Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-15 / 24. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2014. június 15. 15 „Nézzétek az ég madarait” óvodásszemmel Az óvodáskorú gyermekek érdeklődését nem nehéz felkelteni, főleg ha a természetre irányítjuk a figyelmüket. Észreveszik, hogy a természet rendkívül változatos, izgalmas és gyönyörű. Az én személyes kedvenceim a teremtett világban a madarak. Nincs ahhoz fogható, ahogy szárnyas barátaink énekelnek, trilláznak, repülnek, etetik a fiókáikat, vagy veszekednek a territóriumukért. Erre próbálom munkám során a gyermekek figyelmét is felhívni, hogy meglássák világunk csodáit. Két évvel ezelőtt ősszel madárodút barkácsoltunk. Ebbe tavasszal egy széncinkepár be is költözött, és ennek köszönhetően végig tudtuk nézni a fészeképítéstől a fiókák kirepüléséig a madarak életét. Idén madáretetőt készítettünk, és egész télen napraforgómaggal töltögettük. A mintegy harminc kilogrammnyi mag megtette hatását, rengeteg madarat tudtunk meglesni. Olyan alkalom is volt, hogy egyszerre húsz madár vette körül csoportunk munkáját. Gyakran guggoltunk hosszú perceken keresztül a fák alatt, és néztük az újabbnál újabb madárfajokat. Láttunk több cinkefajt, rigót, őszapót, tengelicet, zöldikét, balkáni gerlét, harkályt, a szemfülesebbek még hazánk legkisebb madarát, a tüzesfejű királykát is észrevették. A madarászás teljesen hétköznapi tevékenység lett csoportunkban. Séta közben minden madárhangot meghallgatunk, minden madarat megfigyelünk. így történt, hogy idén felfedeztünk egy gólyafészket is, és azóta a gólyacsalád gyarapodását is végig tudjuk kísérni. A Szentendrei Evangélikus Zenei Óvodában igyekszünk a gyerekeket környezetünk védelmére és a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára nevelni. Éventé kétszer papírgyűjtést szervezünk, az év folyamán pedig gyűjtjük a műanyag kupakokat, az elemeket és a háztartási akkumulátorokat. Ezáltal az óvodánkba járó gyermekek számára teljesen természetessé vált, hogy az imént felsorolt hulladékokat nem kell a szemetesbe dobni, hanem össze lehet őket gyűjteni, és később ezeket újrahasznosítják. Hiszem, hogy gyermekeinket már óvodáskorban ebbe az irányba kell terelgetni, és ők aztán megfordíthatják a mostani, kilátástalan helyzetet, azokat a folyamatokat, amelyek a természetben zajlanak. Ebből a megfontolásból és lelkészünk, Horváth- Hegyi Olivér biztatásától vezérelve döntöttem úgy, hogy megméretjük magunkat a Nézzétek az ég madarait elnevezésű madáretető-, madárodú-készítő és fotópályázaton. A pályázatot az Ökogyü-ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Sánta Anikó ararat@lutheran.hu lekezet és a Magyar Madártani Egyesület hirdette meg, a Csillag csoportos gyermekek munkája teljesen beleillett a kiírásba. Csetverikov Ivánnal, zenepedagógusunkkal közösen fényképezgettünk egy héten keresztül esőben-szélben - a végeredmény egy szép második helyezés lett. A közönségszavazásnál is csupán egykét szavazattal maradtunk le. A verseny folyamán nagy élmény volt látni, ahogy összefogtak közösségünk tagjai, barátai, és egyre többen és többen szavaztak képeinkre, de még nagyobb öröm volt látni, ahogy gyermekeink velünk munkálkodtak. A közös kalapácsolástól kezdve fűrészelésen keresztül az örömteli pózolásig mindannyian szívesen részt vettek a tevékenységeinkben. A nyereményünk két madárodú és három bogáméző nagyító lett. Az odúk már kinn láthatók az udvarunkon, bízunk benne, hogy hamarosan be is költözik egy madárpár. A bogámézővel pedig sok állatot megvizsgáltunk már. Remélem, sikerül a gyermekekben elmélyíteni a természet iránti szeretetet, és akkor úgy érzem, én már elértem hivatásom egyik célját. ■ Gallai Tamás óvodapedagógus Hálás szívvel - Varadinum 2014 ► Minden ünnep igazi örömét a hálaadás jelenti. Boldogan gondolni vissza egy időszakra, köszönetét mondani a megtapasztalt segítségért és bizodalmas szívvel lépni a holnap küszöbére - oly sok ember vágyik erre az érzésre vagy az olyan közösségre, amely hasonló lelkületet hordoz. Az idei Varadinum május 11-18. között újra ilyen alkalom volt, melynek során Nagyvárad evangélikussága is értekeit fölmutatva ünnepelt. Örömünk több forrásból is táplálkozott. Hálás szívvel gondoltam arra, hogy az egykori lelkészünk, Rimler Károly által 1860-ban megálmodott és utódja, Materny Imre által megépíttetett templom ma is lelki táplálékot nyújt a betérőknek. Mint arról az Evangélikus Élet is tudósított, pár hete annak, hogy néhai lelkészünk fiát, ifi. Rimler Károlyt, Nagyvárad egykori hűséges polgármesterét a megyei tanács posztumusz díszpolgárrá avatta. Milyen irigylésre méltó idők is voltak azok, amikor nemcsak a polgármester, de a főispán, a főkincstárnok, a főépítész és a Körös-rendészet igazgatója is mind evangélikusok voltak! Nem is csoda, hogy a templom is ebben az időszakban, az igen termékeny 20. század eleji években épült. Jó érzés ünnepet ülni, amikor kevés az üres hely Isten hajlékában. Meghívott vendégeink személyes bizonyságtétele, közreműködése május t4-én is lelki épülésükre volt a jelenlevőknek. Ünnepi igehirdetésében/). Szebik Imre anyaországi nyugalmazott evangélikus püspök a 33. zsoltár 12 verséhez kapcsolódva tette fel a kérdést: „Boldog-e a magyar nemzet?” Meggyőződése szerint boldognak lenni úgy lehet, ha az igére hallgatva Istenhez fordulunk. Csak a krisztusi értékrendben való megmaradás jelentheti Európa jövőjének a reménységét. Boldogok csak úgy lehetünk igazán, ha tudunk másokat is boldogítani. Isten ma is megszólít bennünket, és ha válaszolunk a megkeresésre, akkor jó úton haladunk afelé, hogy tényleg boldog legyen a magyar nemzet - mondta a püspök. A zenészek csodálatos alkotások megszólaltatásával kápráztatták el a gyülekezetét. A debreceni Canto Armonico énekegyüttes és a nagyváradi Varadinum vonósnégyes muzsikája még ünnepibbé tette a hangulatot. A helyi evangélikus óvoda kicsinyeinek föllépése sokak szemébe csalt könnyeket. Éreztük: „Bizony az Úr ajándéka a gyermek”, és tudjuk, hogy nélkülük nincs jövő. Isten áldásának ajándéka kicsiknek és szülőknek egyaránt az óvoda manzárdterének megépülése. Mindannyiunk nagy örömére ez év februárjában vehettük használatba az újonnan kiépült padlásteret. Teljes befejezése ugyan még hátravan, de jó dolog így útközben is hálát adni a megtapasztalt gondviselésért. A hagyományos szeretetvendégség sem okozott csalódást. Több mint harminc család, illetve személy gondoskodott a finomságokról. Nincs is annál nagyobb öröme a lelkésznek, mint amikor békességben látja a közösségért szolgáló híveket! Köszönet legyen mindnyájuk szolgálatáért. Úgy érzem, ezen az ünnepen mindenki részesült valamiben. Hála legyen Istennek érte! ■ Mátyás Attila evangélikus lelkész (Nagyvárad) Rimler Károly polgármester Koncert az evangélikus templomban EVÉL&LEVÉL&LEVÉL Véhonyról a Hargitára - erdélyi kirándulás Bakonycsernyei gyülekezetünk apraja-nagyja, kalandra vállalkozó és szépségre áhítozó tagjai május 15-18. között erdélyi körúton vehettek részt, és rengeteg élménnyel gazdagodtak. Magunk mögött hagytuk a zord, szeles-esős, viharos időjárást. A Királyhágón keresztül a Kárpátok hegyeit ámulva és csodálva az Erdélyi-medencébe érkeztünk. Az otthoniak imádsága elkísért. Amint énekeltük: velünk vándorolt utunkon Jézus, s ezt tudni elég vigasztalás volt nekünk akkor, amikor kisebb-nagyobb balesetek tartották fel csapatunkat. Velünk volt mindvégig a higgadtság, a tettrekészség és a humor, melyek átsegítettek bennünket az akadályokon. Feledhetetlen élményekben volt részünk: Nagyváradon a Szent László-székesegyház kincstárában láttuk a király koponyájának egy darabkáját és az arany ereklyetartót, a hermát. Gyönyörűséges tájakon vezetett utunk, megcsodáltuk a városok, falvak épített örökségeit, emlékhelyeket: a körösfői templom piros, hímzett térítőit, Kolozsvárott Mátyás királyunk szülőházát. Találkoztunk evangélikus testvéreinkkel. Adorjáni Dezső Zoltán püspök bemutatta a gyönyörűen felújított kolozsvári evangélikus templomot. Megálltunk Tamási Áron sírjánál, Petőfi Sándor emlékművénél Segesváron, illetve a székelyderzsi erődtemplomban is, ahol az évszázados hagyományok a mai napig jelen vannak. Torockón (amely a világörökség része) nyugodt, csendes, igazi régmúltat - az előző századot - idéző falusi világba csöppenhettünk, ahol egy reggel kétszer is felkel a nap a falu fölé tornyosuló hatalmas sziklás hegynek köszönhetően. (Sajnos a borús idő miatt csak a legszemfülesebb utazótársaink lehettek szemtanúi e csodának.) Mindenkit lenyűgözött a felszínen a Tordai-hasadék, a mélyben pedig a sóbánya, amelyet a közelmúltban újítottak fel. A látogatók könnyedén mozoghattak a százhúsz méteres szintkülönbség ellenére. Felfoghatatlan, csodálatos és lenyűgöző is volt egyszerre, hiszen sok-sok kéz, öt nemzedék bányászainak munkája nyomán tárult elénk ez a látvány. Sokan gyógyulásukat is itt keresik. A csaknem kétezer kilométeres út arra is lehetőséget teremtett, hogy ne csupán az érintett helyeken essék szó helyszínekről és személyekről, hanem végig az út során. A reggeleket a buszon utazva megtartott áhítatok és daltanulások keretezték, útmutatást adva az előttünk álló napra. Zeteváralján Mátyás Gábor atya fogadott bennünket, s vendégszeretete feledtette a fáradtságunkat, hite, hazaszeretete példát mutatott. Fontos volt számunkra, hogy a magyarlakta területeken szállásainkat a faluturizmus keretében vehettük igénybe, hiszen így lehetőség nyílott a mai országhatárokon túl élő honfitársaink örömeivel és gondjaival való megismerkedésre is. Házigazdáink nyitott szeretetét, önzetlenségét azóta sem tudom feledni. A zarándokhellyé vált Hargita meghódítása a helyenként havas és kikericcsel színezett lankák látványán túl erőpróbát is jelentett, hiszen csoportunk legidősebb tagja is vállalkozott a hosszú hegymenetre. Segítettük, bátorítottuk egymást. Megrendítő élmény volt, amikor a kettős keresztet elhelyeztük, és az általunk gyűjtött kövekkel rögzítettük. Egy-egy ilyen kirándulás nagy közösségépítő hatással van gyülekezetünkre. A korosztályok közötti különbségek eltűntek, szívesen beszélgettünk egymással, gyakran olyan testvéreinkkel is, akikkel a hétköznapokon ezt nem tesszük meg. Nagyon sokat tanulhattunk egymástól: alázatot, toleranciát, türelmet, empátiát, kitartást, segítőkészséget, összefogást, felelősséget. így lehetett ez a kirándulás egy életre meghatározó élményünk. Már most azt érezzük, hogy Erdély visszavár! Surányi Gáborné presbiter (Bakonycsernye) Szeretetvendégség a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumban „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben(Zsolt 23,6) Második alkalommal rendezte meg a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium május 17-én, szombaton Szeretetvendégség című rendezvényét. A megjelenteket a 23. zsoltár idézett soraival köszöntötte Aradi András, a Bonyhádi Evangélikus Egyházközség lelkésze. A kezdeményezés célja, hogy testileg és mentálisan sérült embertársainkra több figyelmet fordítsunk. A három bonyhádi, illetve Bonyhád környéki intézményből meghívott gondozottak idén is szeretetteljes fogadtatásban részesültek a gimnázium dolgozóitól és a közel ötven gimnazista önkéntestől. Több mint hatvanan fogadták el a gimnázium meghívását a bonyhádi Együtt imásért Alapítványtól, a Szent Erzsébet Otthonból és a Tolna Megyei Önkormányzat Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye Berkes János Tagintézményéből. A délelőttől délutánig tartó programsorozatnak a gimnázium atlétikai centruma adott helyet. A színes programok a fiatal és az idősebb korosztály igényeit is kielégítették. Foci, sütés, bábjáték, mesekuckó, kézművessarok, gitározás-éneklés, sorversenyek, ügyességi játékok, közös tánc és az ebédnél lezajlott jóízű beszélgetések jellemezték az együtt eltöltött időt. A rendezvénynek nem titkolt pedagógiai célja is volt. Az intézmény szellemiségéből adódóan fontosnak tartja embertársaink elfogadását, a sérült, hátrányos helyzetű embertársainkhoz való pozitívabb hozzáállás elősegítését. Ezzel a céllal hirdette meg a vezetőség a diákok között az önkéntes segítségnyújtás lehetőségét. A jelentkező fiatalság kezdeti félelmét önfeledtség és öröm váltotta fel, mikor megtapasztalták sérült embertársaik szeretetét és ragaszkodását. A gimnázium igazgatója, Andorka Gábor elmondta: „Nagy öröm volt számunkra ez a nap. Reményeim szerint mind a vendégeink, mind pedig a segítséget nyújtó diákjaink szép emlékekkel térnek majd haza. Meggyőződésem, hogy kellenek ezek az élmények, tapasztalatok a fiatal generáció életében, és hiszem, hogy ez hozzájárul diákjaink erkölcsi épüléséhez.” A tavalyi és az idei tapasztalatok után több diák is vállal önkéntes munkát az említett intézmények valamelyikében. A rendezvényt Aradi András lelkész rövid áhítattal zárta, és a jövő évi viszontlátás reményében búcsúzott a vendégektől. Andorra Gábor gimnáziumigazgató (Bonyhád)
