Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-13 / 15. szám
„...halála a halált elnyelte...” Húsvét előtti gondolatok egy szervezet metamorfózisa kapcsán Búcsú az egyesületi formától Küldöttgyűlést tartott a Maek Budapesten, az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalának tanácstermében tartotta küldöttgyűlését április 4-én a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek). Az esemény aktualitását az elnökség tavaly decemberi döntése adta. Ahogyan az Evangélikus Elet is beszámolt róla korábban, az elnökség tagjai arra a következtetésre jutottak, hogy a továbbiakban a szervezet a jelenlegi, egyesületi formájában nem működőképes, ezért ebben a tekintetben változtatásra van szükség. Akár találós kérdésként is fel lehetne tenni, honnan származik a címbeli idézet. Azok, akik ismerik Luther egyházzenei munkásságát, vagy esetleg Johann Sebastian Bach zenéjének kedvelői, bizonyára hamar válaszolni tudnak a kérdésre. Egy gregorián szekvencia, a 11. században keletkezett, Victimae paschali laudes kezdetű ének Luther Mártont is megihlette, majd ennek nyomán megírta a Christ lag in Todesbanden kezdetű szekvenciaparafrázist. Ebben az énekben található a fenti idézet, mely a mai napig lutheránus énekkincsünk egyik gyöngyszeme. Persze ki tudja, ha Bach nem komponálta volna meg ugyanezzel a címmel és szöveggel kantátáját (BWV 4), vajon akkor is ilyen elevenen őrizné-e a lutheránus hagyomány ezt a gyönyörű szöveget, melyet magyarul az Evangélikus énekeskönyv 215. énekeként, Jézus, Megváltónk sírba szállt kezdettel találhatunk meg. A címbeli idézet pedig aß. versszakban tűnik fel: „Ilyen bajvívás nem volt még. / Küzdött halál és élet, / Mígnem a halál erején / Az élet győztessé lett, / S az ige valóra vált: / Krisztus halála a halált / Elnyelte, megcsúfolta. Halleluja!” A katartikus húsvéti üzenet, miszerint az egyik halál elnyeli a másikat, és válik belőle új élet, párhuzamba állítható Jézus mondásával, melyet János evangélista idéz a búzaszemről, amelynek meg kell halnia, hogy termést hozzon. Ennek kapcsán most - húsvétra készülő lelkülettel bár, de - nemcsak a húsvéti kontextusban, hanem egy más vonatkozásban szeretnék kicsit gondolkodni, együtt gondolkodni az Olvasóval. A minap - az Útitárs felelős szerkesztőjeként - részt vettem azon az ülésen, amelyre a 2006-ban Orosházán megalakult Magyar Evangélikus Konferencia küldöttei voltak hivatalosak. Jómagam vendégként voltam jelen, de érintettként is, mivel az Útitárs magyar evangéliumi lap 2008 óta ennek a szervezetnek a kiadásában jelenik meg. Majd nyolc évvel ezelőtt óriási reményekkel bontott zászlót a Maek, azaz a Magyar Evangélikus Konferencia, mely létezési módjának az egyesületi formát választotta. Ez a szervezeti rendszer komoly kötelezettségeket is ró a belépő tagokra. Kötelező a tagdíjfizetés, meghatározott időközönként gyűléseket kell tartani az egyesület különböző grémiumainak, elnökséget, főtitkárt kell választani. Aki emlékezni szeretne az eufórikus hangulatra, mely a szervezet megalakulását jellemezte, nézze meg ennek bizonyságául a Duna Tv által készített műsort - a „Maek” és az „Orosháza 2006” keresőszavak beírásával bárki megtalálhatja az interneten. Az Országgyűlés akkori elnöke, Szili Katalin köszöntötte az egybegyűlteket. Minden jelen lévő, delegált tag annak a reményének adott hangot, hogy a határon innen és túl élő evangélikus/protestáns testvérek ezentúl vállvetve segítik egymást, és ebben a Maek szervezete lesz az összetartó erő. Nem fér kétség ahhoz, hogy ezt ott és akkor mindenki komolyan gondolta. Jól emlékszem arra a sokak által kifejezett „üröm az örömben” érzésre is, hogy a szlovákiai magyar evangélikusok - elöljáróik tütása miatt - nem vehettek részt hivatalosan az eseményen, jóllehet néhány bátor testvér, nem törődve a hivatalos állásponttal, jelen volt az orosházi zászlóbontáson. Majd jöttek a hétköznapok. A Maek szervezetileg létrejött, élt, élnie kellett. Id. Zászkaliczky Pál főtitkárként a legtöbbet tette azért, hogy az orosházi eszmék a gyakorlatban tovább éljenek. Ebben a minőségében 2006-tól 2011-ig a Déli Egyházkerület Puskin utcai székházában hetente több alkalommal is fáradhatatlanul dolgozott, levelezett, telefonált, intézkedett, ötleteket adott az aktuális Útitárshoz, és nagy buzgósággal járta a gyülekezeteket határon innen és túl. Mivel ezen időszak egy részében jómagam is a nevezett épületben dolgoztam, saját szememmel láthattam, hogy Pali bácsi milyen odaadóan végezte munkáját, annak ellenére, hogy a szervezet már működésének kezdetén is gyakran falakba ütközött: sok volt a rossz cím a névjegyzékekben, újságcsomagok érkeztek vissza, kéréseit nemegyszer ignorálták... O mindezek ellenére lelkiismeretesen tette a dolgát. Személyéhez kötődik továbbá több tartalmas révfülöpi konferencia megszervezése a Luther-rózsa színei címmel. Az ezeken elhangzott előadások a lutheránus identitás erősítésére voltak hivatottak, mert bár sokféle szokás, hagyomány él a Kárpát-medencei evangélikusság körében, igeközpontúságunkban, hitünk alapvető vonásaiban egyek vagyunk. A sokféleség ugyanakkor gazdagító tapasztalat mindnyájunk számára. Számos határon túli projekt - mindezzel párhuzamosan - jól működött. A testvérgyülekezeti kapcsolatok éltek, újak is születtek közben. A Magyarországi Evangélikus Egyháznak nem egy olyan lelkésze, aki valamely határ menti településen végzi szolgálatát, szívügyének érezte-érzi, hogy a határ másik oldalán magyar nyelvű istentiszteletet tartson a helyi magyar szórványnak. Az országos iroda Cselovszkyné dr. Tarr Klára vezette ökumenikus és külügyi osztálya is kiemelt figyelmet fordított és fordít a határon túli kapcsolatok ápolására; ezzel kapcsolatban Végh Szabolcs lelkiismeretes munkáját is ki lehet és kell emelni. A nyugat-európai magyar protestánsokkal való kapcsolattartás tekintetében kiemelkedő volt például a magyar állam által támogatott Körösi Csorna program, mely lehetővé tette, hogy lelkes magyarországi fiatalok szerte a világon a diaszpórában töltsenek néhány hónapot, jelenlétükkel és munkájukkal erősítve a magyar közösségek működését. Ahogy lapunkban tavaly beszámoltunk róla, így jutott ki Stuttgartba Gazdag Zsuzsanna, aki evangélikus lelkészként a württembergi protestánsok munkáját is segítette. Erdélyben létrejött a Szélrózsa „kistestvérének” is mondható Középpont ifjúsági találkozó, melynek megszervezéséhez rengeteg energiára, lelkesedésre volt szükség, ám ezekben nem volt hiány. Egyházunk püspökei és országos felügyelője több alkalommal látogattak meg magyar gyülekezeteket Európában és a tengeren túl is. Hosszan lehetne még sorolni azokat a momentumokat, amelyek azt mutatják, hogy volt élő kapcsolat az anyaországi és a határon túli magyar protestánsok között, és hogy ezzel együtt sok lelki élmény is adatott az elmúlt nyolc évben. Egy dolog mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül: az említett események legnagyobb része a Magyar Evangélikus Konferenciától függetlenül jött létre. A programok a Maek tevékenységén kívül születtek. Az egyesület tagdíjbefizetései viszont elmaradtak, a küldöttgyűlések általában rendkívül gyér látogatottsággal zajlottak. Az Orosházán megfogalmazott nemes eszméket tehát nem lehetett ilyen formán átültetni a gyakorlatba. A Maek mint egyesület létezett, de valódi tartalom, élet alig volt mögötte. Akár egy kiürült csigaház - ahogy egyik püspökünk fogalmazott a küldöttgyűlésen. A Maek elnöksége így válaszút elé került: mit tegyen a csigaházzal, amelyben már érdemben nem lakik csiga? Vagy fenntartja a jelenlegi egyesületi formát, és nyögi annak adminisztratív terheit, vagy a formáról inkább a tartalomra teszi át a hangsúlyt. Az elnökség és az április 4-én összeült küldöttgyűlés az utóbbit választotta. A szervezet egyesületi formájában tehát - a küldöttgyűlés határozata révén - megszűnt létezni, de nem tagjainak lustaságából vagy nemtörődömségéből, hanem nemes céltól vezérelve. Hogy új élet sarjadjon. Hogy ne ölje meg a forma a tartalmat. A húsvéti példához visszatérve: az egyik halál - reménység szerint - elnyeli a másikat. Új esélyt teremt. Hogy ne kelljen a forma kiüresedéséből a tartalom kiüresedésének is következnie. Mindazonáltal egyben biztos lehet mindenki, aki szívén viselte, viseli a Maek sorsát: az intézmény maga nem szűnik meg. Létezésének további részleteiről, formájáról az országos presbitérium dönt májusban. De addig is kéijük Urunkat, hogy adjon mindnyájunknak - határainkon innen és túl - felelősségérzetet egymás iránt, hitet, kitartást és erőt a folytatáshoz. Szűcs Petra A küldöttgyűlésen jelen volt egyházunk mindhárom püspöke és Prőhle Gergely országos felügyelő, a Maek elnöke, valamint Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke. Rajtuk kívül a 2006-ban Orosházán választott küldöttgyűlés tagjai - határon innenről és túlról - vettek részt az eseményen. A szavazást megelőző tanácskozáson többen annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy kár lenne „elsorvasztani” a szervezetet azzal, hogy ezentúl nem egyesületként, hanem az egyházon belül, kisebb autonómiával működik - inkább új lelkesedéssel kellene belevágni azon célok megvalósításába, melyeket a 2006-os alakuláskor fogalmazott meg a szervezet. A jelenlévők nagyobb része azonban úgy vélekedett, hogy nem lenne célszerű egy nehézkesen működő struktúrát fenntartani, mert az nemhogy nem segíti elő, hanem a mára kialakult helyzetben egyenesen gátolja az Orosházán megfogalmazott célok gyakorlati megvalósítását. „Nem szabad, hogy a forma megfojtsa a tartalmat” - hangzott sokak véleménye. így az - ilyen formában tehát utoljára összeült - közgyűlés szavazással döntött arról, hogy a Maek mint egyesület feloszlatja önmagát. A szervezet azonban az egyház keretein belül, szorosan együttműködve az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályával, továbbra is élni fog. Az új struktúráról és a szervezet hatásköréről a májusban összeülő országos presbitérium dönt. E határozat az Útitárs létét nem befolyásolja, hiszen bár a lap kiadója eddig a Maek volt, ezt követően a Magyarországi Evangélikus Egyház közvetlenül fog a megjelenéséhez anyagi támogatást nyújtani.- gépéné -Séq. I; V X Ictimae paschá-li láudes * ímmolent Christ áni. 3 Agnus redémit óves : Christus ínnocens Pátri reconcile jC X li- ávit peccatóres. Mors et ví-ta du-éllo conflixére miránk 31-H 33 —-1 do : dux vitae mórtu-us, régnat vívus. Die nóbis Mari- a, quid vidísti in ví- a? Sepúlcrum Christi vivéntis, et gló-S---------r 5= X ri-am vídi resurgéntis : Angé-licos téstes, sudá-ri-um, et 5-véstes. Surréxit Christus spes mc- a:praecédet sú-os in Gae-------$ liláé- am. Scimus Christum surrexisse a mórtu- is vere : I-t-T-------------------------------— -----Ta-------------tu nóbis, victor Rex, mi-se-ré-re. Amen. (Alle-ló-ia.) Húsvéti szekvencia Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják. Bárány megváltotta nyáját, és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját. Élet itt a halállal megvítt csoda-csatával, a holt Élet-Vezér ma úr és él! Mária, szentasszony, mondd, mit láttál útadón? Az élő Krisztusnak sírját s a Fölkentnek láttam glóriáját, angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat. Feltámadt reményem, Krisztus, Galileába elétek indult. Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas: ó, győztes Királyunk, légy irgalmas. (Babits Mihály fordítása)
