Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-03 / 44. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP • LVII. ÉVFOLYAM • 2013/5. SZÁM • NOVEMBER 3. Őszi csokor A cím olvastán gondolhatnánk egy szép, tarka levelekből, száraz virágokból, termésekből kötött, gusztusos kis körcsokorra, melyet a nyár elmúltával otthonunkba dekorációként viszünk be. A természet utolsó ajándéka az évben, gondoljuk, és rápillantva még gyönyörködünk benne egy kicsit. Virágkedvelő, virágkötésben örömüket lelő olvasóknak talán csalódást okozok azzal, hogy jelen írás nem igazi, hanem a mostani időszakhoz köthető „ünnepcsokorral” foglalkozik. Hogy még egy apró párhuzam erejéig az előző képhez visszatérjek: az őszi ünnepkör is igen színes. Október 23-án nemzeti, október 31-én protestáns identitásunkra gondolunk, halottak napján pedig emlékezünk elhunyt szeretteinkre. (És akkor az angolszász kultúrkörből átszármazott, nálunk is egyre népszerűbb halloweent még nem is említettük.) Az immanens és a transzcendens világok találkozásaként is tekinthetünk az ünnepkörre: megjelenik benne a haza, mely nagyon is e világi, és az „örök haza”, amely a túlvilágba vetett hitünkre irányul. E kettő között foglal helyet a reformáció ünnepe, amely mindkettővel kapcsolatban áll. Identitásunknak fontos része felekezetiségünk, ugyanakkor hitünk tárgya mindenképp több annál, mint ami ebben a vüágban fontos. Talán ez az a pont, ahol egy hitvallásos lutheránus megjegyzi: „A cikk írójának biztosan nem sok fogalma lehet az evangélikus egyházi esztendőről. Halottak napja nekünk nem is ünnepünk. Örök élet vasárnapja jó három héttel később, advent előtt nálunk is kiemelt nap, de a halottak napját mi nem tartjuk.” Itt e sorok írója töredelmes vallomást készül tenni: bár - teológiai tanulmányokkal a háta mögött - azt gondolta, jól ismeri az egyházi esztendőt, mégis egy pillanatra figyelmen kívül hagyta, hogy a halottak napja evangélikus egyházunktól teljesen független ünnep. A katolikus egyház mondhatja magáénak, de olyannyira elterjedt széles körben is, hogy ilyenkor még az is kilátogat a temetőkbe, akinek egyébként semmiféle egyházi kötődése nincs. Vajon mi lehet az oka ennek? A válasz egyértelmű: van rá igény. Igényünk van az emlékezésre, és igényünk van az előretekintésre. Arra, hogy belehelyezzük magunkat abba a kontinuitásba, amelynek részei vagyunk. És hogy reménykedjünk: a földön eltöltött néhány évtized állomás, de nem végállomás. Hogy mi az oka annak, hogy az evangélikus egyház ezt az ünnepet hivatalos formában nem tartja? Az előbb említett botlást észrevéve természetesen utánanézett a cikkíró: az, hogy nálunk lelhető fel leginkább az egyházi esztendő ősi formája. Természetesen az evangélikus egyház is „saját képére” formálta a liturgikus évet, így nem maradhatott ki a körijj forgásból a reformáció ün§ nepe, és azóta több speciᣠlis, úgynevezett célvasár- S nap is beépült az egyházi ÍJ esztendőbe. tn < De legyen az halottak napja november 2-án vagy örök élet vasárnapja az egyházi esztendő utolsó vasárnapján, a lényeg ugyanaz: a remény, hogy az út nem ér véget földi vándorlásunkkal, és Isten vár minket az ő országában. Szűcs Petra Búcsú Koltai Rezső lelkipásztortól Szeretett lelkészünk, Koltai Rezső április 18-án, két hónappal 89. születésnapja előtt tért meg Urához. Betegágyát szerettei vették körbe otthonában, a Helsingborg melletti Ráá-ban. Temetése május 10-én volt a helsingborgi St. Olof-templomban svéd szertartás szerint, a helyi lelkész szolgálatával. Felesége, Signe asszony kérésére a szertartás befejeztével elénekeltük a 90. zsoltár - Tebenned bíztunk eleitől fogva - két versszakát és befejezésül a Himnuszt, hiszen magyar ajkúak voltunk legtöbben. Nem lehet senki életét egy rövid írásban összegezni, hát még Koltai Rezső közel kilenc évtizedét. Csupán a saját szemszögemből tudok szólni arról, milyennek tapasztalhattam meg őt több mint ötvenéves ismeretség, testvéri barátság alatt. Huszonöt éven keresztül, 1965-től 1990-ig szolgált a svédországi magyar protestáns gyülekezetben. Ez idő alatt segíthettem neki mint kántor és presbiter a malmöi gyülekezetben. 1956-ban hagyta el Magyarországot. Textilmérnöki képzettsége volt, de vágyva más tevékenységre, Svédországban elvégezte a teológiát. 1964 decemberében Stockholmban szentelték fel a svéd evangélikus államegyházban. A teológián ismerte megjövendőbeli feleségét, Signét, aki a tanári pályát választotta. Családjuk a hatvanas években három gyermekkel gyarapodott. Margaréta leányuk szintén teológiát tanult, és diakóniai munkát végzett és végez a svéd egyháznál a Távol- Keleten. 1957-től 1965-ig Qlatz József volt a magyar gyülekezeti lelkész. Mikor ő Németországba költözött, a svéd „Lutherhjälpen” Koltai Rezsőt bízta meg azzal, hogy pásztorolja félállásban a magyar gyülekezetei. Hamar be kellett azonban látnia Ake Kastlundnak, a Luther-segély vezető lelkészének, hogy a félállás legfeljebb autóvezetésre elég, de többre nem, mivel a hat rendszeres havi istentiszteleti hely 100,300 és 600 kilométerre fekszik a lelkész lakhelyétől. így Koltai Rezső teljes munkaidejű megbízást kapott a magyar gyülekezet pásztorolására. A lelkész igyekezett mindig követni és betartani a magyar gyülekezet presbitériuma által megfogalmazott, nagyon megfontolt alap- és működési szabályokat. Ugyanakkor tevékenységéről hűségesen be is számolt munkaadójának, a svéd egyháznak, amelytől szabad kezet, de nagy felelősséget is kapott munkájához. A svéd egyház többek között nagy megértéssel fogadta, hogy a gyülekezet menekültekből tevődik össze, ezért magától értetődött a titoktartás. Hiszen Magyarországon a politikai helyzet 1989-ig elvileg változatlan volt. A pásztorolás az általános lelkészi munkát foglalta magában: istentiszteletek, bibliaórák, családi események, presbiteri gyűlések, országos presbiteri konferencia, evangélizációs őszi találkozó, evangéliumi ifjúsági konferenciai utazás szervezése, családlátogatás, börtönlátogatás. Koltai Rezső prédikációiból kicsengett, hogy amit az ige alapján mond, azt magában mélyen megfontolta és magáévá tette. Ismeretei nem világtól elvontak voltak: látta a problémákat, és mindig eljutott a megértéshez, megbékéléshez, elfogadva azt, amin nem tud változtatni. Örömét lelte abban, hogy mások számára hirdesse ezt, és mindig reményt ébresszen. Gyakran idézett Reményik Sándortól és Túrmezei Erzsébettől. A huszonöt éves megterhelő munka után, munkabíró képességének csökkenésével nyugdíjba vonult. Sok kedves esztendőnek örvendhettek együtt Signével. Erejükből többször magyarországi utazásra is futotta. Gyermekeik megajándékozták őket öt unokával, akiknek a képeit a lelkész nagy boldogsággal mutogatta, és sokat mesélt róluk. Bár otthonuk, melyben oly sok évig laktak, leégett, az utolsó pár esztendőben sikerült újból megteremteniük egy meghitt otthont. A lelkész töretlen teológiai érdeklődését mutatják a hátrahagyott folyóiratok, melyeket Magyarországról járatott. Nagyon tiszteltem Koltai Rezsőt mint lelkészemet, és szerettem mint testvért és barátot. Signével együtt családom sok szomorúságában vigasztalt, és osztozott örömeimben. Ahogy másokat búcsúztatott, úgy most mi is Isten kegyelmére és szeretetére bízzuk őt. Malmö, 2013. szeptember 30. Pitlik Pálházi Katalin Koltai Rezső családja körében a 70-es években
