Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-03-16 / 11. szám

14 41 20X4- március 16. KRÓNIKA Evangélikus Élet Az utolsó szuperintendens ► Először némi szómagyarázat: a Helytartótanács még 1847-ben is az­zal a megjegyzéssel küldte vissza az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvét, hogy egyházunk a szuperintendenseket ne nevezze püspököknek, mert ez a cím nem illeti meg őket. Az 1885:7. törvénycikk alapján főpász­toraink is bejutottak a főrendiházba, és ezután joggal használták a „püs­pök” megjelölést szolgálatukhoz. A „nagy négyes” három tagja - Ge­­duly Lajos, Czékus István és Szeberényi Gusztáv Adolf - azonban 1890- ben egy év leforgása alatt elhunyt. Karsay Sándor egyedül maradt a vezérkarból. Ő is püspöknek tekintette magát a fenti időponttól, de pecsétjén meghagyta a „szuperintendens” kifejezést. ERŐS VÁRAK Szigliget vára Karsay Sándor 1814. március 15-én szü­letett Győrben, édesapja Ászáron lé­­vita-tanító, majd Kisbaboton és Réti­ben (Tárnokréti) lelkész volt. Sopron­ban és Pécsett tanult. GrófZay Káro­­lyéknál lett nevelő (1835-1837). Lel­késszé avatása (1837) után Mencs­­helyre került segédlelkésznek, ahol nemsokára megválasztották rendes lelkésznek. Működése alatt (1837- 1839) belevetette magát a munkába. Rövid ottani szolgálata után a na­gyobb és tekintélyesebb téti gyüleke­zet meghívását fogadta el. Sokirányú, alapos, lelkiismeretes munkássága nyomán a Győri Egyházmegye espe­resévé választották. Esperesi munká­ját a Bach-korszakban igen nehéz kö­rülmények között és eredményesen vé­gezte. A Dunántúl is tiltakozott a pá­tens ellen, amely a kormányzat durva, erőszakos beavatkozása volt a hazai protestáns egyházak szervezetébe. A Dunántúli Egyházkerület 1866- ban választotta püspökévé, majd ke­véssel ezután a győri gyülekezet hív­ta meg lelkészének. A kettős szolgá­lat mindenképpen nehéz feladatait Karsay bizakodva vállalta, és jól oldot­ta meg. Népszerűségére jellemző, hogy kerülete csak nyolcvanadik élet­évét betöltve fogadta el visszavonulá­si kérelmét, szeretett gyülekezete pe­dig haláláig megtartotta lelkészi szol­gálatában. A korszak divatja szerinti kitüntetéseket - dekórumokat - nem kerülhette el, bár nem kereste egyiket sem. Jól tudta, hogy ezek sohasem le­hetnek célok, hanem mindig csak eszközök, „jelzések” Egyik fia, Gyula utóda lett a téti lelkészi szolgálatban, de már huszonhat éves korában el­hunyt. Két leánya papné lett, unoká­ja, Pálmai Lajos pedig győri utóda. Karsay Sándor bölcs tapintattal, kö­rültekintő józansággal vezette egyház­­kerületét. Több közegyházi tisztsége mellett az 1891/94. évi első budapesti zsinatnak egyházi elnöke volt. Kiváló szervező volt. Még mencs­­helyi szolgálata alatt rendszeresítet­te a Zalai Egyházmegye tanítóinak ér­tekezletét (1838). Segélyegyletet szer­vezett a kerületi lelkész-, tanítóözve­gyek és -árvák támogatására (1846). Téten vasárnap délutánonként is­meretterjesztő felolvasásokat szerve­zett, iskolát épített, ifjúsági könyvtá­rat és gyülekezeti magtárt létesített. Megjelentette Általános és részletes tanmód - Protestáns népiskolai taní­tók számára vezérfonalul című művét (Pápa, 1844). Egyházi rendszert készí­tett munkatársaival egyházi törvé­nyeink pótlására (1875). Czékus István­nal agendát szerkesztett: Agenda. 2 kö­tet, Budapest, 1889,1891. Több vallá­sos költeményt, éneket írt és fordított. Igehirdetései és beszédei is megjelen­tek nyomtatásban. 1902. június 4-én hunyt el. Temeté­sén püspök utóda, Gyurátz Ferenc pré­dikált, Poszvék Sándor pedig imádko­zott. Arcképét a győri gyülekezet mű­vészi olajfestményen örökítette meg. Értékeket közvetített, és közben ő maga is értékké lett. ■ Dr. Barcza Béla Az elmúlt évek vártúrái során felkere­sett erődítések közül Szigliget volt az egyik legszebb. Természeti szempont­ból egy vulkáni kúp tetejét koronázza meg. Építészeti értelemben is pazar, amit 1953-ban indult, szakaszosan zaj­ló, jelenleg is tartó feltárása és restau­rációja tesz bemutathatóvá a látogatók számára. Akik sokan vannak. A Bala­ton közelsége ugyanis az egyik legked­veltebb északi parti turistacélponttá te­szi. A tónál nyaralók jó időben is be­iktatnak a fürdés mellé más programot, és ez sokszor egy szigligeti séta. Az erődítmény IV. Béla király vár­építési programjának jegyében fo­gant. Bencés szerzetesek építették, akiket egy 1260-as királyi adományle­vél kötelezett erre: „Mivel azelőtt or­szágunkat barbár népek és zsarnoki ta­tárok elpusztították, elrendeljük, hogy koronánk egész területén, megfelelő helyeken erődítések legyenek, és várak emelkedjenek, ahová a nép üldöztetés­sel fenyegető időben behúzódhatik, és magát megmentheti. És ezért a Bala­tonban levő egyik szigetet, ahol az erő­dítésre alkalmas hegy áll, a pannonhal­mi Szent Márton egyház részére adan­dónak véljük, hogy rajta várat építsen, amely a fenti célokra bőségesen és ha­tásosan megfeleljen.” A barátok Favus pannonhalmi apát vezérletével a királyi parancsot két esz­tendőn belül teljesítették. A szabály­talan alaprajzú, belső tornyos, alsó és felső várra osztott erődítménynél a szi­getre való utalás nem elírás, hiszen egykoron körülölejte a Balaton. A település neve is innen származik: a Szigligetből a „Szig” szócska egykori sziget voltára utal. Felépülte után a király visszaváltot­ta a bencés atyáktól, és a Pok nemzet­ségbeli Móricznak adományozta. Tu­lajdonosait - legyen az király, főúr vagy éppenséggel bitorló - a történe­lem gyakran cserélte. Bírták a Móricz­­hidaiak (Móricz leszármazottai), a Kő­szegiek, az Újlakiak, a Tóti Lengyel csa­lád, végvári hősök, Török Bálint és Magyar Bálint. Beszédes nevek... Az oszmánok többször is sikerte­lenül ostromolták. A török veszély el­múltával katonai jelentőségét a 17. szá­zad végén elvesztette. 1697-ben vil­lámcsapás, 1702-ben a zsarnok I. Li­­pót király lerombolására adott utasí­tása pusztította. Az erősségbe a 17. században ejtő­ráccsal védett Tóti Lengyel kapun léphetünk be, de az alsó vár védelmi rendszerének legfontosabb pontja az 1300-as években emelt felvonóhidas, emeletes Török Bálint-kaputorony. A végvári vitézek számára lakóépületek szolgáltak, a régészek által napvilágra került kemencében készült ellátmá­nyuk (ma ízletes, helyben sütött házi rétest kínálnak falai közt), lovaiknak is­tállót emeltek. A Huszártorony még az alsó, az 1530-as évekből származó Martonfalvay-rondella már a felső várat védte. Ott szintén lakószobák, valamint a várral egyidős palota áll. Biztonságáról a felvonóhíddal védett Újlaki kapu, a palotához hasonlóan 1260-62-ben épült Bencés- és Ki­rálytorony gondoskodott. A felső várnak is volt külön sütőhá­za és konyhája, a hegy csúcsán nagy kincset jelentő vizet az épületek tejé­ről összegyűjtött eső tárolására szol­gáló ciszterna biztosította. ■ Rezsabek Nándor HIRDETÉS Istentisztelet és szálláslehetőség Bagolyirtáson Szeretettel adjuk hírül, hogy a Fébé Evangélikus Dia­konisszaegyesület mátrai Názáret-templomában ez év­ben is májustól októberig minden vasárnap fél 12-kor istentiszteletet tartunk. A templom címe: Mátra­­szentimre-Bagolyirtás, Jókai u. 7-9. Jézus szavával hí­vunk: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!" A templomhoz csatlakozó üdülőrészben turistaszin­tű szállás is van felszerelt konyhával, meleg vizes mosdókkal (hálózsákról, takaróról a jelentkezőknek ma­guknak kell gondoskodniuk). Jó lehetőség sokgyerme­kes családok, iskolai vagy gyülekezeti ifjúsági csopor­tok, gyógyító, jó levegőre vágyó asztmás gyerekek szá­mára. Jelentkezni lehet a febe.egyesulet@lutheran.hu e-mail címen. A szállás díja: 2000 Ft/fő/nap + idegen­­forgalmi adó. (Gyermekeknek 3 éves korig ingyenes, 3-tól 10 éves korig 1000 Ft/nap.) Istentiszteleti rend • 2014. március 16. Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere). Liturgikus szín: lila. Lekció:iThessz4,1-8;Ézs5,1-7. Textus:Mt 12,isb-21. Énekek: 81., 189. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; du. 6. Balicza Iván; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. fél 10. (úrv.); Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv., összegyülekezés napja) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. dr. Lászlóné dr. Agod Anett; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, Megyeri Klub, Megyeri út 207. de. 9. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv., szuplikáció); du. 6. (orgonazenés áhítat) Gáncs Péter; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél xi. (úrv.) Románná Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlo­vák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Románné Bolba Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ko­máromi Benedek, liturgus: Gáncs Tamás; de. fél 11. (úrv., zenés istentisztelet) Komáromi Benedek, liturgus: Gáncs Tamás; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; XI., Egyetemi és főiskolai gyülekezet, Magyar tudósok krt. 3. du. 6. dr. Mézes Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; de. negyed 12. Keczkó Pál; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (szuplikáció) Hajduch-Szmola Patrik; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere to­li. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Vető István; du. 5. (úrv., ifjúsági istentisztelet) Aradi György; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Árpádföld, XVI., Menyhért u. 42. (református templom) du. 3. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor és Horváth-Csitári Boglárka; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (re­formátus templom) de. 8. Győri Gábor és Horváth-Csitári Boglárka; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Bu­dafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Soroksár, XXIII., Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. László Virgil; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. Összeállította: Bállá Mária HIRDETÉS www.digitalstand.hu DIGITALSTAND www.digltalstand.hu Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. Olvassa ß' az Evangélikus Elet digitális változatát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom