Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-26 / 4. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2014. január 26. !► 9 NAPJÁT ÜNNEPELTÜK PETRŐCZI ÉVA VERSEI Méz és méreg „Vajki sokszor méreg fekszik a jo méz alat, Mézet tettes, ha mérget nyelsz, semmit ne búsulj, Isten légyen reménséged, s azáltal ujulj...” (Petrőczi Kata Szidónia: Sokan szólnak most...) Kata, harminc éve, éltem majd’ felébe követtem bölcs szódat, mind, mit nyugtatónak, hűs balzsam-hozónak hátrahagytál nékem, Áfonyás fohász Áfonya kékje, áfonya hamva, terelj színeket, kérlek, utamba, simíts színeket szegény szemembe, öregség-csillag most, hogy kikezdte. Öregség-csillag, azértse hályog, azértse szürke, még látván látok, Teremtő Isten, látom világod, lássam eztán is, világra-éhes szememben látás hadd rakjon fészket, világ szennyétől engedj tisztulnom, szent gyümölcs által fényre vidulnom. ám e bölcsességen megbicsaklik elmém; méz hogy keni számat, hiába színlelném, hogyha méreg árad, mérge irigységnek, mérge gonoszságnak marja-marja számat és marja szívemet. Nem tarthatok véled én a tettetésben, méznek hazudt mérgen nem jő könnyebbségem. De — akárcsak néked - Istennél reményem, Nála újulásom, csak Ő tehet róla, méreg hogy ne ártson. A patak éneke Mint a szép híves patakra Az szarvas kívánkozik, Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik. (Szenei Molnár Albert: XLII. zsoltár) Ifjú szarvas tisztító szomjára tükröm szüntelen kívánkozik -inni ha rám hajol, főikéi a Nap: Uram, te tetted, hogy sötét habjaim fölött végre hajnalodik. Véget nem érő utazás Petrőczi Éva „Mint a gyerekkor” című kötetéről „Pápai templom. / Rab Zsuzsa, hol vagy? / Itt a közelben / Guggol a ház. / Zsoltárhímes lelked / Ahol e világra kinyílt" - Petrőczi Éva új kötetének egyik megrázó szakasza ez. A nagyszerű református költőt és műfordítót idézi, aki tizenöt éve nincs közöttünk, de íme, most föltámad, lerázza temetőföldes ruháját a karcsú versben. És elébünk jön a többi kedves barát, a személyesen s a csak műveikből ismertek, azok, akik az idő bedőlt palánkja mögül szólnak: Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Karinthy Frigyes, Vámbéry Ármin, Czeglédi István kassai prédikátor... A szülőföld is megelevenedik, a régi, porló kövek megfürödnek az emlékek fényében. Pécs keskeny utcáin, Baranya ősz-arany tájain bolyongunk. A Zsolnay-kút zsinatoló madarait saját életére vetíti a költő: „Tanulom, röptöm sok szilánkja / emlékezzék a suhogásra, / az íves-színes szárnyalásra, / hogy befogadj, te, pécsi ég, / te Kékek Kékje messzeség!” Janus Pannonius mandulafájának örök virágai a fagyhalált is lebírják. Lovász Pál, a szent öreg gondolatban ma is verseket bírál szelíd szigorúsággal. A rég halott szülők ugyancsak megjelennek. Petrőczi egyre gazdagodó költészetének gyakori szereplői ők. Egy adriai kis ház tücsökhangos teraszán mintha az ő halk lépteiket hallaná az ember ifjú szerelmük idejéből. Előlépnek azután a távoli ősök a homályló időből, s helyet kér az utódok népes sereglete is. Csurgó sírkertjében járunk, Bártfafürdő térzenéje zeng, Cronin regényét lapozza a szél, a szegedi Dóm téren a harangzúgásban galambok keringenek... Petrőczi Éva versei gyufaszálfények, mégis városokat, földrészeket tudnak bevilágítani. A költőnő a gyermekeket szárnyai alá terelő anya mindentudásával szól, egyszerűen és tisztán. Törékeny boldogság bujkál a hétköznapokat, növényeket, fákat, templomi csöndeket idéző tömör mondataiban. Költői hangja komoly marad; indításai hirtelen kibomlanak, s el is mélyülnek. Talán Pilinszkynél is kevesebb szóból építkezik; ösvényen vezet, olykor kiviláglik fájdalma, de az is, hogy fölülemelkedett rajta. Az utolsó ciklus, a „Hatan vannak, lány-virágok” kivétel nélkül a túléléshez, a hétköznapok megéléséhez oly fontos családi boldogság énekei. A költő asszony legutóbbi éveinek legfontosabb eseménye az, hogy 2006 és 2013 között hat kislányunokája született. „Zordra fordult bár / a világ, bennünk él a bizonyság: / Teremtőnk tenyerén helye készül, / s várja e gyakran / megkeserített emberi létben / sok, tiszta öröm.” A szép szó, a zsoltáros ének, a világjárás emlékei mellé áfonyás piskótát is kap az olvasó. (És a népszerű Petrőczi-estek látogatói!) Vagy éppen igazi házi baracklekvárt, vékony héjú diót, gombaformára szaggatott, unokák kedvence túrópogácsát. Nem csoda, hogy Petrőczi Éva jó illatú konyhája fölé olykor Isten is lehajol, s ha ideje engedi, verseibe is belelapoz. A megjelenés időzítése tökéletes volt: 2013 adventján Budapesttől Sárospatakig, Pécstől Paksig sokan találkozhattak ezzel a nagyon karácsonyhoz illő kötettel. ■ - Fenyvesi -Petrőczi Éva: „Mint a gyerekkor”. Pro Pannónia Kiadó, Pécs, 2013. Ára 1650 forint. A tudós „zsoltáros” Szenei Molnár Albert emlékezete Négyszáznegyven évvel ezelőtt született, háromszáznyolcvan éve halt meg a hatvan évet élt „magyar református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító” ahogyan egy lexikonszócikkben róla olvassuk. Nagyapja Mátyás király katonája volt, Székelyföldről került Pozsony vármegyébe, Szencre (1899-ig Szempcz, szlovákul Senec, németül Wartberg; a Pozsonyi kerületben a Szenei járás székhelye), hol malomtulajdonos, molnár lett. Fia, Szenei Molnár apja is az volt (innen a név: a „szenei molnár"). Apja elszegényedése miatt Szenei Molnár saját erejéből végezte tanulmányait. Győrben, Göncön, Debrecenben tanult. Éppen akkor volt Göncön, Károlyi Gáspár környezetében, amikor kinyomtatták itt az első teljes magyar nyelvű Bibliát. Még ebben az évben, 1590-ben egyetlen garas nélkül németországi tanulmányútra indult. Kezdetét vette több évtizedes vándorélete, amelynek nagyobbik fele - két kisebb megszakítással - Németországban telt. Életének javát külföldön töltötte (Wittenberg, Strassburg, Heidelberg, Altdorf, Marburg és Oppenheim). Olyan európai hírű tudósokat tudhatott barátai körében, mint Johannes Kepler és Martin Opitz. Műveinek többsége külföldön született, tevékenységét mégis hazája javára fejtette ki. Latin-magyar szótárára gondolva barátait idézve egyik levelében ezt írta: „Azt mondják ugyanis mind, és erősítik, hogy egyetlen szótár kibocsátásával, amit a deákság egész Magyarországon szomjúhozik, többet csinálhatok mind az egész hazának, mint ha egyik helységében tanítom az ifjúságot, avagy az egyházközséget.” Ez a latin szótára átdolgozásokkal a 19. század közepéig használatban volt; sok irodalmi, tudományos műszónak nála olvasható első magyar nyelvű meghatározása. Latin nyelvű magyar nyelvtanát a 18. századig kézikönyvként használták, ezáltal - a tudománytörténeti jelentőségen túlmenően - nagyban hozzájárult a magyar nyelvhasználat és helyesírás egységesüléséhez. A református magyarság számára zsoltárfordításai, a Károlyi-Biblia javított kiadása, Kálvin Institutiójának és a Heidelbergi káténak a fordítása máig élő hagyaték. Szenei Molnár tevékenysége kiemelkedő hatást gyakorolt a magyar irodalmi nyelv és a magyar verselés fejlődésére. Tény, hogy a kálvini refomáció szolgálatában állt, mégis munkásságának egyik nagy elismerése, hogy dicsérettel emlékezett meg róla Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, a magyarországi ellenreformáció vezető alakja. A „nagy vándor”, a magyar irodalom kiemelkedő alakja és a református egyház szolgálja méltó arra, hogy néhány sorban megemlékezzünk életéről. Csak egyetlen zsoltárát idézzük - hálás tisztelettel. ■ D. Keveházi László Forrás: Wikipédia Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörű szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet. Lelkemet megnyugosztja szent nevében, És vezérel engem igaz ösvényében. Ha az halál árnyékában járnék is, De nem félnék még ő setét völgyén is: Mert mindenütt te jelen vagy énvelem, Vessződ és botod megvigasztal engem, És nékem az én ellenségim ellen Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven. Az én fejemet megkenöd olajjal, És engemet itatsz teljes pohárral. Jóvoltod, kegyességed környülveszen, És követ engem egész életemben. Az Úr énnékem megengedi nyilván, Hogy mindéltiglen lakjam ő házában.
