Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-19 / 3. szám
6 -41 2014- január 19. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet A karácsonyi örömhír utórezgései Bach Karácsonyi oratóriumának IV-VI. kantátája ► Johann Sebastian Bach 1734 karácsonyán újabb remekművel örvendeztette meg Lipcse evangélikus lakosságát: a hat összefüggő kantátából álló Karácsonyi oratórium (BWV 248) karácsony három napján (1734. december 25-27.!), valamint 1735. újévkor, az újévet követő vasárnapon és vízkeresztkor szólalt meg a Szent Miklós-templomban. Négy kantáta emellett a Tamás-templomban is felcsendült. Az oratórium - a Weltler Jenő megteremtette Bach-kultuszt folytatva - hosszú évtizedek óta rendszeresen felcsendül a Lutheránia ének- és zenekar előadásában (a rendszerváltás óta dr. Kamp Salamon vezényletével, idén a Budapesti vonósok kamarazenekar közreműködésével). 1985 óta az első két kantáta mellett a harmadik is elhangzott a hatból, idővel német nyelven. Harmadik éve pedig az egész oratórium megszólal: az első három kantáta aranyvasárnap, a második három pedig januárban. Az oratórium a 17. század kedvelt história műfajából fejlődött ki. Az 1680-as években Johann Schelle színesítette először karácsonyi zeneművét korálstrófákkal. Hamarosan áriák is megjelentek a tételek között, amelyek a bibliai eseményekre reflektálnak, ilyen oratóriumokat írt például Georg Philipp Telemann is. Bach 1705-ben lübecki, Dietrich Buxtehudénál tett látogatása során ismerte meg azt a gyakorlatot, hogy az oratóriumok előadását több napra osztották fel. Bach - egyéb műveihez hasonlóan főleg az áriákban - ebben a ciklusban is számtalanszor alkalmazta a barokkban igen közkedvelt, úgynevezett paródiatechnikát, azaz a komponáláshoz saját, már meglévő műveit vagy annak részleteit használta fel. Gondolkodásmódját tükrözi, hogy míg világi kantátáiból gyakran alakított egyházit, fordítva soha nem parodizált. Rögtön az oratórium megszólalásakor hallhatunk erre egy példát. A Jauchzet, frohlocket kezdetű hatalmas nyitó kartételben az 1733-ban Mária Jozefa szász választófejedelem asszony és lengyel királynő születésnapjára írott Tonet, ihr Pauken! Erschallet, Trompeten! (BWV 214) kezdetű világi kantátájának átszövegezett változatát halljuk D-dúrba transzponálva és karácsonyivá színezve. Az oratórium egységét a bibliai cselekmény mellett a hangnem megválasztása is szolgálja: az I., a III. és a VI. pillérkantáták ünnepélyes D-dúrban, a vonósok és a fafuvók mellett trombitával és üstdobbal hirdetik a Megváltó dicsőségét. Minden kantáta nyitó- és zárótétele azonos hangszerelésű. A IV. kantáta újév napján Jézus körülmetélésének és névadásának ünnepét mutatja be az első három kantátához hasonlóan Lukács evangéliuma szerint. Az V. és a VI. a napkeleti bölcsek Heródesnél és a Kisdednél tett látogatását mesélik el Máté evangélista szavaival. Bach „számmisztikáját” e műben is nyomon követhetjük, ugyanis a Biblia verseit tizenhét egységre osztja, amely a hagyomány szerint a teljesség száma: a tíz Lukács-részlet az Ószövetségtíz parancsolatára, a hét Máté-részlet pedig az Újszövetség hét boldogmondására utal. Az érdekes tények után a Deák téren idén január 12-én ismét megszólalt előadást elevenítjük fel. Bach teológiája méltó örökösre talált, hiszen Kamp Salamon a zenét teológiailag és filozófiailag alátámasztva interpretálja, sőt mi több, ezt a próbák során az előadókkal is megosztja. Ezért nemcsak zeneileg felemelő végighallgatni az egyházzenei alkalmakat, de lelkileg is komoly töltekezést jelent a zenén átsugárzó örömhír. AIV. kantáta mind hangnemével, mind hangszerelésével újat hoz: a bevezetőben a kürtök lágy hangjának jelenléte a II. kantátához hasonlóan pasztorálszerű hangvételt kölcsönöz a műnek. Középpontjában egy gyönyörű, oboaszólóval versengő szoprán visszhangária csendül fel. Zádori Mária könnyed, életteli hangjára Czabán Angelika mindig azonos színben felelt. Ezt keretezte a basszus Jekl László recitatívója, fölötte a Zádori által énekelt korállal. Az addigi lassabb, meditatívabb karakter után éles váltás következett, amikor is a hármas versengés ismét megjelent: két hegedű concertáltAíegyesi Zoltán virtuóz tenorjával. Megyesit - aki hosszú évek óta az evangélista szerepe mellett a tenoráriákat is mesterien énekli - külön kiemelem az egyébként is jó előadógárdából, hiszen puha, lendületes, légiesen könnyed hangjával és mélységes zenei érzékével világszínvonalon énekli Bachot. AIV. kantáta zárókorálját követően Cselovszky Ferenc lelkésztől kaptak az egybegyűltek lelki útravalót az VVI. kantátában leírt Heródes-történet karaktereinek bemutatásával. Az V. kantátában a bölcseknek világító betlehemi csillag fényessége áll a középpontban, amit az A-dúr hangnem is érzékeltet. A basszusária után az evangélista legmagasabb hangja Heródes ijedtségét fejezi ki. A tercettben a szoprán és a tenor vágyakozik és végeláthatatlanul sóhajtozik Jézus eljövetele után sóvárogva, miközben a hitet megtestesítő alt - Németh Judit betegsége miatt Nagy Bernadett szép, telt hangján - szembesít vele, hogy már rég jelenvaló. A zárókorál a szív legmélyebb kamráiba is bevilágító fénysugárról, Jézus kegyelméről énekel. A VI. kantáta zenekari bevezetőjében és nyitókórusában Bachtól szokatlan megoldást hallunk: a dúr-moll fordulat Isten dicsőségének megjelenését hirdeti, s ebben már a szenvedéstörténetet vetíti előre. Heródes gonosz szándékát fejezi ki, amikor a bölcseknek indokolja, hogy miért adjanak hírt a gyermek hollétéről: az imádni szó (anbeten) teljes mértékben eltorzul a szájában. A szoprán drámai recitatívóban reagál álnokságára. Bach zseniális zenéjét még hosszasan taglalhatnám, de helyette inkább a diadalmasan megszólaltatott zárókorál végszavait idézem, amelyeknek passiós dallama megegyezik az első koráiéval: „Halál, Sátán, Bűn és Pokol: mindenestül elvesztik erejüket; Isten mellett a helye az emberi nemnek!” (Uhrmann György fordítása). Ha a hétköznapok sodrásában máris túl messzire került volna a karácsonyi örömünnep, a kantáták sugallta ujjongó áhítat ismét átjárta lelkünket, s remélhetőleg most már egész évben kitart bennünk. ■ Halász-Táborszky Györgyi Családi műremekek Schéner Mihály hagyatékából Kiállítás a Vízivárosi Galériában ► Festmények, rajzok, de leginkább kerámia- és faszobrok láthatók a Vízivárosi Galéria idei első kiállításán. A kamaratárlaton az öt éve eltávozott Schéner Mihályra emlékeztek annak a hagyatéknak a darabjaival, amelyek még a családnál vannak. Amint az unoka, a hagyatékot gondozó Schéner Ildikó elmondta, a Kossuth - díjas evangélikus festő, grafikus, szobrász, keramikus és bábtervező (Medgyesegyháza, 1923. január 9. - Budapest, 2009. május 11.) képei kelendők voltak. Alig száradt meg rajtuk a festék, máris jöttek értük a vevők. A két unoka megszületése azonban Schéner Mihályt is arra késztette, hogy a jövőre, örököseire is.gondoljon. Amikor Ildikó cseperedett, már ő maga is „rendelt” csendéleteket, amelyeket most a látogatók is megtekinthetnek. A kiállított játékokkal, bábokkal szívesen játszott, a nagyapa örömére. Ez volt a bizonyítéka annak, hogy amit Schéner Mihály kitalált, az működött is - mondta Ildikó a megnyitón. Mint a hagyaték gondozójának az a célja, hogy feldolgozza a művész örökségét, és a későbbiekben egy nagy életmű-kiállításon mutathassa be az érdeklődőknek. Addig is a szervezők és a család a január 29-ig nyitva tartó kiállításon egyszerűen csak emlékezni szeretne. A kiállítást megnyitó Szakolczay Lajos irodalomtörténész, kritikus a művészt méltató szavai mellett öltözetével is Schéner Mihályra kívánt emlékezni. Schéner tizenöt Kossuth- és József Attila-díjas magyar költőnek - köztük Lászlójfy Aladárnak, Mezey Katalinnak, Oláh Jánosnak, Czigány Györgynek, hogy csak néhányat emeljünk ki - készíttetett modern Kossuth-kabátot, hálából, hogy viselője elkísérte kiállításaira vagy egyéb művészeti eseményekre, így kapcsolva össze festészetet és irodalmat. Ahogy egyik könyvének címeként is szerepelt, Schéner Mihály mindig boldogságot akart betakarítani. Ezt a boldogságot továbbadta, örökül hagyta, hiszen munkáira tekintve - legyenek a festményeken sorakozó cipők vagy virágok, Tóra-olvasó zsidók, templombelsők vagy tájképek, kerámia- vagy faalakok, játékfigurák - a szemlélődőt önkéntelenül is derű tölti el. ■ - VEMESE -Schéner Mihály kiállítása január 29-ig tekinthető meg a Vízivárosi Galériában (1027 Budapest, Kapás utca 55.). Nyitva tartás: keddtől péntekig 13-18 óra között, szombaton 10- től 14 óráig. Száz arannyal jutalmazott téma Bach Goldberg-variációi Johann Nikolaus Forkel - Johann Sebastian Bach (1685-1750) első életrajzírója - így írt a zeneszerző 1743 körül megjelent, Goldberg-variációk című művéről: „Ezt a variációs modellt, amelynek minden variáció mintájául kellene szolgálnia - noha érthető okokból egy sem követi -, az egykori szász udvari orosz követnek, Keyserlingk grófnak köszönhetjük, aki gyakran tartózkodott Lipcsében, és magával vitte oda (...) Goldberget, hogy Bachnál zenét tanuljon. A gróf sokat betegeskedett, és olyankor álmatlan éjszakái voltak. Goldbergnek, aki a házában lakott, a gróffal szomszédos szobában kellett az éjszakát eltöltenie, és az álmatlanság idején valamit játszania kellett a grófnak. Egyszer a gróf azt mondta Bachnak: szeretne néhány ldavierdarabot Goldberg számára, amelyek olyan szelídek és vidámak, hogy némileg felvidámítanák álmatlan éjszakáit. Bach úgy vélte, ezt a kívánságot legjobban variációsorral tudja teljesíteni, noha ezt a műfajt az állandóan azonos alapharmónia miatt hálátlan munkának tartotta. Azonban amint ebben az időben már minden műve a művészi tökély példája volt, keze alatt ezek a variációk is azzá lettek. Talán egyetlen művéért sem jutalmazták meg Bachot ennyire, mint ezért. A gróf aranyserleggel ajándékozta meg, színig töltve száz Lajosarannyal.” Bach témaként egy basszus szólamot választott egy olyan áriából, amelyet majdnem húsz évvel korábban jegyzett be második feleségének, Anna Magdalena Bachnak (Anna Magdalena Wilcke) a klavierkönyvecskéjébe vagymás elnevezéssel kottafüzetébe. Tulajdonképpen e szólam fölé írta meg a variációs sorozatát. A téma érdekessége, hogy korábban Purcell és Buxtehude is felhasználta műveiben ugyanezt a basszust. A Goldberg-variációk tematikai rendjében megfigyelhető, hogy minden harmadik variáció kánon. A tizenötödik Canone alia Quinta után Bach vélhetőleg egy szünetet tervezett be. Ez épp a mű felére esik. Ezt követi egy ouverture, azaz nyitány, mely bevezeti a második variációs részt. Bach impozáns német barokk stílusban sorban mutatja meg az „Unisono, Seconda, Terza, Quarta, Quinta, Sesta, Settima, Ottava, Nona” azaz a témától különböző magassággal belépő kánonokat. A zeneszerző ezzel is fejleszti, oktatja a zenetanulót, de legfőképpen elgyönyörködteti a hallgatót. A reneszánsz imitációs technikáiból kifejlődő kora barokk kezdetek zenei vívmányai mind benne vannak az érett bachi billentyűs zenében, így a Goldberg-variációkban is. A mű végén, az ária visszatérése előtt a Quodlibet tétel szólal meg, s benne két népdal feldolgozása: az Ich bin so lang nit bey dir gjwest és a Kraut und Rüben haben mich vertrieben. Bach e műve a késő barokk igazi esszenciája. iff * * Johann Sebastian Bach: Goldberg Variationen BWV 988. A Harmonia Mundi által kiadott CD-n Andreas Staier játszik csembalón. A kiadó a CD mellett egy DVD-t is kínál ráadásként. Ajánljukfigyelmükbe Andreas Staier művészi Bach-interpretálását! II Hetessy Csaba
