Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-05 / 1. szám

Evangélikus Élet L ÉLŐ VÍZ • 2014. január 5. » n Krisztusban elrejtve A hónap igéje ► Az amerikai keresztény zenész, teológus Michael Card múlt év őszén Budapestre látogatott, hogy a Károli Gáspár Református Egyetemen Jézus négy arca címmel előadást tartson. Október 11-én a fasori refor­mátus templomban adott nagy sikerű koncertet. A négygyermekes édes­apa arra hívja hallgatóit és olvasóit, hogy komolyan „birkózzanak” a Bibliával, keressék, mi a szöveg igazi üzenete, értsék meg ésszel, de szív szerint is. Karácsony elmúltával egy részletet közlünk Cardnak a Har­mat Kiadó gondozásában és Székely György fordításában 2006-ban ma­gyarul is megjelent, Homokfirkák című könyvéből. Mikor éjjelente a csillagokat kémle­lem, többnyire déli irányba kell for­dulnom. A déli égbolton lehet legjob­ban megfigyelni a bolygók és a hold mozgását végig azon a képzeletbeli pályán, amit a csillagászok ekliptiká­nak neveznek. Az összes zodiákus jegy is ott található, továbbá a legér­dekesebb csillagködök és csillaghal­mazok. Az Alberio egy gyönyörű iker­csillag; egyszerű kék, mint az ég, más­kor meg aránylik, mint egy jegy­gyűrű. Az Antares ott, a Skorpió szí­vében a legvörösebb csillag, amit ismerek. A déli égbolton van egy üres folt is, amit szívesen böngészek, és szeretnék a mélyébe látni. Éppen a Nyilas csillagkép előtt, annál a pont­nál, amit nyila hegyének tartanak, ott a sötét folt, amely a mi galaxisunk, a Tejút középpontját jelöli. A déli irányban látható égbolt minden év­szakban elkápráztat és megihlet. Északi irányba tekintve egészen más az égbolt, szinte sötét. Nem ra­gyognak rajta fényes csillagok, és alig akad figyelemre méltó csillagköd vagy galaxis. Az éggömbnek ezen a felén található egy homályos, hal­ványzöld csillag, amely nem más, mint a Sarkcsillag. Ha a tengerészek - sőt az űrhajó­sok - eltévednek, ezt a halvány fényű csillagocskát keresik, hogy vissza­nyerjék tájokozódóképességüket. Mindig ugyanazon a ponton találha­tó, rajta halad át az éggömb északi tengelye. Időbe telik, míg megta­nuljuk, hogyan bukkanhatunk a nyo­mára. Aki először látja, csodálkozva állapítja meg: „Az ott a Sarkcsillag? Azt hittem, fényesebb.” Néha egyes embereket is csillag­ként tartanak számon. Felnézünk rájuk, csodáljuk őket, és jelentékte­lennek érezzük magunkat mellet­tük. Üstökösként vonulnak végig az élet egén, minden szem ámulattal szegeződik rájuk. A holdhoz hason­lóan évszakonként változtatják az arcukat, és mint a nap, forrón izza­nak, míg végül rendszerint kiégett meteorként hullanak alá. Ha választhatnánk - és hiszem, hogy módunkban áll azt ajánla­nám, hogy legyünk mi a Sarkcsillag népe. Nem leszünk annyira fényesek és érdekesek, mint a sztárok. Alig akad majd olyan ember, aki a telesz­kópját ránk irányítja, vagy ha mégis, talán csalódottan ennyit mond: „Sok­kal fényesebbnek gondoltam!” A Sarkcsillag népének azonban fontosabb küldetése van. Ha valaki­nek szüksége van ránk, rendelkezés­re állunk, s mutatjuk az utat. Miköz­ben a világ szédítő sebességgel forog körülöttünk, mi egy ponton verünk gyökeret - egy nem annyira látvá­nyos, de megingathatatlan ponton. Jézus is ilyen Sarkcsillag volt. Ézsa­­iás szerint megjelenésében nem volt semmi elkápráztató. Kortársai között bőven akadt nála csillogóbb, messi­ási babérokra törő csillag, akik meg­jelentek, mint egy üstökös, majd ki­égve eltűntek a semmiben. Jézus azonban Sarkcsillagként ragyog az­óta is a világmindenségnek ugyan­azon a pontján. Szüntelen hív min­ket, hogy forduljunk meg végre, és vegyük észre az ő fényének alig érzé­kelhető csillogását, amint ott ragyog a mi világunkban is, hogy utat talál­junk hozzá, s azontúl ő világítsa meg utunkat. Angyaljárás a bakonyi falvakban Karácsony előtt immár harmadik al­kalommal vitték el személyes betlehe­­mes köszöntésüket bakonyi evangé­likus hittanosok öt település otthona­iba. A Szakos Csaba bakonytamási lel­kész szervezte, már hagyományos betlehemezés öt napon át zajlott, és mintegy félszáz hittanos kopogtatott Bakonyszentlászló, Bakonytamási, Pápateszér, Sikátor és Veszprémvar­­sány lakásainak ajtajain. Az ifjú bet­­lehemezők minden évben egyre töb­ben, egyre hosszabb utat megtéve viszik az örömhírt,a családokhoz. ■ Major Erzsébet felvétele A törvény betűje és szelleme közötti különbség Érdemes feltenni a kérdést, hogyan viszonyulunk azokhoz a jogszabá­lyokhoz, amelyek munkánk kereteit adják, legyenek akár szélesebb kört - akár minden állampolgárt - érin­tők, akár csak a saját szűkebb szak­mánkban érvényesek. Vajon csak a minimumelvárásokra figyelünk, vagyis szigorúan a „törvény betűjé­nek” való megfelelés motivál minket, vagy a „törvény szelleme” is fontos számunkra, mely a törvény betűje mögött álló szándékot takarja, és sokszor fontosabb is nála? Évek óta adok tanácsokat vezető üzletembereknek, szakembereknek, hogy megértsék, melyek az üzleti életre vonatkozó bibliai alapelvek. Amikor elkezdtem ezt a munkát, azonnal nyilvánvalóvá vált számom­ra, hogy „személyes önértékelést” kell végeznem, ha el akarom kerülni a „bort iszik, és vizet prédikál” csap­dát. Ez azt jelentette, hogy önvizsgá­latot kellett tartanom olyan régi ügyeket is megvizsgálva, melyeket nem zártam le megfelelően. Őszin­tén szólva elég kényelmetlen és meg­alázó egy ilyen folyamat, de szüksé­gesnek éreztem, hogy tanácsadó­ként megőrizhessem integritásomat és hitelességemet. Szembesültem egy kifizetetlen tar­tozással, amelyet egy korábbi vállal­kozásom hagyott maga után. Habár ez a tartozás vállalati tartozás volt, így jogilag magánszemélyként semmi­lyen felelősséget nem viseltem érte, Isten mégis világossá tette számom­ra: ő azt szeretné, hogy minden üz­leti ügyem megkérdőjelezhetetlen és feddhetetlen legyen. így felkutattam azt a vállalkozást, amelynek néhai cégem még mindig tartozott, és küldtem neki egy csek­ket a kérdéses összegről. A cég tulaj­donosait ez jócskán meglepte. Felhív­tak, és nem csupán megköszönték a csekket, de azt is tudatták velem, hogy a tartozást már leírták, és kive­zették a könyvelésükből, ezért az egész összeget egy helyi egyházköz­ségnek ajánlották fel adományként. Nyilvánvaló, hogy eltekinthettem volna az adóság rendezésétől. Tech­nikai értelemben egy jogi személy, egy cég tartozott, amely azonban azóta már megszűnt. Miután magán­­személyként semmilyen módon nem voltam érintett a cég pénzügyeiben, jogilag nem voltam felelős az adós­ságért. Ez jelenti a törvény betűjét. Jézus Krisztus követőjeként vi­szont feddhetetlen módon kell élnem és dolgoznom, így ezt nem használ­hattam kifogásként. Hiszen tudtam jól, hogy a törvény szelleme mást kö­vetel tőlem. Hogyan adhatok taná­csot az üzleti élet vezetőinek, hogy le­gyenek őszinték és az integritás em­berei munkahelyükön, ha én nem va­gyok hű ezekhez az alapértékekhez?! Az Újszövetségben, Pál apostol efezusiaknak írt levelében (5,3) ezt ol­vassuk. „Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék közietek, ahogy a szentek­hez illik’.’ (Szent István társulati for­dítás) Ezek Isten alapértékei, az ő kö­veteiként ezek szerint kell élnünk. Mindazonáltal nem célom, hogy bárkiben is bűntudatot keltsek. Még­is arra bátorítom az olvasót: ha Isten elénk hoz bármit, amit helyre kell hoz­nunk, vagy amit meg kell tennünk, ak­kor tegye meg minél előbb. Még ak­kor is, ha ez túlmutat az írott törvény elvárásain. Nem fogja megbánni. ■ Rick Boxx Forrás: Monday Manna „Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom!Is­mertesd meg velem, melyik úton jár­jak, mert hozzád vágyódik lelkem” (Zsolt 143.8) Van, aki úgy ébred minden reggel, hogy ébresztőórája bekapcsolja a rá­diót, és az csak beszél, beszél. Mások a gyermekeiket úgy indítják reggelen­te az iskolába, hogy „figyelj, légy szor­galmas” Megint mások semmire sem tudnak gondolni, míg meg nem itták reggeli kávéjukat. Mire gondolsz, mit hallasz reggelen­te? A nap kezdetén. Mert az döntő le­het. Az igével is lehet indulni. Ha az igét olvastad, az napközben is előjöhet szívedből, és útmutatást, figyelmezte­tést, vigasztalást vagy erőt adhat. Hány hanyag bibliaolvasó mondta el, hogy elmaradt a reggeli csendessége, és este, amikor úgy gondolta, pótolja, rá­döbbent, hogy ha reggel olvassa azt az igét, sok mindent másképp tett volna. Este elolvasni? Az már „esti ige” amely­re az esti békességhez, bűnbocsánathoz van szüksége az embernek. Ami elmaradt, az nem pótolható. Később is szól az Isten, de az már nem biztos, hogy pótolja azt, ami elmaradt annak idején. „Késői eső” (tavaszi) ez, de a „korai” (őszi) is kellett volna. Minden reggelnek, minden kez­detnek a segítője lehet, ha hallod az igét, ha hallod, hogy veled lesz a hű­séges Isten: „Ne félj és ne retteg, mert veled lesz az Úr, a te Istened minden­ben, amiben jársz” (Józs 1,9; újonnan revideált Károli-ford.) Bármiben, ami­ben az Úr akaratát fölismered, és azt szeretnéd tenni. De nem mindig le­hetsz bizonyos, ezért tedd hozzá: „Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te’.’ (Lk 22,42) Bízz a mennyei Atyában, hogy ja­vadat munkálja. Még nálad is jobban tudja, hogy mi válik javadra. Ez bé­kességet ad. Legfőképpen és legtisztábban igé­je által szól hozzád az Úr. Ezért nagyon fontos, hogy tanulmányozzuk az igét, és lehetőleg azzal kezdjük minden napunkat. Itt is érvényes a szólás: „Hát Jézus mit szól hozzá?” Az ige teljes üzenetet ad, vele lezá­rult a kijelentés. Több, nagyobb nincs, a kevesebb pedig nem elég. Te se végy el belőle, és ne tégy hozzá egy ki­csit sem. Mert a sín váltója is csak egy vékonyka nyelvvel indul, de végül a vá­gány egész máshova visz, ha át van ál­lítva. Az elején nehéz észrevenni a kü­lönbséget, de ha Békéscsaba helyett már Sopron felé közeledsz, késő lehet. „Ilyen nehéz Isten útján járni? Ak­kor nem kívánkozom arra!” - Pardon, egy pillanat. Az Isten akarata csak a kí­vülálló számára lehet nehéz parancs. Aki nem szereti az Urat, aki még nem nyert Isten szeretetéből bűnbocsána­tot, annak nehéz lehet. Az csak azt lát­ja, hogy: „ne tedd ezt, ne tedd azt” De aki szereti az Urat, az akarja is követ­ni, tetszése szerint akar élni. Ha Atyád az Isten, akkor a Tízpa­rancsolat már nem tíz parancs szá­modra, hanem tíz lehetőség arra, hogy örömet szerezz neki, magadnak pedig arra, hogy megtudd, melyik a helyes út. Ha Atyád az Isten, akkor a Tízpa­rancsolat tíz segítség lesz a boldog élet és az üdvösség útján. Akkor nem „kell” tenni a dolgokat, hanem a szíved von­zódik Megváltódhoz. Akkor az ige iránytű lesz, és Jézus a jó pásztorod. De jó, hogy van Bibliád, de jó, hogy hallhatod legalább hetente az igét, de jó, hogy olvashatod naponta, és imád­kozhatsz naponta. Öröm és bizo­nyosság lesz így az ő követése. ■ Széll Bulcsú HETI ÚTRAVALÓ „Láttuk az ő dicsőségét mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegye­lemmel és igazsággal" (Jn 1,14) Az esztendő első s egyben vízkereszt hetében az Útmutató reggeli s ünne­pi igéiben Krisztus, a világ világossága ragyog fel. Az Úr megjelenésével „az igazi világosság, amely megvilágosít min­den embert, jött el a világba” (Jn 1,9; LK), és „aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül” (Róm 10,13; LK). Alázattal hagyatkozzunk Isten vezetésére! „Menedé­kem vagy és váram, én Istenem, benned bízom.” (GyLK 729) A tizenkét éves Jé­zus kérdezte a templomban szüleitől: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” (Lk 2,49) Mi vajon értjük-e a Lélek e bizonyságtételét? „Akié a Fiú, azé az élet... akik hisztek Isten Fia nevében, tud­játok: örök életetek van. (...) Ő az igaz Isten és az örök élet” (íjn 5,12.13.20) Víz­­keresztkor „csillag vezérlé a bölcseket Jézushoz; a víz borrá változók a menyeg­zőben; Krisztus Jánostól megkeresztelkedék, hogy minket üdvözítsen” (GyLK 722). „Aki üdvösséget akar, fogadja be Krisztust, vagyis ne merje cselekedetektől vár­ni megigazulását, hanem Krisztus legyen szíve királya, ki minden pompa nélkül jön. A jó háromkirályok, mikor minden embercselekedetről letettek, legott fel­tűnt nékik újból a csillag.” (Luther) „Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és le­borulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: ara­nyat, tömjént és mirhát” (Mt 2,10-11). A misszió ünnepén a pogányok aposto­la megismerteti velünk is a Krisztus titkát: „... hogy tudniillik a pogányok örökös­társaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is Krisztus Jézu­sért az evangélium által” (Ef 3,6) János új parancsolatot írt: Jézusban „múlik a sötétség és márfénylik az igazi világosságr” (íjn 2,8). S az Istentől újjászületette­ket bátorítja: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk.. ” Eljövetelekor „olyan­nakfogjuk őt látni, amilyen valójában”. (1 Jn 3,2) S kéri, hogy addig se éljünk e vi­lág mértéke szerint: „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés” mind elmúlik, „de aki Isten akaratát cse­­lekszi, megmarad örökké”. (íjn 2,16.17) Pál figyelmeztet: „...újuljatok meg lelke­­tekben és elmétekben, öltsétekfel az új embert, aki Isten tetszése szerint valósá­gos igazságban és szentségben teremtetett’.’ (Ef 4,23-24) János hirdeti: „az Isten vi­lágosság’; és ha benne élünk, „akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől”. (íjn 1,5.7) Zakariás a fia sorsá­ról énekel: „Tepedig kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz...”S az irgalmas Úristen elküldi a Messiást fényként a magasságból, „hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak”. (Lk 1,76.79) „Jézus, hűséges tanítónk, / Szólj, hogy megismerhessünk, / Mert kik sötétség­ben jártunk, / Benned örök fényt találtunk!” (EÉ 187,1; és lásd Jn 8,12) ■ Garai András

Next

/
Oldalképek
Tartalom