Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-28 / 30. szám
io * 2013. július 28. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Szindbád óbudai sétái Krúdy Gyula kettős évfordulójára Valamikor sokat jártam az író utolsó lakásának környékén. Óbuda Templom utcájának ódon-szép földszintes házai között gyakran láttam elsuhanni a szavak búcsúzó varázslóját. Kedves barátom lakott ott, így sokszor emlegettük Krúdy Gyula föltámadó regényalakjait, színes kalapos hölgyeit. Rengeteget dolgozott Krúdy, virrasztó éjjeleket töprengett át, mégis filléres gondokkal küszködött. Lakbérhátraléka szaporodott, kikapcsolták a villanyát, végrehajtók és hitelezők zavarták. Elhagyva rég a Margit-szigeti szállodát-szanatóriumot, ősplatánlombos csendjét, már a halállal élt együtt. De nagy lánggal égette magát, itt-ott kiegészítve a kivételes életművét, örök hajósként készült utolsó útjára. „Szomorúfűzfehéren” - ahogyan Czine Mihály írta Huszárik Zoltán csodás filmje kapcsán. Krúdy-novellákat vászonra vinni nyaktörő vállalkozásnak tűnt, de kivételesen sikerült. A Szindbádnak, mint a legtöbb Krúdy-regénynek, alig van cselekménye, valóságos alakjai is időtlenné lesznek, és álombéli tájak felé sodródnak. A százharmincöt éve született és nyolcvan évvel ezelőtt - 1933. május 12-én - meghalt Krúdy húsz esztendőn át bolyongott, kereste föltámadó emlékeit. Észrevétlenül összeszőtte a jelent és a múltat, a nehéz valóságot és a könnyű álmot. A Szindbád-film maradéktalanul megidézte a nagy író feledésbe hulló világát. Latinovits Zoltán, mintha érezte volna korai halálát, egyik legnagyobb alakítását nyújtotta. Sokféle szín, hangulat kelt életre, veszendő szavak és különös ízek. Nemcsak a koravén kapitányt, de egy kicsit Rezeda Kázmért és Szomjas Gusztit is viszontlátjuk. Ámuló szívvel hallgatjuk az új és új meséket, véget nem érő történeteket. Krúdyt találóan nevezték magányos lovagnak. Különös, büszke férfi volt; távol tartotta magát minden irodalmi csoportosulástól. Sok keresés, kísérlet után A vörös postakocsi hozta meg számára a közönségsikert. A forradalmak idején közírói szerepet is vállalt. Az 1920-as évektől a realizmus irányába nyitott, míg végleg meg nem találta a valóság és képzelet határán mozgó ábrázolást. Kortársai (Ady, Schöpflin, Kosztolányi, Móricz, Márai) a legnagyobbak között tartották számon. Több mint hatvan regényt, mintegy háromezer novellát, több száz ifjúsági elbeszélést és négy színművet írt. Annak ellenére, hogy örökös szegénységtől és korai haláltól szorongatott életet élt. Fáradt szívvel teremtette utolsó, legtisztább alakmását, Szindbádot. írt, bár egyre jobban elszigetelődött, kiszorították őszi zsoltáros könyveit a harmincas évek sikerkötetei. Nyolcvan esztendeje, 1933-ban halt meg, ötvenöt évesen. A 20. századi regény és novella történetében talán Móricz Zsigmond versenghet vele. Ha európai mércével mérjük, Prousthoz, Joyce-hoz, Kafkához nem sorolhatjuk, nem futotta erejéből nagyregényre. Mégis jelentős alkotó. Talán Féja Géza fogalmazott a legpontosabban: „Nem értette kora, a konzervatívok éppen úgy nem tudtak mit kezdeni vele, mint a forradalmárok. Krúdy a holnapután írója, alakja egyre növekszik, s a jövendő talán a legnagyobb magyar prózaírót szemléli majd benne.” ■ Fenyvesi Félix Lajos Krúdy élet-képek címmel az Óbudai Múzeum rendhagyó köztéri kiállítást rendezett az óbudai Krúdy-évhez kapcsolódóan. A kiállítás helyszíne: 1033 Budapest, Fő tér - Kórház utca. A kiállítás megtekinthető október is-éig. Fébé-konferencia Piliscsabán A Fébé Evangélikus Diakonisszaegyesület augusztus 22-25. között tartja hagyományos nyári konferenciáját, ezúttal az EKE és a Fébé Egyesület közös szervezésében. Helyszín: Piliscsaba, Béthel Evangélikus Missziói Otthon. Érkezés csütörtökön 15 órától, elutazás a vasárnapi ebéd után, kb. 13 órától. Részvételi díj: 3500 Ft/nap + (igény esetén) 500 Ft ágynemű-használati díj. Jelentkezés a Fébé Egyesület email címén (febe.egyesulet@lutheran.hu), illetve Berkes Jenőné Fenyvesi Juditnál a 20/824-7863-as egyházi flottás telefonszámon. Helyet a jelentkezések sorrendjében tudunk biztosítani. Személyes életünk jövője Egész emberi létünk értelme vagy éppen értelmetlensége ezen fordul meg: bizonyos vagyok-e saját feltámadásomban. Van-e jövője, örök távlata az életemnek? Isten személyes életünkre nézve legfontosabb, drága ígérete az, hogy igen, van. Igehirdetések Csütörtök este: Mi a halál a Biblia szerint? (íMóz 2,17; íMóz 3,17-24; Róm 6,23) Péntek reggel: Van-e létezés a testi halál után? (Lk 16,19-31) Péntek este: Jézus halála (Róm 6,1-11; Jn 19,28-42) Szombat reggel: „Én vagyok a feltámadás és az élet!” (Jn 11,11-44) Szombat este: Jézus feltámadása (Lk 24,36-49) Vasárnap, 10 óra: istentisztelet úrvacsorával - A testfeltámadása; mennyei üdvösség (Lk 20,33- 40; Jel 7,9-17) Fórumbeszélgetések - Az utolsó idők jelei Mt 24 alapján Csütörtök délután: A vajúdó világ jelenségei Péntek délután: Jelek az egyházban (Pt 2,1-22) Szombat délután: Az utolsó idője emberi jelei (2Tim 3,1-14; Lk 17,22-37) Egri bort az ünnepre Gárdonyi Géza születésének százötvenedik évfordulójára Fiatalon sokat bolyongott, hosszú éveken át tanítóskodott, az újságírás robotosa volt Győrött és Szegeden. Olcsó kalandregényeket kezdett írni, élclapokba humoros sorozatokat. Az 1894-es év hozta meg első irodalmi sikerét: A lámpás című kisregény hőse a nyomorúságos sorsú néptanító. Az 1898-as Az én falum írásaiban szülőföldjét, a hétköznapokat festi. Hiába a megtalált hang, biztató kezdet, űzött vadként élt Gárdonyi Géza. Szerencsére rátalált Egerre, ahol ifjúságában sokat nélkülözött. Jól választott. Most, hogy újból ellátogattam arra, meggyőződtem a táj szelíd szépségéről, kék hegyeiről, ahogy óvják a törékeny csendet. Szinte ma is az akkori nyugalom és békesség mindenütt, mint 1897 körül, mikor az író a vár közelében letelepedett. Gárdonyi Emlékmúzeum Az író egykori otthona. Két hatalmas hársfa fogadja a látogatót, a sűrű kertben sok olyan növény van, amelyet még a szorgos gazda ültetett. A kis előszobában a magas szekrényben az író könyvei, a külföldi kiadások. Tetején a várban gyűjtött ágyúgolyórepeszek. Jobb oldalon a dolgozószoba: magas vaskályha, mellette az íróasztal, rajta Shakespeare-t ábrázoló tintatartó. Gárdonyi itt vetette papírra A láthatatlan embert, az Ida regényét. Itt fejezte be remek kisprózáit, novelláit, verseit. Körben a falak mentén a könyvtár (körülbelül négyezer kötet maradt meg). Üveges szekrényben gyönyörű régi kötetek, A magyar nemzet története. Vitrinekben a Titkosnapló, a titkosírásos notesz, dohánybarna fotók, levelek. Az Egri csillagok nyomdai levonata az író jegyzeteivel. Zongorája, hegedűje, olajképei arra utalnak, hogy az íráson kívül a festészettel és a zenével is mélyrehatóan foglalkozott. A városra néző hálószobában rézágy, mellette porcelán mosdótál. Az ablaknál a faragott asztal, ezen készült legnépszerűbb könyve: „Egy tavaszi napon fölvezettem a fiamat az egri várba. Azt mondtam neki: Hunyd be a szemedet, és gondold azt, hogy az idő kereke visszafordult az 1552-ik esztendőbe. S élénk színekkel festettem eléje az ostromot. Dobót, Mekcseyt, a hős egri asszonyokat, a bombahányó és falromboló törököt, a halottakat, a sebesülteket, a harmincnyolc napig tartó nagy ostrom minden jelenetét. A gyermek napokig ezt forgatta az elméjében (...). Ekkor gondoltam rá, hogy ennek a Gergely deáknak az életét meg kellene írnom regénynek.” Az igaz történelmet megörökítő regény 1901-ben jelent meg kötetben, s kezdte el máig nem szűnő diadalútját. Gárdonyi sírja Az egri vár déli oldalán, a Gergelybástya közelében pihen az író. Vihar hajlította öreg fenyők, nagy ecetfa alatt. Alacsony kő téglalap, a fejénél barna fakereszt, rajta fölirat: Gárdonyi Géza 1863-1922. Felkötve koszorúk, a piros-fehér-zöld szalagokat fújja a délutáni szél. A sírhely kemény földjében virágok: huszonegy tő bordó jegecske. Míg ott voltam, nagy örömömre iskolások jöttek az ország minden tájáról. Gárdonyi haláláig Egerben élt. Hűséges maradt a kisvároshoz, mely befogadta, s megadta munkájához a békét és a biztonságot. Tordai Ányos javaslatára a várban temették el, nagy pompával. Sírjánál - mely azóta zarándokhellyé vált - Kosztolányi Dezső mondott búcsúbeszédet. A Nyugat nagy alakja többször is írt az „egri remetéről". Olykor bírálatának is hangot adott. De A Pesti Hírlap emlékkönyvében (1928) a megbecsült barátról tett bizonyságot: „Vidékinek hirdette magát, büszkén és dacosan. Pedig nem volt az. Szemhatára tág, szelleme új és nyíló. Titkokat hordott magában, melyet titkosírással készített el, asszír betűkkel. A hajdani tanító ma a magyarság mestere. Nem lehet letenni könyveit. Prózája maga a természetesség; a sugárzó melegség.” Gárdonyi az írás szeplőtlen művésze, akár a francia Jules Renard, akinek kiadadan naplójában olvassuk: „Annyi nagy író van, aki nem tud írni. Én a legnagyobb kis író szeretnék lenni.” Gárdonyi nagy író volt a kicsik között, s nagy író maradt a nagyok között is. Az emlékház Gárdonyi születésének másfél száz éves évfordulóján ne feledkezzünk meg Agárdról. A meszes oldalú, hosszú gerincű cselédházról. A szélverte nádtetős épületről, ahol 1863. augusztus 3- án látta meg a napvilágot. Apja, Ziegler Sándor a szabadságharc lelkes támogatója, édesanyja, Nagy Terézia egyszerű, sötét kendős asszony... És a többi hely: Sály, Sárospatak, Karád, Devecser, Sárvár, Dabrony, a pesti Kálvin téri református gimnázium, mind adott valamit, hogy örök hazaszeretete, történelmi búvárkodása, istenkeresése elkísérte egész életében. „Kövek alatt nőtt fűnek” mondta magát, s ennél pontosabban nem fogalmazhatott volna. És magányának foglya is volt. Az idő itt-ott kikezdte hatalmas életművét, ahogy másokét is. De a legtöbb, a nekünk legkedvesebbek állják a meg-megújuló próbát. Alig említjük Az én falumat: a magyar nyelv teljes gazdagságával írt könyvét nehéz paraszti világunkról. És itt a csoda is: az Egri csillagok. Nincs magyar ember - idős vagy fiatal -, aki ne ismerné, akinek emlékezetébe ne vésődött volna egy-egy mondata. Az egyszerű néptanító, Gárdonyi Géza őriz és formál bennünket az új évszázadban is. ■ FFL Gárdonyi Géza szülőháza Agárdon - a Gárdonyi-emlékház
