Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-23 / 8. szám
14 ◄! 2014- február 23. KRÓNIKA Evangélikus Élet ISTENTISZTELET-KÖZVETÍTÉS A MAGYAR RÁDIÓBAN Bemutatkozik a Szentgotthárdi Evangélikus Egyházközség „Nefélj, te kicsiny nyáj..” (Lk 12,32) - hangzott nemegyszer a biztatás a szentgotthárdi templom szószékéről nagyobb ünnepek, évfordulók alkalmával, s mára ez az ige szinte vezérfonala, „jelszava” lett a kicsi közösségnek. A küzdelmes múltban fontos biztatás volt, és az ugyancsak küzdelmes jelenben reménységet nyújt ez a lukácsi ige. Szentgotthárd a hármas határ közelében: Szlovénia és Ausztria szomszédságában fekszik. A kisváros lélekszáma - a közigazgatásilag hozzá tartozó településekkel együtt - közel tízezer fő. Az evangélikus gyülekezet a kezdetekkor az önállósodásáért küzdött, mivel Ókörtvélyeshez (ma Eltendorf, Ausztria) tartozott. Az anyagyülekezet akkori lelkésze, Tomka Károly támogatta ezt a törekvést, s így a szentgotthárdiak 1909- ben önálló egyházközséggé szerveződhettek. A négyszáz-négyszázötven főt számláló missziói gyülekezet első kinevezett lelkésze Czipott Géza volt. Irányításával kezdődött el a templom építése; felavatására 1912. október 20-án került sor. A gyülekezetben - amelynek immár új temploma és lelkésze volt - a zavartalan, boldog öröm csak másfél évig tartott. Az első világháború okozta súlyos személyi és anyagi veszteségek sokáig éreztették bénító hatásukat. A trianoni határok felállítása következtében el kellett bocsátani az egyházközség kötelékéből azokat a szórványegyházközségeket, melyek az új, burgenlandi és jugoszláviai határokon feküdtek. A következő lelkész 1929-ben érkezett Nyíró (Scherer) József személyében, aki negyvennégy évig pásztorolta a gyülekezetét. 1973-tól Molnár Jenő őriszentpéteri lelkészt bízta meg az egyházmegye esperese. Mivel a szentgotthárdi evangélikus közösség lélekszáma csak száznegyvenöt fő volt, ez az önálló fenntartást anyagilag lehetetlenné tette, ezért a gyülekezet társult az őriszentpéteri egyházközséggel. 1999-től Kollerné Loós Zsuzsanna az egyházközség megválasztott lelkésze. Jelenleg a Szentgotthárdi Evangélikus Egyházközség szórványgyülekezet, mintegy négyszáz főt számlál (gyermekekkel együtt). Egészen más jellegű munka folyik az őrségi hívek és a városban élők között. Ebből adódóan mások az örömök és a küzdelmek is. A szórványokban a hittanórákon és a havi rendszerességgel tartott istentiszteleteken túl - a nagyon jó ökumenikus kapcsolatnak köszönhetően - a testvéregyházakkal, illetve az önkormányzatokkal közösen szervezett alkalmak adnak még lehetőséget a találkozásra. Ilyenek például az imahét, a női imanap, az adventi, böjti közös alkalmak, a helyi ünnepségek, a temetői istentiszteletek. Mindig nagy öröm az igazi testvéri szeretetközösség megélése a Bajánsenyén és Kercaszomoron tartott házi istentiszteleteken. Szentgotthárdon a „hagyományos” istentiszteletek mellett - reménység szerint minél többeket elérő - különféle egyéb alkalmak nyújtanak lehetőséget a gyülekezet tagjainak, illetve az érdeklődőknek az egymással való találkozásra, például a zenés és gyermek-istentiszteletek. A baba-mama kört, a sport- és játékdélutánt havi rendszerességgel szervezik meg. Évente gyülekezeti, illetve presbiteri napot tart a közösség, és gyülekezeti kirándulásra is sor kerül, valamint hittantábor várja a gyerekeket. § w Evangélikus istentisztelet a Kossuth rádióban Március 2-án, ötvened vasárnapján 10.04-től istentiszteletet közvetít a Kossuth rádió a szentgotthárdi evangélikus templomból. Igét hirdet Kollerné Loós Zsuzsanna lelkész. „A munka folyik” a gyülekezet lelkesedése reménység szerint töretlen, a hit és remény megtartja - ha Isten is úgy akarja - a szentgotthárdi egyházközséget. A biztatás, ígéret ma is szól: „Ne félj, te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot!” (Lk 12,32; Károli-ford.) Az újkori protestáns keresztyénség klasszikusa Friedrich Schleiermacher emlékezete ► A neves rendszeres teológust, Friedrich Schleiermachert nemcsak a teológiatörténet tartja számon, hanem nyelvészként, filozófusként, pedagógusként és a modem hermeneutika alapítójaként is beírta nevét a szellemtörténetbe. Halálának száznyolcvanadik évfordulója alkalmából emlékezünk rá. Schleiermacher 1768-ban született Boroszlóban (Breslau, ma Wroclaw, Szilézia, Lengyelország). Nagyapja, Dániel Schleiermacher református prédikátorként aktív tagja volt a 18. századi német Rajongók (más néven Sión testvérei - Zionsbrüder) közösségének, apja, Gottlieb Schleiermacher pedig tábori lelkészként működött. A tizennégy éves Friedrich a Herrnhuti Testvérközösség központjába, Nieskybe került, majd tizenhét évesen a testvérközösség Barbyban működő szemináriumában folytatta tanulmányait. Az ortodox pietista tanokban támadt kétségeinek eloszlását követően sikerült kiharcolnia, hogy 1787-től a szabadabb szellemű Hallei Egyetemen folytathassa tanulmányait. Nem tagadva neveltetését, büszkén vallotta magát a herrnhutiak „magasabb rendjéhez” tartozónak. Különösen nagy hatást gyakorolt rá a filozófus Johann August Eberhard (1739-1809), s maga is elkötelezett kutatója lett a görög nyelvnek és Kant filozófiájának. Mint házitanító és kisegítő prédikátor kezdte meg szolgálatát, mígnem Berlin híres Charité kórházának református prédikátorává választották. Ennek köszönhetően szoros kapcsolatba került különböző értelmiségi körökkel, irodalmi szalonokkal, amelyek soraiban ott találjuk a neves írót és kultúrfilozófust, Friedrich Schlegelt (1772-1829) vagy a romantika jeles képviselőjét, Novalist (1772-1801). Az 1799-ben eredetileg névtelenül publikált, A vallásrót- Beszédek a műveltekhez megvetőik között című műve egyszerre híressé tette az ifjú teológust. Az ortodoxiával, a metafizikával és a felvilágosult morálfilozófiával szemben általa meghirdetett vallási függetlenség mint „a végtelen értelme és zamata” illetve az univerzum „szemlélése és érzése” újfajta, merész perspektívákat nyitott a vallás eredetére nézve. Ezzel párosult az Isten és a halhatatlanság gondolatköréről, a vallásos nevelésről, a vallási közösség struktúrájáról, valamint a vallástörténet és a keresztyénség ideális nézeteiről alkotott új látásmódja. Már ebben a korai művében felfedezhetjük a teljes schleiermacheri életmű csíráját. Két év udvari prédikátorságot követően (Stolpban) 1804-ben meghívást kapott a Hallei Egyetem rendszeres teológiai tanszékére. Erre az időszakra datálható későbbi műveiben megjelent gondolatainak körvonalazódása. Előadásaiban végigmagyarázta az Újszövetség majd minden iratát. Publikációival nagyban hozzájárult az újtestamentumi történet-kritikai kutatáshoz. Amikor végül a berlini Szentháromság-templom református prédikátora és az újonnan alapított Berlini Egyetem tanára lett, e két hivatal betöltésével végérvényesen megtalálta a helyét. A Porosz Tudományos Akadémia filozófiai tagozatának tagja lévén Fichte (1762- 1814) és Hegel (1770-1831) mellett a teológiai fakultáson túl a filozófiain fs tartott előadásokat. Schleiermacher életművét már kortársai korszakalkotónak értékelték. Filozófiai művei (Esztétika, Hermeneutika, Pedagógia) és rendszeres teológiai művei (Keresztyén erkölcstan, A teológiai tanulmányok rövid foglalata vagy a forradalmi újításokat tartalmazó A keresztyén hit bemutatása összefüggésben az evangélikus egyház alapelveivel) előremutató módon mindmind arról tanúskodnak, hogy az eleink által elkezdett reformációt szüntelen folytatnunk kell. Életművének univerzalitása és irányadó elképzelései új alapokra helyezték a különböző tudományterületeket. Hatása a vérzivataros 20. századon átívelve mindmáig érezhető. Ezért a száznyolcvan évvel ezelőtt (1834. február 12-én) elhunyt, nagy formátumú teológust egyáltalán nem túlzás az újkori protestáns keresztyénség klasszikusának nevezni. ■ Dr. Blázy Árpád Istentiszteleti rend ♦ 2014. február 23. Hatvanad vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 8,4-15; 2Kor (11,19-33) 12,1-9. Textus: íMóz 3,1-13. Énekek: 279., 258. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. fél 10.; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. dr. Lászlóné dr. Agod Anett; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna; du. 6. (orgonazenés istentisztelet) Smidéliusz Gábor; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű, úrv.) Bence Áron; de. 11. (úrv.) Pelikán András; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Romáimé Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Románné Bolba Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. n. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Gáncs Tamás; de. fél 11. (úrv.) Gáncs Tamás; du. 6. (vespera) Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor; XI., Egyetemi és főiskolai gyülekezet, Magyar tudósok krt. 3. du. 6. (taizéi ima) Szántó Enikő; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Erdélyi Csaba; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Árpádföld, XVI., Menyhért u. 42. (református templom) du. 3. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kovács Áron; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. dr. Lackner Pál; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. (úrv.) Donáth László. Összeállította: Bállá Mária HIRDETÉS DIGITALSTAND www.digitolstand.hu Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. Olvassa j' az Evangélikus Elet digitális változatát!
