Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-01 / 22. szám
8 -m 2014- június l. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA »EGYMAGÁM ÁLLOK A SZÍNPADRA, DE AKKOR IS VAN VALAKI VELEM« Nyári „kötelező” olvasmányok Nem tudom, ki hogy van vele, de amikor az emberre rátör a nyári szünet, hajlamos - már csak önmagának is - fogadkozni, mi mindent is fog csinálni a rászakadó temérdek szabadidővel. Ilyenkor a sok egyéb mellett (rendet rakok az íróasztalomon, kiselejtezem a feleslegessé vált ruháimat, rendszeresen ügyködöm a kertben, és így tovább) előkerülnek a tanév során - idő híján - mellőzött, saját szórakozásra szolgáló könyvek vagy talán csak a címek, mi mindent kellene elolvasni. Mit olvas egy keresztény fiatal ma? Semmit? (Már hallom a választ.) Nem hiszem. Hiszen az interneten se csak zenét hallgat és játszik, hanem a betűkkel is birkózik a fiatalság. Kétségtelenül kellemesebb azonban nyáron egy jéghideg limonádéval és egy jó kis könyvvel elnyúlni a napozóágyon, félárnyékban; az se baj, ha közben fújdogál a lágy szellő... Persze kötelező jelleggel belevágni valamibe nem akkora kaland, mint „csak úgy”. Mégis álljon itt kedvcsinálóul néhány könyv, amelybe érdemes idén nyáron belekóstolni, és garantáltan nem tudja majd letenni az ember fia-lánya. Csak ha elolvasta, akkor pedig már meg is kapta az aktuális adagot szeretetből, kitartásból, emberségből - hiszen minden jó könyv ezt célozza meg. Anselm Grün (magamban csak Zöld bácsinak hívom) nagy kedvencem. A közel hetvenéves német bencés szerzetes mintegy kétszáz könyv szerzője. (Közel a negyedét fordították már magyarra.) Az életművészet könyve olyan rövid, egy-két perces kis írásokat közöl, melyekkel gyakorlatias módon, nem kevés humorral fűszerezve kapunk válaszokat naponként előálló élethelyzeteinkre. A helyes egyensúlyról, az önmagunkkal szemben tanúsított elfogadásról és sok más fontos önismereti kérdésről olvashatunk benne. Ha a hazai palettáról kell választani, biztosan Lackfi János jut eszembe először. Bármit kézbe lehet venni tőle: gyerekverseket, meséket, felnőttverseket, novellákat. Hangja sokszor pimasz, de kedves. Mint ahogy azt egy ötgyerekes édesapa és a lázadó kamasz „keverékétől” már megszokhattuk... Érdemes belehallgatni a Lovasi András által megzenésített verseibe is. Az egyik nagy kedvencem most az alábbi, az Andrej Rubljov beszél címet viselő: „Azzal dicsekszem, hogy jóban vagyok / az égiekkel, heti többször / eljárok hozzájuk, kitakarítom / pitvarukat. / Nagy zajt csapok a seprűvel-lapáttal, / fújtatok, kosiatok felalá. / Érdekes, még sosem sikerült / több koszt összeszednem, / mint amit lábamon vittem be oda.” Ezekkel a sorokkal kívánok minden kedves Palackposta-címzettnek kellemes, építő, gazdagító és szórakoztató olvasást a nyárra! ■ Bogdányi Mária Névjegy: SE, í. ■ Bogdányi Mária m L- W Családban élek, fizikus-in-I formatikus férjemmel és J&k négy iskolás gyermekünkig!^ >p%agJ kel (Veronika, Rózsa, Boróka és Márton), a Győrhöz közeli Sokorópátkán. Immár három éve a győri egyetemisták körében végzek lelkészi szolgálatot. A Széchenyi-egyetemen és a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karán összesen mintegy tizenkétezer nappali tagozatos hallgató tanul, közéjük küldettem, és próbálom ezt a cseppet sem mindennapi lelkészi hivatást közöttük-velük megélni. Az érdeklődőket, keresőket fiatalok istentiszteletén (FIT), kedd esti baráti beszélgetéseken (kebab), előadásokon, koncerteken, választható kurzusokon látom szeretettel. Hobbiként végzett életmód-tanácsadóként és nordic walking oktatóként, egyre többet tapasztalt biokertészként vallom és próbálom a test és lélek egységét és egészségét figyelembe véve élni és végezni a rám bízottak - családom és gyülekezetem - szolgálatát. OSZTOZÓ Bakancsot fel! A múlt évezredben voltam kisiskolás. A kisvárosban, ahol felnőttem, a pedagógusnap alkalmából virággal (volt) szokás feldíszíteni a tanárok otthonának kapuját. Mivel a szomszédunkban lakó „nénje” - apai nagymamám testvérhúga - kiskamaszokat okított biológiára, földrajzra, kémiára, június első vasárnapján az ő kerítése is mindig kazalnyi törökszegfűtől, pünkösdi rózsától illatozott. Hogy szülőhelyemen vagy másutt vannak-e még követői ennek a hagyománynak, nem tudom. Abban azonban biztos vagyok, hogy ha most még nem feltétíenül vagytok is tisztában azzal, melyik tanárotoknak mit köszönhettek, előbbutóbb ti is meg tudtok majd nevezni egy-két olyan pedagógust, aki példájával, szemléletével, emberségével nyomot hagyott a személyiségeteken. A saját listámon szereplők közül most csak egy embert említek meg. Gimnáziumi földrajztanárom egyszerre volt szigorú, de következetes, és olyan ember, aki nem volt rest viccmeséléssel, karikatúrarajzolással oldani a tanóra komolyságát. Tanítványai sorra nyerték a különféle tanulmányi versenyeket, és „közösségszervezésben” is - hogy ezzel a manapság sokat emlegetett kompetenciamegnevezéssel éljek - jeleskedett. Legendás táborokat vezetett, és sok-sok embert „fertőzött meg” a természetjárás szeretetével. Miért pont őt említem ezeken a hasábokon? Mert ebben az Osztozóban - már a vakációra készülve - egy természetjáráshoz kapcsolódó kötetet és egy társasjátékot ajánlok a figyelmetekbe. A Magyarország legszebb túraútvonalai - Túrázók nagykönyve című kiadvány (szerkesztette Nagy Balázs, Totem Plusz Kiadó) még 2010-ben jelent meg. Ahogy ismertetője fogalmaz: „...a hazai táj szépségeire kíváncsi túrázóknak számos élményt tartogatnak hegységeink. A cél most már nem csupán másfél millió lépés megtétele Magyarországon, hanem az igazi egzotikumok, a valóban páratlan hegyi terepek megtalálása. Akár szervezett túrán veszünk részt, akár saját magunk tervezzük meg az útvonalat, számos kalandos, gyönyörű út vár ránk hazánkban. E könyv hasznos útmutatót nyújt ahhoz, hogy magunk válasszuk ki a nekünk, családunknak, barátainknak leginkább megfelelő túrát, felkészüljünk a várható eseményekre, veszélyekre és lehetőségekre. A hazánk 17 hegyvidékét bemutató túraútvonalak összeállításával az volt a célunk, hogy ezek segítségével mindenki a legátfogóbb képet kapja a bejárt vonulatról.” Ugyancsak a Totem Plusz Kiadó jelentette meg tavaly a Szeretlek, Magyarország! - Országjáró könyv és társasjátékot, amely „arra vállalkozik, hogy a természetszerető, országjáró embert leültesse egy picit, szórakoztassa, mindemellett megismertesse vele a magyarországi túrázás szépségeit. Játékunk az önfeledt szórakozás mellett a benne lévő kiadvány segítségével megismerteti Önökkel Magyarország három túraútvonalát, ezzel is meghozva a kedvet egy szép és kellemes családi kiránduláshoz.” Mert majd elfelejtettem: a tanár úr játszani is nagyon szeret... ■ Judit Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Istenfélő énekes tehetség Exkluzív interjú Csordás Ákossal, az X-Faktor tehetségkutató tévéműsor egyik felfedezettjével, a 2013-as év férfihangjával ► A mai napig egyszerű, Békés megyei srácnak tartja magát, aki szeretettel emlékszik vissza a békéscsabai evangélikus gimnáziumban eltöltött évekre. Közvetlensége, embersége figyelemre méltó, ahogyan az a törekvése is, hogy az ismertté válás ne rontsa el sem őt, sem pedig fiatal kora ellenére mély istenhitét. Legnagyobb álma, hogy sokszor és sok embernek szerezzen örömet éneklésével.- Hogyan értékeled, az, hogy Békés megyei vagy, segítette a pályádat, tehetséged kibontakozását, vagy inkább visszahúzta?- Azt látom, hogy Békés megyéből kevesen jutnak el országos hírnévig. A verseny alatt végig úgy éreztem, hogy az egész megye összefogott értem, szurkolt és támogatott. Nagyon jó érzés volt városok vezetőitől, szervezetektől, emberektől olyan visszajelzéseket kapni, hogy jó, amit csinálok, és milyen büszkék, hogy én is Békés megyei vagyok. Kisvárosból jövök, ahol könnyen kiderül az emberről, ha van valami rossz vagy titkolnivaló a múltjában. Ilyen nálam nem volt, ezért úgy érzem, se a családomra, se a kisvárosomra, Békésre nem hoztam szégyent.- Mindent összevetve megérte végigcsinálni a versenyt?- Megérte nevezni a versenybe, nagyon sokat kaptam. Nagyon jó emberismerő lettem. Hamar meg kellett látnom, hogy ki az, aki csak azért van mellettem, mert ismert lettem, és ki az, aki valóban mellettem áll, és támogatni akar. A hírnév... Nem is tudom, mikor tudatosult bennem, hogy „híresség” lettem. Olyan keveset voltam emberek között az X-Faktor heteiben, hogy nem ismertem fel a mélységét, hogy mennyire közkedveltek vagyunk. Újságot, tévét idő hiányában ma is csak ritkán követek. A villamoson, metrón sokan megismernek, összesúgnak mögöttem, kihallom a tömegben is a nevemet. Odafordulok, mosolygok. Jó érzés. Hála Istennek, nem sok negatív kritika vagy bántás ért.- Bátran megváltod a hitedet interjúkban, közönségtalálkozókon. Egy ízben arról írt a Békés megyei napilap, hogy arról nyilatkoztál, a verseny idején történt autóbaleseted arra figyelmeztetett, ne szállj el és ne istentelenedj el a sikerek miatt. Hogy tudod összeegyeztetni mindennapi sűrű életedet a hitgyakorlással?- Nekem mindig fontos volt a hit. Kiskoromban a nagyszüleimmel éltem. Minden vasárnap templomba mentünk, ez természetes volt a családomban. Később a szüleimmel is látogattuk az istentiszteleteket. Gyerekkoromban láttam egy amatőr színdarabot, amelyben pár barátom is játszott. A menny kapuja és a pokol lángjai volt a címe. Nagyon színvonalas előadás volt, a békési keresztény gyülekezetek összefogásából született meg. Emlékszem, hogy kisgyerekként mennyire szorongtam utána. Akkor fogalmaztam meg magamnak, hogy én nem szeretnék a pokolra kerülni. Valahol ott indult el valami bennem. Mindennapos, hogy gondolok Istenre. Minden este megfogalmazom, mi mindenért lehetek hálás. Mostanában sok minden van az életemben, ami hálára ad okot. Nagyon magányos szakma a miénk, és ha úgy érzem, hogy egymagám állok a színpadra, akkor is tudom, hogy Valaki mindig mellettem van.- Magányosan élhetnéd a hitéletedet is. Nem félsz, hogy a keresztény hited megvallása elszakít valamitől?Mondjuk, elfordítja a bulvármédia figyelmét rólad.- Senkit sem aszerint ítélek meg, amit mondanak róla, hanem ahogy megismerem. Szeretném, hogy engem se amiatt kedveljenek, vagy ne kedveljenek, mert, mondjuk, a református egyház tagja vagyok, vagy mert bizonyos sportágakat űzök, vagy másért, hanem magam miatt. Szeretnék örömet szerezni a dalaimmal azoknak, akik erre nyitottak.- Van-e kedvenc igéd, bibliai történeted, amely eddigi életedben a legtöbbet adta?- Az a kedvenc bibliai történetem, amikor Ábrahám Isten kérésére fel akarja áldozni fiát, Izsákot. Annyira hű Istenhez, hogy feláldozná elsőszülött fiát, de az utolsó pillanatban az Úr elküldi az áldozati állatot... Azért ez a kedvencem, mert ez az igazi hit és szeretet Isten iránt. Ha az életem is múlna rajta, akkor sem tagadnám meg Istent. Nem tudnám kimondani.- Sokakat megbotránkoztat ez a történet...- Szerintem ez egy próbatétel volt, az Úr próbára tette Ábrahámot, mert látta, hogy azon kevesek egyike, akik ezt az áldozatot is képesek lennének meghozni. A történetet a mai korra is értelmezhetjük. Teszem fel, valakinek olyan munkája van, amely anyagi biztonságot ad, de nem jut idő miatta a családjára. Ezért felmondja az állását, és a bizonytalant választja, ha ez menti meg a szülőket a válástól vagy a szülő-gyermek kapcsolatot. Arra figyelmeztet ez a bibliai történet, hogy a szívünkre hallgassunk, és az emberi jóság emelkedjen felül, ne az anyagiak vagy az érdekek...-A békéscsabai evangélikus gimnáziumban töltöttél el öt évet. Milyen emlékeket őrzői róla?- Az jut eszembe, hogy soha nem keltem úgy fel, hogy jaj, már megint iskolába kell mennem, kivéve a matematika-témazárók napjait. Meghatározó volt életemben az evangélikus gimnázium, szerettem oda járni. A tanárok nemcsak tanítottak, hanem neveltek is. Sajátos hangulata volt. Sok olyan diákot ismertem, aki nagycsaládból jött, akár négy-öt testvér járt egy időben a különféle évfolyamokra a nyolcosztályos gimnáziumban. Ez családiassá tette. A hitélet gyakorlása összekovácsolta a diákokat. Sosem különültünk el egymástól, kerestük egymás társaságát az iskolaidőn túl, a szabad időnkben is. Ez meglátszott mindenféle rendezvényen, amikor az iskolát kellett képviselnünk. Összetartok voltunk, és ez nem változott meg a mai napig sem. Jó szívvel emlékszem vissza a pedagógusokra is, sok szeretetet, támogatást kaptam.- Még diák alpolgármestere is voltál Békéscsabának...- Tizedikes voltam, amikor elindultam a választáson. Az iskolai fordulót éppen csak megnyertem, de a városi szintűnél diák alpolgármesterré választottak, úgy emlékszem, hogy 2010-ben. Társaimmal sokat dolgoztunk, bolondoztunk, sok élmény megmaradt, és sok barátság kötődött azokban a hetekben.- Mivel telnek a napjaid mostanában, 2014 tavaszán?- Egyre több a fellépés vidéken és a fővárosban. Jön a fesztiválszezon, és van, amikor egy-két nap alatt öt-hat fellépésnek kell eleget tenni. Elkészült az első, egydalos kislemezem, hamarosan kiadják. Tárgyalásokat folytatunk a nagy rádiókkal, hogy sugározzák. A második dal is úton van, ezt én írtam. Angol szövegű, remélve, hogy a külföldi piacot is meg lehet célozni. Több zenekarral dolgozom együtt, és saját klubestet tervezek Budapesten. Amikor nem stúdióban vagy megbeszélésen vagyok, akkor a Duna-parton egy kávézóban dolgozom.- Mit tartanál sikernek, ha tíz év múlva hol tartanál?- Örülnék, ha addigra már több nagylemez lenne mögöttem, és szeretném, ha a saját dalaim miatt jönnének el a koncertekre a rajongók. Szeretnék sok embernek sokat és sokszor énekelni. Ezt tartanám sikernek. ■ Szegfű Katalin
