Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-03-09 / 10. szám

12 * 2014- március 9. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Déli kerületi próbarepülés !► Folytatás az 1. oldalról A párhuzamos programok folyamato­san telt ház előtt zajlottak. Bokros Andrea jelnyelvi tolmács olyan világ­ba, a kommunikáció olyan sajátos módjába vezette be az érdeklődőket, amellyel talán kevesen és ritkán talál­koznak. A siketek által használt jelnyel­ven megtanulták az Erős vár a mi Is­tenünk köszönésünket, illetve az ámen és a szeretlek szót is. Az itt jelen lévő­ket aztán egész nap jelelni láttuk az ud­varon, az ebédlőben, a koncerteken... Aid szintén a kezével szeretett vol­na dolgozni, de nem kommunikálni akart, hanem alkotni, az ellátogathatott a kézműves-foglalkozásra, ahol Korcsog Erzsébet, a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola művészeti tanára és az idei Szélrózsa találkozó lógójának tervezője, grafikusa segített ékszereket és Szélrózsa-logós plaketteket készíte­ni, hogy egy kis emléket is hazavihes­senek a találkozóról a fiatalok. A Magyar Evangélikus Ifjúsági Szö­vetség Bárka csoportjának tagjai is je­len voltak: náluk bárki kipróbálhatta, milyen a kerekes székkel közlekedők élete. Az iskola tornatermében és az udvaron is próbálkozhattak a vállalko­zó szelleműek. Akik pedig a hajlékta­lankérdés kapcsán vágytak beszélge­tésre, eszmecserére, együtt gondolko­dásra, azok Románná Bolha Márta evangélikus lelkész és Visnyei Emő­ke szociális munkás segítségével ezt is megtehették. Az egyórás foglalkozások után a nyári - „nagykorú” és jubiláló - talál­kozóra tekintett előre a jelen lévő nagy csapat: a 10-es számot élőképben je­lenítette meg a sportpályán, hiszen az idén nyári találkozó immár a tizedik lesz egyházunk történetében. Ezt követően megtelt a soltvadkerti iskola ebédlője. A kiadós és finom ebéd után pedig szinte mindenki „kö­telező jelleggel” átlátogatott a közeli Szent Korona cukrászdába, ahol már a látvánnyal sem tud betelni az ember. A süteményezésből és fagylaltozás­ból a sportcsarnokba visszatérők a zene jegyében tölthették a délutánt. Elsőként a több mint tíz éve műkö­dő Parafónia együttes komolyzenei koncertjét hallgathatták meg. A Fa­­bényi Réka vezetésével működő együttes értelmileg akadályozott gyermekekhez, fiatalokhoz és fel­nőttekhez próbálja közelebb hozni a zenét. A zenekar tagjai hisznek a mu­zsika gyógyító erejében - ezt itt is megtapasztalhatta a közönség. A koncertet egy remek promóciós film követte amolyan kedvcsinálóként a soltvadkerti nyári nagy találkozóhoz, mely július 16-20. között lesz a Vad­kerti-tó partján. A kisfilmhez kapcso­lódóan a Déli Evangélikus Egyházke­rület püspöke, Gáncs Péter is össze­gyűjtötte „Szélrózsa Top 10” listáját, személyes élményeket, érzéseket meg­fogalmazva a nagykorú találkozóval kapcsolatban, és biztatott mindenkit hasonló érzések átélésére. A nap zárókoncertjén a résztvevők Takáts Eszter énekesnőt hallgathatták meg, aki a júliusi találkozón is jelen lesz zenekarával. A próbarepülést pedig a házigazdák, azaz a soltvadkerti fiatalok és lelkészük, Homoki Pál útra bocsátó és visszarepülésre buzdító áhítata zár­ta, melyben elhangzott egy nagyon fon­tos szám, a 138. Az előtalálkozótól ugyanis ennyi napot kell aludni ahhoz, hogy ismét felszállhassunk, és együtt szárnyalhassunk, hiszen „akik az Úr­ban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok..(Ézs 40,31). Ezzel a reménységgel és biztatás­sal vár mindenkit a soltvadkerti evan­gélikus gyülekezet, a város, a Szélró­zsa Tízek és a szervezők csapata 2014 júliusában! (További informáci­ók: www.szelrozsatalalkozo.hu) m LKG Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Takáts Eszter A Szélrózsa Band PALACKPOSTA T * r r 1 jöjj es áss! Soltvadkert, Szélrózsa-előtalálkozó, nyitóáhítat: Mt 13,44 Bocsánat! Tudna nekem segíteni vala­ki? Meg tudná mondani valaki, hogy hová akarok eljutni? Igen! Komolyan kérdezem! Tudna-e valaki segíteni abban, hogy hová is akarok én eljutni? Irigylem azokat, akik tudják! Azo­kat, akik tudják, merre tartanak, és el­kötelezetten, lelkesen haladnak egy irányba. A sportcsarnok ajtajában összefutottam egy fiatal párral. Lát­szott rajtuk, hogy szerelmesek. Lát­szott rajtuk, mennyire örülnek annak, hogy egy napot megint együtt lehet­nek. Találkoztam az előbb egy régi ba­rátommal, aki versenyszerűen atleti­­zál. Keményen edz mindennap. Egy­re többet és hosszabban fiit azért, hogy elérje majd a célját: hogy győzni tud­jon. Irigylem őket. Irigylem azt, ami­kor valaki tudja, hová tart, elkötelezett, és ezért tenni is képes. A mai igehirdetési igénkben is egy ilyen emberről van szó: „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben el­rejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében el­megy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet" (Mt 13,44) Szóval a szerencsén múlik minden! Az elkötelezettséghez ekkora szerencse kell. Kincset kell találni ahhoz, hogy tudjam, merre tartok, hogy tudjak ten­ni is érte. Pedig én nem vagyok szeren­csés ember. Soha nem nyertem a lot­tón, soha nincs szerencsém a tombo­lán sem. Persze néha nyertem egy fali díszt vagy valami értéktelen dolgot, de a főnyeremény sohasem lett az enyém. Vagy Jézus mégsem a szerencséről beszél? Hiszen ez az ember csak a na­pi munkáját végzi. Dolgozik kinn a föl­deken. Jézus inkább arra utal, hogy a kincs ott hever a lába előtt. Szinte be­lebotlik, beleakad. Magam elé tudom képzelni, ahogyan az ásója koppan a kincsesládán. Ha akarna, sem tudna csak úgy továbbmenni, hiszen belebot­lott, beleakadt a kincsbe. A kincs ott van a lábunk előtt. A kincs! Itt lesz fontos ennek a mon­datnyi példázatnak az első két szava. Hasonló a mennyek országa a kincs­hez. A mennyek országa hever itt, a lá­bunk előtt. Isten valóságos, tapasztal­ható jelenléte ebben a világban. A le­hetőség, hogy nekem kapcsolatom legyen vele, hogy a teremtő Isten for­málhatja, alakíthatja az életemet. A mennyek országára találhatunk rá. És akkor ment, eladta mindenét, amije volt, és megvette azt a szántó­földet. Hogyan lesz valaki ilyen áldo­zatkész? Hogyan tud valaki így lemon­dani mindenről? Hogyan jut el oda az ember, hogy ennyire elkötelezett lesz? Azt gondolom, a személyes találkozás­ban van a válasz. Akivel Jézus találko­zik, az elkötelezett lesz. Zákeus lejön a fáról, és szétosztja a vagyonát a sze­gények között. Péter otthagyja a ha­lászhajót, a hálót, az otthonát, és kö­veti Jézust. A bűnös asszony drága ola­jat vesz, valószínűleg minden pénzé­ből, és Jézus lábára önti. Mert a talál­kozás, a Jézussal való találkozás meg­változtat mindent. Ma erre van lehetőségetek! Az éne­kekben, az imádságokban, az igére fi­gyelésben, a csoportos beszélgeté­sekben. A kincs, a találkozás lehető­sége ott hever előttetek. Ha nem akar­nátok, akkor is bele fogtok botlani, ak­kor is beleakad az életetek. Csak egy kérdésem maradt. Van-e rajtam kívül más is, aki szeretné tud­ni, hogy hová akar eljutni? Van-e közöttetek olyan, aki szeretne ilyen el­kötelezett lenni, mint a példázatbeli ember? Van-e más is, aki szeretne kin­cset találni? Ha igen, akkor gyertek! Akkor jöjj és áss! Akkor jöjj és láss! ■ Krámer György lelkész Krämer György nyitóáhítatot tart

Next

/
Oldalképek
Tartalom