Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-04-20 / 16. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014- április 20. » 5 Bevonulás a Vörösmarty térre ► A húsvét nem egyenlő a csoki­nyuszival és a festett tojással - erre hívták fel a budapest-belvá­­rosi járókelők figyelmét április ío-én annak a villámcsődületnek a résztvevői, amely a virágvasár­napi történetet jelenítette meg a Keresztény Értelmiségiek Szö­vetsége és a Pest-budai dalárda szervezésében. „Jézus példáját és tanítását követve mindenki képes a csodákra saját éle­tében és környezetében” - állt a sza­márháton vonuló Jézust kísérő apos­tolok osztogatta szórólapokon, ame­lyek Jézus követésére hívták a fővá­rosiakat. A szamáron ülő Jézus és az őt kísérő tizenkét apostol, valamint a felhívásra hozzájuk csatlakozó, barkaágakat lengető keresztények a Ferenciek teréről indulva a Petőfi tér érintésével a Váci utcán keresztül vo­nultak a Vörösmarty térig. A Mestert játszó fiatalember inte­getve, mosollyal és egy-egy jó szóval köszöntötte a hol csodálkozó, hol visszamosolygó és visszaintegető, de a menetet láthatóan örömmel és érdeklődéssel fogadó turistákat és bu­dapestieket. A Jézust követő tömegben volt Raisz Dávid, a Fasori Evangélikus Gimnázium Volt Növendékei Egye­sületének elnöke is, aki lapunk kér­désére elmondta: fontosnak tartja, hogy ilyen, a laikus egyháztagok ál­tal kezdeményezett, ökumenikus és a nagy nyilvánosság előtt, a templo­mok falain kívül zajló rendezvények is hirdessék a keresztény értékeket és az evangélium üzenetét. Kéthelyi Mátyás a szervezők nevé­ben elmondta: nem véletlenül válasz­tották a megmozdulás helyszínéül Budapest Belvárosát, hiszen szimbo­likus térnek, az ország szívének tekin­tik. A fasori gimnázium latintanára ezért reméli, hogy a következő évek­ben az újra és újra megismételt felvo­nulásnak egyre több résztvevője lesz. ■ Kiss Sándor e vangelikus.hu Styelcnlkeír-i 'Amwtúfi Ev* FÖUUMU. • AICTUAUS • INIfcRW • TEOLÓGIA • tF.tÚSAC • UNNH' • PANORAMA • TÉMA • UNOK • LAESZEM ESEMENYEK / PROGRAMOK I „ERŐS VAR A MI ISTENÜNK" - WERKFILM! HOGYAN KÉSZÜLT A FLASHMOB? aoiü.0-1.07. 10:22,frmAw: 3014.H4.CZ. 13.Í3 Budapest - Mint ahogyan arról az evangelikus.hu mér beszámolt, 2014. március 29- én a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságának szervezésében vHlámcsÓdületre (flashmob) került sor a Deák téri templom előtt. A 2014 es Reformáció és kuliéra emlékévének jegyében zenészek, zenekarok, kórusok tagjai, önkéntesek, evangélikus iskolák és gyülekezetek fiatal és idősebb tagjai zenéltek-énekeltek együtt. Szöveg és fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna, videó: Győri András Tlinótheus, Horváth-Holla Zsuzsanna A Sashtnobben az .Erős vár a mi Istenünk* luther-éneket Johann Sebastian Bach harmonizálásában szólaltatta meg az énekkar, az összekötő zene Félix Mendelssohn Reformáció szimfóniájának témáira épült. A feldolgozást Bence Gábor készítette. Az ako«5rói készült nagyszabású vnJeófikn utómunkái még folynak, de adAg is pátantsunk be a kulisszák möge kscménynaptAr 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 10 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 JO M KÉT SZÁRNNYAL TÖBBET SEGÍTESZ o cc co O 5 X < < 1/1 •< LO O O 3 CŰ co < cc o N < Legyünk láthatóan evangélikusok! Elkészült a videó a Deák téri flashmobról Virágvasárnap már látható volt az Evangélikus.hu honlapon a március 29-én megtartott flashmobról, vagy­is villámcsődületről szóló videó. Amint arról már beszámoltunk, egyházunk reformációi emlékbizott­ságának szervezésében a 2014-es re­formáció és kultúra tematikus év je­gyében tartották meg a budapesti Deák téri templom előtt a zenészek, zenekarok, kórustagok, önkéntesek, diákok rendezvényét, amelyen közö­sen szólaltatták meg az Erős vár a mi Istenünk kezdetű evangélikus him­nuszt. Az eseményen forgatott werk­film már korábban felkerült a netre, de a szerkesztett és megvágott film vi­rágvasárnapra készült el. (Rendezte Horváth Tamás, segédrendező, a for­gatócsoport vezetője, vezető opera­tőr, vágó: Győri András Timótheus.) A hangszeres bevezető után német és szlovák nyelven is elénekelték a himnuszt a jelenlévők, majd a több­szólamú karénekhez rézfúvósok is csatlakoztak, végül az egyre nagyobb tömeg felszabadultan énekelte közö­sen a zsoltárt. A feldolgozást Bence Gábor készí­tette /. S. Bach négyszólamú korálja alapján. Az „Erős vár...” motívumára épül fel Mendelssohn ^Reformáció szimfóniája is, amelynek több dalla­mát megszólaltatták a Deák téren is. A rendezvény egyúttal arra is em­lékeztetett, hogy Luther Márton és társai 1521. április 16-án a wormsi bi­rodalmi gyűlésre menet énekelték a zsoltárt, amely aztán az evangéliku­sok himnusza lett. M Forrás: Evangélikus.hu goo.gl/23PVIL és goo.gl/XEWOIG Megemlékezés, morzsaszedegetés és a rózsaszín ruhás hölgy Ágfalván Börtönben tartottak cigánymissziós imanapot Tizennyolc éve - a németek kitele­pítésének ötvenedik évfordulója óta - az osztrák határhoz közeli Ágfal­ván minden év áprilisában ünnepség keretében hajtanak fejet a faluból 1946-ban elűzött több mint ezer ember emléke előtt. Nagy dolog, hogy több százan - magyarországi németek, magyarok, osztrákok és többen az elűzöttek közül - az idén is eljöttek a rendez­vényre. Nagy dolog, hiszen évtizede­kig emlékezni sem nagyon volt sza­bad, és németül beszélni is szinte csak titokban lehetett. Arról meg aztán igencsak hosszú ideig főbenjáró bűn lett volna szót ejteni, hogy mennyi­mennyi törvénytelenség, embertelen­ség és kegyetlenség lengte be az 1946. áprilisi eseményeket Sopronban és környékén. Virágvasárnap előtt egy nappal, áp­rilis 12-én az ágfalvi evangélikus temp­lom adott otthont a falu megemléke­zésének. A német és magyar nyelvű rendezvény keretében megszólalt a helyi lelkész, a polgármester és az is­kola képviselői. Németül szavaltak a diákok, német énekeket énekelt a népviseletbe öltözött énekkar, és a he­lyi fúvószenakar is eljátszotta a ma­gyarországi németek himnuszát. Az elűzöttek tiszteletére állított Luther téri emlékmű megkoszorúzá­sa után a hagyományos ágfalvi babré­tes és az elmaradhatatlan kékfrankos mellett a gyülekezeti ház udvarán folytatódott az emlékezés. Arról, ami elmúlt, és arról, ami megmaradt. A hosszúra nyúlt délután olyan volt, mint a táborokból jól ismert „morzsa­szedés” Jó volt az emlékmorzsákat kö­zösen szedegetni az Isten házában és a terített asztalok mellett is. Az pedig igazán megrendítő volt, hogy hatvan­nyolc év után körünkben köszönthet­tünk többeket a kitelepítettek közül is. Nem az idén történt, mégis mint­ha ma lett volna. Soha nem fogom el­felejteni azt a rózsaszín kosztümös asszonyt, akivel pár évvel ezelőtt ak­kor találkoztam, amikor hazajött Né­metországból az ágfalvi búcsúba. He­tekkel, hónapokkal jövetele előtt ké­szült már a templomszentelési isten­­tiszteletre, a táncosok bemutatójára és a nagy jövés-menésre a faluban. El­mondta: betöltötte a nyolcvanadik évét, a férje nemrégiben halt meg. És arról is beszélt, hogy tudja jól, most van itt utoljára. Azért jött haza - mondta -, hogy elbúcsúzzon Ágfal­­vától, amely a felhőtlen gyermekkort és élete talán legszebb éveit jelentet­te számára. Többet már nem jön, mert megöregedett. Most még utol­jára szeretne elköszönni emberek­től, épületektől, helyszínektől, és ezért jó egy hetet itt is maradt a faluban. Megrendítő élmény volt látni, ahogy ez az idős asszony napokon ke­resztül ráérősen fel-alá sétált a Fő ut­cán. És búcsúzkodott. Volt lakóházá­tól, amelyet csak úgy, a „törvény ne­vében” elvettek tőlük. Templomától, régi iskolájától, a temetőben hagyott nagyszüleitől, a máig itt élő unoka­­testvéreitől és osztálytársaitól. Min­dentől és mindenkitől. És mindig ró­zsaszín ruha volt rajta. Mintha ruhá­ja színével - talán tudat alatt - tizen­hat éves kori rózsaszín álmainak a nyomába eredt volna. Mintha tiné­dzserkori kettévágott életét, itthon hagyott szerelmét kereste volna hat évtized után. Hét napon át, nyolcvan­­évesen, csupa-csupa rózsaszínben. Az ünnepségen többször elhang­zott, hogy kötelességünk az emléke­zés. Azt meg már csak én teszem hozzá nagyon halkan, hogy nem csak addig, amíg - rózsaszínben vagy talpig feketében - néhányan még hazalátogatnak a hazájukból elűzöttek közül. ■ Heinrichs Eszter lelkész Április 8. a roma kultúra világnapja. Második alkalommal rendeztek ezen a napon cigánymissziós imanapot a Tiszalöki Országos Büntetés-végre­hajtási Intézetben, amelyet 2007- ben adtak át, és közel hétszáz fogva­­tartott befogadására alkalmas. Az intézet vezetősége támogatja az egyházak falakon belüli missziós munkáját. Ennek jegyében lett kiala­kítva az istentiszteletek megtartásá­ra is alkalmas díszterem. Az április 8-i program délelőtt, a fogvatartottak és a Nyíregyházáról érkezettek csapata közötti barátságos labdarúgó-mérkőzéssel kezdődött. Ebéd után az intézet parancsnoka, Mészáros László büntetés-végrehaj­tási dandártábornok, főtanácsos mu­tatta be az épületet és a benne folyó munkát, többek között az egyik csil­lagszárny körbejárásával. A délutáni igei szolgálatot Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyház­kerület püspöke végezte Jákob tusako­dásának története alapján. A részvé­telre engedélyt kapó negyven fogvatar­­tott az elhangzottakat feszült figyelem­mel kísérte, az énekléshez pedig nagy lelkesedéssel csatlakozott. Utóbbiban Zsamai Krisztián nyíregyházi evangé­likus esperes segédkezett. A továbbiakban Molnár Erzsébet lelkész, a nyíregyházi Evangélikus Ro­ma Szakkollégium vezetője, vala­mint Szűcs M. Klára, a tiszalöki in­tézet református börtönlelkésze is szólt. A kötetlen liturgia keretében imádságok és énekszolgálatok han­goztak el a fogvatartottak részéről - többek között szólóban is felcsendült az Amazing grace (Csodálatos kegye­lem) kezdetű ének, majd ezt közösen is elénekelte a különleges összetéte­lű gyülekezet. Zárásként a jelen lévő lelkészek személyes áldásban része­sítették az önként előre kijövőket. ■ Horváth-Hegyi Áron

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom