Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-30 / 13. szám
„A lelkész értékrendjében a gyülekezet nagyon előkelő helyet foglal el. Mint most újra szembesültünk vele, gyakran vetekszik a család fontosságával.” Huszonnégy óra önmagunkról !► 3. oldal „Az emberi szeretet is széppé teszi azt, akit szeret: »még a csúf arcon is a szépség csillogását hívja elő, mert örömöt kelt«.” Színpadra állított és megváltott testek !► 7. oldal „A választás kimenetelét végső soron azok döntik el, akik elmennek, és érvényes szavazatot adnak le. Aki nem gyakorolja választójogát, automatikusan másoknak engedi át a döntés lehetőségét. Ez a felelősség elhárítását jelenti, amit semmiképpen nem nevezhetünk öntudatos, erényes viselkedésnek.” Április 6. kérdései !► 8-9. oldal Téged kereslek, Uram !► 2. oldal Közösség a felelősségben !► 3. oldal Már megint autizmus? !► 5. oldal Nostra estate *■ 10. oldal Ahogy a gyengébbekkel bánsz... !► 11. oldal Beszélgetés dr. Bálint Zoltánnal ^ 13. oldal Közös önkénteshálózatot szervez a Magyarországi Evangélikus Egyház és az Ökumenikus Segélyszervezet ► Stratégiai együttműködést jelentett be március 22-én Budapesten az Ökumenikus Segélyszervezet és a Magyarországi Evangélikus Egyház. A megállapodás célja a felek közötti kooperáció erősítése. Az együttműködés első lépése a gyülekezetek képviselőiből szerveződő önkénteshálózat felállítása, mely a jövőben a segélyszervezet adománygyűjtési és segélyakcióin túl az egyház diakóniai, szeretetszolgálat! munkáját is segíti. Az együttműködést rögzítő megálla-A tükör podást sajtótájékoztató keretében írta alá dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök és Lehel László, a segélyszervezet elnök-igazgatója (képünkön), és egyúttal ismertették is az együttműködés részletezés további területeit. A sajtótájékoztatón részt vett, és az Önkéntesség mint életforma címmel saját önkéntesélményein alapuló előadást tartott Lévai Anikó, a segélyszervezet jószolgálati nagykövete. Lehel László köszöntőjében arról szólt, hogy nem újdonságot fedeztek most föl a szervezet egyik alapítójával, az evangélikus egyházzal, hanem az együttműködés szorosabbra fűzése sokkal inkább annak felismerése, hogy milyen sok tartalék, lehetőség rejlik még a közös munkában. A sokéves együtt munkálkodásnak és együtt gondolkodásnak tulajdonképpen a koronája ez a megállapodás. A segélyszervezet önkéntesség terén gyűjtött és a jövőben átadandó tapasztalatai pedig új nézőpontból világítják meg a gyülekezeteken belüli önkéntes tevékenységet is. Fabiny Tamás püspök a segélyszervezetet alapítók nevében is szólt, visszaemlékezve a több mint két évtizede megkezdett munkával kapcsolatos élményeire is. Elmondta, hogy az egyházon belül mindig is volt segítő munka, az egyház létalapja a bajbajutottak kinyújtott kezének megfogása. Az önkéntességet mint feladatvállalási lehetőséget, közösségi szerepvállalást tudatosan kívánják megerősíteni a gyülekezetekben. Ezt a szándékot többek között az egyházban a közelmúltban végzett szociológiai felmérés is indukálja, amely egyértelmű igényt jelzett a gyülekezeti tagok részéről az önkéntes munkára. A püspök azt is kiemelte, hogy a közös munkában ugyanolyan értékes minden felajánlás. Egy hasonlattal élve: a templomot reggel felmosó szolgálólány ugyanúgy szolgálatot végez, mint az istentiszteleten forgolódó érsek. ■ Füller Tímea Gyerekkorom egyik kedves tevékenysége volt a Vidám Parkban a görbe tükrök nézegetése. Az ember belepillantott egy-egy ilyen különleges tükörbe, és döbbenetes képeket láthatott meg magáról. Kövér lett, mint egy hordó, vagy hosszú és vékony, mint a seprű nyele. Hullámzott ideoda a kép, és mivel tudtuk, hogy csak játék, jókat nevettünk rajta. Felnőttként is találkoztam már egy-két rossz tükörrel. Eltorzult vagy elhomályosult, foltos lett az évek során, vagy nem elég egyenletesen volt rajta a foncsor. A célnak, amelyért készítették, nemigen felelt meg egyik sem. Mindenesetre igyekeztem nem ilyen irreális tükrökkel felszerelni a fürdőszobánkat, mert az, hogy igazán objektiven lássam magam, nekem fontos. Az ember reggel a tükör előtt kezdi a napját, megmosakszik, fogat mos, és belepillant a tükörbe. Hoppá, a fésülködés elmaradt, vagy a fogkrém kis fehér foltja éktelenkedik ott a szám sarkában. Gyorsan helyrehozom a dolgokat, és már indulhat is a nap. Az ajtónál, mielőtt kilépnék az emberek közé, ismét vetek egy pillantást a tükörképemre. Ó, a pulcsim kilóg a kabátom alól. A sálam is megigazítom, most jó, mehetünk. Bizony, szükségem van a tükörre, mert magamtól sokszor nem figyelek eléggé. Kismamakoromban nem láttam a pocakomtól a lábamat, és előfordult, hogy — diákjaim nagy derülésére - felemás cipőben mentem el tanítani. Azóta biztos vagyok benne, hogy nekem jobb, ha vetek egy pillantást magamra, és rendbe teszem a rendetlen dolgaimat. A tükör kontroll. Megmutatja, ki vagyok, és milyen vagyok adott pillanatban. Kíméletlenül igazat mutat. Néha fájdalmasan is. De nem vág pofon, nem gúnyol ki, nem kényszerít változásra. Csak lehetőséget ad, hogy belepillantva szembenézzek önmagámmal. Ilyen vagyok. És választhatok: ilyen akarok lenni? Vagy esetleg változtatok valamin? Ma sok hamis tükörrel találkozhatunk. Rengeteg az önként jelentkező, aki leoszt vagy szembedicsér. Sőt hetente új meg új divatokkal próbálnak „segíteni” is rajtam, hiszen csak így, önmagámban szánalmas és esendő vagyok. Hát megmutatják, mit kell tennem - vennem -, hogy trendi, menő, ezáltal szeretett, népszerű lehessek. Egy új autó lendületet adna nekem és az életemnek. Ez a rúzs, hajfesték, cipő stb. felém irányítaná az emberek - oly nagyon nélkülözött és áhított - figyelmét. Ha ide vagy oda szavaznék, mosolygósabb lenne a családom, és elégedettebb lennék. Sőt ha most azonnal visszaküldöm ezt a szelvényt, máris nyertem egy autót, mi több, egy pompás könyvsorozat is ékesíti majd a lakásom könyvespolcait, jelezve a belépőknek, milyen művelt és jó ízlésű ember vagyok. így leírva azért elég könnyű mindezekben észrevenni a csúsztatást, az ember mégis gyakran belesodródik a görbe tükrök csapdájába. Igazgatjuk, igazgatjuk a rólunk alkotott képet, törekszünk, igyekszünk, csak közben néha félelmetesen visszhangzik bensőnkben a kérdés: ki is vagyok én tulajdonképpen, és hova indultam el? A böjt a tükörbe nézés ideje. A megállásé, amikor belepillanthatunk az ige tükrébe, és változtathatunk. Ha elszoktunk az ilyen szembenézésektől, bizony félelmetesen hangzik, ítélkezőnek, zordnak, túl keménynek. Jó hír, hogy még az ajtó előtt vagyunk. Most még lehet változtatni. Jean-Paul Sartre egyik drámájában a pokolról úgy ír, mint olyan helyről, ahol nincs tükör. Nincs kontoll, nincs igazi, őszinte visszajelzés rólunk. Vagyis megszűnt a változtatás, a helyreigazítás lehetősége. Ijesztő gondolat. Nem láthatom már, mit kellene tennem, hogy rendben legyek, és nincs többé módom sem rá, hogy mássá, többé, jobbá, igazabbá váljak. Közben a többiek látják mindezt. Ahogyan én is látom, mi az, ami rajtuk nincs a helyén. A böjt a tükörbe nézés ideje. A megállásé, amikor belepillanthatunk az ige tükrébe, és változtathatunk. Ha elszoktunk az ilyen szembenézésektől, bizony félelmetesen hangzik, ítélkezőnek, zordnak, túl keménynek. Jó hír, hogy még az ajtó előtt vagyunk. Most még lehet változtatni. Sőt Jézus éppen ezért mutatja meg a foltokat, hibákat, elcsúszásokat, hogy lehetőséget kapjunk rendet tenni. Ő megad mindent, ami szükséges a helyreigazításhoz. Már csak mi magunk kellünk hozzá. Természetesen lehet úgy is továbbmenni, hogy nem nézünk tükörbe. Egy életet le lehet élni kócosán, borzasán, foltosán - más kérdés, hogy ezt akarjuk-e. Azt hiszem, a szívünk mélyén nem. Nézzünk hát tükörbe: vegyük szemügyre Isten rólunk alkotott képét, igazítsuk Jézus segítségével helyre, amennyire lehet. Ha naponta így indulunk el, már nem is érezzük nehéznek, inkább természetessé válik, lehetőséggé - félelmetes kényszer helyett. És akkor lassan-lassan láthatóvá lesz rajtunk, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket. Ugye megéri? A szerző zenetanár, hitoktató Folytatás a 4■ oldalon Ahol „nagy szám” a Luther utca 1. Új szolgáltatással bővült a Tótkomlósi Evangélikus Szeretetszolgálat ^ Az alapszolgáltatások és a bentlakás lehetővé tétele után új, speciális szolgálati ággal bővült a Tótkomlósi Evangélikus Szeretetszolgálat (TESZ) tevékenysége. A Dél-alföldi regionális operatív program keretében benyújtott, Tenni akarunk!- A Tótkomlósi Evangélikus Egyházközség a szenvedélybetegekért című pályázat jóvoltából elkészült a szenvedélybetegek nappali ellátásának helyet adó Luther Ház. Az új létesítményt március 19-én adták át. A DAOP- 4.i.3./A-n-20i2-020-as azonosítószámú pályázati projekt révén a beruházást az Európai Unió és a magyar kormány ötvenmillió forinttal támogatta. A Luther Ház megnyitóünnepsége előtt a szomszédos evangélikus templomban kétnyelvű hálaadó istentiszteletet tartottak. Karácsony óta ez volt az első templomi alkalma a gyülekezetnek, hiszen a téli istentiszteletek - húsvétig - az új kápolnában folynak. Az igehirdetés szolgálatát Lázár Zsolt esperes végezte Mt 7,12 alapján: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedj étek velük” A Nyugat-békési Egyházmegye lelkészi vezetője prédikációjában hangsúlyozta: mindenki kaphat egy második esélyt, még ha az életét meghatározta is valamilyen sorsdöntő tévedés, hiszen Isten megmutatta nekünk, hogy a mi bűnünk nem lehet nagyobb, mint az ő szeretete. W Folytatás a 4. oldalon
