Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-16 / 7. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. február 16. » 3 Hittanárok „két lábbal a földön v Pápai audiencia ► Olvasóink előző heti lapszámunkban is találkozhattak az Evangéli' kus Hittudományi Egyetem (EHE) hirdetésével, amely arról ad hírt, hogy bővültek az intézmény képzési lehetőségei. Az idei őszi félévben induló új képzési formákról dr. Kodácsy-Simon Eszter egyetemi adjunktust, az EHE hittanárképzésért felelős oktatóját kérdeztük.- Mit jelent pontosan ez a bővülés?- Egyetemünk a hittanárképzés indításától kezdve, közel két évtizede együttműködik az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel (ELTE). A kétszakos hittanárképzés meghirdetésére azonban az osztott tanárképzés bevezetése után, 2006-tól nem volt lehetőségünk. A felsőoktatási törvények változása következtében 2014-től már hittan szakon is újra lehet osztatlan képzésben tanulni, ezért ősztől tizenöt különféle - mind bölcsész, mind természettudományos - szakkal párosíthatják a hittanár szakot az osztatlan képzésben nálunk tanulni vágyók.- Ez azt jelenti, hogy félig az EHE, félig az EL TE hallgatói lesznek a jelentkezők?- Az EHE-vel lesznek hallgatói jogviszonyban, s a képzés felét, a közismereti szakpár tárgyait az ELTE-n hallgatják és teljesítik a hallgatók.- Mennyiben kapcsolható ez a változás a közoktatásban kötelezően választható erkölcstan, illetve hit- és erkölcstan bevezetéséhez?- A kötelezően választható hit- és erkölcstan bevezetését a köznevelési törvény írja elő, az osztatlan tanári szak visszaállítása pedig a felsőoktatási törvényben szerepel. A gyakorlati oldalt tekintve kétségkívül van közük egymáshoz, mivel a hit- és erkölcstan oktatása miatt nagyobb igény mutatkozik a hittanárképzésre.- Ezt az igényt mérte föl az EHE, és döntött úgy, hogy bővíti a képzéspalettát?- Igyekszünk minél több lehetőséget felajánlani leendő hallgatóinknak, ezért jelenleg minden variációban indítunk hittanárképzést: osztatlan, tíz féléves képzésben egyszakos és közismereti szakkal párosított hittanár-nevelőtanár képzést, emellett osztott formában hat féléves katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszakot (BA) és öt féléves hittanár-nevelőtanár mesterszakot (MA) is. Utóbbi két képzés azok körében válik egyre népszerűbbé, akiknek már van valamilyen diplomájuk.- Két tanári szak elvégzése nyilván dupla terhelést jelent.- Nem, a szakpáros hallgató ugyanúgy háromszáz kreditet teljesít tíz félév alatt, mint az egyszakos hittanár, csak nem egy tudományterületen, hanem kettőn.- Mik az előnyei a kétszakos képzésnek?- Egyrészt kétszakos diplomával jobban el lehet helyezkedni, divatos kifejezéssel élve „piacképesebb” az illető. Másrészt egyházunkban a hit- és erkölcstanoktatás nagyon sok személyi-szervezési problémába ütközik. A lelkészek - érthető okokból - nem tudnak annyi hittanórát vállalni, amennyire igény volna. Jó lenne, ha olyan evangélikus tanárok is tudnának hittant tanítani, akik a közismereti szakpár miatt az állami iskolában már státusban vannak, s így nem a lelkészeknek kellene bejárniuk az adott iskolába a hittanórákat megtartani.- Eddig hány hittanárt „küldött ki a világba” az EHE, és mit lehet tudni a tanárok mostani helyzetéről?- Az elmúlt években több mint háromszáz evangélikus hittanárt és hitoktatót képeztek egyetemünkön. A hittanárok helyzetének megváltoztatására - mind a fizetés, mind az életpályamodell tekintetében - most igény és szándék is van. Egy hittanár a jelenlegi „jelképes” órabérből nem tudja fönntartani magát. A püspöki tanács felkérésére épp a napokban készítettünk el a hittan stratégiai munkacsoporttal egy anyagot, melyben a hitoktatási kérdések megoldására teszünk javaslatokat a helyzet rendezése érdekében. A tervezet február 21-én kerül a zsinat elé.- Ön, aki matematika-fizika szakos tanár is, mondhatni, „prototípusa” a „több lábon álló” hittanárnak...- Mindig meglep, amikor mások elcsodálkoznak azon, hogy matematika- és fizikatanári végzettségem is van. Valahogy az emberek fejében a reál tantárgyak és a hittan teljességgel összeférhetetlenek. Én azon vagyok, hogy rávilágítsak: szó sincs itt ellentétről, csupán más aspektusról. A mai világban minél többféle tudása van valakinek, annál könnyebben tud elhelyezkedni. Minél több területet ismer egy tanár, annál hitelesebben és érdekesebben tudja oktatni a tárgyát. így több ponton is tud kapcsolódni a gyerekekhez, ez pedig számukra nagyon inspiráló lehet. ■ Kinyik Anita !► Folytatás az 1. oldalról Beszédében Polgárdi Sándor megosztotta hallgatóságával a két évvel ezelőtt kialakított hat gyülekezeti körzetről szerzett tapasztalatait. Szólt arról is, hogy egyházunk tematikus évekkel készül a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának megünneplésére. Az idei, reformáció és kultúra elnevezésű esztendő kapcsán jelezte, hogy Pápán is az elképzelések között szerepel egy e témakörhöz illeszkedő kiállítás és programsorozat megszervezése. Az esperes kiemelte az állami általános iskolákban történő hitoktatás missziói lehetőségét, és hangsúlyozta, hogy e munkához a jövőben jóval több hitoktatóra lesz szükség a városokban, a szórványokban és a kiterjedt iskolahálózatban. A felügyelői konferencián ismertette az esperes az egyházmegye, az egyházkerület, illetve az országos egyház fontosabb programjainak időpontjait. (Eszerint a Veszprémi Egyházmegye nem az idén, hanem 2015. június 7-én rendezi meg negyedik megyei evangélikus találkozóját.) Henn László egyházmegyei felügyelő a felügyelők törvényben rögzített feladatait idézte fel, példáit a mindennapokból hozva. Alaposan áttekintette az e szolgálati területre vonatkozó törvényi szabályozást, sőt egyháztörténeti visszatekintésben is értelmezte a felügyelő szerepét. Felhívta a résztvevők figyelmét arra is, hogy egyházunk hivatalos lapja, zz Evangélikus Közlöny a világhálón is elérhető. Az ebédet követő fórumbeszélgetés során terítékre került a 2014. évi gazdasági körlevél és az új szolidaritási törvény, illetve jó néhány egyéb kérdés is, amelyekre az egyházmegyei elnökség tagjai válaszoltak. Szó esett a szórványhelyzetből adódódó sajátosságokról is. Az egyházmegye falvaiban - az úgynevezett Leaderpályázatok jóvoltából - mintegy kétszázötvenmillió forint európai uniós támogatás jutott a templomok felújítására. Az örömök mellett a gondok is előkerültek. A jövőben - az elnyert pénzügyi támogatások megfelelő felhasználása érdekében - sokkal nagyobb odafigyelést igényel a munkák szervezése, ellenőrzése. Az sem kevésbé fontos, hogy a munkák a megrendelő által kívánt műszaki tartalommal készüljenek el. Ezért lenne igény egy úgynevezett létesítményfelelős munkájára. Ezt a tisztet olyan szakember tölthetné be, akinek nemcsak műszaki felkészültsége van, hanem a jogi szabályozásban is járatos. Jó volt hallani a nemesszalóki (nagyalásony-dabrony-nemesszalóki egyházközség) felügyelő asszony beszámolójában, hogy ők az egyházat a templom falain kívül is építik programokkal, amelyek révén a gyülekezet a falu legaktívabb közösségeként jelenik meg. Bár akadnak nehézségeik, sokkal több az örömük e szolgálatban. Útravalóként az egybegyűltek sok információt, az összefogás és egymásra figyelés iránti igényüket helyezték bele a képzeletbeli tarisznyába. De poggyászukba tehették az Evangélikus Élet aktuális számát, a 2014. évi Evangélikus naptárt, illetve fontos törvények, szabályrendeletek másolatait is. A konferencia résztvevői egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy újra találkoznak — jövőre ugyanitt. ■ P. S. Látványos látszat Néhány éve Budapesten új jelenségre lettem figyelmes: több szépen, ízlésesen felújított, nagy üvegablakot kapott, kivilágított kenyérboltra, kis pékségre felírták: „Látványpékség”. így első pillantásra kicsit furcsának tűnt a látványpékség megnevezés, mondhatnám inkább, enyhén nevetségesnek, nagyképűnek. Mi is az, hogy látványpékség? Mitől lesz a pékség, a kenyérbolt látvány? Eddigi tapasztalataim alapján - leegyszerűsítve a dolgokat - én úgy tudtam, hogy a pékség az a szép és tiszta hely, ahol a kenyeret, veknit, kiflit, a különböző ínycsiklandó péksüteményeket elkészítik, megsütik és kiárusítják. Ennyi, és nem több. Miféle bizarr találmány már megint ez a „látványpékség”? Gyerekkoromban rendszeresen jártam dédapám államosított bácsfalusi pékségébe, ahol - az igazat megvallva - a kenyérkészítés, -sütés fortélyait bámultam, amelyek valóban látványosak voltak. Főleg az tetszett nekem, ahogy a hatalmas téglakemencéket lángszóróval kihevítették, és a hosszú péklapáttal a megformázott, nyers kenyértésztát becsúsztatták a hét-nyolc méter hosszú üregekbe. S bár, mondom, az egész produkció nagyon látványos volt, mintegy magába ötvözve az alkímia és az akrobatika elemeit, mégsem hallottam egyetlen pék szájából sem azt, hogy ez itt most „látványpékség” S hogy mi is tulajdonképpen ez a látvány névvel illetett pékség?! Semmi más, mint kicsit jobban kicicomázott, kiszínezett, megvilágított sütöde, ahol a vásárló saját két szemével láthatja, miként készül a kenyér meg a péksütemény, s ahol mindezt még kívánatosabban, látványosabban teszik ki a pultra. Az azonban még egyáltalán nem biztos, hogy ettől jobb és minőségibb, netán ízletesebb és egészségesebb a látványosan csomagolt és kiállított portéka. A látványosság lett a mai modern üzletfilozófia, az úgynevezett marketing egyik kulcsfogalma. A semmit is jól el lehet adni, ha megfelelő a látvány, ha jó a reklám, így jelentek meg szépen lassan, de kitartó céltudatossággal a látványcukrászdák, látványételbárok és az egyéb látvány-mindenfélék. Az már rég túlhaladott állítás, hogy „a jó bornak nem kell cégér”. Dehogyisnem! A legjobb bort sem lehet eladni a cégéres látvány nélkül, mert nem is annyira a tartalom, a minőség, a belső állag a fontos, mint a külcsín, a csomagolás, a megfelelő, illúziókeltő reklám. Ami a cégért illeti, nagyon érdekes filozófiájuk van a legújabb autóreklámoknak is. Jó évtizeddel ezelőtt még részletesen közölték az illető autómárka technikai és egyéb fontos paramétereit: a motor adatait, fogyasztását, tartósságát. A mai reklámok ezt szinte teljesen nélkülözik. Ma nem az a fontos, amit az autó tud, amit a motor teljesít, hanem legelsősorban az, hogy milyen látványt nyújt, és ez a látvány, ez a forma milyen életérzést sugall. Hogy a vevő minek-kinek érzi magát ettől a varázslatos látványtól, hogy miként is alakítja át a jármű a mindennapok szürke emberét királlyá, úrrá, gazdaggá, sikeressé, „macsóvá”, amolyan VIP-vé. A lényeg a boldogság, a beteljesüléslllúziója, és így válik a látványosság a dolgok alfájává és ómegájává. * * * A látvány és a látszat rokon értelmű szavak, azonos szótőből származnak. A látvánnyal szemben a látszat az a valami, amiről azt mondják, hogy csal. Csal, mert nincs mögötte valós tartalom, mert többnyire illúzióra, káprázatra épít. A látszat mögött gyakran azt véljük felfedezni, ami nincs. Ezért lehet a látszat egyes esetekben tudatos félrevezetés, netán megtervezett manipuláció vagy közönséges hazugság. A legutóbbi „hajótöréses” Égtájolóban említettem (Hajótörések után vitorlabontás, Evangélikus Élet, január 19.), hogy vallási, egyházi életünkben egyre nagyobb szerepe van a látványosságnak. Azt is mondhatnám, hogy a mai keresztyénség egyre inkább egyfajta ünnepi látványkeresztyénséggé kezd átalakulni. Népes, látványos ünnepeink, rendezvényeink vannak bőven. Többször voltam vendége, szereplője a nagy német rendezvénynek, a híres Kirchentagnak. öt-hat napon át egy-egy németországi nagyvárosban több százezer ember is részt vesz ezen a nagyon látványos eseményen. Van itt különböző stílusú, formájú, ritmusú istentisztelet, áhítat, van bőven minden ízlésnek megfelelő zenei show, színház, film, koncert, kiállítás, vásár, világbazár, gasztronómiai kirakodás és rengeteg egyéb. Óriási látvány, fantasztikus hangulat. Ortodox testvéreink legutóbbi vízkeresztünnepén hatalmas tömegek mozdultak a látványért, kis szenteltvízért, főpapi áldásért. Ott tülekedtek, könyököltek, taposták egymást az égi malasztért, bőven akadt így dolguk a mentősöknek, rendőröknek, katasztrófaelhárító osztagoknak és a mindenható híradósoknak, mert óriási banzáj lett ez az egész. Elnézem a mi háztáji evangélikus ünnepeinket, rendezvényeinket, amikor végre mi is „telt házasok” vagyunk, amikor lüktet az élet, felemelő a látvány, ahol jó benne lenni a forgatagban. Bárki, aki először tér be egy ilyen „zajos ünnepi” látványos alkalomra, jól láthatja, tapasztalhatja, hogy micsoda élet, lüktetés, dinamika van evangélikus egyházunkban. Milyen jólesik füleinknek ilyenkor a dicséret, milyen felemelő az élmény, a látvány! S hogy mégis micsoda élet van bennünk? El kell menni és meg kell nézni, milyenek is valójában a hétköznapi, szürke, a rutinná vált vasárnapok. Minden szépen visszarendeződik a megszokott, a jól bejáratott, az unalmas kerékvágásba. És eszembe jutott az ige, amelyet a szardiszi gyülekezetnek mond a Lélek: „Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy!’ (Jel 3,1) Akár így is mondhatta volna: az a látszat, hogy élsz, pedig halott vagy. Ez nagyon fájdalmas kijelentés, amely sok-sok válaszra váró kérdést indított el bennem. Legelsősorban azt, hogy látványos, népes ünnepeink, rendezvényeink mögött valójában mi van - a hit belső, forró megtapasztalása vagy a pillanatnyi látszat? Látványos látszat, amely mögött nincs semmi? Az a látszat, az az illúzió, amelyet a magunk megnyugtatására vagy a médiának, a közvéleménynek, a nyilvánosságnak szánunk? Bemutatni mindenáron, hogy bennünk élet van, erő, határtalan lelkesedés, olyan „oké”-hangulat. Velünk számolnia kell a világnak, társadalomnak egyaránt - a szép látszat ellenére mégis a halódó, az agonizáló állapot a jellemző. Pedig mi annyi nagy ívű, világrengető látványt produkálunk - de valami, valami ÉGTÁJOLÓ mégis hiányzik, valami, ami a lényeg, a belső tartalom, a bőséges lelkigyümölcs-termés. Nem élek-halok a statisztikákért, de már sokszor leírtuk, elmondtuk, hogy tükröt tartanak elénk, és mi folyamatosan szomorú, lehangoló tükörképet láthatunk. Amíg - túl a látványon, ünnepen, reklámon - odabenn a szívekben nem történik meg az igazi nagy találkozás, az igazi mély átalakulás, amelyet egyesek megtérésnek, mások lelki ébredésnek vagy hitre jutásnak neveznek, addig néma, mozdulatlan marad a lélek, és épülnek a kártyavárak, intézmények, a látványok látszatszilánkokból, de nincs, még sincs gyümölcstermés. Isten Lelke azonban azt üzeni ma nekünk, a 21. század keresztyénéinek, evangélikusainak, hogy eljött az ébredés ideje, eljött a megerősödés, a gyógyulás és gyógyítás ideje, amely nem a saját erőnk, hanem Jézus kegyelme által valósul meg. Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
