Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-14 / 28. szám
12 -m 2013. július 14. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA Ha nyár, akkor tábor... .. .vagy inkább fesztivál, buli, strand és lazulás? Sok fiatal a nyár egyik felében keményen dolgozik, hogy a másik felében eljuthasson egy fesztiválra. Ott a hatalmas tömegben koncertek és valami teljesen magával ragadó, az ember minden ízét átható, szinte katartikus élmény részese lehet. Mit szólnátok egy éjszakai számháborúhoz? És egy olyan bátorságpróbához, amely egy sötét erdő állomásain át vezet? Mi lenne, ha a legismertebb bibliai történeteket most te aktualizálhatnád egy ad hoc színjátszó csoporttal? Szeretsz zenélni és a tábortűz mellett énekelni? Jó lenne valakivel komolyan beszélgetni, aki végre megérti, mi lakik benned, és őszintén figyel rád? Esetleg tanulnál pár új akkordot és pengetést valakitől, aki rád szánja az idejét? Általános iskolás koromban még úttörőtáborban töltöttem nyaranta két hetet, majd egyházi táborokban kerestem a testi-lelki felüdülést. Teológushallgatóként tizenegy héten át voltam gyerektáborok segítője Dél-Dakotában. Lételemem lett a táborozás, nyaranta háromnégyen mindig részt veszek... Közösségformáló, hitünkben hatalmas impulzusokat adó, sőt megtérést munkáló lehetőség egy nyári egyházi tábor. Nincs televízió, a számítógép is otthon marad, bár mostanság az okos telefonok nem engedik szabadon az embert, hogy befogadó, odafigyelő, együttműködő tudjon lenni. Pedig a táboroknak pontosan ez a lényegük: kiszakadni a megszokottságból, egyformaságból. Olyasmit kapni, amit nem lehet virtuálisan megélni, csak így. Mintha az igazi vakációba nem férne bele egy ilyen hét, mert hiszen már megint alkalmazkodni kell, napirendnek kell megfelelni. Túl egyszerűnek, sőt unalmasnak vagy kötöttnek tűnik ez az egész. Mire is jó egy egyházi ifjúsági tábor? Olyan közösségélményt adhat, amely nem eksztatikus, amelyhez nem kell alkohol. Egy ilyen tábor az igazi, tiszta öröm forrása lehet. Jókat beszélgethetünk, új barátokat szerezhetünk, de önfeledten játszhatunk és nevethetünk is. Nagyokat zenélhetünk és énekelhetünk. Nem kell felnőttebbnek, vagányabbnak lennünk, lehetünk bátran azok, akik vagyunk - főként Isten előtt. Annyi ének, ige, áhítat hangzik el, hogy belülről kezd helyére kerülni minden. Hallhatjuk az Úr Jézus megszólítását, s mindig van valaki, aki figyel ránk, a vezetők és a társak is törődnek egymással. Ha tehát nyár, akkor táborozás. Hittantábor, konfirmadus- és ifitábor, valamint zenetábor vagy kézművestábor, vándortábor, sátortábor... „Velünk az Úr táborba száll”: lehajol hozzánk, és Lelkét árasztja ránk, hogy bárhova is térjünk vissza a táborozást követően, a következő nyáron újra vágyjunk vissza oda, ahol nemcsak jó élményben volt részünk, hanem derűs lelki közösségben is. ■ Lázárné Skorka Katalin Névjegy: Lázárné Skorka Katalin 1997 óta vagyok lelkész, 2004 óta a Mezőberény 1. Kerületi Evangélikus Egyházközségben. A gyermek- és ifjúsági bizottság elnöke, a Kelet-békési Egyházmegye espereshelyettese is vagyok. Szolgálatomban hangsúlyt helyezek az óvodások, kisiskolások és a tizenéves korosztály mellett a fiatal szülők megszólítására is. Úgy hiszem, minden korosztálynak a maga stílusában, zenei nyelvezetében kell közvetíteni a Jézusról szóló örömhírt. OSZTOZÓ Másfél millió (turista)lépés Fehér alapon kék sáv - az országos kéktúra jelzése talán még azok számára is ismerős, akik soha egy lépést sem tettek meg az útvonalán, nemhogy másfél milliót. Az írott-kő és Hollóháza között húzódó, több mint ezerszáz kilométeres turistaút a Kőszegi-hegység, a Kemeneshát, a Balaton-felvidék, a Bakony, a Vértes, a Gerecse, a Pilis, a Budai-hegység, a Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Bükk, az Aggteleki-karszt, a Cserehát és a Zempléni-hegység ösvényein kanyarog. Az eredeti útvonalat - egyes források szerint dr. Cholnoky Jenő földrajztudós kezdeményezésére, más források szerint Strömpl Gábor geográfus tervei alapján - az 1930-as években jelölték ki. (Később kisebb-nagyobb mértékben többször is módosították, és napjainkban is folyamatosan változik.) A jelzések felfestése sok időt igényelt; 1938-ra a munka négyötödével készültek el. A Magyar Turistaszövetség megalakulásának (1913. november 30.) huszonöt éves jubileuma apropójából az akkor 885 kilométer hosszú távot - Szent István király halálának kilencszázadik évfordulójára is emlékezve - Szent Istvánvándorlás keretében járták be. (1988-ban Szent István-emléktúrát rendeztek az országos kék jelzésen, idén pedig - a túraútvonal felavatásának hetvenötödik évfordulója alkalmából - Szent István-vándortúrát szerveztek.) Széles körű ismeretségre a kéktúra 1979 után tett szert, amikor is Másfél millió lépés Magyarországon címmel - Rockenbauer Pál rendezésében és Peták István szerkesztésében - tizennégy részes tévéfilmsorozat készült róla. Az országos kéktúra a kiírás szerint (goo.gl/DmjzC) csoportosan vagy egyénileg bármely irányban, bármilyen szakaszokra bontva, gyalog és/vagy sível teljesíthető, szabadon választott időpontban és időtartamban. Aki valamennyi ellenőrző pontot érinti, az az ezt igazoló füzet bemutatása után elnyeri a Magyar Természetjáró-szövetség Kéktúra-jelvényét. E sorok írója nagyságrendileg az útvonal kétharmadát járta be, így számottevő tapasztalattal a háta mögött biztat téged is arra, hogy - a már említett sorozat főcímzenéjének kezdősorát is megfogadva - „indulj el egy úton” Ne félj a vállaidra nehezedő hátizsák súlyától vagy a vízhólyagok okozta kínoktól! Hidd el: amikor egy nagy mezőn, hosszas keresgélés után végre sikerül észrevenned, merre kell továbbmenni, vagy amikor egy meredek kaptató után a hegytetőn található várromról nyíló kilátásban gyönyörködsz, vagy amikor az erdő csendje, friss levegője járja át a pórusaid, kiűzve belőled minden fesztültséget - akkor bőven kárpótolva érzed majd magad. A kulcsos- és turistaházak miliője, a pecsételések izgalma, a túratársakkal való együtt sírás-nevetés mind-, mind életre szóló emléket jelent. Ráadásul - és ez sem elhanyagolható szempont, sőt - hazánk tájait, történelmét, emberi alkotásait és lakóit is alaposabban megismerheted. A tájékozódásban a már említett igazoló füzet is sokat segít, de még jobb, ha beszerzed - vagy a könyvtárból kikölcsönzöd - a Cartographia Kft. gondozásában megjelent, kétkötetes turistaatlaszt és útikönyvet. Ha pedig még habozol, hogy fogj-e vándorbotot a kezedbe, olvass el néhányat a neten található sok-sok személyes beszámolóból. ■ Judit Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Fiatalok a strandmisszió hullámhosszán ► Ki ne töltene el szívesen egy hetet a Balatonnál? A honi „tengerpart” látványosságai, programlehetőségei között még azok is találhatnak kedvükre valót, akik amúgy ódzkodnak a víztől, és/vagy haszontalan elfoglaltságként tekintenek a strandolásra, (nap)fürdőzésre. A helyi lakosoknak a főszezon persze főként nem a pihenésről, sokkal inkább az éves megélhetés előteremtéséről szól. A nyár számos fiatal számára is egyet jelent a (diák)munka - vagy épp a gyülekezeti, egyházi táborokban vállalt szolgálat - idejével. Alább négy olyan teológushallgató élményeiről olvashattok, akik a Hullámhossz evangélikus strandmisszió keretében a balatonboglári Platán vendégeinek adnak információkat egyházunkról, és kínálnak lelki-szellemi táplálékot a testi felüdülés mellé. A strandmisszió története 2011 nyaráig nyúlik vissza. Czöndör István - akit két évvel korábban bíztak meg a Balatonboglár-Hács-Somogyvámosi Társult Evangélikus Egyházközség pásztorolásával - akkor ment le először a partra azzal a szándékkal, hogy gyülekezete ily módon is megmutassa magát az érdeklődőknek. A strandon való egyhetes intenzív jelenlétre készülve Czöndör István plakátot ragasztott ki az Evangélikus Hittudományi Egyetem hirdetőtáblájára, ily módon keresett segítőket a strandmisszió szolgálatához. Erre a felhívásra jelentkezett Bartos Mónika, Kányáczki Eszter, Németh Gábor és Szöllősi István Sándor (SZ1S). Mónika az egyházasdengelegi, Eszter a dabas-gyóni, Gábor a rákoskeresztúri, István pedig az orosházi gyülekezetből érkezett a teológiára. Egy évfolyamra járnak, most júniusban a negyedik évüket fejezték be a teológus-lelkész szakon. Július 1. és 7. között immár harmadszor vettek részt a strandmisszió munkájában - saját bevallásuk szerint összeszokott, kreatív csapatként, egymást kiegészítve, erősítve. (Kérdéseinkre is közösen fogalmazták meg a válaszokat.)- Van valamiféle munkamegosztás közöttetek? Ki hogyan veszi ki a részéta feladatokból?- Természetesen van. SZIS a gitárfelelős, valamint a német nyaralókkal is beszélget. Eszter és Mónika a kézművesfoglalkozásokkal - gyöngyfűzés, gyurmázás, festés és így tovább - kapcsolatos teendőket látja el, én (Gábor) pedig a felnőttek lelkigondozását végzem. Ez a fajta munkamegosztás már kipróbált és működőképes, így mindenki tudja a dolgát. Minden napnak van egy forgatókönyve, de a szolgálatot valójában a spontaneitás hatja át, hiszen bármikor váratlan helyzetek, kérdések elé állíthatnak bennünket a hozzánk betérők.- Naponta átlagosan negyven-ötven ember keres fel benneteket. Ők jellemzően inkább a helybeliek vagy inkább a nyaralók közül kerülnek ki? Valamint: általában van keresztény kötődésük, vagy többnyire járatlanok a hit, a vallás területén?- Többnyire a nyaralók jönnek be hozzánk, de a helyiek is megnézik a missziói sátrunkat mint balatonboglári kuriózumot. Azt tapasztaljuk viszont, hogy az itt nyaraló vendégek nyitottabban fordulnak az egyházunk felé. A legtöbb esetben olyanok keresnek fel bennünket, akik keresők, a hit dolgaiban járatlanok, de szimpatikus számukra az evangélikus gyülekezet természetes jelenléte egy strandon. Nap mint nap átéljük, milyen örömöt vált ki az emberekből, hogy nem egy elzárt, sötét templomban találkozhatnak egy gyülekezettel és lelkésszel, hanem a strand közepén. A legfontosabb visszajelzés az, amikor az emberek másnap, harmadnap is visszajönnek hozzánk. Amikor örömmel és természetesen ülnek le közénk, és úgy érzik, hazajönnek. Jó példa erre az a három német kislány, akik az első naptól bejártak kézműveskedni. Nagyon szeleburdiak voltak, és mi úgy éreztük, nem érdekli őket az üzenet, melyet hordozunk. A harmadik nap viszont egy olyan rajzot és plasztikát készítettek a számunkra, mely a Balatont ábrázolta, egy nagy kereszt pedig a missziónkat. Örömmel indultak haza Berlinbe, s reménység szerint ott majd felkeresnek egy evangélikus gyülekezetei. Valamit megérezték, valamit megéltek közöttünk: a befogadás örömét.- Kápolnarészt, illetve egy kis könyvtársarkot is berendeztetek a sátorban. A „kikölcsönözhető” novellákról és az adott nap lelki témájáról is beszélgethetnek veletek az érdeklődők. Mennyire tudnak mélyek, komolyak lenni ezek a beszélgetések? Mit tapasztaltok: van nyitottság fogékonyság az evangéliumra?- Minden embert komolyan kell venni, aki betér hozzánk, és beszélgetést kezdeményez velünk. Pár perc alatt akár nagyon mély témákig is eljuthatunk. Egy strand légköre már eleve nagy szabadságot, nyitottságot ad. A legtöbb esetben a hitbeli kérdéseket nem is mi hozzuk fel, hanem vendégeink maguktól beszélik ki az istenélményüket vagy a csalódásukat az egyházakban. Természetesen nem mindenki nyílik meg előttünk, van, aki csak kézműveskedni tér be hozzánk - de a csendes jelenlét is sokat adhat az embereknek.- Ha veletek egykorúakkal beszélgettek a strandon, mi a reakciójuk, amikor megtudják, hogy teológiára jártok?- Az emberek - legyenek bár tizen-, huszonévesek vagy idősebbek - általában megdöbbennek, ugyanakkor kíváncsiak is, hogy manapság miért vonz egy fiatalt ez a hivatás. A hivatásválasztás kérdésénél mindig előkerül az elhívás, elhívatás kérdése is, s így már meg is érkezünk az Isten-kérdésekhez. Sztenderd választ adni erre a kérdésre nem igazán lehet, hisz fel kell tudnunk mérni az érdeklődő nyitottságát, befogadóképességét is. Vigyáznunk kell arra is, hogy a mi lelkesedésünk és hittapasztalatunk ne legyen „sok” és megemészthetetlen az érdeklődők számára. Hiszünk abban, hogy ma is hív el szolgálatra embereket az Isten - nem csak a teológiára, nem csak lelkésznek. Ha ezt át tudjuk adni, akkor sokan felfedezhetik küldetésüket, céljukat az életükben.- Ti hogyan tudtok töltekeznimenetközben? Van időtök, lehetőségeket nektek is pihenni, strandolni kicsit?- Reggel kilenctől este hétig a missziói sátorban vagyunk, de utána mi is megmártózunk a Balatonban. És töltekezünk az emberekkel való találkozás által is! Sokszor egy idegen ember mond olyan bátorító, vigasztaló dolgot, mely erőt ad számunkra. ■ V.J.
