Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-30 / 13. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2014- március 30. *• 7 Ésszel, szívvel, lélekkel Valódi szellemi központ a bonyhádi gimnázium ► Immár hatodik alkalommal gyűltek össze az ország minden tájáról a bonyhádi szellemi zsendülés versenyzői. Az összes megye és a főváros is szép számmal képviseltette magát a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium rendezvényén március 21-22- én. A másfél napos programsorozatról Lenczné Vrbovszki Judit igazgatóhelyettes, főszervező adott tájékoztatást.- A bonyhádi szellemi zsendülés évről évre népszerűbb. Ez nagy öröm lehet, hisz a helyi pedagógusok ötleteiből született az országos verseny.- A zsendülés hatéves, ám már tizenkettedik alkalommal került sor az Ordass Lajos országos retorikaversenyre, melynek házigazdája Kutnyánszkyné Bácskái Eszter, zsűrielnöke T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője. A Lotz János szövegértési és helyesírási versenyt hetedik alkalommal rendeztük meg, zsűrielnöke dr. Ohnmacht Magdolna elméleti nyelvész a Szegedi Tudományegyetemről, ötíetgazdája magam voltam. A programmal egyidős az Ésszel járom be a Földet! elnevezésű földrajzverseny; zsűrijének dr. Nagy Balázs Pro Geographia díjas egyetemi docens, A Földgömb magazin főszerkesztője volt az elnöke, az ötlet- és házigazda Gruber László. Az ötéves Glasperlenspiel német nyelvi, kultúrtörténeti és országismereti versenyt Hohlné ProbsztÉva találta ki, szervezte meg, és egyben házigazdája is volt. Zsűrijében elnökként idén dr. Manz Adelheid docens, a bajai Eötvös József Főiskola Nemzetiségi és Idegen Nyelvi Intézetének vezetője, dr. Katona Tünde, a Szegedi Tudományegyetem Germán Filológiai Intézetének docense és Gál Márta, az Eötvös József Főiskola Nemzetiségi és Idegen Nyelvi Intézetének lektora foglalt helyet. Még újdonságnak számít az evangélikus iskolák történelemversenye a ma-. ga második alkalmával; Takácsné Verese Erzsébet kolléganőm volt az ötletadó, a zsűri elnökének tisztét pedig Stróbl Terézia, a tolnai Sztárai Mihály Gimnázium történelemtanára látta el.- Szép példája a rendezvény a hagyományápolásnak és az innovatív szellemnek. Számokban mérhető-e a közkedveltség?- Természetesen. Minden megyéből és Budapestről is jöttek diákok, több mint száz iskolából, hozzávetőleg kétszázötvenen. Tanárok és szülők is elkísérték őket.- Már a megnyitón kiviláglott, hogy rangos esemény kezdődik...- Stargl Szilvia karnagy vezette, arany minősítéses ifjúsági vegyes karunk teremtett emelkedett hangulatot, majd Szabó Vilmos Béla esperes (képünk jobb szélén) gondolatindító ünnepi beszéde következett. Igazgatónk, Andorka Gábor köszöntőjében szintén kiemelte a rendezvény fontosságát. Elismerésnek tekintjük, hogy meghívásunkat elfogadva a zsűriben egyetemi oktatók, neves szakemberek foglaltak helyet, és adtak a versenyzőknek értékes útravalót. A megmérettetés igazi rangját továbbra is a remekül felkészült diákok adják. Örömmel tapasztaltuk, hogy a zsendülésre egyre több evangélikus iskola küldi el a tanulóit.- A versenyek mellett mindig igyekeznek valami pluszt is nyújtani a megjelenteknek.- Gimnáziumunk nem csupán oktatási intézmény, hanem heti hat napon, napi huszonnégy órában igazi szellemi műhely, amely a kollégiumunkkal együtt alkot egységes egészet. Utóbbiban szállásoltuk el a diákokat és kísérőiket, itt pihenhették ki magukat a versenyek után például csocsózással, karaokéval, pingpongozással. A táncteremben nagy sikert aratott az Égi és földi, vagy amit akartok című darab színjátszóink előadásában. A gimnázium termeiben magyar szakos kollégáknak és szülőknek tartottunk előadást, s bolygónk legmagasabb tűzhányójáról nézhettek diaképes élménybeszámolót az expedíció tagjaival. Szépszámú érdeklődő tett „túrát” az iskola közel öthektáros területén Antal Mária könyvtárosunk kalauzolásával.- Kérem, foglalja össze néhány mondatban az idei verseny tapasztalatait!- Takácsné Verese Erzsébet kolléganőm szavait szeretném idézni. A történelemversenyről tett megállapításai - a visszajelzések alapján - a többi versenyszámra is igazak: „A zsűri megelégedésére a változatos, sokszínű, a gyerekek életkori sajátosságait figyelembe vevő feladatokat a tanulók rendkívül ügyesen oldották meg. Összességében elmondható, hogy a versenyzők komplex látásmódról, kiváló tényanyagtudásról tettek tanúbizonyságot. Egyöntetű véleményként hangzott el, hogy a jó hangulatú, az általános és középiskolás korosztályt megmozgató versenysorozatot a következő években is folytatni kell a bonyhádi szellemi zsendülés keretei között.” ■ V. Gänszler Beáta A versenyek első helyezettjei Történelemverseny: Deák Téri Evangélikus Gimnázium, Budapest - Bódi Lőrinc, Czicka Benjamin, Gerák Zoltán • Felkészítő tanár: Guóth Emil Lotz János szövegértési és helyesírási verseny: 4. évfolyam: Dienes Valéria Általános Iskola, Szekszárd - Trapp Margaréta • Felkészítő tanár: Póczáné Zsákovics Csilla ♦ 7. évfolyam: Kálvin Téri Református Általános Iskola, Makó - Pipis Panna • Felkészítő tanár: Kovácsné Bodzsár Zsuzsanna ♦ 8. évfolyam: Nógrádi Általános Iskola, Nógrád - Králik Petra Laura • Felkészítő tanár: Kovács Ágnes Ésszel járom be a Földet! földrajzverseny: Árpád Gimnázium (Budapest) csapata és felkészítő tanára. (Egyben a fődíjat, a kéthetes törökországi utat is elnyerték.) Glasperlenspiel (Üveggyöngyjáték) német nyelvi, kultúrtörténeti és országismereti verseny: I. kategória (7-8. osztályosok): Kiss Tamara (Berzsenyi Dániel Evangélikus [Líceum] Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium, Sopron, felkészítő tanára: Drobina Andrea) ♦ II. kategória (9-10. osztályosok): Molnár Petra (Kisfaludy Károly Gimnázium, Mohács, felkészítő tanára: Acélné Göndöcs Szilvid) ♦ III. kategória (11-12. osztályosok): Németh Réka (Berzsenyi Dániel Evangélikus [Líceum] Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium, Sopron, felkészítő tanára: Lang Krisztina) Ordass Lajos országos retorikaverseny: Primer kategória: Deák Téri Evangélikus Gimnázium, Budapest - Márkus Máté • Felkészítő tanár: Őze Sándorné ♦ Magiszter kategória: Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium - Pécsi Bence • Felkészítő tanár: Bozó Zsuzsanna (A legsikerültebb szónoklatokból összeállítás lapunk következő számában.) Passiók a Protestáns Körben „Föl most, én lelkem, rajta hát! / Szólaltasd meg szívem szavát! / Szenvedő Uram emlékét / Hirdesse hangom szerteszét!" - hallhatták az egybegyűltek Kisteleki Zoltán előadásában emellett Hallgrímur Pétursson izlandi költő passióénekeinek több más részletét is március 20-án Budakeszin, a Protestáns Körben. Ez alkalommal Zászkaliczky Tamás orgonaművész, zenetudós tartott előadást Bach passiói és a társművészetek címmel. A vetítővásznon látható volt a lőcsei Szent Jakabtemplom utolsó vacsora szoborcsoportja, Lőcsei Pál mester alkotása. Felvételről Bach Áfáié- és János-passiójának részletei szólaltak meg. Közben pedig szinte a háttérből vezette a jelenlévők látását, hallását, figyelmét Zászkaliczky Tamás - Jézus keresztje felé. Ez a csöndes „vezetés” mégis - az egyik hallgató szavaival - „megrendítően szép” bizonyságtétellé fonta össze a zene, a vers és a képzőművészet üzenetét. A válogatás szempontja az volt, hogy ezek a művek nem engednek pusztán nézőként, hallgatóként hátradőlni a székünkön, hanem megszólítanak, s válaszadásra késztetnek. Ezen az estén úgy kaptunk új ismereteket, hogy közben szembetalálkoztunk hitünk, lelkiismeretünk kérdéseivel és Jézus szelíd tekintetével. ■ LPS Színpadra állított és megváltott testek ■ Orosz Gábor Viktor A neves német teológus, Jürgen Moltmann a 2010-ben Ethik der Eloffnung (A reménység etikája) címmel megjelent munkájának egyik fejezetében a test plasztikusságát hangsúlyozza, amelyet tapasztalatok, élettörténetek alakítanak. A testalkatnak nem csupán „túlélési értéke” (Überlebenswert), hanem „kifejezőértéke” (Darstellungswert) is van, hiszen arra a kérdésre ad választ: ki vagyok én? Milyen akarok lenni? Ezért nevezheti Nietzschével együtt az embert „született színésznek” mert az ember önmagát el akarja rejteni, de meg is akar nyilatkozni. Ebben a tekintetben bír nagy jelentőséggel a test inszcenálása (színre hozása) és külsőnk gondozása. A testbe „raktározódnak” a szerzett tapasztalatok: „betegségek, lelki benyomások, döntő élmények hátrahagyják nyomaikat”. A testi jellegzetességek kifejeződnek a gesztusokban, nem csupán egyéni, de szociális karakterrel is bírnak, hiszen bizonyos pozíciókhoz, foglalkozásokhoz rájuk jellemző magatartásformák kapcsolódnak. Moltmann négy jellegzetes testi kifejezésmódra mutat rá. Az első az aszketikus testi viselkedés, amelyre jellemző az imádkozás, a böjt, a visszafogottság, az önsanyargatás és a magány. Az aszketikus magatartásforma valójában két világ tudatosulásának a kifejezője. A múlandó világ gonosz hatalmai által uralt test és az eljövendő világ üdvössége szerint megdicsőült test konfliktusa. Ennek következménye a test-lélek dualizmusa: a testet meg kell öldökölni, hogy a lélek kiszabadulhasson börtönéből. Az aszkéták az imitatio Christin keresztül hasonló alakúvá kívántak formálódni Krisztushoz. Moltmann második példája az úgynevezett „katonai test” (Militärkörper), amelyben a katona jellegzetes magatartása, viselkedése nyilvánul meg, és leginkább a porosz katonai díszfelvonulás szemlélteti, ami azóta világszerte elterjedt: „A katonai test célja az önuralomtól az önfeláldozásig terjedt.” A harmadik magatartásforma a modern kort jellemzi, ahol a testi kifejeződésének előfeltétele az aszketikus és katonai test, de már nem az azok által megjelenő magatartásminta hatja át, hanem a „kell”-nek egy másik mintája: „fitfor work, fitfor fun”. Ezért a testet edzeni kell, meg kell jobbítani - ma ezt „enhancement”-nek nevezik -, hogy alkalmas legyen betölteni a munkahelyi igényeket, de képes legyen a szórakozásra is, boldogságot és elégedettséget sugározni. „A modern sport a modern társadalom színpadává lett” mert a versenysport mintája a munka területén érvényesülő teljesítménykényszernek, így a versenysportolók „lifestyle-ikonok”. Moltmann szerint ez ahhoz vezet, hogy a sport területén megjelenő elvárások az élet egyéb területein is működni fognak. Nemcsak mint az érvényesülés formái, de a felhasznált biotechnológiai eszközökre is igény és kereslet jelentkezik. Az „individuálisan múlandó testnek” mindig az ideálishoz kell hasonulnia, ami testkultusszá vagy értelemadó „vallássá” válik sokak életében. A birtoklás és a létezés megkülönböztetését használva Moltmann rámutat a test birtoklására: a szépségsebészet által az ember olyan testtel bírhat, amilyennel szeretne. Ám ez a szabadság csupán látszat, hiszen éppen azt mutatja, mennyire kiszolgáltatott az ember a modern társadalom elvárásainak. Joggal állapítja meg Moltmann, hogy rendszerszintű kényszerről van szó akkor is, amikor a verseny arra kényszeríti a sportolót, hogy doppingolja magát, mert önmagától nem képes még nagyobb teljesítményre, holott ez vele szemben elvárásként jelentkezik. A szépségre is ugyanez igaz: a széppé válás lehetőségéből a széppé válás kényszere lett. Ezért állapítja meg Moltmann, hogy a szépek sokszor görcsösek és örömtelenek: „a testszeretetük nem különböztethető meg a test gyűlöletétől” A megszépítendő és az ideálisra formálandó test sok tekintetben megfelel a „katonai testnek” és követője a „testi aszkézisnek” Max Weberrel szólva „e világi aszkézis” e világi célok elérése érdekében. A negyedik példa „az autentikus keresztény testtapasztalat” (Körpererfahrung), amelyet „Isten szeretetének hitbeli tapasztalata” határoz meg. Akit elfogadnak, az saját testét is képes elfogadni olyannak, amilyen. Ez az állítás azzal támasztható alá, hogy „Isten szeretete nem csupán igazzá, hanem széppé is teszi a hívőt” Ennek analógiájára megállapítható, hogy az emberi szeretet is széppé teszi azt, akit szeret: „még a csúf arcon is a szépség csillogását hívja elő, mert örömöt kelt”. Megállapításainak teljessége a testté létei és a feltámadás felől érthető meg. Isten emberré léte „ellenképe” (Gegenbild) a modern „gépembernek” (Maschienenmenschen). A szépség és teljesítmény mesterkélt igényének. Mindennek kifejezetten szótériológiai következményei vannak a modern ember élethelyzetére nézve, amely így foglalható össze: „Isten emberré lett, hogy ezáltal mi büszke és szerencsétlen'istenekből igazi emberré válhassunk, olyan emberekké, akik fiatalságukat és öregségüket is képesek elfogadni, és testük múlandóságával egyetértenek. Emberekké, akik tudják, hogy az élet több mint teljesítmény, és a szeretet az, ami az embert széppé teszi.” A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének docense
