Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-05-25 / 21. szám

Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. május 25. *• 3 A vasfüggöny átvágása után huszon­öt évvel a határátlépések sem olya­nok, mint egykor... Ausztria felé nincsenek hosszú sorok, többórás vá­rakozások, a határőrök nem faggat­ják az utazót. A vámosok sem koto­rásznak személyes holmijaink között, csupán egy kicsit lassítanunk kell a sztrádán. A határok persze még léteznek. Nem csak a táblák jelzik, hogy itt egy új ország kezdődik. Sok esetben jelen­tős különbségeket tapasztalunk a men­talitásban, de különböznek az országok a gazdasági élet, a munkaerőpiac, a szo­ciális védőháló és az életszínvonal te­kintetében is. Sok honfitársunk napi rendszerességgel lép át a nyugati hatá­ron, és külföldre jár dolgozni. Sajnos so­kan vannak, akik ki is települnek. Szo­morú tendencia ez. Az ember arról áb­rándozik, hogy bárcsak megváltozna az irány. Bárcsak ne tőlünk mennének el - sok esetben - a legjobbjaink, ha­nem hozzánk jönnének örömmel! Itt-ott vannak apró, de figyelemre méltó jelei a változásnak. Ifjúkoromban még el sem tudtam volna képzelni, hogy például magyar focipályákon külföldi já­tékosok rúgják a bőrt - hazaiként... Igaz, ők sem sokkal jobbak a mieinknél, de tény, hogy itt vannak. Van viszont ma már olyan sportág is - jelesül a kézilab­da -, ahonnan nemhogy nem mennek el a legjobbjaink, hanem bizonyos ér-Határátlépések EGTAJOLO telemben célország lettünk. Magyaror­szágra szívesen és örömmel jönnek befutott és elismert világsztárok is. De jó lenne, ha az élet más területein is ha­sonló tendenciák indulnának el! A határátlépés témája az idei bala­­tonszárszói országos lelkészkonfe­rencián a misszió összefüggésében került reflektorfénybe. A tanítványait misszióba kiküldő Jézus maga is sok és sokféle határt lépett át. Születése után szüleivel külföldre, Egyiptomba mene­kült, nyüvános szolgálata idején pedig átment Samárián és a Tízváros terü­letén is. Ennél is érdekesebb, hogy mi­lyen sokszor lépett át kulturális, tradi­cionális vagy éppen vallási előítéletek­ből épített falak határain. A bibliai el­beszélésekből tudjuk, hogy legtöbbször éppen ezek miatt a határátlépések miatt izzott fel körülötte a levegő. A kortársak a vámszedők és a bűnösök barátjaként említik, ő maga pedig a küldetéséről szólva arról beszél: „Nem az egészségeseknek van szükségük or­vosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, ha­nem hogy a bűnösöket” (Mk 2,17) A határátlépésekkel Jézusnak cél­ja van. Emberek változása, gyógyulá­sa, elesettek felemelkedése, elveszet­tek biztonságba helyezése. A határátlépések összefüggésében említem az április utolsó napjaiban Bécsben tartott háromoldalú testvér­találkozót, a bajor-magyar-osztrák evangélikus egyházvezetők konzultá­cióját. Mivel erről az eseményről éppen ezen az oldalon olvasható beszámoló, csak jelzésszerűen utalok rá. Nagy ajándék, hogy a határok mel­lett nyitva vannak az ajtók, a fülek és a szívek is egymás előtt. Az első világhá­ború kitörésének századik évforduló­ján szomorú örökségünkről beszélhet­tünk, mégpedig nagyon őszintén, egy­másra komolyan odafigyelve, jó légkör­ben és evangéliumi reménységgel. A határátlépések sorát folytatva egy születésnapi zsúrról is említést te­szek. Ennek az eseménynek is Bécs volt a helyszíne, az előbb említett progra­mot követően. Az osztrák evangéliku­sok püspökének, Michael Bünkernek a hatvanadik születésnapi partijára kaptunk néhányan meghívást egyhá­zunk képviseletében. A népes ünnep­lő sereg összetétele volt nagyon érde­kes. A szűkebb és tágabb család mel­lett részt vettek az osztrák média, a par­lament képviselői; a testvéregyházak mellett a főrabbi és a muszlim közös­ség vezetője is. Utóbbi elmondta, hogy amikor Bécsben a mecset építése aka­dályokba ütközött, az evangélikus püs­pök volt az, aki elsőként melléjük állt, és megértőén a segítségükre sietett. Nekem nagyon tetszett, hogy a hét osztrák szuperintendens hét mű­legyet adott neki ajándékba... Igen, hét műlegyet a pecázáshoz. Azért, hogy az elfoglalt vezetőnek legyen ideje egy kicsit visszavonulni, pihenni, erőt gyűjteni... A humor, a figyelmes oda­­fordulás és a féltő szeretet egyszerre volt jelen ebben a sajátos ajándékban. Nagyon tetszett, hogy sztereotípi­ák és sablonos elvárások határain mertek és tudtak átlépni. Ettől volt olyan természetes, emberi és hiteles az egész ünnep. Azt külön sajnáltam, hogy éppen akkor kellett hazaindul­­nunk, amikor a püspök úr az öltönyt levette, fekete pólóra váltott, és beült a dobfelszerelés mögé, hogy a zene­kart dobolásával kísérje... A határátlépésnek egészen más színe volt az idei eurovíziós dalfesz­tivál. Megjelent a „szakállas nőként” is jellemzett osztrák előadó, Con­­chita Wurst. Voltak, akik bátor kiál­lását és az üzenetként megfogalmazott problémát megértéssel fogadták, és Európa-szerte sokan támogatták. Ez­zel szemben mások megdöbbené­süknek adtak hangot: hogyan történ­hetett meg ez egyáltalán, és micsoda értékrendi zavart jelez. Az alul- és a felülértékeléstől egyaránt óvnék. A határok átjárhatósága, a sza­badság nagy ajándék még akkor is, ha néha szokatlan megnyilvánulások­nak is teret enged. Nem tudok mást javasolni, mint azt, hogy figyeljünk Mesterünkre. Főként azért, mert ő maga is sok'ha­­tárt átlépett értünk. Azért lépett át az örökkévalóságból a mi világunkba, hogy bennünket a legfontosabb határ­­átlépéshez, az örök hazába elsegítsen. Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Hogy ne a kövek kiáltsanak Megszépült a százéves nógrádi evangélikus templom !► Folytatás az 1. oldalról Fabiny Tamás püspök a vasárnapi textus, Lk 19,37-40 alapján szólt Is­ten dicsőítéséről a templomban ülő és az onnan kiszoruló, az eseménye­ket a gyülekezeti teremből kísérő hí­veknek. A közösségnek az élő kövek házává kell lennie - mondotta -, amelyben mindig hangzik az Istent dicsőítő ének és zene. Mert aki éne­kel, imádkozik is. A megújult nóg­rádi templom nem romos - a gon­dos gyülekezet megbecsüli, óvja és szereti a százéves hajlékot. „Ugye nem akarjátok - szólította meg a püspök a nógrádiakat -, hogy a kö­vek szóljanak? Mert az a gyülekezet halálát jelentené. Legyetek éneklő közösség!” Az igehirdetés gondolatait szé­pen kiegészítve felcsendült a helyi és a bánki énekkar éneke is, Zsugyel- Klenovics Katalin vezényletével. A lelkésznő 2012-ben - Kollár Zsolt lel­kész távozása után - kezdte gondoz­ni a nógrádi evangélikusokat, akik ha­mar szívükbe zárták őt. Az ünnepi közgyűlést Králik Já­nos felügyelő vezette. A köszönté­sek sorában szót kapott több, a gyülekezethez sok szállal kötődő evangélikus lelkész is: D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, Szabó András esperes, Rezessy Miklós, aki 1986-1987-ben ipolyvecei, Győ­ri János Sámuel, aki 1987 és 1991 kö­zött ősagárdi, illetve Kollár Zsolt, aki 2007-től öt éven keresztül im­máron helyben lakó lelkészként szolgált Nógrádban. A gyülekezet múltját jól ismervén, mindannyian számos érdekes adattal és személyes történettel gazdagították az elhang­zott beszámolókat. A két és fél órás ünnepi alkalom a sok apró, változatos részletnek kö­szönhetően igen rövidnek tűnt. Köz­ben az eső is megeredt, így a hívek hamar besorakoztak a település kul­­túrházába, a Nógrádban már meg­szokott, bőséges és jó hangulatú agapéra. ■ HHÁ Tótkomlósi csapaterősítés ll—liiilü llHHMIHIil 1 liWlillillllllllMliaillliliiilWHMMWBWBMMMMWBMI Az osztrák, a bajor és a magyar evan­gélikus egyház vezetői találkoztak egymással április 29-30-án Bécsben. Az eseményen Michael Bünker oszt­rák püspök vállalta a házigazda sze­repét. Vendégként részt vett többek között egyházfőtanácsosai kíséretében Heinrich Bedford-Strohm, a bajor tar­tományi egyház lelkészi vezetője, egy­házunk részéről pedig Gánős Péter el­nök-püspök, Fabiny Tamás, az észa­ki kerület és Szemerei János, a nyugati kerület püspöke, valamint Prőhle Gergely országos felügyelő. A magyar küldöttség tagjai voltak még a zsinat elnökei - Hafenscher Károly és Aba­ffy Zoltán - is, valamint egyházunk országos irodája ökumenikust kül­ügyi osztályának vezetője, Cselovszky­­nédr. Tarr Klára. A megbeszélésen a három egyház aktuális helyzetének áttekintése mel­lett szóba kerültek azok a problémák is - mint például a bevándorlás-elván­dorlás kérdése -, amelyekkel az egy­házaknak is szembe kell nézniük. Egyeztetések folytak az első világhá­ború kitörésének századik évforduló­járól való megemlékezésről, továbbá a reformáció kezdetének ötszáz éves jubileumára tett előkészületekről. ■ Adámi Mária felvétele Az elmúlt hétvége óta ismét két be­iktatott lelkésze van a Tótkomlósi Evangélikus Egyházközségnek. A gyülekezet történetében hosszú ideig párhuzamosan három beiktatott lelkész is szolgálhatott, majd a II. vi­lágháború utáni szűkös esztendőkben mindenki örült, ha egy stabilan itt szol­gáló lelkész jutott a közösségbe. Két évvel ezelőtt egy ifjú hölgy ér­kezett a gyülekezetbe Gáncs Péter püspök jóvoltából, hogy a bőséges munkában segítségére legyen a beik­tatott lelkésznek. Unyi Anikó Mohács­ról jött, de ahogy őt a helyiek megsze­rették, ő is megkedvelte Tótkomlóst. Ezt megerősítve a gyülekezet Anikót megválasztotta másodlelkészének. A beiktatási ünnepségre Anikó az Ószövetségből választott vezérigét: „Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az em­berek minden útján...” (jer 32,19) A gyülekezet megtisztelte Anikót jelenlétével, hiszen közel annyian jöttek el iktatására, ahányan a kará­csonyesti - a legnagyobb létszámú - templomi alkalomra szoktak. ■ Szpisák Attila Osztrák-bajor-magyar egyházvezetői találkozó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom