Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-11 / 32. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2013. augusztus 11. » 15 ► Miután elolvastam lapunk július 21-i számának Egyház és világháló rovatában az Aranyos blogokcímű írást, kíváncsian böngészni kezdtem a különböző gasztroblogok között. így bukkantam véletlenül a Felelős Gasztrohős - Gasztronómia környezetbarát ízesítéssel elnevezésű blogra. Habár mára szinte művészetté fejlődött a gasztronómia, és sorra jelennek meg a szebbnél szebb kivitelű szakácskönyvek, remek szakácsok tanítják fortélyaikat a főzőműsorokban, mindezek ellenére mi sem nagyobb kihívás egy háziasszony számára, mint hogy nap mint nap egészséges, tápláló, finom ételt tehessen a család asztalára. ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla ararat@lutheran.hu Az említett blog olyan éttermeket, kávézókat mutat be, amelyek mindennapi működésük során környezettudatos módszereket alkalmaznak. A „megfigyelők” miután ettekittak a kiszemelt helyen, kikérdezik az étterem vezetőjét is arról, miért fontos számukra a környezet iránti felelősségvállalás. A bloggerek külföldi kitekintést is adnak - legutóbbi írásukban Horvátországot vették górcső alá -, és olyan témát is érintenek, mint például a nyaralás alatti szokásváltozás. Általánosságban elmondható, hogy a nyári pihenés közben (még jobban) elengedjük magunkat: hajlamosabbak vagyunk jobban pazarolni, például (még) több vizet használni és (még) több szemetet termelni, mint az átlagos hétköznapokon. A blog szerkesztői egyébként ötleteket is várnak újabb vendéglátóhelyek teszteléséhez. Bizonyára sokunk számára gyakran ismétlődő kérdés (vagy nekünk teszik fel, vagy mi tesszük fel): mit főzzek? Jó esetben a kérdés halló fülekre talál, az újságban, tévében, interneten véletlenül épp egy jó receptre akadunk, vagy egy futó beszélgetés közben a szomszédunk „segít ki a bajból” S ha ezen a nehézségen túljutottunk, talán egy még nagyobb problémába ütközünk: honnan szerezzünk be megbízható alapanyagot? Ha van egy kis kertünk, örömmel várjuk, hogy leszedhessük az első termést; falun még tudhatjuk, kitől vehetünk - nem tápos csirkétől származó - házi tojást vagy éppen mézet. Egyre több helyen találkozunk termelői piacokkal, különböző bevásárlóközösségekkel, egyre népszerűbbek a termelői hálózatok, adatbázisok (itt említhetjük a Luthet marketet, valamint a református Egyháztáji elnevezésű kezdeményezést). Mára a nagy áruházláncok is felismerték, hogy a magyar áru reklámozása, a környezettudatos vásárlói magatartás hirdetése csalogató lehet a vevők számára (bár nem ritkán visszaélésekről is hallunk), egyre több címke, védjegy segít az eligazodásban (vagy éppen összezavar?) a termékek között. És hiába csengenek jól az „az vagy, amit megeszel”, „ételed az életed” szlogenek, utalva rá, hogy bizony nem mindegy, milyen minőségű és mennyire egészséges alapanyagból készült ételt fogyasztunk, bizonyára elmondható, hogy a legtöbb ember számára a vásárláskor sajnos nem hagyható figyelmen kívül az ár, akár a minőség rovására is. Annak ellenére, hogy fizetésünk nagy részét élelmiszerre költjük, az Európai Bizottság felmérése szerint évente nyolcvankilencmillió tonna (!) élelmiszer végzi a kukákban Európaszerte. Hazánk ehhez kétmillió tonnával járul hozzá, fejenként száznyolcvan (!) kilogrammal. Ez a tetemes mennyiség jelentős hatást gyakorol környezetünkre, hiszen már előállításuk során nagymértékben igénybe vesszük a természeti erőforrásokat (talaj, víz), emellett a környezetet is terheljük (vegyi anyagok használata a növényvédelemben, műtrágya-felhasználás), nem is beszélve a keletkezett hulladékról. Az Európai Bizottság ezért új célul tűzte ki az élelmiszer-eredetű hulladék mennyiségének csökkentését. A teremtett világ iránti felelős döntésre számos lehetőség adódik a gyülekezeti életben is. Erre ösztönöz bennünket a Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Tanácsának felhívása az ökogyülekezeti cím elnyerésére. A felhívás ökumenikusán nyitott, a cím megszerzéséhez a közösségnek vállalnia kell, hogy három éven keresztül teljesíti az ökogyülekezeti minősítéshez szükséges kritériumokat, és saját teremtésvédelmi programot dolgoz ki. A program fő szempontja, hogy a közösség minél több tagja részt vegyen benne, megvalósításával pedig a gyülekezet jó példát mutat a teremtett világ megőrzéséhez. Jelentkezni szeptember í-jéig egy űrlap kitöltésével lehet. A jelentkezés további részletei és a jelentkezési lap a www.okogyulekezet.hu, illetve az ararat.lutheran.hu honlapon is megtalálhatók. ■ JCsCs A Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Tanácsa pályázatot hirdet ökogyülekezeti cím elnyerésére. A felhívás ökumenikusán nyitott, a címre olyan gyülekezetek, egyházi közösségek és intézmények jelentkezhetnek, amelyek önkéntes működésükkel, szemléletükkel aktívan tesznek a teremtett világ megóvásáért. Jelentkezni szeptember í-jéig lehet. Jelentkezési lap és további részletek az okogyulekezet.hu honlapon találhatók. Ökumenikus vakációs bibliahét Gyantán > Újdonság volt idén a romániai Bihar megyében található Gyanta falu reformátusai számára, hogy a vakációs bibliahetet az egyházközség közösen szervezte a Nagyváradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközséggel. A hét folyamán Mátyás Attila váradi evangélikus lelkipásztor autóval szállította az evangélikus gyerekeket, akik csatlakoztak a gyantái és Gyantán nyaraló résztvevőkhöz. így július 22-től 28-ig naponta mintegy negyven református, evangélikus, római katolikus és baptista gyerek gyűlt össze a fekete-körös-parti település kultúrházában. A napi program köszöntéssel, imádsággal, énekkel kezdődött, majd az idénre nagy szakértelemmel összeállított programfüzet előírása szerint folyt a háromórás tevékenység. A kijelölt bibliai történetek feldolgozása két csoportban zajlott: a kicsikkel Soós Orsolya tanítónő foglalkozott a kultúrházban, míg az ifjúsággal Mátyás At-, tila lelkész a református iskolában. Lázár Ibolya presbiter, Horvát Edit óvónő és Selejan Katalin önkéntes naponta finom szendvicsekkel és teával kínálta a gyermekeket. Jó volt látni, hogy Jézus Krisztussal a központban a különböző felekezétű gyermekek között milyen nagy az egyetértés és lelkesedés. Hagyomány szerint a vasárnap délelőtti istentisztelet volt a bibliahét záróalkalma, ahová a gyermekeket elkísérték szüleik és nagyszüleik is. Soós József-Tamás lelkipásztor a bibliahét vezérigéje, Jn 14,6 alapján - Jézus mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” - hirdette az igét. Interaktív prédikációjában, melyben a gyerekeknek lehetőségük nyílt bizonyságot tenni a hét alatt megélt élményeikről és a tanultakról, rámutatott: „Minden ember élete olyan, mint egy utazás. Azonban nem mindegy, hogyan megyünk végig ezen az úton, és hová érkezünk meg. A hívő ember az élet útján, bármilyen akadályba és nehézségbe ütközik is, boldogan megy végig, és meg is érkezik a célba, mert Jézus mindig mellette van, és képessé teszi a sokszor oly nehéz, de mégis elengedhetetlen változásra, az átalakulásra Krisztus képére és hasonlatosságára.” Az istentiszteleten a gyerekek elénekelték azokat az énekeket, melyeket a hét folyamán tanultak meg. Az éneklésbe a gyülekezet is belekapcsolódhatott, a kivetítőn követve a dalszövegeket. Istentisztelet után a kutúrházban a gyülekezet megtekintette a gyerekek munkáiból összeállított kiállítást, és szeretetvendégségen vett részt.. A bibliahétnek lesz egy második záróalkalma is a Nagyváradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség templomában augusztus 11-én délelőtt 11 órai kezdettel. Ezen az evangélikus gyermekekkel együtt a gyantái gyermekek is bizonyságot tesznek a bibliahéten szerzett élményeikről. ■ Soós József-Tamás református lelkipásztor Erdőn, mezőn, barlangban Biológustábor bonyhádi diákoknak ► Egyházunk nyaranta a kikapcsolódás, egyszersmind a közösségépítés és az ige általi épülés számos lehetőségét kínálja a gyerekeknek, fiataloknak a különféle szervezésű táborokban. Múlt heti lapszámunk 8-9. oldalán olvasóink éppen ezekről találhattak - Vakációvariációk címmel - összeállítást. Az alábbiakban olyan táborról közlünk beszámolót - egy résztvevő tollából -, amelyben a biológia iránt érdeklődő gimnazistáknak például növényhatározásra és vízminőség-vizsgálatra éppúgy módjuk nyílt, mint barlangtúrára. Ezen a nyáron immár negyedszer volt lehetőségem részt venni a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium által szervezett biológustáborban. A menetrend hasonlított a korábbi években megszokotthoz: elvonatoztunk egy nemzeti park közelébe, és megismerkedtünk a környékkel. Délelőtt túráztunk, felfedeztük a természeti értékeket és egyéb különlegességeket, majd a délután növényhatározással telt. Az ügyeletesek főztek Nagy Andrea és Tormássi Éva tanárnővel. Este fejtágítás, közös játék, aztán takarodó. Idén július 8-án indult el a csapat az Aggteleki-karsztra, Jósvafő felé. Az út hosszú és fárasztó volt, de e bő tíz óra alatt kicsit összerázódtunk, és a legviccesebb nyári történeteket is megismerhettük. Miután elfoglaltuk a szálláshelyet, felfedeztük a kert végében csordogáló Jósva patakot. Mivel a tíz-tizenkét fokos víz hűs és kellemes volt, többen úgy döntöttünk, pancsolunk kicsit benne. Hasonlóan cselekedtünk a következő napok túrái után is egészen péntekig, amikor is a vízminőség-vizsgálat során rengeteg pataki élőlényt fedeztünk fel: piócát, ászka-, bolharák- és siklóféléket, különböző halakat, laposférget, pataki csigát, sőt tegzest is találtunk. Kedd reggel körbejártuk Jósvafőt Berecz Béla bácsi vezetésével. Kötélhídon át jutottunk el a „Bölcsőhöz”, ahol a Jósva kilép a Baradla-Domica-barlangrendszerből. Megtekintettük a Tengerszem-tavat, majd felkerestük a temetőt. A tölgy fejfák közül kilátás nyílt az egész völgyre. Lefelé benéztünk a templomba, ahol a nevezetes öreg hársfa történetével ismerkedhettünk meg. Az öreg fa, mely a templom mellett állt, nagy hasznára volt a falubelieknek, hiszen több száz éven át a harangláb, a figyelőfa és a szégyenfa szerepét is ellátta. Nagy volt a szomorúság, mikor 1996- ban kiszáradt, és többé nem hajtott ki! Még ebben az évben elültették utódját, és emléktáblát készítettek. Ám 1997-ben mindenki meglepetésére az öreg hársfa új hajtást növesztett. Béla bácsi szerint e fának üzenete van hozzánk, és ebben én sem kételkedem. Délután Magyarország egyetlen hucul ménesével ismerkedtünk meg. Másnap Gömörszőlősre látogattunk, az ország első ökofalvába. Itt a gyapjúkártolás fortélyaiba avattak be minket, és bepillantást nyertünk az ökológiai intézet munkájába is. Visszafelé megálltunk Keleméren, ahol a református lelkész egykori elődjéről, Tompa Mihályról és a megbocsátás fontosságáról mesélt. Csütörtökön a Baradla-barlangban sároztuk össze bakancsunk, a cseppkövek alatt, a kiépítetlen utakon a fejlámpák fényénél, és aznap volt az éjszakai túra is ösvények, patakok mentén. Biológiai vízvizsgálat volt a következő nap egyik programja, aztán rövid növényhatározó útra indultunk; közben többünk bakancsa megtelt a Nagy-Tohonya-patak vizével. Komoly nehézségek árán vergődtünk haza, a nagy „rövidítések” rövidből hosszú túrát kanyarintottak. Este a szecskaavatón az ifjoncok megmérettettek, és miután mulatságos feladatok elvégzésével bizonyították tudásukat meg vakmerőségüket, befogadtuk őket. (A részletekbe most nem mennék bele, nehogy egy leendő táborozó megneszeljen valamit.) A szombati hosszú túra során a vidékre jellemző karsztformák megfigyelése volt a középpontban. Láttunk több töbröt, víznyelőt, ördögszántást, és bekukucskáltunk több barlang bejáratán. Andi néni és Éva néni furfangos feladatai nyomán számot adhattunk a héten összegyűlt tudásunkról. A vetélkedő és a növényhatározó verseny eredményhirdetése után jött csak az utolsó éjszaka. A nagy beszélgetések, a nagytakarítás, a pakolás és a végén pár óra alvás is belefért. Vasárnap reggel hat óra táján álmosan és kissé szomorúan búcsúztunk el Jósvafőtől. De jövőre új vidék, új tábor, új táborozok! ■ Füller Noémi, a bonyhádi gimnázium 11. A osztályos tanulója
