Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-07 / 27. szám
8 * 2013. július 7. PANORAMA Evangélikus Élet Sötét hajó Dr. Seuss rendelt - Azt nézd ott, milyen gyönyörű! Turistáknak nézem az idős házaspárt. A férfi vakítófehér öltönyben, az asszony széles karimájú kalapban, nyakában fényképezőgép. Ők engem biciklista bennszülöttnek tarthatnak, ahogy megálltam a kerékpárút szélén. Mindnyájan a folyón úszó hajókat bámuljuk. Késő este van, most viselhető el a hőség. A kompok, folyami hajók, városnéző vízibuszok fenséges fényárban járnak ide-oda a két part között. Van, amelyik keresztbe szeli át a Dunát, mások távoli kikötőkbe igyekeznek. A fedélzet korlátjának dőlve integetnek az emberek. Hatalmas étteremben ülő vacsorázókat látni az ablakokon át. A fehér ruhás matrózok mintha valami operett szereplői lennének. A víz csillog a díszes lámpákfényétől. Valóban csodás látvány, én is nézem már régóta. Most az asszony szólal meg:- És az ott...? Nem fejezi be a mondatot, de én is meglátom, mire gondol, mégha mögöttem állnak is. A híd alól egy sötét hajó árnya bontakozik ki. Csak kötelező jelzőfényei világítanak. Talán csak azért látjuk, mert ahol megy, ott nincs fény, ebben a fényes kavalkádban sötétfoltként tűnikfel. Nem látszik rajta ember. Kísértetiesen húz el vidám társai között. A házaspár nézi, nem szólnak. Talán ők is azt érzik, amit én. A nagy fényességben egy sötét árny, a vidámságban egy szívszorongató pillanat. Mégis csodálatos. Mint amikor valaki egy ünneplő társaságban mélyen elgondolkozik, vagy tündöklő reklámok között elmond egy imát. A sötét hajó gyorsan halad lefelé az árral, lassan eltűnik. A házaspár tovább-ballag. Még hallom, ahogy a férfi komoly hangon azt mondja:- Azt a hajót nem lehet lefényképezni. Én meg azt gondolom: ettől szép. ■ Koczor Tamás Tizenkettedik szimfónia Hangverseny Weöres Sándor születésének századik évfordulója alkalmából A Magyar Rádió márványtermének hangversenyei nívósak és változatosak. A Weöres Sándor verseire komponált dalok régi és új feldolgozásokat idéztek föl, és a hangverseny - meglepetésre - ősbemutatóval is tisztelgett nagy költőnk előtt a június 22-i születésnapját megelőző csütörtök estén. Weöres 1967-es Kodály-köszöntőjében találkozásaikat említi. A zeneszerző gyakran küldött neki rövid dallamokat „megszövegesítésre” Olykor új dallamait, még cseremisz melódiákat is. „Könnyebb a Saját verset megzenésíteni, mint kész énekszólamra szöveget illeszteni, minden hangsúlyát és hajtását simulékonyan követni” - írta a költő. A zeneszerzőnek be kell törnie a vers páncélos testébe, rejtett rétegeibe. Meg kell ismernie az életművet, hogy megtalálja a legjobb megoldást, olykor, ahogy Kodály is tette, a metrumok márványán is faragni kell. A költő verseiben mintha kép-szó-zene össze lenne tömörítve, legtöbbször megbonthatatlan egységet alkotva. A márványterembeli hangversenyre Decsényi János a Tizenkettedik szimfóniát választotta. A néhány szóból álló, szaggatott versformát a zeneszerző ütős hangszerekkel keltette életre. Fáklya Erzsébet éneke, Varga Zoltán és Kérdő Gábor xilofonjátéka hibátlan volt. Kocsár Miklós a Rongyszőnyeg három rövid darabját zenésítette meg, pontosan visszaadva a játékos sorokat. Kertesi Ingrid énekelt, Balog József kísérte zongorán. Orbán György kilenc kis dalt tett egymást fölerősítő sorrendbe. Különösen a Bolero sorai maradtak meg bennünk, Fáklya Erzsébet fájó-szép WEÖRES SÁNDOR 100 előadásában: „...ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk / mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, / ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.” Farkas Ferencnek a Gyümölcskosár ciklus nagy lehetőséget adott. S jeles zeneszerzőnk élt is vele. Ragyogó volt mindegyik külön-külön, és együtt is szép harmóniába olvadtak a gyermekversek. A Psyché megzenésítése nem könnyű vállalkozás. Weöres egy hajdani - elképzelt - költőnő, Lónyay Erzsébet bőrébe bújt, egy nem is élt régi poéta hangját teremtette meg. Bánkövi Gyula Psyché arcai című ősbemutatója egy tehetséges, fiatal zeneszerző, a legmodernebb eszközökkel alkotó művész hódolata volt a 20. század egyik legnagyobb géniusza előtt. A hangverseny változatos műsorát jól egészítette ki Blaskó Péter versmondása. A Valse triste, Az éjszaka csodái, az Ars poetica, a Négy korái, Az élet végén fölvillantotta Weöres Sándor varázsos költészetét. Néztem a köröttem ülőket, a fáradt arcokat, ahogy észrevétlenül mosoly fénylett fel rajtuk. Együtt mondtuk kedves verssorunkat: „...és szemközt a sarkon a cégtábláról / furcsán szökken a pentameter-sor elő: »Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő«”. ■ Fenyvesi Félix Lajos Püspökvizit Vácegresen A Domonyi Evangélikus Egyházközség leánygyülekezetében, Vácegresen szolgált dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke Sághy Balázs lelkész meghívására. A június 30-i látogatás keretében a délelőtti istentiszteleten Ézs 6,1-8 alapján szólt a hívekhez, a délutáni szeretetvendégségen pedig a Luther a filmvásznon témáról szólva adott áttekintést a reformátor élete által ihletett filmek soráról. Az egyházkerület lelkészi vezetője külön kitért egyházunk jelenleg futó egyik legnagyobb projektjére, a Lutherrajzfilmsorozatra, amelynek az első teljes epizódja őszre készül el. Ennek nagy szerepe lesz a folytatásokhoz szükséges források előteremtésében. A majd egész napos látogatás során - amelyhez a püspök családja is csatlakozott - bőven akadt alkalom a gyülekezeti tagokkal való találkozásra és személyes beszélgetésekre is. ■ Horváth-Hegyi Áron ► Szokatlan koncepciót ötlöttek ki a szervezők a kelenföldi evangélikus gyülekezet idei hittantáborához. A június 24-28. között zajlott napközis táborban a gyerekek bibbai hátterű mesékkel ismerkedhettek meg, és naponta izgalmas, interaktív módon dolgozhatták fel őket. A mesék amerikai evangélikus szerzője, Theodor Geisel dr. Seuss - vagy ahogyan a gyerekek mondták: „Dr. Szösz” - álnéven írt, ezért az ötnapos foglalkozás a Dr. Seuss rendel címet kapta. A csodás mesevilágban teológushallgatók és ifjúsági segítők kalauzolták a gyerekeket, Gáncs Tamás lelkész és Kucsara-Csapó Dorottya gyülekezeti tag vezetésével. A tábort hirdető plakáton kék elefánt, piros kalapos macska és más furcsa élőlények hívogatták dr. Seuss világába a gyerekeket. Első pillantásra furcsa lehet, hogy egy hittantáborban nem bibliai történetekkel, hanem mesékkel ismertetik meg a résztvevőket.- A táborba olyan gyerekek jelentkeztek, akik egész évben járnak hittanra, gyerekbibliakörre, cserkészetre, családi istentiszteletre, tehát az során minden korosztály - az óvodások, az alsó és felső tagozatosok - külön csoportokban, teológushallgatók vezetésével dolgozta fel a hallottakat. A témaválasztást Gáncs Tamás többek között így indokolta:- Mivel a résztvevők között öttől tizenöt éves korig minden korosztály képviseltette magát, olyan világot kellett választanom, amely mindegyikőjük számára érdekes. A mese ugyanis összekötő kapoccsá válhat alapvető bibliai történeteket ismerik. Úgy gondoltam, hogy ha egy mesén keresztül mutatjuk be nekik ezeket az igéket, akkor talán jobban megérinti őket, mint ha még egyszer elmagyaráznánk. Tény, hogy ez közvetettebb tanítás, mint ha direkt módon felolvasnánk a bibliai történeteket. A beszélgetések alapján azonban kiderült, hogy megértették a történetek tanulságát, a biblikus tartalmat pedig a vezetők kifejtették a foglalkozásokon - foglalta össze Gáncs Tamás lelkész, aki a történeteket maga fordította angolról magyarra. Amint elmondta, dr. Seuss csodás világa őt is a tábor minél kreatívabb megvalósítására inspirálta. Reggelente egy-egy vezető olvasta fel az aznapi mesét Hortonról, az elefántról, a Mézi nevű madárról, a teknőskirályról vagy épp a sznicsekről. Ezek a különös élőlények nemcsak szórakoztatták a hallgatókat, de komoly mondanivalóval is szolgáltak. Isten megszemélyesítője a mesékben egy kék elefánt volt, aki a gyerekek számára érthető módon mutatta be a Teremtő gondviselését a világ felett. Ezt követően a játékos foglalkozások különböző korosztályok között, nem is beszélve arról, hogy a mesék hátterében jól ismert bibliai történetek állnak. A tartalmi középpontra az áhítatokban és imádságokban is igyekeztünk rámutatni. A legkisebbeket Bérces Flóra segítette, hogy rajzokkal és papírból készített bábokkal illusztrálják az egyes jeleneteket. A felsősök pantomimelőadással és az egyik történet modern átiratával készültek Zahorecz Pál vezetésével. A legnagyobb létszámú csoport alsó tagozatos gyerekekből állt, velük Hajduch-Szmola Patrik és e sorok írója foglalkozott. A legátütőbb sikert itt a legózás aratta, volt, hogy plafonig érő tornyot, máskor cirkuszt, utolsó nap pedig a mese szereplőit kellett megépíteniük, jól megdolgoztatva a fantáziájukat. Délutánonként a szervezők sorversenyekkel, sporttal és kézművesfoglalkozással kötötték le a gyerekek szabad energiáit. Mielőtt azonban a szülők hazavitték volna őket, eljött a várva várt pillanat, minden nap fénypontja, amikor is dr. Seuss „személyesen” is meglátogatta a táborozókat. Persze nem Amerikából érkezett, hanem az egyik vezető, Hajduch- Szmola Patrik öltözött be idős orvosnak, és hangját elváltoztatva tett fel kérdéseket, a helyes válaszokért pedig apró ajándékokat osztogatott. Q maga így nyilatkozott erről a még a gyerektáborban is különleges feladatról:- Dr. Seuss szerepébe bújni napi húszpercnyi tömény improvizálást jelentett számomra. A meggörnyedt, öreg, iszonyatosan lassan beszélő, ráadásul beszédhibás, piros kalapos doktor alakítása olyannyira eredményesre sikerült, hogy sokáig még a nagyobbak sem tudták, hogy ki is van beöltözve. Végül az utolsó napokban terjedt el a kisiskolások között az a pletyka, hogy „Patrik bácsi dr. Szösz”. Hiába, valóban feltűnő volt, hogy mindig arra a fél órára tűntem el, amikor dr. Szösz betipegett - vagyis behozták... Dr. Seuss vezényelte le a mesetársasjáték nevű programot is. Ha a gyerekek jól viselkedtek, akkor csapatuknak pontokat gyűjthettek, amelyeket a nap végén egy hatalmas társasjáték mezőin léphettek le. Pluszpontokat lehetett szerezni a dr. Seuss kérdéseire adott helyes válaszokért, de a vezetők le is vonhattak, ha valaki rosszalkodott. így a tábor végére megszületett a mesetársasjáték győztes csapata. Nagy meglepetést okozott a szerdai kirándulás végcélja, hiszen a táborozok csak a helyszínen tudták meg, hogy a Rex Kutyaotthonba érkeztek. Mindenki számára maradandó élmény volt a kisróka, a menyétek és a háziállatok simogatása, de a gyerekek az állattartás „árnyékos oldalával” is megismerkedhettek, amikor a gazdátlan, örökbefogadásra váró kutyákkal és macskákkal találkoztak. A menhely munkatársai rutinosan és nagyon lelkesen foglalkoztak a gyerekekkel, még igazi, kemencében sült buktával is kedveskedtek nekik. Mivel az idei a tolerancia éve evangélikus egyházunkban, ezért a tábor szervezői is igyekeztek ezt a témát újra meg újra előtérbe helyezni a programok során. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy délután a gyerekek közösen örökbe fogadhatták a Pötyi névre hallgató őzikét. Sajnos Pötyi egy baleset során elvesztette az egyik fülét, így a gyerekek testközelből tapasztalhatták meg, hogy egy élőlény akkor is értékes, ha vannak bizonyos hibái, hiányosságai. Minden résztvevő jelképes összeggel hozzájárult, hogy az őzike lakhelyét otthonosabbá tegyék. A tábort még színesebbé tette az az induló, amely az ötödik nap végére már szinte slágerré vált, hiszen minden gyerek kívülről fújta. Gáncs Tamás elmondása szerint először még kétesélyes volt a dal megítélése, mert nem tipikus ifjúsági ének, hanem dzsesszes hangzású, de rövid gyakorlás után a Hajduch-Szmola Patrik által szerzett dallam és Gáncs Tamás szövege mindenki fülébe belopta magát. Olyannyira, hogy a gyerekek nagy része arra a kérdésre, hogy mi tetszett neki legjobban a táborban, azt válaszolta: „a táborinduló” Napról napra egyel több versszakot tanultak meg, és mindegyik rész az adott nap eseményeit, tanulságát foglalta magában. Bár a napközi csak öt napig tartott, mégis mindenki hónapokra elegendő élménnyel tért haza. A tábor sikerességén felbuzdulva a szervezők kis füzet formájában tervezik kiadni ötleteiket és a megvalósítás lépéseit, hátha ezzel más gyülekezetek érdeklődését is felkeltik dr. Seuss meséi iránt. ■ Kovács Barbara Luca
