Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-02 / 9. szám
„...de átéltem hasonlót a hatalmas délbajor hegycsúcsokon, a havas Hargitán s a Balaton közepén magányosan himbálózó csónakomban, amikor letettem az evezőt. »Egyszerűen veled vagyok, Uram.«” Régi-új liturgikus sarok !► 2. oldal „Közös történelmünk, a térképeken is jól látható földrajzi közelségünk, de a lelki összetartozásunk is indokolja testvéri kapcsolataink továbbépítésének szükségességét.” Ünnepi és hétköznapi testvériség !► 3. oldal „Rengeteg a kérdés. Miért van az, hogy - a legutóbbi népszámlálás adatai szerint - az összes nagy történelmi egyház veszített lélekszámából? Miért van országunkban oly sok üres templom? És hogyhogy a baptisták gyarapodtak?” Egy működőfelekezet 1^ 4. oldal Szavazott a zsinat a költségvetésről !► 3. oldal Interjú Kameeta namíbiai püspökkel !► 5. oldal Megújult a bakonycsernyei templom !► 6. oldal Kosztolányi-idézetek és igézetek !► 6. oldal „Külföld” - lelkészszemmel !► 8-9. oldal Hordozni mások terhét 11. oldal Idén jegyzi újraindulásának huszadik évfordulóját a Honvédelmi Minisztérium (HM) Tábori Lelkészi Szolgálata. Ünnepi állománygyűlésükön február 19-én a budapesti Stefánia-palotában a szolgálatban részt vevő felekezetek vezető képviselői is értékelték a történelmi egyházakkal két évtizeddel ezelőtt kötött megállapodást. A Magyarországi Evangélikus Egyház részéről Gáncs Péter elnök-püspök mondott beszédet (képünkön). Az ünnepi gyűlésen Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára emléklapokat adott át mindazoknak, akik a tábori lelkészi szolgálat alapjait létrehozták, feltételeit megteremtették, s az évek folyamán tevékenységét segítették és támogatták. Az évforduló alkalmából - „Téged, Isten, dicsérünk.." címmel - katolikus és protestáns egyházi népénekeket tartalmazó DVD-t is bemutattak, melyen a veszprémi Légierő zenekar előadásában százharminc katolikus és protestáns egyházi éneket rögzítettek képben és hangban az ország számos híres templomában a HM Zrínyi Nonprofit Kft. Katonai Filmstúdiójának munkatársai. A kédemezes, díszcsomagolásban megjelent kiadvány egyedülálló, hiszen korábban még nem volt arra példa, hogy katonazenekar - sőt fúvószenekar - játsszon egyházi énekeket - hangzott el a rendezvényen. ■ Barcza János felvétele Lehetséges-e a kiengesztelődés? Bemutatták a Háló sorozat második kötetét ► A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) 2005-ben létrehívott Tényfeltáró Bizottsága ötesztendei kutatómunka után, 2010-ben állította össze az evangélikus egyház és az állambiztonság kapcsolatát feltáró, Háló című könyvsorozat első, bevezető kötetét. Az immár konkrét ügynöki jelentéseket feldolgozó folytatásra újabb négy évet kellett várni: az idén januárban megjelent, Egyházvezetők 1. - Káldy Zoltán, Ottlyk Ernő című kötet bemutatójára február 24-én a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében került sor. Folytatás a 10. oldalon nak érdekében - hangsúlyozta -, hogy ezáltal megteremtődjön az esélye az egyházon belüli megbékélésnek, „tettesek” és „áldozatok” közötti kiengesztelődésnek. Ezzel kapcsolatban egyházunk első számú világi vezetője súlyos aggályoknak is hangot adott, a tényfeltárás folyamata és közösségi recepciója ugyanis kételyeket ébresztett az egyházvezetés tagjaiban és a megbékélést lehetségesnek tartó hívekben, hogy ez a végső kiengesztelődés egyáltalán lehetséges-e. Az mindenesetre nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a kötetnek a megjelenése után már nem lehet „általánosítva ügynöközni”. Az országos felügyelő azt is kijelentette: a tényfeltárás megmutatja, hogy voltak, akik az ártás szándéka nélkül írták a jelentéseiket, és a beszervezés által maguk is áldozatokká lettek, s ilyen formában - abszurd módon- segítették az egyház túlélését. Prőhle Gergely utalt azokra az egyházon belüli - rendre heves érzelmeket és indulatokat gerjesztő- vitákra, amelyek során sokan képviselik azt az álláspontot, hogy az egyháznak nem az ilyen jellegű tényfeltárás a feladata, hanem az evangélium hirdetése. Ezzel a vélekedéssel szemben annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a missziói parancs és a múltfeltárás között igenis létezik egy áttételes összefüggés: a nyílt beszéd, a tiszta szavak és az igazság feltárása ugyanis az egyház más tevékenységét is hitelessé teszi. Akárcsak az első kötet esetében, nagy várakozás előzte meg az újabb Háló-kötet megjelenését, amely ezúttal két egyházvezető, Káldy Zoltán püspök és Ottlyk Ernő teológiai tanár, későbbi püspök titkosszolgálati jelentésein keresztül mutatta be az állambiztonsággal fennálló kapcsolatuk történetét és tevékenységük részleteit közel nyolcszáz oldalon. Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója köszöntötte elsőként az érdeklődőket, majd a továbbiakban házigazdaként és moderátorként szólította a pulpitusra a rendezvény előadóit. A könyvbemutató köszöntőbeszédét Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője intézte a hallgatósághoz (képünkön). Feltette a kérdést, hogy lehet-e egyáltalán örömtelinek nevezni egy ilyen könyv megjelenését. Boldogabb országokban ilyen témákkal egyáltalán nem foglalkoznak, mi azonban nem kerülhetjük meg, hogy szembenézzünk múltunknak azzal a fájdalmas, ma is sok indulatot kiváltó részével, amely egykor meghatározta mindennapjainkat, és máig ható következményei vannak. Egyházunk országos felügyelője kiemelte, hogy nemcsak az egyházak között, de az egész magyar társadalomban az evangélikus egyház jelenleg az egyetlen közösség, amely felvállalta, hogy a múlt rendszer diktatúrájának titkosszolgálatával fennálló kapcsolatát következetesen felkutatja, és a nyilvánosság elé tárja. És teszi ezt an-A második világháború után - az akkori rendszer és az egyházak viszonya miatt - idővel megszűnt a magyarországi tábori lelkészet. 1951-ben hivatalosan már egy katonalelkész sem volt nyilvántartva, 1955-ben pedig nyugdíjazták az utolsó volt tábori lelkészt is. 1994-ben az akkori kormánnyal kötött megállapodás alapján újjáalakult a Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálata, és minden történelmi egyházzal külön-külön megállapodást kötöttek. így jött létre a katolikus, illetve a protestáns tábori lelkészi szolgálati ág - amelynek élén felváltva református, illetve evangélikus püspök áll -, valamint a tábori rabbinátus. Húsz éve katonák között ■ JÁKOB JÁNOS Hálaadás, öröm és köszönet van a szívemben. Hálaadás, mert a történelem Ura, aki gyermekeként szereti a katonákat is, Jerikó falaihoz hasonlóan lerombolta azokat a fizikai és lelki értelemben vett falakat, amelyek a honvédelem szolgálóit elválasztották a szabad vallásgyakorlás lehetőségétől. Öröm, mert a mögöttünk maradt két évtized megélt eseményei, csodái bebizonyították, hogy a tábori lelkészek szolgálata - az egyéni, valamint csoportos lelkigondozás révén - fontos szerepet tölt be a honvédség munkájának támogatásában. És köszönetemet kell kifejeznem mindazoknak, akik tevékenyen részt vettek a ’94-es újraindulás előkészítésében. Gondolok itt politikai, katonai és egyházi oldalról egyaránt azokra, akik szinte a semmiből kiindulva újraélesztették a tábori lelkészetet. Külön köszönetét érdemelnek a külföldről érkezett segítő kezek. Nehéz helyzetben (1994-1998 között) rendkívüli erőfeszítéseket fejtettek ki az életre kelt, de rövid idő múlva sorvadásra ítélt szolgálat megmaradása érdekében. Ebben kimagasló támogatónk volt a német tábori lelkészi szolgálat. Mind a mai napig sok segítséget kapunk tőlük szakmai vonalon. Mint minden újonnan alakult szervezet, a miénk is szükségszerűen át kellett, hogy essen különféle gyermekbetegségeken. A feladatok, célok már az elején rögzíttettek. Azonban hamar világossá vált Arany János gondolatának igazsága: „Kettős úton halad az emberi élet: / Egyik a gyakorlat, másik az elmélet...” Alapvető feltételek, kidolgozott munkamódszerek hiányoztak. Ötlete, elvárása ugyan mindenkinek volt, de hogy mi lenne a jó döntés, azt senki sem tudta. Tudjuk, jó döntésekhez csak tapasztalat által lehet hozzájutni. Tapasztalathoz pedig csak rossz döntések árán jut el az ember. A legjobb szándék és útkeresés közben bizony számtalanszor kerültünk zsákutcákba. Ez a fejlődési szakasz nem spórolható meg. Isten azonban türelemmel vezetett bennünket a járatlan úton, idegen környezetben, gyakran az élet-halál mezsgyéjén. Az első tíz év a szolgálat rendszerbe illesztésének időszaka volt. Érdekes módon Isten egészen furcsa módot talált a folyamat felgyorsítására. 1996-ban elindultak a katonai missziós feladatok, amelyekhez lelkészt kellett biztosítani. Erre végképp nem voltunk felkészülve. Az otthontól való távolság, az összezártság, a sorsközösség vállalása azonban új távlatokat nyitott meg előttünk. A napi élet mintegy kiprovokálta a lelkigondozást. Különféle szituációkban közelről, a helyzeteket megélőként láttuk a problémákat, melyekre választ vártak tőlünk. Kényszerpályára kerültünk: ott már nem kellett előadást tartani a test-lélek-szellem valóságáról. Annál inkább előtérbe került a belső értékek rendje. Pál apostol felhívását - „Erősödjetek meg a belső emberben!” - a missziós küldetések ellátása közben szolgálatunkat formáló erőként éltük meg. A második tíz esztendő már az alkalmazásról szólt. Kijelenthetjük: ma tisztában vannak a katonák azzal, mit várhatnak el, miben kaphatnak segítséget a lelkészüktől. Tudják, szolgálatunk nem helyhez, hanem lélekhez kötött. Akkor is így van ez, ha munkánk sokrétűsége gyakran túlmutat a hitélet dolgain. Lelkigondozóként megtapasztaltuk, hogy az evangélium egészen apró repedéseken is képes átszivárogni, s lelki oxigént juttathat azoknak, akik légmentesen elzárt skatulyákban élik napjaikat. Istentől kapott higgadt bölcsességgel fejtegetjük a törvény melletti kegyelem, ítélet helyetti szeretet létezésének megfoghatatlan titkát. A szerző dandártábornok, protestáns tábori püspök Evangélikus műsor a Magyar Televízióban Evangélikus ifjúsági műsort láthatunk a Magyar Televízióban, az Mi-en március 2-án, vasárnap 11.35-kor. Az adás vendége Szeitl Zita orgonaművész. A műsort március 3-án, hétfőn a Duna World csatornán 15.50- kor megismétlik.
