Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-09 / 10. szám
14 41 2014- március 9. KRÓNIKA Evangélikus Élet Molnár Gyula evangélikus lelkész esztergomi emlékezete ► Evangélikus gyülekezet a katolikus érsekség székhelyén? Bizony nagy szó volt ez annak idején, miként némiképp ma is az. Amikor a lelkészi hivatal ajtajára kitették: „Evangélikus missziói lelkészi hivatal” akkor a katolikus templomokban azt rebesgették a hívek: „Új hittérítő érkezett városunkba...” Az Esztergomi Evangélikus Egyházközség önállósodása Molnár Gyula segédlelkész nevéhez fűződik. Ő volt gyülekezetének első megválasztott lelkésze. De nemcsak ezért érdemes megemlékezni róla, hanem azért is, mert ritkán olvasható valakiről egyházunk történetében: „Élethossziglan megválasztott lelkész.” Az éppen száz éve született Molnár Gyula életét, szolgálatát megidéző hálás esztergomi gyülekezet március 2-án (századik születésnapja után két nappal) az egész napot a reá való emlékezéssel töltötte. Délelőtt megkoszorúzták sírját, a templomban pedig jelenlegi lelkészük, Klimentné Ferenczy Andrea igehirdetésével tartottak jubileumi istentiszteletet. Délután - ugyancsak az Isten házában - Molnár Gyula szolgáló életútját bemutató kiállítás nyílt, majd e sorok írója mondta el emlékező előadását az alapító lelkipásztorról. Molnár Gyula 1936-ban, felszentelése után Mielőtt Molnár Gyula szolgálatáról szólunk, néhány nevet mindenképpen meg kell említenünk. Kőszegi Károlynénak kalapüzlete volt Esztergomban, s ő gyűjtötte össze, fogadta be az evangélikus hölgyeket bibliaórai alkalmaira. Ferdinand Istvánnak, a Felvidékről kitelepített tanítónak is sokat köszönhet a gyülekezet. A dorogi bányaiskola tanítója lett, s az egész környéken a gyermekek és felnőttek „lelki atyja”. (Egyébként ő volt az édesapja volt dr. Ferdinánd István filozófia- és vallástanárnak, sokunk professzorának.) Ferdinánd István sokat tett a gyülekezet épülése érdekében, az első istentiszteleten is ő volt a kántora a közösségnek. Nem hallgathatjuk el dr. Kovács Sándor teológiai professzor, későbbi püspök nevét sem, akinek szívügye volt a szórványhelyzetben lévő evangélikusok megszervezése. Evangélikus istentiszteleten ő volt az első igehirdető Esztergomban 1925-ben, addig a lutheránusok is a református gyülekezethez tartoztak. Kovács Sándor a gyülekezet első felügyelőjének, Karcsay Miklós alispánnak és fő-Centenáriumi megemlékezés Molnár Gyula sírjánál (19H-I989) jegyzőnek a meghívására jött igét hirdetni Esztergomba. Ezek az adatok is szerepelnek Molnár Gyula A reformáció nyomai Esztergomban és környékén című könyvében. A könyvet 2005-ben maga az esztergomi gyülekezet adta ki. Az „előzményekről” ebben olvashatjuk az alábbi - sokakat meghökkentő - mondatokat: „A római katolikus egyház okirata egy 1680. évben kezdődő keresztelési anyakönyv. Az evangélikusokra vonatkozó első nyom ebben az anyakönyvben egy 1702. február 25- én kelt kényszeráttérési nyilatkozat. A katolikus vallásra visszatért 314 evangélikus aláírásával... Ezen okirat a legcsalhatatlanabb bizonyítéka annak, hogy 1702 előtt a bíró és a tanács az egész kerületi gyülekezettel együtt evangélikusok voltak.” * # * Molnár Gyula Sopronban született 1914. február 28-án. Édesapja Molnár István főfegyvermester, édesanyja Kováts Gizella volt. 1932-ben érettségizett, majd 1933-ban kiegészítő érettségi vizsgát tett görögből. Innen „egyenes út vezetett” az evangélikus teológiára. Kitüntetéssel végzett 1936. június 21-én. A lelkészavatás szolgálatát D. Kapi Béla püspök végezte. 1936 az esztergomi kezdet, ez évtől szolgált - idővel esperesként is - a katolikus „fellegvárban” 1989. június 22-ig, azaz ötvenhárom esztendőn át! Nyugdíjasként írt, említett könyvében magukról így vall: „Dr. Kovács Sándor püspökünk 1936 szeptemberének közepén magához hívatott a soproni teológiai fakultás professzori szobájába. Tudott dolog volt, hogy egyházunk Ura, Jézus az ő lelkében gyújtotta meg a kerület szórványhíveiért érzett felelősség lángját. Egyetemi tanársága mellett az volt szíve-lelke öröme, hogy utazott, főleg olyan helyekre, ahol egyházunk addig szolgálatot nem végzett. így került Esztergomba, majd Dorogra is, és szíve vágya lett az esztergomi-dorogi egyház megszervezése. Püspököm kedvesen fogadott, és jól ismert atyai hangján szívhez szólóan mondta: »Öcsém, két éve figyelem tanulmányait, örülök kitűnő szigorlati vizsgáinak, átveszem a dunántúli kerületből a dunáninneni kerületbe.«” Hát így kezdődött. 1936. október í-jén érkezett a püspökkel a fiatal Molnár Gyula Esztergomba, akkor még nem tudva, hogy egész élete és szolgálata színhelyére. Gyorsan teltek az évek. Első dolga a hívek végiglátogatása, felkutatása volt. Kialakultak az istentisztelet alkalmai Esztergomban, Dorogon és a többi szórványban. 1941-ben indult a nagy munka: a templomépítés. A felépült hajlékot még ugyanabban az évben felszentelték. Molnár Gyula először egy kerékpárt kapott gyülekezetétől. Később a gyülekezet kapott egy Trabantot, ezt azonban nem a lelkész vezette. Ő viszont a szó szoros értelmében gyülekezetének élt. Ifjúságot szervezett, hittanórákat tartott... Egy évben elvették hitoktatási engedélyét, de „kárpótlásul" hittankönyvet írt. Ám írt színdarabokat is, és számos evangélizációs alkalmat szervezett. Nagy szorgalomban töltötte életet a gyülekezetben. így lett „élethossziglan megválasztott lelkész” Szolgálata alatt élénk egyesületi élet is zajlott: nőegylet, diákszövetség, de ezek a háború után sajnos megszűntek. De továbbra is evangélizációk, igehirdetés-sorozatok, énekkari szolgálatok erősítették a gyülekezet belső életét. Molnár Gyula sokat olvasott, a lutheránus teológiát hirdető pap volt, akinek igehirdetéseire a szeminárium kispapjai is ellátogattak. Családi élete is példamutató volt, felesége és három leánya is segítették munkájában. „Nyugdíjazásommal nem búcsúzom a gyülekezettől” - írta élete „vége feléről” és így summázta szolgáló éveit: „Isten kegyelméből az 1981. évvel újabb jubileumi esztendőhöz érkeztünk. Hatvan évvel ezelőtt jött létre gyülekezetünk, 45 évvel ezelőtt történt az önállósulás, 45 éves volt a dorogi templomunk, és 40 évvel ezelőtt történt esztergomi templomunk felszentelése.” És ő, aki ott lehetett a kezdeteknél, ezt írta hittel: „A kezdet Jézus Krisztus volt.” ■ D. Keveházi László Istentiszteleti rend ♦ 2014. március 9. Böjti, vasárnapja (Invocavit). Liturgikus szín: lila. Lekció: zKor 6,1-10; íMóz 3,1-13. Textus: Lk 9,38-45■ Énekek: 275., 75. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bencéné Szabó Márta; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. fél 10.; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Dobó Dániel; du. 5. (úrv., családi) Kálit Eszter; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. dr. Lászlóné dr. Agod Anett; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. asztali beszélgetések; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol, úrv.) Aradi György; de. 11. (úrv.) Pelikán András; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Románné Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Románné Bolba Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Rezessy Miklós; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Rezessy Miklós; XI., Egyetemi és főiskolai gyülekezet, Magyar tudósok krt. 3. du. 6. (úrv., Tamás-mise) Rihay Szabolcs; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) D. Szebik Imre; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; du. 6. (zenés áhítat) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV. Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Kosa László; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. (úrv.) Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Vető István; Árpádföld, XVI. , Menyhért u. 42. (református templom) du. 3. (úrv.) Vető István; Rákoshegy, XVII. , Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; du. 5. (gyermek-istentisztelet) Hokker Zsolt; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (ref. templom) du. 2. Összeállította: Bállá Mária HIRDETÉS WWW.D DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. Olvassa az Evangélikus Élet digitális változatát!
