Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-05-18 / 20. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ELET 2014- május 18. » 3 Folytatás az 1. oldalról Az igei alkalmat követően megemlékezések és köszöntések hangzottak el. Hálát adott az elmúlt évtizedért, és áldást kívánt az épület jelenére és jövőjére Gáncs Péter elnök-püspök, a Déli és Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője. Prőhállított filmet tekinthették meg, a belső udvarban felállított színpadon pedig folyamatosan koncertek és néptáncbemutatók zajlottak. Fellépett a kőröshegyi Borkút és Lókötő táncegyüttes, zenélt a Menyét együttes, a Shamrock zenekar, a Korál-sziget, valamint Szabó Adrien és a 7o«köly zenekar. A központ igazgatója, Végh Szabolcs „tekerőjét” is megszólaltatta a tizedik születésnap tiszteletére. A családias hangulatban, felszabadult légkörben zajlott napot közös vacsora zárta. ■ Adámi Mária Az intézmény igazgatójával interjúnk a 7. oldalon Jézussal a parton Megújulásának tizedik évfordulóját ünnepelte a balatonszárszói evangélikus konferencia-központ ötven évvel ezelőtt itt, Balatonszárszón találtak egymásra. Az istentisztelet után a ház előtt álló sátrak alatt várta bőséges ebéd a résztvevőket, amelynek legfőbb attrakciója a sült malac és a helyben készült kürtőskalács volt. A délután folyamán a gyerekek a kézműveskedés olyan különböző formáiban próbálhatták ki magukat, mint a korongozás, a gyöngyfűzés vagy az arcfestés. Az érdeklődők a konferenciateremben az intézmény történetéről összele Gergely országos felügyelő bejelentette, hogy a központ az országos presbitérium döntése alapján felveszi Andorka Rudolf evangélikus szociológus nevét. A köszöntők sorában megszólalt többek között Benczúr László Ybl-díjas építész, az Északi Egyházkerület tiszteletbeli felügyelője, aki egykor az áttervezés munkáját végezte, Maarika Laakso-Helle finn gyülekezeti munkatárs, illetve Weiss József, aki a közelmúltban adományozta az intézménynek kötcsei telkét mintagazdaság céljára. Nagy tapsot kapott az a jelen lévő három házaspár is, akik több mint Nápolyt látni - és tanulni Május elején Nápolyban tartotta éves zsinatát az Olaszországi Evangélikus Egyház (ELKI), amelyen meghívásukra egyházunk képviseletében vehettem részt. Számomra mindig külön öröm, ha Itália földjére léphetek, hiszen apai ágon némi olasz vér is csörgedezik ereimben. Nagyanyám, néhai di Gleria Róza ősei Észak-Olaszországból települtek át a Dunántúlra. Most első ízben utazhattam az olasz csizma délebbi szárára, a festői szépségű kikötővárosba. Nápolyt látni és... Ismerjük a hagyományos folytatást. Én, hála Istennek, nemcsak „túléltem” Nápolyt, hanem sok mindent tanultam is „kistestvéreink” zsinatán. Gyakran megkísért minket a tévképzet, hogy igazán a nagyoktól lehet tanulni: németektől, skandinávoktól, amerikaiaktól... Tény, hogy az olasz evangélikusok hatalmas területen szétszóródva csupán annyian vannak, mint egy hazai egyházmegyénkben. Ezzel együtt sok mindenben lehet tőlük példát venni, tanulni. Ebből szeretnék most valamit megosztani, ha úgy tetszik, felkínálok néhány szelet ízletes „nápolyit”... Az első pozitív élmény rögtön a nyitó istentiszteleten ért, amelyet a zsinati ülésnek otthont adó belvárosi szálloda közelében, egy katolikus (!) templomban ünnepeltünk. Az olaszországi egyház kétnyelvű közösség: a lelkészek, gyülekezetei tagok többsége német gyökerű, de egyre többen vannak már bennszülött olaszok is. Imponáló volt az a természetes kétnyelvűség, amely az istentisztelet minden részletében és később a zsinat egész munkájában megnyilvánult. Mi olykor mintha szinte szégyellnénk azt a gazdagságunkat, hogy a magyar mellett német és szlovák nyelven is megszólalhatnának az énekek, imádságok, Isten igéje... Összehasonlítva a mi zsinatunkkal, feltűnő volt, hogy a komoly munka mellett - amelyet németes precizitás és az olaszokra különben nem annyira érvényes pontosság jellemzett - igyekeztek ünneppé tenni ezt a három napot. Ennek jegyében egyik este templomi koncerten vehettünk részt, ahol igazi örömzenét hallhattunk. Életre szóló élményt jelentett a közel egyórás vezetett túra a nápolyi katakombák titokzatos, föld alatti világában. A San Gennaro egyik kápolnájában tartottuk az esti áhítatot. Ezt ünnepi fogadás követte, amelyen Nápoly város polgármestere üdvözölt minket. Külön is köszöntötte az olasz egyház vezetőjét, Holger Milkaut, aki két cikluson át volt az egyház dékánja, ősztől pedig szolgálatát a drezdai Kreuzkirchében folytatja. De addig még itthon is találkozhatunk vele, mert hivatalos egyházunk május végi zsinatára. Sok tekintetben neki köszönhető az egyházaink közötti partnerkapcsolat kiépítése. Imponáló a maroknyi olasz egyház nemzetközi kapcsolatrendszere. A zsinati ülésen összesen heten voltunk külföldi vendégek, megfigyelők, akik a rövid köszöntés (Grusswort) mellett igei szolgálati lehetőséget is kaptunk. Én például a Szardínia szigetén szolgáló Kirsten Thiele lelkésznővel együtt tarthattam dramatizált reggeli áhítatot János evangéliumának negyedik fejezete alapján. Jákob tótjánál beszélgettünk: Kirsten samáriai asszonyként, én pedig „fáradt, szomjas vándorként”... Vendégek érkeztek a szomszédos Ausztriából: Gerhild Herrgesell egyházfőtanácsos asszony, Szlovéniából: Géza Ernisa püspök. Képviseltette magát a Martin-Luther-Bund Rainer Stahl főtitkár személyében, a bajor evangélikus zsinat Heinrich Götz alelnökkel, a Németországi Protestáns Egyház (EKD) dél-európai felelősével, Michael Schneider egyházfőtanácsossal. A legmesszebbről Horst Müller, a dél-afrikai lutheránus egyház püspöke érkezett, aki külön előadást is tartott. Olaszországi evangélikus testvéreink nemzetközi kapcsolatrendszere is hozzásegíthet ahhoz, hogy számarányukhoz képest jelentős a társadalmi súlyuk. Elfogadottságuk abban is megnyilvánul, hogy hivatalos tagságuknál jóval nagyobb számban ajánlják fel az olasz adófizető polgárok adótámogatásukat az ELKI javára. Ennek is köszönhető, hogy - szórványhelyzetük ellenére - nincsenek anyagi gondjaik. A társadalom felé való nyitás jegyében ezt az esztendőt a reformáció és politika tematikus éveként hirdették meg, melynek központi rendezvényét októberben Rómában tartják. Az olasz „Kirchentag” bibliai mottója a jól ismert jeremiási prófécia: „Fáradozzatok a városnak jólétén...” (Jer 29,7), főelőadója Margót Kássmann Németországból. Nálunk, ahol még mindig megterhelt szó a politika, és neuralgikus pont az egyház közéleti szerepvállalása, aligha lehetne ilyen témát meghirdetni... Az idei zsinat fontos feladata volt az új egyházi vezető (dékán) és helyettesének megválasztása, mivel a dékánhelyettes, Ulrich Eckert, aki eddig Milánóban szolgált, ugyancsak visszatér Németországba. A zsinati tagság két jelölt közül meggyőző többséggel Heiner Bludau torinói lelkészt választotta első számú vezetőnek, helyettesének pedig Jakob Betzet, aki Genovában szolgál. Ünnepélyes beiktatásukra a nápolyi evangélikus gyülekezet templomában került sor a zsinat záró istentiszteletén (képünkön). S végül hadd térjek ki még a fotós, Czutor Veronika személyére is, akinek nápolyi képeit megnézhetjük egyházunk honlapján. Szinte közhely, hogy a nagyvilágban mindenütt vannak magyarok. Mégis meglepett, amikor a zsinat nyitóülésén kedvesen magyarul szólított meg egy ifjú hölgy, aki láthatóan a szervezőbizottság aktív tagjaként szorgoskodott. Kiderült, hogy önkéntesként érkezett még az ősszel Olaszországba, ahol végül az ELKI római központjában talált munkát. Veronika az orosházi gyülekezetből indult, Békéscsabán érettségizett, végzett gyógypedagógus, angolul jól, németül, olaszul egyre jobban beszél. Nyáron készül haza, és komolyan foglalkoztatja az a gondolat, hQgy egyházunkban próbálja megtalálni a jövőjét. Tervei között szerepel többek ÉGTÁJOLÓ t között, hogy esetleg teológiánkon tanuljon tovább. Veronika „felfedezése” is jól mutatja, milyen rejtett tartalékai vannak kis egyházunknak... Talán nem is kellene olyan sokszor lekicsinylő, lesajnáló állandó jelzőként a „kis” szócskát emlegetni egyházunkkal kapcsolatban. Olasz testvéreinknél nem tapasztaltam a minket olykor megkísértő kisebbrendűségi komplexust, pedig ők valóban parányi kis szigetekként élnek a nagy katolikus tengerben. Vajon miben rejlik ennek a pozitív identitástudatnak a titka? A forrás nem csupán a déli népekre jellemző derűs életöröm. Úgy láttam, ők a gyakorlatban próbálják megvalósítani Csermely Péter hálózatkutató nagyszerű elméletét, mely szerint az evangélikus szigetek együttműködő közösségek hálózatává fejlődhetnek. Ez az olasz és a magyar evangélikusság jövője, amelyre közös Pásztorunk is bátorít: „Nefélj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lk 12,32) Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
