Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-17 / 46. szám
Evangélikus Élet . élő, yíz 201J. november 17. *• n Igazság születik Megnyílt Polgár Rózsa kiállítása Jegyzetlapok (Napló, 2013) ► A hazai és nemzetközi művészeti élet egyik elismert alkotójának, Polgár Rózsának önálló kiállításával nyílt meg november 6-án Pesterzsébeten az Erzsébet-napi rendezvénysorozat. A Kossuth- és Munkácsydíjas kárpitművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Magyar Művészeti Akadémia tagja, számos evangélikus templom oltárképének alkotója a kerületi Gaál Imre Galériában állította ki műveit. A tárlat január 12-ig tekinthető meg. A művészet megannyi visszaélésre, magánmitológia-gyártására, ön- vagy politikai célú alkotásra ad teret. A Polgár Rózsa alkotásait bemutató tárlat ezzel szemben tisztaságot, a múlt és jelen megfogalmazását tárja a látogatók elé. A huszadik század fájdalmait nem politikai, sokkal inkább az imádság, a feldolgozás oldaláról megközelíteni akaró művészet ez. Nem didaktikus, inkább - fájdalmasan - őszinte. Még a kis posztamenseken található - mintegy társadalomkritikát megfogalmazó - aprócska üzenetek is arra hivatottak, hogy az első pillantásra mosollyá varázsolt találkozás feltételezése helyett felkiáltójelként jelezzék, ahogy mély és tiszta értékek tűnnek félhomályba. Polgár Rózsa nagyobb méretű falikárpitjai pedig az időtlenségből kilépő hitvallásként fogalmazzák meg a hit fontosságát, a haza szeretetét, a család értékét. Az Erzsébet-napok rendezvénysorozat Szabados Árpád polgármester köszöntő soraival nyílt meg. A kiállításmegnyitón Luther Márton énekével köszöntötte Polgár Rózsát Zádori Mária Liszt-díjas kiváló művész és Virágh László lantművész, a Magyar Régizenei Társaság elnöke. Simon Károly, a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozatának vezetője elmondta: „Meglátásom szerint Polgár Rózsa - eddigi életművével - méltán tekinthető a hazai kárpitművészet egyik meghatározó újjáélesztőjének. Ezért nem csoda, hogy alkotásai nemcsak idehaza, hanem külföldön is elismert, megbecsült művek.” Polgár Rózsa alkotásait Sárosdy Judit művészettörténész méltatta. Az életmű kialakulásának nehézségeire is kitérő értekezésben Sárosdy Judit elmondta, hogy olyan korban született Polgár Rózsa, amelyben az alkotás feltételeit a művészeknek saját maguknak kellett megteremteniük. Polgár Rózsa mindezt nemcsak áldozatos munkával végezte, hanem tevékenyen vett részt a hazai textilművészet újjáépítésében. A művészettörténész kitért arra is, hogy a Kossuth-díjas művész alkotásain nemcsak a történelem elevenedik meg, hanem minden kárpiton felfedezhető a transzcendens megfogalmazása is: „Polgár Rózsa alkotásainak egyik visszatérő motívuma a fény, amely - mint tudjuk - elválaszthatatlan az árnyéktól. A fény és árnyék - mintegy a szent és profán - olyan szimbólum, mely szüntelenül figyelmeztet minket a döntés és a felelősség súlyára. Ehhez adja hozzá a művész a transzcendens leképezéseként a keresztet. így válik több munkáin is a mennyei fénykereszt egyértelmű hitvallássá. Polgár Rózsa alkotói életműve jelzi, hogy ő nem a divatot, az eladhatóságot kereste. Ő a rögös úton, azonban a kegyelmi úton járt és jár” - zárta mondandóját Sárosdy Judit. ■ Szöveg és fotó: Galambos Ádám A szentek közössége Ma különösen tapasztalom, hogy nagy szükségem van a szentek közösségére, mert ebben az antikrisztusi világban megosztott hadsereggel nem tudunk győzelmet aratni. A Szentírás szerint ezt a közösséget a Lélek gyümölcse teszi lehetővé számomra: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség türelem, szívesség jóság hűség szelídség önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény’.’ (Gál 5,22-23) Fontos, hogy ugyanaz a Lélek kapcsoljon össze Jézus Krisztus hadseregének többi katonájával - olvasom Corrie ten Boom (1892-1983) holland evangélista Menetrend című könyvében (megjelent Amszterdamban 1969-ben). Majd így folytatódik: a lelki ajándékok által tudunk különbséget tenni a lelkek között, és így állapíthatjuk meg, kivel tudunk együtt harcolni, és kivel nem. Pál apostol a Filippiekhez írt levelében ezt mondja a szentek közösségéről: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy megálltok egy Lélekben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért..!’ (Fii 1,27) Az antikrisztusi időnkben egyre többen próbálkoznak, hogy bennünket félrevezessenek. Erre Isten igéje figyelmeztet is: „Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is!’ (Mt 24,24) De az Úr megőriz ettől a veszedelemtől. A Szentlélek szeretetet és bölcsességet ad, hogy a kritika helyét elfoglalhassa a lelkek megkülönböztetésének ajándéka. Határozott, világos különbséget kell tennem aközött, hogy mi van az ördögtől, és mi a Szentiélektől. Ebben kell gyakorolnom magamat, mert az ördög nem mindig ordító oroszlán. Sokszor nagyon is „kegyes” tud lenni, éppen ezért megnehezíti a megkülönböztetést. Az Ige azonban ebben is eligazít: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja!’ (Jak 1,5) Az Úrtól kapott bölcsesség nyitott füleket és nyitott szemeket ad, hogy a szeretet és a lelkek megmentésének a vágya uralkodjék bennünk, és imádságunkat a bibliaolvasással együtt lelki aktivitás és öröm hassa át a Szentlélek munkálkodása nyomán. „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől’.’ (íjn 1,7) Mihelyt kapcsolatba kerülünk másokkal, azonnal felfedezzük saját gyengeségeinket és másokéit is. Isten a másokkal való kapcsolat útján nevel bennünket. Olykor szüksége van csiszolópapírra is, hogy az egyéniségünket átformálja. A szívünk természeténél fogva büszke, az a veszély fenyeget, hogy az ember „valakinek” érzi magát. Ilyenkor szükségünk van arra, hogy alább szálljunk, és erre az Úr sokszor a keresztyén testvérem útján figyelmeztet. Jézus győzelme teszi lehetővé a Szentlélek által, hogy harag helyett szeretet töltse be szívünket azok iránt, akik vétkeztek ellenünk. Ha mások megkeserítik életünket, imádkozzunk, hogy az Úr még ezáltal is munkálja a megszentelésünket. Imádkozzunk értük, és szeressük őket, mint ahogy a bennünk lakozó Szentlélek is szereti őket. Az Úr tesz szabaddá még a múlt kötelékeitől is. Ha az ember mindenben Jézust akarja követni, akkor a kereszthordozás útját járja, és ehhez tartozik az is, hogy az embert sokszor még a saját barátai sem értik meg. De az Úr kegyelmet ad, hogy még ezt a meg nem értést is elfogadhassuk. Ha keserű érzések vannak bennünk a barátainkkal kapcsolatban, akkor kérjük az Úr Jézust, hogy gondolatainkat hajtsa uralma alá. Gondolatban beszélhetek vele és barátaimmal. S ilyenkor kegyelmét és szeretetét kiárasztja reám, és eltűnik szívemből a keserűség. Ez a tapasztalat gazdagít és megerősít. A tanítványok háromféleképpen reagáltak Jézus elfogásakor: Péter kardot rántott, és levágta Málkus fülét; többen elmenekültek; János ott maradt Jézus mellett, és együtt szenvedett vele. A kereszthordozás azt jelenti: Jézussal szenvedni. A mindennapi életben így tölthetjük be azt, ami még Jézus szenvedéséből hiányzik. „Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház”- írja Pál apostol (Kol 1,24). Nem az a feladatunk, hogy meggyőzzük bűnös barátainkat. A bűnről csak a Szentlélek képes meggyőzni. Nekünk a saját bűneinkkel van dolgunk, azért kell imádkoznunk:,Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! (Zsolt 139,23-24) ■ Szenczi László Megbocsátás. Az ellenünk vétkezőnek. Milyen nehéz, és milyen jó érzés, ha megtesszük. Isten parancsolja így legszentebb imádságunkban, Krisztus példája pedig segít a döntésünkben. Sokszor a harag, a bosszúvágy eluralkodik rajtunk, a lélek sebei mintha nem tudnának begyógyulni. „A legfontosabb: az önismeret - írta Pilinszky. - Aki tisztában van saját vétkeivel, kicsinységével, az a másik emberben is könnyebben elfogadja a tévedés lehetőségét.” Érezzük, valaki bennünk kiabál: „Gyűlöld a másikat! Bosszuld meg tízszeresen!” És ennek nincs vége, lásd a torzsalkodó népeket. A kis háborúkat a nagyvilágban, az ártatlanul meghaltakat. Milyen kár, hogy csak a kevesek szeme előtt lebeg Jézus példája. Pedig nincs szebb, mint amikor reménytelen helyzetekben Krisztus nevében megbocsátunk. * * * Búcsúzó ősz. Fogyatkozó napok, hűvös hajnalok. Borongós délelőttök. De a déli harangszóra mintha fölébredne a szundikáló nap. Érezni lehet, ahogy két tenyerével önti a jó meleget a házakra, a pusztuló fákra, az ónszürke fo.lyóra. Nézem a fáradt arcokat a villamoson, ahogy süttetik a gyógyító fényben. Barátom, a félkezű hajléktalan férfi becsukta zöldséges asztalát, melegebb helyre ment. Csak vasárnap látom a budavári evangélikus templom előtt. Szerényen kéregét a közelben; meséli, hogy a fiatal banda mindenét elvette. ■ Fenyvesi Félix Lajos SEMPER REFORMANDA „Hiszek Szentlélekben... Ez a harmadik nagy világosság arra tanít, hogy a Teremtő és Megváltó hol található a földön, hol lehet vele találkozni, s hogy mi lesz végezetül mindeneknek a vége. Minderről sokat lehetne beszélni. Röviden ez a foglalatja: ahol a keresztyén anyaszentegyház van, ott található a Teremtő Isten, a Megváltó Isten és a Szentlélek Isten, aki naponként megszentel a bűnök bocsánata által... Az egyház pedig ott van, ahol Istennek igéjét igazán hirdetik és vallják. Ennek kapcsán sokat gondolkodhatsz mindarról, amit a Szentlélek az egyházban naponként végbevisz... Adj hálát azért, hogy te is ebbe az egyházba hívattál és jutottál! Gyónd meg és valid meg töredelemmel, hogy mindezt figyelemre sem méltattad. Könyörögj igaz, szilárd hitért, amely itt kitart és megmarad, amíg el nem jutsz oda, ahol örök maradásod lesz, tudniillik a halottak közül való feltámadás után az örök életben. Ámen.” M Luther Márton: így imádkozzál (Balikó Zoltán fordítása) HETI UTRAVALO „Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé’.’ (2Kor 5,10) Szentháromság ünnepe után az utolsó előtti héten az Útmutató reggeli és heti igéi bátorítanak: reménységgel várjuk az Úr visszajövetelét; királyok királyaként fog megjelenni dicsőségben. „Tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (íPt 1,13; LK) Az ő trónusa előtt történik a hívők megjutalmazása (lásd lKor 3,13-15), és az örök élet Isten ajándéka (lásd Ef 2,8). Szilárd alapja a christianusok reménységének: „Ha elenyészik is a testem, szívem kősziklája te maradsz, ó, Isten.” (GyLK 723) Az ítéletkor elé áll majd minden nép: „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében..., akkor odaül dicsősége trónjára’.’És akik megtették a legkisebb testvéreikkel az irgalmasság hitből jövő s Isten által előre elkészített jó cselekedeteit, őnekik mondja: „...velem tettétek meg. (...) Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot!’ (Mt 25,31.40.34) Luther írja: „Égi örökségünk, Isten ajándéka irgalomból, ingyen, a Krisztusban - ha hiszünk!” Pál szerint Isten gyermekeinek reménysége: a test megváltása. „Mert üdvösségünk reménységre szól. (...) Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk’.’ (Róm 8,24-25) Hegyi beszéde végén Isten akaratának cselekvésére szólítja fel hallgatóságát Jézus: „Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát’.’ (Mt 7,24) A végítéletkor csak a Krisztusra alapozott élet marad meg, ezért a reménység hitvallásához meghátrálás nélkül ragaszkodjunk. Tűz fogja megemészteni azokat, akik a Szentháromság bármelyik személyét szándékosan megtagadták, megcsúfolták. „Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni’.’ (Zsid 10,31; s lásd sMóz 32,36a) Urunk a mai bűnbánati és imanapon (amely jellegében a hamvazószerdához hasonló) az évek óta terméketlen fügefa végső sorsával figyelmeztet: „Vágd ki, miértfoglalja a földet hiába?” (Lk 13,7) Ám halálunk vagy Jézus eljövetele napjáig tart a kegyelem ideje, hogy megtérjünk, visszatérjünk őhozzá. Pál emlékeztet az Úr eljövetelére: „Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből..., akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek... Krisztus evangéliumának..., örök pusztulással bűnhődnek.. "Esedezik a keresztyénekért, „hogy megdicsőüljön a mi Urunk... neve bennetek, és ti is őáltala”. (2Thessz 1,7-9.12) A nagytanács szerint Jézus azért méltó a halálra, mert Istent káromolta e kérdésükre adott válaszával: „vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia”. „Te mondtad. Sőt... mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin’.’ (Mt 26,63-64) János apostol láthatta a halottak feltámadásának és az utolsó ítéletnek képét: „...láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt... Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették. ...ez a második halál..!’ (Jel 20,11.15.14) Ám ma még kérheted: „írd az élet könyvébe / Megváltottad nevét, //A boldogok sorában / Adj, Jézusom, helyet.” (EÉ 505,4) IX0YC ■ Garai András
