hitele­sebben és érdekesebben tudja oktat­ni a tárgyát. így több ponton is tud kapcsolódni a gyerekekhez, ez pedig számukra nagyon inspiráló lehet. ■ Kinyik Anita !► Folytatás az 1. oldalról Beszédében Polgárdi Sándor megosz­totta hallgatóságával a két évvel ez­előtt kialakított hat gyülekezeti kör­zetről szerzett tapasztalatait. Szólt ar­ról is, hogy egyházunk tematikus évekkel készül a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának megün­neplésére. Az idei, reformáció és kultúra elnevezésű esztendő kap­csán jelezte, hogy Pápán is az elkép­zelések között szerepel egy e téma­körhöz illeszkedő kiállítás és prog­ramsorozat megszervezése. Az esperes kiemelte az állami ál­talános iskolákban történő hitokta­tás missziói lehetőségét, és hangsú­lyozta, hogy e munkához a jövőben jóval több hitoktatóra lesz szükség a városokban, a szórványokban és a ki­terjedt iskolahálózatban. A felügyelői konferencián ismer­tette az esperes az egyházmegye, az egyházkerület, illetve az országos egyház fontosabb programjainak időpontjait. (Eszerint a Veszprémi Egyházmegye nem az idén, hanem 2015. június 7-én rendezi meg negye­dik megyei evangélikus találkozóját.) Henn László egyházmegyei fel­ügyelő a felügyelők törvényben rögzí­tett feladatait idézte fel, példáit a min­dennapokból hozva. Alaposan áttekin­tette az e szolgálati területre vonatko­zó törvényi szabályozást, sőt egyház­történeti visszatekintésben is értelmez­te a felügyelő szerepét. Felhívta a résztvevők figyelmét arra is, hogy egyházunk hivatalos lapja, zz Evangé­likus Közlöny a világhálón is elérhető. Az ebédet követő fórumbeszélge­tés során terítékre került a 2014. évi gazdasági körlevél és az új szolidari­tási törvény, illetve jó néhány egyéb kérdés is, amelyekre az egyházmegyei elnökség tagjai válaszoltak. Szó esett a szórványhelyzetből adó­dódó sajátosságokról is. Az egyházme­gye falvaiban - az úgynevezett Leader­­pályázatok jóvoltából - mintegy két­százötvenmillió forint európai uniós támogatás jutott a templomok felújí­tására. Az örömök mellett a gondok is előkerültek. A jövőben - az elnyert pénzügyi támogatások megfelelő fel­­használása érdekében - sokkal na­gyobb odafigyelést igényel a munkák szervezése, ellenőrzése. Az sem kevés­bé fontos, hogy a munkák a megren­delő által kívánt műszaki tartalommal készüljenek el. Ezért lenne igény egy úgynevezett létesítményfelelős mun­kájára. Ezt a tisztet olyan szakember tölthetné be, akinek nemcsak műsza­ki felkészültsége van, hanem a jogi sza­bályozásban is járatos. Jó volt hallani a nemesszalóki (nagy­­alásony-dabrony-nemesszalóki egy­házközség) felügyelő asszony beszá­molójában, hogy ők az egyházat a templom falain kívül is építik progra­mokkal, amelyek révén a gyülekezet a falu legaktívabb közösségeként jelenik meg. Bár akadnak nehézségeik, sok­kal több az örömük e szolgálatban. Útravalóként az egybegyűltek sok információt, az összefogás és egymás­ra figyelés iránti igényüket helyezték bele a képzeletbeli tarisznyába. De poggyászukba tehették az Evangélikus Élet aktuális számát, a 2014. évi Evan­gélikus naptárt, illetve fontos törvé­nyek, szabályrendeletek másolatait is. A konferencia résztvevői egyhan­gúlag abban állapodtak meg, hogy új­ra találkoznak — jövőre ugyanitt. ■ P. S. Látványos látszat Néhány éve Budapesten új jelen­ségre lettem figyelmes: több szé­pen, ízlésesen felújított, nagy üveg­ablakot kapott, kivilágított kenyér­boltra, kis pékségre felírták: „Látvány­pékség”. így első pillantásra kicsit furcsának tűnt a látványpékség megnevezés, mondhatnám inkább, enyhén ne­vetségesnek, nagyképűnek. Mi is az, hogy látványpékség? Mitől lesz a pékség, a kenyérbolt látvány? Eddigi tapasztalataim alapján - le­egyszerűsítve a dolgokat - én úgy tudtam, hogy a pékség az a szép és tiszta hely, ahol a kenyeret, veknit, kiflit, a különböző ínycsiklandó pék­süteményeket elkészítik, megsütik és kiárusítják. Ennyi, és nem több. Mi­féle bizarr találmány már megint ez a „látványpékség”? Gyerekkoromban rendszeresen jártam dédapám államosított bácsfa­­lusi pékségébe, ahol - az igazat meg­vallva - a kenyérkészítés, -sütés for­télyait bámultam, amelyek valóban látványosak voltak. Főleg az tetszett nekem, ahogy a hatalmas téglake­mencéket lángszóróval kihevítették, és a hosszú péklapáttal a megformá­zott, nyers kenyértésztát becsúsztat­ták a hét-nyolc méter hosszú üregek­be. S bár, mondom, az egész produk­ció nagyon látványos volt, mintegy magába ötvözve az alkímia és az ak­robatika elemeit, mégsem hallot­tam egyetlen pék szájából sem azt, hogy ez itt most „látványpékség” S hogy mi is tulajdonképpen ez a látvány névvel illetett pékség?! Sem­mi más, mint kicsit jobban kicicomá­­zott, kiszínezett, megvilágított sütö­de, ahol a vásárló saját két szemével láthatja, miként készül a kenyér meg a péksütemény, s ahol mindezt még kívánatosabban, látványosabban te­szik ki a pultra. Az azonban még egy­általán nem biztos, hogy ettől jobb és minőségibb, netán ízletesebb és egészségesebb a látványosan cso­magolt és kiállított portéka. A látványosság lett a mai modern üzletfilozófia, az úgynevezett marke­ting egyik kulcsfogalma. A semmit is jól el lehet adni, ha megfelelő a látvány, ha jó a reklám, így jelentek meg szépen lassan, de ki­tartó céltudatossággal a látványcuk­rászdák, látványételbárok és az egyéb látvány-mindenfélék. Az már rég túlhaladott állítás, hogy „a jó bornak nem kell cégér”. Dehogyisnem! A legjobb bort sem le­het eladni a cégéres látvány nélkül, mert nem is annyira a tartalom, a mi­nőség, a belső állag a fontos, mint a külcsín, a csomagolás, a megfelelő, il­lúziókeltő reklám. Ami a cégért illeti, nagyon érdekes filozófiájuk van a legújabb autórek­lámoknak is. Jó évtizeddel ezelőtt még részletesen közölték az illető au­tómárka technikai és egyéb fontos paramétereit: a motor adatait, fo­gyasztását, tartósságát. A mai reklá­mok ezt szinte teljesen nélkülözik. Ma nem az a fontos, amit az autó tud, amit a motor teljesít, hanem legelsősorban az, hogy milyen látványt nyújt, és ez a látvány, ez a forma mi­lyen életérzést sugall. Hogy a vevő mi­­nek-kinek érzi magát ettől a varázs­latos látványtól, hogy miként is alakít­ja át a jármű a mindennapok szürke emberét királlyá, úrrá, gazdaggá, si­keressé, „macsóvá”, amolyan VIP-vé. A lényeg a boldogság, a beteljesülésll­­lúziója, és így válik a látványosság a dolgok alfájává és ómegájává. * * * A látvány és a látszat rokon értelmű szavak, azonos szótőből származnak. A látvánnyal szemben a látszat az a va­lami, amiről azt mondják, hogy csal. Csal, mert nincs mögötte valós tarta­lom, mert többnyire illúzióra, káprá­­zatra épít. A látszat mögött gyakran azt véljük felfedezni, ami nincs. Ezért le­het a látszat egyes esetekben tudatos félrevezetés, netán megtervezett ma­nipuláció vagy közönséges hazugság. A legutóbbi „hajótöréses” Égtájoló­ban említettem (Hajótörések után vi­torlabontás, Evangélikus Élet, január 19.), hogy vallási, egyházi életünkben egyre nagyobb szerepe van a látványos­ságnak. Azt is mondhatnám, hogy a mai keresztyénség egyre inkább egyfaj­ta ünnepi látványkeresztyénséggé kezd átalakulni. Népes, látványos ünnepe­ink, rendezvényeink vannak bőven. Többször voltam vendége, szerep­lője a nagy német rendezvénynek, a híres Kirchentagnak. öt-hat napon át egy-egy németországi nagyvárosban több százezer ember is részt vesz ezen a nagyon látványos eseményen. Van itt különböző stílusú, formájú, rit­musú istentisztelet, áhítat, van bőven minden ízlésnek megfelelő zenei show, színház, film, koncert, kiállítás, vásár, világbazár, gasztronómiai kira­kodás és rengeteg egyéb. Óriási lát­vány, fantasztikus hangulat. Ortodox testvéreink legutóbbi víz­­keresztünnepén hatalmas tömegek mozdultak a látványért, kis szen­teltvízért, főpapi áldásért. Ott tüle­kedtek, könyököltek, taposták egy­mást az égi malasztért, bőven akadt így dolguk a mentősöknek, rendőrök­nek, katasztrófaelhárító osztagok­nak és a mindenható híradósoknak, mert óriási banzáj lett ez az egész. Elnézem a mi háztáji evangélikus ünnepeinket, rendezvényeinket, ami­kor végre mi is „telt házasok” va­gyunk, amikor lüktet az élet, feleme­lő a látvány, ahol jó benne lenni a for­gatagban. Bárki, aki először tér be egy ilyen „zajos ünnepi” látványos alkalom­ra, jól láthatja, tapasztalhatja, hogy mi­csoda élet, lüktetés, dinamika van evangélikus egyházunkban. Milyen jólesik füleinknek ilyenkor a dicséret, milyen felemelő az élmény, a látvány! S hogy mégis micsoda élet van bennünk? El kell menni és meg kell nézni, milyenek is valójában a hétköz­napi, szürke, a rutinná vált vasárna­pok. Minden szépen visszarendező­dik a megszokott, a jól bejáratott, az unalmas kerékvágásba. És eszembe ju­tott az ige, amelyet a szardiszi gyüle­kezetnek mond a Lélek: „Tudok csele­kedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy!’ (Jel 3,1) Akár így is mondhatta volna: az a látszat, hogy élsz, pedig halott vagy. Ez nagyon fájdalmas kijelentés, amely sok-sok válaszra váró kérdést indított el bennem. Legelsősorban azt, hogy látványos, népes ünnepe­ink, rendezvényeink mögött valójá­ban mi van - a hit belső, forró meg­tapasztalása vagy a pillanatnyi látszat? Látványos látszat, amely mögött nincs semmi? Az a látszat, az az illú­zió, amelyet a magunk megnyugta­tására vagy a médiának, a közvéle­ménynek, a nyilvánosságnak szá­nunk? Bemutatni mindenáron, hogy bennünk élet van, erő, határtalan lel­kesedés, olyan „oké”-hangulat. Velünk számolnia kell a világnak, társadalomnak egyaránt - a szép látszat ellenére mégis a halódó, az agonizáló állapot a jellemző. Pedig mi annyi nagy ívű, világrengető látványt produkálunk - de valami, valami ÉGTÁJOLÓ mégis hiányzik, valami, ami a lényeg, a belső tartalom, a bőséges lelkigyü­­mölcs-termés. Nem élek-halok a statisztikákért, de már sokszor leírtuk, elmondtuk, hogy tükröt tartanak elénk, és mi fo­lyamatosan szomorú, lehangoló tü­körképet láthatunk. Amíg - túl a lát­ványon, ünnepen, reklámon - oda­benn a szívekben nem történik meg az igazi nagy találkozás, az igazi mély átalakulás, amelyet egyesek megtérésnek, mások lelki ébredésnek vagy hitre jutásnak neveznek, addig néma, mozdulatlan marad a lélek, és épülnek a kártyavárak, intézmények, a látványok látszatszilánkokból, de nincs, még sincs gyümölcstermés. Isten Lelke azonban azt üzeni ma nekünk, a 21. század keresztyénéinek, evangélikusainak, hogy eljött az éb­redés ideje, eljött a megerősödés, a gyógyulás és gyógyítás ideje, amely nem a saját erőnk, hanem Jézus ke­gyelme által valósul meg. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház

Next

/
Oldalképek
Tartalom