Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-02-16 / 7. szám

io 41 2014. február 16. KRÓNIKA Evangélikus Élet RÉGI KÖNYVEK, ÚJ CSILLAGOK Georg Rheticus emlékezete ► A modern csillagászat 16-17. századi megszületésekor Kopernikusz, Bruno, Brahe, Galilei és Kepler voltak a főszereplők. Közöttük messze felülreprezentáltak az evangélikusok. Az éppen túlhaladott ókori pto­­lemaioszi és a kozmoszt már közel valósághűen ábrázoló koperniku­szi világkép ötvözetét megalkotó dán Tycho Brahe, valamint a törvé­nyeivel a heliocentrikus elgondolást finomhangoló német Johannes Kep­ler egyaránt lutheránus volt. Az asztronómia megújulásának voltak azonban kevésbé ismert, de fontos szerepet játszó „karakterszínészei” is. Közöttük a szintén evangélikus, német Georg Rheticus, akivel a szak­­irodalomban Rheticus György néven is találkozhatunk. De nem csak az egykor általános keresztnév-magyarosítás okán: egy ideig magyar földön élt, sőt Kassán hunyt el. Életéről és szerepéről születésének öt­századik évfordulóján Farkas Gábor Farkast kérdeztük, aki az Orszá­gos Széchényi Könyvtár osztályvezetőjeként a régi könyvek, csillagá­szattörténészként az új csillagászat kiváló ismerője. Mintegy ars po­­eticaszerüen Régi könyvek, új csillagok címet viselő művében számta­lan adalékkal szolgál Rheticusszal összefüggésben.- Pontosan mikor és hol született Georg Rheticus, és mit tudunk a csa­ládi hátteréről?- Talán a legnyugatibb ausztriai vá­rosban, a liechtensteini-osztrák ha­tár melletti Feldkirchben született 1514. február 16-án olasz származású szülőktől. Életének legkorábbi szaka­szát rögtön egy tragédia árnyékolta be: orvosként dolgozó apját, eredeti ne­vén Georg Iserint csalás és varázslás vádjával kivégezték. Az akkor még csak kétéves Rheticus ebből semmit sem foghatott fel, de későbbi életére komoly hatással lehetett. Nevét is megváltoztatta, felvette édesanyjáét, így lett Georg de Porris. Felsőbb isko­láit Zürichben, a festői fekvésű, a szülővárosához közeli svájci Appen­­zellben és Wittenbergben járta. Ha­mar összebarátkozott Conrad Gesner (1516-1565) svájci természettudós­sal, a modern zoológia megteremtő­jével, Paracelsusszal (1493-1541), az ugyancsak svájci orvossal, természet­­tudóssal, akit manapság alkimista-ezo­terikus múltja miatt jobban ismernek, végül Philipp Melanchthon (1497- 1560) német evangélikus teológussal, Luther Márton munkatársával. Mikor beiratkozott a wittenbergi egyetemre, új nevet választott magá­nak: Raetia római provincia után Georg Joachim Rheticus lett. A legne­vesebb német egyetemen az orvos­­tudomány mellett - Melanchthon ta­nácsára - matematikát is tanult. A te­hetséges fiatalember - barátjával, Paul Eber (1511-1569) német teoló­gussal együtt - 1536-ban végzett, s az alig huszonkét éves matematikus a korszak egyik legjelentősebb csilla­gásza, Erasmus Reinhold (1511-1553) után a második számú professzor lett a wittenbergi egyetemen.- Milyen szerepe volt a csillagászat 16-17. századi forradalmában? Mi­ért emlegetik Kopernikusz legjobb tanítványaként?- Már az 1530-as évek második fe­lében hallott híreket egy „bolond asztrológusról” aki - Márton László fordításában - „bizonyítani próbálta, hogy nem az égbolt, vagyis a firma­­mentum, a Nap és a Hold mozognak és fordulnak, hanem csak a Föld...” Luther híres asztali megjegyzése 1539- ben hangzott el, Kopernikusz nagy művének megjelenése előtt négy év­vel. Tehát a nagy reformátorhoz is évekkel előbb eljutott az új tudomá­nyos felfedezés, még mielőtt kinyom­tatták volna a nürnbergi Johann Pet­­reius műhelyében. Természetesen Rheticus erről egé­szen máshogyan gondolkodott. 1538- 1539-ben - éppen a Melanchthontól kapott szabadságot kihasználva - egyfajta „tudósturizmusként” bejárta a német egyetemi központokat, kap­csolatokat épített, vitatkozott és tágí­totta ismereteit. Majd legjobb barát­ja, Caspar Cruciger (1504-1548) - aki történetesen éppen a wittenbergi egyetem rektora volt - támogatását fel­használva felkerekedett, s meg sem állt az északlengyel Fromborkig, ahol egy öreg, mogorva kanonok, Nikolausz Kopernikusz (1473-1543) fogadta. A tervezettnél hosszabbra nyúlt, kétéves fromborki kitérő meghatáro­zó lett Rheticus életében. 1540-ben Johann Schöner (1477-1547) nürnber­gi matematikusnak számolt be Ko­pernikusz heliocentrikus elméletéről egy jellegzetes, elegánsan megírt hu­manista levélben, amelyet még abban az évben ki is nyomtatott Gdanskban. A Narratio prímából a történelem vi­harai miatt alig két tucat példány ma­radt az utókorra. Egy például a pécsi Klimó-gyűjteményből ismert. Visszautazva Wittenbergbe első dolga az volt, hogy a magával cipelt Kopernikusz-kéziratból - mintegy előkészítve a nagy mű befogadását - kiadott két könnyebben emészthető, trigonometriáról szóló fejezetet. Rheticus számára időközben min­den rosszra fordult, elfogyott a leve­gő körülötte, távoznia kellett az egyetemről, s áttette székhelyét - bár Melanchthon erről igyekezett lebe­szélni - Lipcsébe. Kopernikusz fő műve, az Égi pályák körforgásáról vé­gül Andreas Osiander előszavával je­lent meg Nürnbergben 1543-ban. A halálos ágyán fekvő fromborki kano­nok talán még láthatta a kinyomta­tott példányokat. A kérdésre válaszolva: Rheticusnak meghatározó szerepe volt - nemcsak a legjobb, hanem az egyetlen tanítvá­nyaként - Kopernikusz heliocentri­kus munkájának az európai tudós közélet számára szóló bemutatásában, s a későbbiekben is azon kevesek közé tartozott, akik a 16. században elfogadták, hogy az univerzum közép­pontjában a Nap áll, nem a Föld.- Hogyan került magyar földre, mi­lyen kapcsolata volt az akkori Ma­gyar Királysággal?- Rheticus magyarországi kap­csolatairól először Szilágyi Sándor történész adott hírt. 1877-ben egy tör­ténelmi folyóiratban számolt be ar­ról, hogy Franz Hipler (1836-1898), a Rheticus-életmű első feldolgozója - Die Chorographie des Joachim Rheticus, 1876 - aziránt érdeklő­Istentiszteleti rend ♦ 2014. február 16. Hetvened vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 20,1-16; íKor 9,24-27. Textus: íMóz 22,1-13. Énekek: 320., 363. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. fél 10. (úrv.); Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv., összegyülekezés napja) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, Megyeri Klub, Megyeri út 207. de. 9. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv., kantátazenés istentisztelet) Smidéliusz Gábor; du. 6. (úrv., ifjúsági istentisztelet) Mézes Zsolt; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Pelikán András; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Románná Bolba Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gu­­lácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Románná Bolba Márta; Fe­rencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. fél 11. (úrv., zenés istentisztelet) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpádné; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpádné; XI., Egyetemi és fő­iskolai gyülekezet, Magyar tudósok krt. 3. du. 6. Szántó Enikő; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Szilvia; de. negyed 12. Molnár Lilla; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Reuss András; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Kosa László; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Vető István; du. 5. (úrv., ifjúsági istentisztelet) Grendorf Pé­ter; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Árpádföld, XVI., Menyhért u. 42. (református templom) du. 3. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Soroksár, XXIII., Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 4. Győri János Sámuelné; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. Lackner Pál; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. Összeállította: Bállá MÁRIA HIRDETÉS Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! dött: a magyar történészszakma tud­­e valamit arról, hogy Rheticus mikép­pen került Kassára, és hogyan halt meg. Sajnos nem maradt nyoma semmiféle kutatási eredménynek. Szabó András egy évszázaddal később szintén belebotlott abba a problémába, hogy miért nem tu­dunk többet a híres matematikus kas­sai tartózkodásáról. A források sze­rint Lipcséből távozni kényszerült, súlyos bűncselekménnyel vádolták meg: leitatta az egyik diákját, majd megerőszakolta. Tudományos érde­meire való tekintettel később ejtették az ügyet, de teljes vagyonelkobzásra és az egyetemről való kitiltásra ítél­ték. Prágába menekült, ahol orvosi tanulmányokat folytatott, s élete utolsó két évtizedében orvosként biztosította a megélhetését. Néhány év múlva innen is továbbállt, s Krak­kóban telepedett le. Botránya ellené­re az európai tudósközösség számon tartotta, hívták Bécsbe, majd állást kí­nált neki II. János moldvai fejedelem (Iacob Heraclides, 1511-1563) és Pet­rus Ramus (1515-1572) francia huma­nista is.- Mi az igazság és mi a legenda máig rejtélyes kassai halálát illetően?- Tulajdonképpen nincs semmifé­le legenda, bár a források szűkössé­ge miatt nem mindent látunk tisztán. Az utolsó időszakról azt biztosan tudjuk, hogy Rheticus valóban Kas­sán élt az 1570-es évek elején, s ott ke­reste fel későbbi tanítványa, Valenti­nus Otho (kb. 1550-1603) német ma­tematikus és csillagász. Úgy tudni, hogy egy ismeretlen magyar báró magához kérette, ekkor fázott meg egy frissen meszelt szobában az idős orvos - hatvanon túl volt már -, s rö­videsen, 1574 decemberében elhunyt. További kutatásokat igényel, hogy ki lehetett a szóban forgó báró: talán Mágócsy Gáspár, Forgách Simon vagy a reneszánsz költő apja, Balassi János. ■ Rezsabek Nándor ^ DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim. www.digitalstand.hu

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom