Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-20 / 42. szám
Evangélikus Élet élő víz 2013. október 20. *• 11 Ősz a Bibliában ► Az új fordítású Szentírásban hatszor fordul elő - örök érvényű igazságokat hordozó igékben - ősz szavunk. Miként a nyárral tettük, tekintsük át ezeket is a bibliai könyvek sorrendjében, és gondolkozzunk el, mit is üzen számunkra Istenünk az ősszel. Hogy ne aggódva figyeljünk a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre (lásd Gál 4,10)! S az elmúláson merengve szemünk előtt lebegjen - de ne délibábként - az ez évi igénkben elénk tárt cél: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14) Ahol „nem lesz többé idő” (Jel 10,6), így éjszaka sem, mert az elsők elmúltak. Csak Isten lesz „minden mindenekben” (íKor 15,28). „Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.” (Zsolt 84,7) „Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit.” (Péld 20,4) „Eszükbe sem jut, hogy féljék Istenüket, az Urat, aki az őszi és a tavaszi esőt megadja a maga idejében, és biztosítja az aratásra rendelt heteket.” (Jer 5,24) „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.” (Hós 6,3) „Sión fiai, vigadjatok és örüljetek, mert Istenetek, az Úr megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen.” (Jóéi 2,23) „Ezek szennyfoltok szeretetvendégségeiteken, akik szemérmetlenül veletek lakmároznak és hizlalják magukat. Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstálén fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg.” (Júd 12) Lehet őszi imádságod is: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20) ■ Válogatta: G. A. Tanulságos nevelési helyzetek Fél évszázados tanári pályám során sok tanulságos pedagógiai helyzetet kellett megoldanom nemcsak az iskolában, hanem az azt kiegészítő nevelői munkámban is. Ezek közül szeretnék néhányat megosztani tisztelt olvasóimmal. Életem nagy élménye volt az Isten előtt térdelő tanítvány. Egy alkalommal meghívást kaptam a szekszárdi római katolikus templomban rendezett hangversenyre, amelyen az egyik tanítványom is szerepelt. A tanuló iránti tiszteletből elmentem. Közben érdekes tapasztalatot szereztem. A katolikus rend szerint a templomból kijövök letérdelnek, és keresztet vetnek. Meglepetésemre ott láttam térdelni egyik tanítványomat is, akire sokat panaszkodott az édesanyja. A templomi meglepetés után fizikaórán találkoztam a fiúval, és ennyit mondtam: „Boldog vagyok, hogy Isten előtt térdelő tanítványom van.” Ő nagyot nézett. „Honnan tudja ez az ember, hogy én Isten előtt térdeltem?” - gondolta magában. Bevallottam, hogy a római katolikus templomban együtt voltunk, és én boldogan figyeltem őt. Beszélgetni kezdtünk arról, hogy az Isten előtt térdelő tanítvány tiszteli, szereti szüleit. A fiú az óra végén csak ennyit mondott: „Tanár úr, ha legközelebb is panasz lesz rám, figyelmeztessen!” Megtörtént a csoda. A fiú tudatosan vigyázott viselkedésére az órán is, otthon is. Szépen érettségizett, és az orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. Mi pedig feleségemmel együtt imádkozó szívvel kísértük tanulását. Isten áldása mutatkozott meg későbbi pályáján. Eredményesen elvégezte az egyetemet, sőt orvosdoktori tudományos fokozatot is szerzett. Kimagasló tudását külföldi szakmai konferencián is megcsodálták. Ausztráliában angol nyelven tartott előadást az orvosok kongresszusán. így lett a térdelő tanítványból sokak számára tudását magas szinten megosztani tudó, értékes szakember. Isten áldása kíséri házaséletét is. Kiegyensúlyozott, boldog életúton, felfelé ívelő pályán halad, de térdei még most is meghajlanak Isten előtt, az erőt tőle kapja mindennapi felelősségteljes munkájához. Imádságaink meghallgatásra találtak. Előfordult, hogy tanárkollégám nevelői munkájában nem tudta a szeretet és bizalom légkörét megteremteni. Tanult, okos, szakmailag felkészült volt, de gyakran a tanulót lebecsülő, megalázó, semmibe vevő módon nyilvánult meg. Ezzel sok tanítványának megkeserítette az életét. Különösen súlyos volt annak a leánytanulónak az esete, akit a negyedik osztályban gúnyos szavakkal szégyenített meg osztálytársai előtt: „Ilyen semmi tudással az ország egyetlen egyetemére sem fog bejutni, ne is próbálkozzék.” A leány ezután idegorvosi kezelésre kényszerült, majd egy hónap után segítséget kért tőlem, a nyugdíjas tanártól. Ebben az esetben a diáknak lelki segítségre volt szüksége, hogy össze ne roppanjon elkeseredettségében. Meg kellett erősítenem Istenbe vetett hitét, és szeretetteljes biztatással tovább kellett segítenem célja felé. Ezt a lélekmentő munkát csak imádságos lélekkel lehetett végezni. Mi lett az eredménye? Egy szülői találkozás alkalmával tudtam meg. Városunk egyik utcáján kedvesen szólított meg az édesapa. Örömmel számolt be arról, hogy leánya két egyetemet végzett kitűnő eredménnyel, és az Egyesült Államokban pályázott meg egy állást. Számtalan szűrőn átjutva végül is ő nyerte el a munkát. A közelmúltban Svájcban, a szigorú követelményeknek megfelelve, elnyerte a doktori fokozatot. Micsoda győzelem! Arról győződtem meg, hogy a felelősségteljes pedagógusmunka lelkeket tud gyógyítani, és életeket tud megmenteni. Ezzel a találkozással eggyel több boldog családot ismerhettem meg. Istennek adtam hálát, mert tőle kaptam a pedagógiai bölcsességet. Azt is megtapasztaltam, hogy a nevélhetetlennek tűnő tanuló is nevelhető. „Miért ilyen olvashatatlan az írásod?” - kérdeztem egyik jó családból való tanítványomtól. „Hogy lehet egy harmadik osztályos gimnazista ennyire rendetlen? Hogyan lehet ilyen írással dolgozatot írni az iskolában? Egészen biztos, hogy a tanár az olvashatatlan írásodért értékeli le a dolgozataidat, mert benne még a jó eredményt sem tudja elolvasni.” A tanuló megsértődött. Aztán észrevettem, hogy gondolkodott az általam elmondottakon. Különösen azon, hogy az ilyen írással megírt szerelmes levelét egyetlen leány sem fogja elolvasni, és hogy az írása miatt rossz vélemény alakulhat ki róla. Hosszú ideig dúlt a harc a lelkében, írása azonban egyre szebb lett. Éreztem, hogy a kamaszból ifjúvá érlelődő fiatalember megértette figyelmeztetésemet, hogy az írása önmagát tükrözi, így hát ne adjon magáról hamis képet, mutassa meg igazi értékeit. Az írásról azután többet nem beszéltünk. Az eredmény csodálatos lett. Nemcsak az írása változott meg, hanem a tanulmányi eredménye is szépen javult. Merevsége feloldódott, kapcsolatunk barátivá vált. Jó eredménnyel tett érettségi vizsgát. Búcsúzáskor meg az történt, amit több évtizedes pályafutásom alatt még sohasem tapasztaltam. A nyílt tekintetű, mosolygó fiatal már az ajtó kilincsét fogta, de egy pillanatra még megállt, visszanézett, és őszinte szívvel ennyit mondott: „Köszönöm a nevelést.” Ezt nagy meglepetéssel hallottam, de végtelenül boldog voltam. Hitemben nem csalódtam, a nevelhetetlennek tűnő tanítvány is nevelhető volt. Nemcsak hogy lényegesen megjavult az írása, az egyénisége is átalakult. Két egyetemet végzett, és jó házastársat talált magának. Az esküvő boldog pillanataiban valószínűleg azt is átérezte: érdemes volt hallgatni a jóakaratú nevelői szóra. Élete, jelleme, akaratereje, célratörése pozitív irányba változott, megalapozva boldog családi életét. Azonnal álláshoz is jutott. Örömmel olvassa bizonyságtételeimet. Együtt örülök mindezért a szülőkkel, és hálát adok Istennek a tőle kapott türelmes szeretetért. Szeretném, ha a felsorolt néhány eset tanulságul szolgálna nevelőinknek. Istentől kérjünk ehhez bölcsességet! ■ Szenczi László SEMPER REFORMANDA „Az értelem mindezt csak akkor foghatná föl, ha Istenről ezt mondhatnánk: ő senkit sem keményít meg, senkit sem kárhoztat el, hanem mindenkin megkönyörül, mindenkit üdvözít, úgy, hogy a pokol megsemmisül, megszűnik a halálfélelem is, és nem kell félnie egy elkövetkezendő ítélettől sem. Ezért olyan indulatos az emberi bölcsesség, s ezért mentegeti a jó és igazságos Istent. A hit és a Lélek azonban nem így beszél! Bízik Isten jóságában, még ha valamennyi teremtményét elkárhoztatná is! És mi haszna van annak, ha ilyen gondolatokkal kínozzuk magunkat, melyekkel a megkeményedés vétkét a szabad akaratra hárítjuk? Tegyen bár a szabad akarat minden erejével, amit csak akar, egyetlen példával sem igazolhatja, hogy a megkeményedés elkerülhető, hacsak Isten nem adja nekünk a Szentleikét, vagy ha nem tudja bebizonyítani, hogy saját erejéből irgalmat nyerhet.” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Welder Ödön, Weltler Sándor fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval’.’ (Róm 12,21) Szentháromság ünnepe után a 21. héten az Útmutató reggeli és heti igéi küzdelemre hívják az Úristen mai népét is: járjunk elhívásunkhoz méltóan - a hit harcában! S mert Jézus legyőzte a kereszten a bűn, a halál és a sátán hatalmát, ezért nem hiábavaló a viaskodásunk: „...az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk’.’ (íjn 5,4) Lelki próbák között is „ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.” (GyLK 698,8) S örökléttel koronázza meg ő az állhatatosakat! Hegyi beszédében Jézus ajánlja nekünk: „...ne szállj átok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat isi’ (...) „Szeressétek ellenségeiteket (...), hogy legyetek mennyei Atyátoknakfiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra..!’ (...) „Ti azért legyetek tökéletesek..!’ (Mt 5,39.44.45.48) Pál szerint szükséges az Istentől kapott fegyverzet felöltése a hit harcában, „hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben”. (Ef 6,11) Öt védőeszköz: az igazságszeretet, megigazulás, békesség, hit, üdvösség. S egyetlen támadóeszköz: az Isten igéje, amely a Lélek által vezet diadalra. Luther tanácsolja: „A keresztyénségnek is vitézekre van szüksége, kik az igét jól értik, s hamis értelmezését meg tudják cáfolni. Ezért minden keresztyén a hit- és tanbeli bizonyosságát alapozza meg úgy az Isten igéjéből, hogy ellenállhasson az ördögnek!” Képmutatás nélküli szeretetünk így legyen nyilvánvalóvá: „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó!’(...) „Ne álljatok bosszút önmagátokért...’’ (Róm 12,17.19) - indokolja Pál heti igénk felszólítását. Dávid újból megkímélte Saul életét, s Abisajnak ezt mondta: „Ne pusztítsd el, mert ki emelhet büntetlenül kezet azúrfölkentjére?!” És királyához így kiáltott: „Amilyen értékes volt előttem a mai napon a te életed, olyan értékes legyen az én életem is az Úr előtt..!’ (íSám 26,9.24) Mi is megtapasztalhatjuk: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál’.’{Péld 29,25) A hit harcában erősít: „Akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31; LK) Az Ószövetség evangélistája előre ezt hirdette a Messiás új országáról: „Igazságosan fog uralkodni a király, és törvényesen fognak vezetni a vezérek’.’ (Ézs 32,1) Elfogatásakor Jézus jóval győzte le a rosszat; a főpap szolgájának levágott fülét megérintve „meggyógyította őt”! Csak ekkor tudtak kezet emelni reá; mert most jött el „a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje”. (Lk 22,51.53) Hitharcodban „erősödjél meg a kegyelemben..!’ Pál kéri: „Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája!’ (...) „Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez!’(zTun 2,1.3.5) „Boldog leszek, ha e harcot / Hittel végigküzdöttem, / Mert ha hitem megtartottam, / Vár hazám a mennyekben.” (EÉ 516,6) A jutalom: örök üdvösség Krisztusban. ■ Garai András Meghívó könyvbemutatóra A Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága, a Balassi Kiadó és a Luther Kiadó tisztelettel meghívja Önt az emlékbizottság támogatásával megjelent kötetek bemutatójára október 28-án, hétfőn délután fél 5-re az Evangélikus Hittudományi Egyetemre (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Csepregi Zoltán A reformáció nyelve című könyvét Balázs Mihály irodalomtörténész, a Luther válogatott művei sorozat új (7.) kötetét - Levelek - Margócsy István irodalomtörténész és Korányi András egyháztörténész mutatja be. Richly Zsolt Luther-rajzfilmsorozatának elkészült epizódját bemutatja Lackfi János költő.
