Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-22 / 25. szám
6 -m 2014. június 22. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Vallástétel Barmenben ► A német nemzetiszocialista kormány hatalomátvételét követően (i933- január) megpróbált közvetlen befolyást gyakorolni az ország egyházszervezetére. Az úgynevezett Német Keresztyének (Deutschen Christen) által kikényszerített és 1933 nyarán megtartott egyházi választásokkal párhuzamosan - az egyház függetlensége érdekében - Németország-szerte ellenálló mozgalom szerveződött. Ez idővel egyházon belüli küzdelemmé (Kirchenkampf) fajult, mely végül egyházszakadáshoz vezetett. A nyolcvan évvel ezelőtt, 1934. május 29-31. között megtartott első, úgynevezett hitvalló zsinaton megszületett az a hat pontból álló Barmeni hitvallás (más néven Barmeni teológiai nyilatkozat), mely a német Hitvalló Egyház alapdokumentumává lett. Barmen (ma Wuppertal egyik városrésze) sétálóutcája elején található a híres Gemarker-templom. Az utca közepén emlékmű áll, amely az 1934 májusának végén e templomban megrendezett hitvalló zsinatnak állít mementót. A nemzetíszocialista időszak egyházharcának ezen egyik legfontosabb eseményén fogadták el az akkori német evangélikus egyház helyzetéről szóló teológiai nyilatkozatot, melynek lényegi megfogalmazói között ott találjuk a neves svájci teológust, Karl Barthot (1886- 1968), valamint Thomas Breitot (1880-1966) és Hans Asmussent (1898-1968) is. Az azóta fogalommá vált hat barmeni tézis német precizitással készült, s rövidsége ellenére sem könnyű olvasmány. A tömören megfogalmazott, szókimondó és fajsúlyos gondolatokat egy-egy újszövetségi vezérige vezeti be. Ezután diadikus rendszerben hol egy, hol több rövid, pozitív tartalmú teológiai állítás (tézis) következik, amelyet mindig egy „Elvetjük ama hamis tanítást...” (herezist) kezdetű antitézis-elhatárolódás zár le. E struktúra az Ágostai hitvallásban is felfedezhető. Szószaporítás hdyett azonban most következzék a barmeni atyák - mindössze A4-es lapnyi terjedelmű (!) - teológiai remekművének jelen évfordulóra készült, szöveghű fordítása. 1. Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam’.’ (Jn 14,6) „Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik.” (Jn 10,1.9) Jézus Krisztus, ahogy nekünk Róla a Szentírás tanúskodik, Istennek az az egyetlen Igéje, akire kötelesek vagyunk hallgatni, s akinek életben-halálban bizalommal és engedelmességgel tartozunk. Elvetjük ama hamis tanítást, mely szerint az egyház Isten ezen egyetlen Igéjén kívül és mellett - mondandója forrásául - még más eseményeket, tekintélyeket, formákat és igazságokat is el tudna és kellene, hogy ismerjen. 2. „Isten munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá’.’ (íKor 1,30) Ahogy Jézus Krisztusban van Isten vigasztalása minden bűnünk bocsánatára, úgy - hasonló komolysággal - Benne van Isten átfogó igénye egész életünkre nézve. Vele jutunk el e világ istentelen megkötöttségei alóli boldog felszabadulásunkon túl teremtményeinek szabad és háládatos szolgálatára. Elvetjük ama hamis tanítást, mely szerint életünknek lennének olyan területei, ahol nem Jézus Krisztus, hanem más urak lennének a mérvadók - területek, ahol nem általa tartanánk szükségesnek a megigazulást és megszentelődést. 3. „Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünkfel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva’.’ (Ef 4,15-16) A keresztyén egyház olyan, testvérekből álló közösség, amelyben Jézus Krisztus a Szentlélek által jelen levő Úrként cselekszik - igében és szentségben. Hitével, miként engedelmességével, üzenetével, miként a bűn világában létező rendjével mint kegyelemben részesült bűnösök egyháza arról tanúskodik, hogy egyedül az Ő tulajdona, egyedül az Ő vigasztalásából és az Ő megjelenésének várakozásában rejlő útmutatásból él és szeretne élni. Elvetjük ama hamis tanítást, mely szerint az egyház a mindenkor uralkodó világnézeti és politikai meggyőződés kedvére vagy változására bízhatná üzenetének s rendjének formáját. 4. Jézus mondja: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok’.’ (Mt 20,25-26) A különböző egyházi tisztségeket nem az egyiknek (ti. embernek) a másikon való uralkodására alapították, hanem szolgálat gyakorlására, mely az egész gyülekezetre bízatott és rendeltetett. Elvetjük ama hamis tanítást, mely szerint az egyház elállva eme szolgálatától magát odaadhatná vagy rendelkezésre bocsáthatná rendhagyó s hatalmi jogkörökkel felruházott vezéreknek (Führer). 5. „Istentféljétek, a királyt tiszteljétek’.’ (íPt 2,17) Az írás mondja nekünk, hogy az államnak isteni rendelés szerint az a feladata, hogy a még meg nem váltott világban, amelyben az egyház is él, az emberi belátás és képességek mértéke szerint a hatalom figyelmeztetése és gyakorlása által gondoskodjék a jogrendről és a békéről. Az egyház Isten iránti hálával és tisztelettel elismeri (a Teremtőnek) ebben az ő rendelésében megnyilatkozó jótéteményét. Ez Isten országára, Isten parancsára és igazságosságára emlékezteti, és ezzel együtt az uralkodók és az uralom alatt levők felelősségére. Bízik az Ige erejében, és engedelmeskedik annak, mivel általa tartja fenn Isten a mindenséget. Elvetjük ama hamis tanítást, mely szerint az államnak különleges megbízatásán túl az emberi élet egyetlen és teljes rendjévé kellene válni, és az állam tudna ilyenné válni s ily módon az egyház rendeltetésének is eleget tenni. Elvetjük ama hamis tanítást, mely szerint az egyház különleges megbízatásán túl állami hagyományokat, állami feladatokat és állami méltóságokat kellene, hogy elsajátítson - és tudna is elsajátítani, s magát ily módon az állam egyik alakulatává tenni. 6. Jézus mondja: „íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.’’ (Mt 28,20) „Az Isten igéje nincs bilincsbe verve.” (2Tim 2,9) Az egyház feladata az - amiben szabadsága is gyökerezik -, hogy Krisztus helyén, azaz az ő saját igéjének és művének szolgálatában állva az igehirdetésen és a szentség(ek)en keresztül adja tovább minden népnek az Isten ingyen kegyelméről szóló üzenetét. Elvetjük ama hamis tanítást, mely szerint az egyház - emberi önkénnyel - az Úr igéjét és művét bármilyen, önhatalmúlag kiválasztott kívánságnak, célnak vagy tervnek a szolgálatába állíthatná. Néhány kiegészítő gondolat a hitvallás hat pontjához. A kezdő tézis a reformáció korában Luther által homloktérbe helyezett „egyedül Krisztus" (solus Christus) alaptétellel indít, szakítva ezáltal az úgynevezett természetes teológia 20. századi képviselőivel (például Werner Elérttel, Paul Althausszal). Az egyház örök kihívása - így a 21. századié is -, hogy miként tudná az evangéliumot még nagyobb hatásfokkal és még meggyőzőbben hirdetni. A következő tétel szerint Krisztus megváltói műve nemcsak megtérésre sarkall, de a világ istentelen megkötöttségei alóli boldog felszabadulásunkat jelenti. Ezt a kijelentést érdemes összevetnünk Pál apostol és Luther alaptételeivel (lásd íKor 9,19, illetve A keresztyén ember szabadsága című iratot), amelyek szerint keresztyén szabadságunkat a felebarát szolgálatára kaptuk Megváltónktól. A harmadik tézis a Szentháromságra és az Ágostai hitvallásra (VII. cikk) utalva hirdeti, hogy az igében és a szentségekben maga az Úr cselekszik. A keresztyén üzenet formája és rendje pedig kizárólag (!) az egyházra bízatott. A hitvallók látása szerint az egyházi tisztségek is mindig a másik ember felé irányuló feladatot, időt, energiát és lemondást igénylő szolgálatot jelentenek. E kijelentés készíti elő a hitvallás talán legmarkánsabb antitézisét: e szolgálatba egyetlen Führernek (sic!) sincs beleszólása! Az ötödik s egyben leghosszabb tétel az állam Istentől rendelt faladatáról és kötelességéről szól (vö. Róm 13). Az egyház hálával és tisztelettel fogadja Isten jó rendjét, de ez véletlenül sem jelenti az egyház és az állam összekapcsolódását (vö. Augustinus, illetve Luther tanítását Isten kormányzásáról). A zárótétel összegez. A Teremtő által önrendelkezési joggal felruházott egyháznak - bármilyen önhatalmú kívánságnak, célnak és tervnek a szolgálata helyett - kizárólagos feladata az Úr kegyelme esztendejének, művének hirdetése s ennek képviselete a világ végső határáig. * * # Barmennel kapcsolatban mindig felvetődik a kérdés: csupán egy történelmi dokumentumot vagy a mai pluralista, libertinista s majd minden iránt toleráns világunkban is érvényes tételsort látunk-e benne? Igaz, ma nincs háborús helyzet, még kevésbé egyházüldözés. De vannak komoly és nehéz társadalmi, etikai, erkölcsi és bibliamagyarázati kérdések. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint például az előző tíz évben majd harminc százalékkal csökkent azok szfáma, akik evangélikusnak vallották magukat. Szívbemarkoló a kérdés - vajon mi lehet ennek az oka? Nem rontottunk el esetleg valamit az új évezred első évtizedében? Biztos, hogy az általános népességcsökkenés és a kérdőíveken nem teljesen szerencsésen feltett kérdés áll mindemögött? No, és ugorva a mába - akkor hogyan tovább? Milyen irányba tart most egyházunk hajója? Valljuk-vállaljuk tudatosan mindenben az egyetlen biztos és üdvözítő Urat? Egykor a hitvalló atyák nem nyugodtak bele a kialakult helyzetbe, hanem léptek, és az élő Úr mellett tanúskodtak. Elgondolkodtató és nagyon bátorító, hogy a Németországi Protestáns Egyház (EKD) számos tagegyháza mellett az uniált egyházak, valamint az osztrák ágostai és helvét hitvallású protestánsok lelkészei a lelkészavatáskor (ordinatio) mindmáig felesküdnek a Barmeni hitvallásra, amely éppen ezért a Német evangélikus énekeskönyvben is megtalálható. A korszellem mindannyiunk nagy kísértése. Isten igéje azonban figyelmeztet (2Kor 6,14): ne legyünk felemás igában azokkal, akik egyéni elképzelésük és etikájuk szerint más utat választva és vallva értik és értelmezik Isten örök és szent igéjét. A Barmeni hitvallás fogalmazói véletlenül sem szerették volna hitigazságaikat bárkire igaként rákényszeríteni. A velük egyet nem értők önnönmagukat zárták ki soraikból. Ezért a Szentírás mérlegén meg nem álló, ám a korszellem szerint talán felvilágosultabbnak tűnő s tetszetősebb látással bírókat szeretettel jobb belátásra kell bírni. Ne veszélyeztessék, akadályozzák és ne tegyék hiteltelenné ama küldetésünket, hogy lelkiismeretünk foglyaként (Luther - wormsi birodalmi gyűlés, 1521. április 18.) Isten egyetlen igéjének hűséges, hitvalló követésére másokat is (meg)hívjunk. Nyolcvan évvel ezelőtt Isten egyetlen Igéjéről, Jézus Krisztusról tanúskodtak a barmeni atyák. Ne feledjük, hogy elhívásunkat és megbízásunkat mi is erre kaptuk. ■ Dr. Blázy Árpád FORRÁS: WIKIMÉDIA A wuppertal-barmeni gyülekezet temploma Barmeni emlékmű
