Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-02 / 9. szám
4 2014. március 2. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Egyeztettek a baptista és az evangélikus egyház képviselői ► A Magyarországi Baptista Egyház delegációját látta vendégül Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök február 20-án a Déli Egyházkerület Püspöki Hivatalában. Papp János egyházelnököt Mészáros Kornél főtitkár, Paróczi Zsolt oktatási szaktitkár és Háló Gyula kommunikációs szaktitkár kísérte el a találkozóra. A misszió, oktatás és média területén való együttműködésről egyeztettek. A Magyarországi Evangélikus Egyház részéről Gáncs Péter elnök-püspök mellett Varga Márta, az országos iroda nevelési és oktatási osztályának vezetője, Szeverényi János országos missziói lelkész, valamint Horváth-Bolla Zsuzsanna kommunikációs vezető, az Evangélikus.hu honlap főszerkesztője vett részt a tárgyaláson. Az intézményrendszer kibővülése, a strukturális változások, a hit- és erkölcstanoktatás mindkét egyházat új feladatok elé állították, s ezek a missziós stratégia átgondolását is kell, hogy eredményezzék. Fontos feladatnak tartják mindkét részről a gyülekezetplántálást, a koncentrált ifjúsági munkát, önkéntesek és munkatársak, gyülekezeti vezetők képzését. Az iskolák és gyülekezetek kapcsolatában azonban arra is fény derült, hogy a két egyház másféle szempontrendszereket alkalmaz az átvételekkor, de az intézmények munkatársainak vagy a későbbi munkának a megítélésében is, így jó volt az álláspontokat egyeztetni, a véleményeket kicserélni. A kommunikáció területén meglévő együttműködéseket továbbra is szeretnék fenntartani, sőt úgy tűnik, hogy különösen a rádió, a filmkészítés és az internet területén új lehetőségek is megnyílhatnak a további együttműködésre. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Evangélikus.hu Egy működő felekezet Balról jobbra: Gál Dávid, az idén tizennyolc éves Baptista Szeretetszolgálat munkatársa, Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke és Bacsó Benjámin, a Magyarországi Baptista Ifjúsági Misszió elnöke február 19-én a Benczúr utcai baptista egyházközpontban A Magyarországi Baptista Egyház, a Magyarországi Baptista Ifjúsági Miszszió és a Baptista Szeretetszolgálat - a debreceni baptistákkal karöltve - sajtótájékoztatón számolt be fiatalokat érintő terveiről. Ezzel kapcsolatban megemlíthetnék egy sor tájékoztatásra alkalmas statisztikai adatot, például hogy a baptisták kezelésében álló iskolák majd húszezer diákot nevelnek, vagy hogy a baptista fiatalok milyen szerepet vállalnak az analfabetizmus vagy az emberkereskedelem visszaszorításában. Elmondhatnám, milyen sok ezer fiatal vesz részt a baptista ifjúsági konferenciákon... De nem ez a lényeg. Ez csak külsőség, és ez csak a következménye egy Istennel összhangban, közös imádságokban érlelt ifjúságmentő programnak. Rengeteg a kérdés. Miért van az, hogy - a legutóbbi népszámlálás adatai szerint - az összes nagy történelmi egyház veszített lélekszámából? Miért van országunkban oly sok üres templom? És hogyhogy a baptisták gyarapodtak? Lehet, hogy egy keresztény ifjúsági találkozón nem a világi vigalmakat kell erőltetni? Lehet, hogy a fiatalok leikével törődve, számukra igei tápanyagot adva felemelkedhet az egyetemes egyház? Lehet, hogy nyitni kellene a kereső, céltalan ifjúság felé? A baptisták titka sosem volt igazán titok. Jézus így mondta: „Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa” (Mk 10,14b; Károli-ford.) A fent említett sajtótájékoztatón Papp János baptista egyházelnök elmondta: a fiatalokat érdekli Krisztus, az egyház pedig segítheti az Úrral való találkozást a keresztény ifjak szolgálata által, mert a fiatalok általában korosztályukon belül keresik a társaságot. Gál Dávid szeretetszolgálati munkatárs ezeket a gondolatokat egészítette ki, amikor az érettségizők számára kötelező ötven óra közösségi szolgálatot mint értékesen kihasználható lehetőséget emlegette. A Baptista Szeretetszolgálat tartalmas időkitöltést kínál. Sőt többet: célt és értelmes életet. A kötelező társadalmi felelősségvállalás teljesítése során nem unatkoznak a középiskolások - a velük hasonló korú társak által megélt krisztusi minta életük részévé válhat. Ha van jövőkép, akkor van esély a jövőre is. ■ KGYT KÉSZÜLÜNK AZ ÖKUMENIKUS VILÁGIMANAPRA - 2014. MÁRCIUS 7. Véres magvetés ► Az idei világimanapot előkészítő cikkekben többet foglalkozunk az istentisztelet liturgiáját összeállító keresztény asszonyok életkörülményeinek feltárásával, mint azzal, hogy országuk földrajzi adottságait, gazdag történelmét bemutassuk. Már csak azért sem törekszünk erre, mert Egyiptom sokak számára ismertebb, mint a tavaly elénk került Franciaország... Bizonyára sokan emlékeznek még iskoláskorukból a történelemkönyvük első lapjain eléjük táruló rendkívüli látványra: a bebalzsamozott múmiák fotóira, a fáraókkal együtt eltemetett temérdek kincsre, a Nílus menti öntözéses földművelést szemléltető ábrákra. De a modern Egyiptom, Kairó forgalmas utcái sem ismeretlenek sokak előtt. Szinte minden gyülekezetünkben rábukkanhatunk olyan testvérekre, akik nyári utazásuk célpontjául épp a piramisok földjét választották. Bizony még néhány éve is kedvelt turisztikai célpont volt a Közel-Kelet gazdaságilag legstabilabb országa, ahová a környező arab országokból is szívesen mentek dolgozni. Mára a helyzet megváltozott. Olyannyira, hogy most egyiptomi férfiak kényszerülnek - nem kevesen - arra, hogy családjukat hátrahagyva a tény lakosság között azok, akiknek sikerült elmenekülniük. Miközben egyiptomi testvéreink örömmel számolnak be arról, mennyi telet végén kifelé tartottak a gizai Virgin- (Szűzanya-) templomból. Két felnőttön kívül egy nyolcéves kislány is életét vesztette, tizennyolcán pedig megsérültek. Ezt a tragédiát a gyülekezet lelkésze, Justus atya osztotta meg a keresztény világgal a The Voice of the Martyrs nevű szervezeten keresztül. Ugyancsak ez a szervezet kéri fel a keresztényeket, hogy imádkozzanak Mohammed Hegazyért, aki megtérése óta a Bishoy Armia Boulous nevet használja. Ezt a harmincegy éves férfit 2013. december 4-ének reggelén tartóztatták le egy minyai kávéházban. A vád ellene: egy keresztény televízióműsor munkatársaként - „hamisan” - azt merészelte állítani, hogy Krisztus követőit üldözik Egyiptomban. Bishoyt igazából már régóta ellenszenvvel figyelték a hatóságok. Amikor ugyanis megtért, elment a helyi okmányirodába, és kérte, hogy a személyi igazolványában javítsák ki a vallására vonatkozó bejegyzést. Ő nem iszlám hitű többé, hanem keresztény. Ez - úgy tűnik - megbocsáthatatlan. Az ország alkotmányában ugyan szerepel a vallásszabadság biztosítása, a mindennapok azonban a keresztények negatív diszkriminációjáról árulkodnak. Míg egy kopt fiatal elvileg szabadon házasodhatna muszlim lánnyal vagy fiúval, addig ez fordítva nem működik. Iszlám hitűnek tilos keresztényt elvennie. Megrendítő felvételek láttak napvilágot arról, hogyan tagadta ki az apja azt a muszlim lányt, aki nem átallott egy kopt fiúhoz férjhez menni. Egy videoüzenetből kiderül, hogy családja nem csupán megátkozta, hanem bérgyilkosokat is utánaküldött annak a férfinak, aki megtért, és Jézus követőjévé lett. „Krisztus, az én uram azt parancsolta, hogy szeressük azt is, aki átkoz minket. Higgyétek el, nem tudtok olyat tenni ellenem, ami meggyilkolná az irántatok való szeretetemet” — vallja a fiatalember könnyben úszó szemekkel. Az első századok keresztényüldözéseit követően, a 3. század elején írta Tertullianus: „Minél több embert kaszaboltok le közülünk, annál többen csatlakoznak hozzánk. A keresztények vére magvetés.” Miközben március első péntekén egyiptomi testvéreinkre gondolunk, imádkozzunk számukra erőért és kitartásért. Meg nem rendülő hitük, alázattal hordozott szenvedésük hadd válhasson eszközévé annak, hogy hazájuk népe, amely az „arab tavasz” eseményeiben megkóstolhatta a szabadság ízét, felismerhesse Krisztusban az egyetlen szabadítót. ■ B. Pintér Márta szomszédos országokban dolgozzanak vendégmunkásként. S bizony a Nílus éltető vizének használata is komoly nehézségekbe ütközik. Az idei imanapi liturgiát összeállító egyiptomi asszonyok meghatóan vallanak arról, hogyan köti össze több nemzet népeit ez a 6695 kilométer hosszú folyam. Csakhogy földünk második leghosszabb folyamának vízszintje bizony jócskán leapad, mire közép-afrikai forrásvidékéről - utolsó országként - hozzájuk ér. A szomszédos államok felelőtlen vízgazdálkodása nem kis gondot okoz az egyiptomi mezőgazdaságnak, legfőképpen pedig előidézője újabb területek elsivatagosodásának. Az elmúlt egy-két évben ismét magasra csaptak viszont Egyiptomban az erőszak hullámai. Az „arab tavaszaként emlegetett forradalmi megmozdulásokat, a „szabadság” megszerzését kísérő eufórikus hangulatot követően a keresztények mindenhol nagyobb veszélybe kerültek, mint korábban voltak. Ez a megállapítás a Hír Televízió külpolitikai újságírójától származik, aki a mostani helyzetet tömören így jellemezte: „A demokrácia és a káosz között csak egy keskeny határ húzódik.” 2013 júliusában az egyiptomi hadsereg rákényszerült arra, hogy elmozdítsa államfői székéből a Muzulmán Testvériség által támogatott és korábban a nép akaratából megválasztott Mohamad Murszit. Az elnök ugyanis lényegében egy szűk iszlamista kör érdekeit képviselte, és teljhatalomra tört. Bár az iszlamista mozgalmak számos vezetőjét és több száz tagját letartóztatták, a háttérből mégis hatékonyan szítanak feszültséget a muszlim és kereszalkalom adódik, hogy hitükről bizonyságot tehessenek, azonközben érkeznek olyan elrettentő hírek is, amelyek alátámasztják sokak feltételezését, hogy tudniillik a keresztények csupán másodrendű állampolgárai lehetnek hazájuknak. Január elején járta be a világot a hír Ihab Ghattas haláláról, akinek lőtt sebét egyetlen kórházban sem látták el. Arra az átlátszó kifogásra hivatkoztak, hogy nincs szabad ágyuk, nem működik intenzív osztályuk... Míg aztán a negyedik helyen, a Saint Peter Hospital in Heliopolisban már nem tudták megmenteni az életét. Ekkor már három órája vérzett... Mi volt a huszonhárom éves Ihab vétke? Csupán annyi, hogy a rendőri védelem mellé állva vigyázott gyülekezete tagjainak épségére. A Mar Girgis- (Szent György-) templomot, ahová újévi misére jöttek össze a kopt hívek, a Muzulmán Testvériség militáns tagjai vették körbe. Az ország lakosságának csupán tizenkét százalékát kitevő keresztények ellen demonstráltak, és Ihabot az egyik ilyen „szelíd tüntető” golyója sebezte halálra. De mások története is napvilágra került. Azoké is, akiket motoron érkező két gyilkos mészárolt le éppen akkor, amikor egy esküvői istentisz