Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-05-11 / 19. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2014. május 11. !► 9 ÓI JUBILEUM A Mevisz bölcsője Azzal bízott meg Harmati Béla püspök 1988 tavaszán, hogy egy általam összeállított stábbal Balatonszárszón tizennyolc év fölötti fiatalok számára rendezzünk konferenciákat. Addig ugyanis csak Gyenesdiáson lehettek ifjúsági táborok, ahol csak tizennyolc év alattiakat fogadhattunk. Az első szárszói konferencián magunk sem hittük volna, hogy szinte forradalmi hangulatban zajlik majd az a nyár végi hét, amelyen elemi erővel fogalmazódik meg egy önálló ifjúsági szervezet létrehozása. Ez lett a Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség, a Mevisz. Attól az évtől kezdve pedig minden augusztus végén két ifjúsági konferenciát szerveztünk a „régi Szárszón” Le a kalappal az akkori gondnok, dr. RédeyPálné, Ditta előtt, mert azonnal ráhangolódott az épületben addig szokatlan formára. A sok lelki élményt és pezsgő vitákat is hozó előadásokat az ebédlőben, az istentiszteleteket és a bibliaköröket többnyire a Balaton partján tartottuk. Igaz, mai szemmel nomád körülmények között laktunk - például a közel száz főre két zuhanyozó és négy WC jutott, a táborozok többsége pedig emeletes ágyakon aludt a nagy hálóhelyiségekben -, de mi akkor úgy éreztük, semmiben nem szenvedünk hiányt. Áldott alkalmak voltak! ■ Dr. Fabiny Tamás Konferenciák a 90-es években ► Sok mai felnőtt egyháztag számára meghatározók voltak a múlt század második felében a „híres” balatoni evangélikus üdülők, az ott zajló programok. A legendás gyenesi táborok mellett a kicsit felnőttebb korosztálynak a szárszói táborok jelentettek életre szóló élményt. Az augusztusi balatoni nyárban Szárszó 1. és Szárszó 2. néven egyetemista korú fiataloknak szerveztünk táborokat. Emlékszem, először csak segítőként mentünk férjemmel együtt Szárszóra, majd egy idő után - akkor már egyetemi lelkészként - a vezetői csapatban is helyet kaptunk. A hely varázsa évről évre magával ragadott bennünket. Az akkori ebédlő, amely teljesen multifunkciós helyiségként szolgált helyszínéül áhítatoknak, előadásoknak és persze az étkezésnek is. A folyosó vagy a régi gerendás szobák, amelyek az építész tervezői bravúrjának köszönhetően megmaradtak az akkori épületből. Az udvar szintén a múlt század üdülői romantikáját képviselte - a nagy fák, padok, a hinta, a Balaton-part, amelyek mellett szerelmek szövődtek, életre szóló barátságok alakultak, és a közösség erejével sokaknak Istenbe vetett hite erősödhetett meg. Ez a már akkor is idilli környezet tökéletes helyszínt nyújtott az éppen szerveződő egyetemi ifjúságnak. Hosszú évtizedek tiltása után egyházunk 1993-tól szervezhette újjá hivatalos formában is az egyetemi gyülekezetét. Egy ilyen közösség újjászerveződéséhez nagy segítséget jelentett a nyári szárszói tábor, hiszen az ide járó, egyetemista és főiskolás korú fiatalok a legnagyobb számban egyszerre, egyazon helyen itt voltak megtalálhatók. Nem véletlen hát, hogy 1993-ban Szárszón indult az egyetemi gyülekezet. Az elkövetkezendő években leginkább a már egyetemi ifisek érezték magukénak a szárszói konferenciázást, és tölthettek együtt egy hetet nyáron is, felkészülve a szeptemberi évkezdésre. Táborozásaink idején mindig szívesen tartottunk a Balaton partján nyitó, illetve záró istentiszteleteket, -áhítatokat. Innen indultunk kirándulásokra, focimeccsekre vagy csak a faluba, még a régi búfésorra egy kis sétára. A táborok vezetői bizonyára mindannyian szívesen emlékeznek a közös szolgálatokra és komoly barátságok kialakulására. Együtt táborozott akkoriban Fabiny Tamás, Laborczi Géza, Szeverényi János, Hafenscher Károly, Joób Máté, Kendeh-Kirchknopf Péter, Krämer György és még sokan az akkori lelkészek és teológusok közül, akik több vagy talán csak egy-egy alkalommal, de részt vettek a közös szárszói táborozásokban. ■ Pángyánszky Ágnes korábbi egyetemi lelkész A rendszerváltás után, a kilencvenes évektől egyházunknak is alkalma nyílt, hogy átgondolja lehetőségeit, és újraszervezze működési területeit. Mindehhez fontos segítséget nyújtott a Bajor Evangélikus Egyházzal 1992-ben kötött támogatási szerződés által biztosított jelentős anyagi segítség. Ezen összegek felhasználásával az évek során templomok újulhattak meg, iskolák, diakóniai intézmények indulhattak el, és sok szórványlelkészi gépkocsit is vehettünk. Bajor támogatással 1999 tavaszán elkészült a ma már Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ nevet viselő konferencia-központunk Révfülöpön. Ezután kerülhetett sor a kétezres évek elején arra, hogy egyházunk belekezdjen a balatonszárszói üdülő teljes megújításába Benczúr László kerületi felügyelő, Ybl-díjas építész tervei alapján. ■ D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök Régi házból újat Beszélgetés Benczúr László Ybl-díjas építészmérnökkel ► Az államosítás utáni időszaktól egyházi üdülőként használt balatonszárszói épületegyüttes felújítása a kétezres évek elejére halaszthatatlanná vált. A renoválás és a bővítés Benczúr László tervei alapján zajlott. Az Ybl-díjas építészmérnökkel, az Északi Egyházkerület tiszteletbeli felügyelőjével a házhoz és az átalakításhoz kötődő emlékeiről beszélgettünk.- Felügyelő úr mikor járt először a balatonszárszói üdülőben?- Még kisgyermekkoromban, az 1950-es évek elején. Csupán egy napra mentünk, és én csak „potyautas” voltam az autóban, de arra emlékszem, hogy még az árva gyerekek üdültek ott. A következő nyáron viszont Szántó nagymamámmal és két nagyobb testvéremmel együtt már mi is Szárszón nyaraltunk. Attól kezdve mind a mai napig rendszeres vendége voltam és vagyok a háznak.- Gondolom, sok kedves emlék fűzi a régi Szárszóhoz...- Nagyon sok. Mindig nagyon családias volt a hangulat. A komfort nélküli házban sokszor a gyerekek segítettek a kútból vizet húzni a főzéshez, mosogatáshoz. Cserébe például id. Bachát Pista bácsi akkori lelkész-igazgató felesége, Etus néni, aki a konyhát vezette, a vacsora elkészítése után megpucolta és elkészítette nekünk a pecázás során kifogott halacskáinkat. Az üdülő mostani parkolója helyén nagy röplabdapálya volt. Hatalmas meccsek zajlottak ott - sokszor még a szomszéd nyaralókból is átjöttek, és egymás ellen folyt a játék. Ezekbe a meccsekbe mindenki szívesen beállt: nemcsak a fiatalok, de még az ott nyaraló teológiai professzorok is, például Nagy Gyula vagy Prőhle Károly. Egyébként családjukkal együtt az akkori egyházvezetők is szívesen pihentek Szárszón: Grünvalszky Károly ék, Pálfy Miklósék, RédeyPálék, hogy csak néhányukat említsem. Emellett a lelkészi karból is sokan jártak oda. Nagy szeretettel emlékszem vissza például Danhauser Lászlóra, aki nagyon értett a gyerekek nyelvén. Hűvös, esős időben a vezetésével nemegyszer széthúztuk az ebédlőben az asztalokat, és órákig játszottunk. Idősebb koromban, amikor még nem teológushallgatók segítettek a konyha körül, magam is jártam Szárszóra segítőnek. Később pedig a családommal nyaraltunk rendszeresen ott.- Jól gondolom, hogy ennek az érzelmi kötődésnek szerepe volt abban, hogy tizenhárom évvel ezelőtt milyen tervek születtek a rajzasztalán a felújításhoz és bővítéshez?- Természetesen. Az ötvenes évektől személyesen nyomon követhettem az épület sorsát. Az eredeti, H alaprajzú épületben annak idején a tó felőli és az utcafronti oldalon két-két nagy közösségi hálószoba - külön lány- és fiúszoba - volt, közöttük a tanári hálóval. A hosszú folyosón további tanári hálószobákat alakítottak ki. A konyha és az ebédlő a folyosóról nyűt. Az udvaron volt egy gazdasági épület, illetve egy nyitott szaletli is. Ennek tetején állt az a harang, amely ma is áhítatra hív, illetve jelzi az étkezés időpontját. A ház teljesen komfort nélküli volt, négy „pottyantós” árnyékszékkel, a tisztálkodásra pedig a termekbe állított lavór szolgált. Meg persze a Balaton vize...- Amikor már evangélikus üdülőként funkcionált a ház, történt valami változás?- A helyiségek elrendezése sokáig így maradt, azzal a különbséggel, hogy a folyosói szobákat házaspárok, családok kapták meg, illetve két nagyobb szoba a püspököknek volt fenntartva. Az évek során azért történtek kisp*'’ gyobb átalakítások. Kardos Józspf' tó idején például bevezették a házba a vizet, valamint két zuhany és négy angol WC is készült.- Ez azért a mai szigorú előírásoknak nem felelne meg...- Már a kilencvenes évek vége felé is egyre sürgetőbbnek éreztük a felújítást, különösen a konyhát és az ebédlőt illetően. Egyértelművé vált, hogy azokat le kell bontani. Hálásak voltunk-vagyunk bajor testvéreinknek a nagyvonalú anyagi támogatásért, amely 2001-ben lehetővé tette a munkák elkezdését.- A tervezésnél melyek voltak a fő irányelvek?- A szobákat magában foglaló épületszárny stílusából, hangulatából szerettem volna minél HaiÉr 1 többet átmenteni úgy, hogy közben mindegyik háló saját fürdőszobát és tárolószekrényekkel ellátott kis előszobát is kapjon. Ahol tudtunk, emeletet is kialakítottunk, hogy egy időben minél több vendéget fogadhasson az intézmény. A konyha, étterem és a közösségi helyiség új szárnyba került - ezt nem is akartuk a régihez hasonlóvá tenni. A két épületet üvegfolyosó köti össze.- A régi otthon csak kora nyártól szeptember közepéig üzemelt, a jelenlegi viszont egész évben várja az odaérkezőket.- Az átalakítás kezdetén mi is csak nyári funkcióban gondolkodtunk. Az építkezés elején azonban a bajor delegáció megtekintette a munkálatokat, és azt tanácsolták, téliesítsünk. így az otthon nemcsak nyári üdülésre lesz alkalmas - mondták -, hanem konferenciák megtartására is. Az ehhez szükséges anyagiakat is felajánlották. A 2004. május 15-i szentelésen a testvéregyházat Wolfgang Tóllner egyházfőtanácsos képviselte, aki részt vett a felavatás ünnepi liturgiájában is. Egy Krisztusra emlékeztető keresztet ajándékozott a missziói központnak, ez ma is ott található a kápolna homlokzati falán.- Egy másik szembeötlő változás az intézmény udvarán történt. A régi épületeket sokkal több fa és bokor vette körül, most viszont sokkal tágasabb, levegősebb az udvar. Szándékosan alakították így?- Régen az utcafront felől, a kerítésen belül jegenyesor húzódott. Ezek a fák azonban már nagyon öregek voltak, így még az átalakítás megkezdése előtt kivágták őket. A parton is sok vadon nőtt nyárfa állt, amelyek méretüknél fogva a viharban életveszélyt jelentettek. Előfordult, hogy az egyikük épp a házra dőlt rá, kész csoda, hogy senkinek nem esett baja. Az építkezés során ezeket a fákat csak részben akartuk pótolni. Nemcsak a fent említett veszélyforrást szerettük volna elkerülni, hanem egy olyan területet kívántunk kialakítani az épületek ölelésében, amelyen nyugágyakat lehet elhelyezni, illetve a gyermekek számára játszótéri ‘ rettünk volna kialakítani.- Most mit változta - Gondolko'’ terem * -Y^ BENCZÚR LÁSZLÓ FELVÉTELE
