Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-04 / 31. szám
4 ◄( 2013. augusztus 4. FÓKUSZ Evangélikus Élet A közös asztaltól az asztalközösségig Interjú Románné Bolha Márta józsefvárosi evangélikus lelkésszel ^ Bakay Péter cigánymissziói referens vigyázó szemeitől kísérve kezdte meg a romákkal és a romaüggyel való foglalkozást a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze, Románné Bolba Márta. Diakóniai gyakorlatát Sárszentlőrincen töltötte öt héten át. Az ott szerzett tapasztalatok még inkább felébresztették benne a téma iránti elméleti érdeklődésen túl a tenni vágyást is. Ma már a gyakorlatban igyekszik hasznosítani a tanulmányokon, konferenciákon szerzett tudását. Az egyetlen menekülési út: Jézus Énekszolgálat Bakay Péter gitárkíséretével- Mi a legfőbb tanulsága a cigányok között végzett diakóniai gyakorlatának?- Az, hogy a cigánymisszió területén csak a kitartó és hosszú távú munka hozhat eredményt. Számomra nagyon inspiráló volt Bakay Péter töretlen lelkesedése, türelme. Volt, hogy nem álltam a helyzet magaslatán egy adott szituációban, minden koncepcióm dőlni látszott - ilyenkor ő mindig szeretettel rendet teremtett. A legfontosabb a személyes, bizalmi kapcsolat kialakítása. Csak ilyen hozzáállással lehet a romamisszióba belevágni.- A nehézségek ellenére láthatólag inspiráló a feladat az Ön számára.- Nem úgy mentem a gyakorlatra, mint egy „szocioturistá! Illetve rá kellett jönnöm, hogy nem ez a dolog lényege. Se a szociális helyzet, se a pártpolitika, se semmilyen stratégia vagy elmélet nem számít, ha az ember bekerül egy ilyen közegbe. Arcok tűnnek föl, családok élete rajzolódik ki. Az emberi kapcsolatokon van a hangsúly.- Mi volt eddig a legmegragadóbb élménye a cigánysággal kapcsolatban?- Sok megdöbbentő felismerésem, tapasztalatom volt, az egyik legszebb a beások és a lovári cigányok életmódjának, szokásainak, világának a mélyebb megismerése. Kevesen tudják, hogy a cigányságon belül ez a két csoport valójában olyan, mint két külön népcsoport, mind nyelvhasználatukat, mind hagyományaikat tekintve. A beás nyelvet beszélők letelepedett, tulajdonképpen a parasztihoz hasonló, földművelő életmódot folytató emberek, míg a lovári nyelvet beszélők kereskedőként vásárról vásárra jártak. Ebből következően a két csoport egészen másféle értékeket tart előbbre valónak. A missziói munkában is figyelembe kellene venni ezt a nagy különbséget, nem lehet összehasonlítani ugyanis a kétféle kultúrát, nem lehet összemosni őket. Nekem a 2009-ben Béren, a Cserhát lábánál tartott Közös asztal konferencia is nagy lendületet adott. Ez volt az az élmény, amelynek hatására nekikezdtem a kutatásnak, beleástam magam a témába, pályázatokról, programokról tudakozódtam, érdeklődni kezdtem a cigányok között végezhető munka intézményesült formái iránt is.- Mi a véleménye a kormány romastratégiájáról?- Nemrégiben jelent meg - egyébként egységesen minden európai uniós országban, hisz ez uniós program - a stratégia részletes szakértői véleményezése. Ezt igen hasznosnak gondolom. Kell a kritika, önmagunk felülbírálása, így lehet csak fejlődni. (A dokumentum hozzáférhető az interneten: goo.gl/FwLQzD)- Miféle romamissziós tervek körvonalazódnak Józsefvárosban?- Azt lehet mondani, Józsefváros az uniós befektetések jóvoltából fejlődésnek indult. Megjelent sok közösségépítő, a helyi identitást erősítő program is. E célból jött létre például 2008-ban a Kesztyűgyár Közösségi Ház a Magdolna-negyedben. A Kesztyűgyárban már egy éve tartunk foglalkozásokat heti rendszerességgel roma gyerekeknek a református testvérekkel együttműködve. Dani Eszter, a Református Zsinati Missziói Iroda 2012-ben kinevezett vezetője, a református missziói munka koordinátora bevont a józsefvárosi cigánymissziós kezdeményezésébe. Tavaly Dortmundban, egy missziós konferencián találkoztunk. Hamar megtaláltuk a közös hangot. A józsefvárosi evangélikus gyülekezet újjászületőben levő, növekedő kisközösség. Nem valamiféle gittegyletet, hanem valóban együttműködő, elkötelezett csapatot szeretnénk létrehozni gyülekezeti tagok bevonásával. Ez saját közösségeink épülése szempontjából is nagyon fontos. Az egyik alapköve a romamissziós munkának véleményem szerint az önkéntesek hálózatának megszervezése.- A szünidőben ugyan ez a projekt is szünetel, de mi várható szeptembertől?- A Salétrom utcai református gyülekezettel együttműködésben szeretnénk végezni a kerületben a romamissziót. A Lakatos Menyhért Általános Iskola és Gimnáziumban, illetve a Losonci Téri Általános Iskolában keddenként hittanórát fogunk tartani. Reményeink szerint a gyermekeken keresztül meg lehet szólítani a szülőket is, el lehet őket hívni például a havi rendszerességgel tartott gyülekezeti délutánokra. Munkánk első időszakában nem a számok számítanak, nem ezekkel mérhető a hatékonyság - itt a jelenlét a fontos. ■ Kinyik Anita ^ Idén Békés megyében, a Békéscsabától alig tíz kilométerre fekvő Telekgerendáson rendezte meg július 18-22. között a Magyarországi Evangélikus Egyház a Közös asztal elnevezésű tábort. Résztvevői elsősorban azokról a településekről érkeztek, melyeknek az evangélikus gyülekezeteiben cigányok között folyik misszió. A mintegy félszáz főt számláló táborba tehát a Tolna megyei Sárszentlőrincről, a szabolcsi Nyírtelek-Görögszállásról, a Békés megyei Orosházához tartozó Szentetornyáról cigány hívek látogattak el lelkészeikkel, továbbá olyanok is Győr közeléből, Répcelakról, illetve Szolnok mellől, akik a szükségszerűségét és időszerűségét meglátva most ismerkednek a cigánymissziós munkával - mondta el a helyszínen az Evangélikus Életnek Bakay Péter, egyházunk országos cigánymissziói referense, a főszervező. Az ötnapos együttlét során a lelki táplálékot a Máté evangéliuma 5. fejezetében olvasható boldogmondások adták, melyeknek mindig aktuális szavait ezúttal a cigányság sajátos életviteléhez, gondolkodásához, gondjaihoz illesztették az igehirdetők. Az irgalmasságról szólva például az ökumenizmus jegyében meghívott Varga Mihály, a Magyar Pünkösdi Egyház országos cigánymissziójának igehirdető munkatársa arról beszélt, hogy a jézusi szeretet irgalmas szívet eredményez, és ez irgalmas cselekedeteket szül, amelyeket Isten Vár követőitől. A cigány igehirdető a mindennapokban gyülekezetplántáló szolgálatot folytat Békés megyében, elsősorban tisztán cigány karizmatikus keresztyén közösségekben. Varga Mihály mellett szintén a pünkösdi egyház országos cigánymissziójától érkezett a telekgerendási missziói központba Surman László, e szervezet egyik vezető munkatársa és Lakatos Gyula, aki a médiamunkában dolgozik. Hiteles előadásukban a cigánymagyar együttélés terén szerzett tapasztalataikról számoltak be. # * #- A Közös asztal táborokat jó néhány évvel ezelőtt Szeverényi János evangélikus országos missziói lelkész indította útjára. Évente más-más helyen tartják meg, elsősorban azokon a településeken, ahol a helyi evangélikus lelkész missziós munkát kezdett a cigányság körében. Jelenleg hat ilyen gyülekezet van - mondta el Bakay Péter. Telekgerendáson ugyan nem folyik célzottan cigányok között munka, de azért hozták ide a tábort, mert a közeli Békéscsabán a lelkészek lehetőséget biztosítottak arra, hogy az egyik istentiszteleten megmutassák magukat a cigány hívek. A Közös asztal táborba olyanokat is várnak, akik ellenérzéssel viseltetnek a cigányság iránt, és olyan cigányokat is, akiknek ellenérzéseik vannak a magyarsággal szemben, feszültséget tapasztalnak a mindennapi cigány-magyar együttélésben. A cél az, hogy érveiket ütköztessék, és végül Krisztus mindenkit elfogadó szeretetében elfogadják, szeretni tudják egymást. A táborozok részt vettek, sőt szolgáltak a július 21-i, vasárnapi istentiszteleten a békéscsabai Nagytemplomban. Isten igéjét Zsarnai Krisztián, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese hirdette a tisztaszívűségről Mt 5,8 verse alapján. Bevallottan tabudöntögető prédikációjában kitért arra, hogy egyetlen menekülési út van mindenki - magyar, tót, cigány, fehér, fekete vagy sárga bőrszínű ember - számára: Jézus Krisztus.- Senki se tartsa magát különbnek jó lehetőségei, családi háttere, iskolázottsága miatt mondjuk egy cigány embernél. Megtérésre, újjászületésre, a szív megtisztulására mindannyiunknak szükségünk van - intett az esperes. A minden értelemben formabontó istentiszteleten dicsőítő énekekkel és bizonyságtételekkel szolgáltak a telekgerendási Közös asztal tábor résztvevői. A görögszállási Rózsa Sándor, a sárszentlőrinci Szabó Andrásáé, Mari és a nyírteleki Mocsár Károlyné, Kati arról beszélt, hogy a megtérésükkel elkezdődött új életükben, amely azelőtt üres és szennyes volt, milyen változásokon mentek keresztül. Dolgozni kezdtek, többeket szociális területre, gyermekek és idős elesettek közé vezetett az Úr, folytatták régen félbehagyott tanulmányaikat, negyven-ötven éves fejjel vágtak bele az érettségi bizonyítvány megszerzésébe, ezzel is példát adva gyermekeiknek, környezetüknek. Életük kiegyensúlyozott és boldog lett. Nem a körülményeik javultak meg, hanem az életszemléletük változott meg gyökeresen, d Életmegújulásuk azoknak az evan> gélikus lelkészeknek is köszönhe" tő, akik köreikben szolgálnak. Békéscsaba patinás, monumentális templomában korábban cigány szolgálattevők nemigen jutottak szóhoz. A július 21-i istentisztelet gesztusa is része volt a cigány-magyar közeledésnek, egyben bizonyítéka, hogy noha evangélikus egyházunkban korábban nem volt hagyománya a cigányok között végzett munkának, a kor szava immár mást diktál. ■ Szegfű Katalin Kettős arany fonál ■ Bakay Péter Két hete a békéscsabai Nagytemplom ódon falai közt szolgáltak a Közös asztal cigánytábor résztvevői a vasárnapi istentiszteleten. Az alkalom előtt a szolgáló lelkész félrevont, és megkérdezte, miként szokás feloldani az élesen megkülönböztető cigány-magyar megnevezést. A tótok által épített hatalmas templomban, ahol még ma is hangzik az ősök nyelvén igehirdetés, ének, nem volt nehéz a válasz: ha bátran, minden görcs, bántás és bántódás nélkül használjuk a tótmagyar „megkülönböztetést” akkor így kell tennünk a cigányokkal is. És amikor ez általánossá válik, akkor mondhatjuk el, hogy megérkeztünk: befogadtuk őket, és befogadottá váltak - lehetőséget kaptak, és éltek a lehetőséggel. Szépséges, Istentől kapott feladat ez mindkét fél számára. Teljesítése nem lehetetlen... Messzire ragyog a legnagyobb magyarországi cigány festő, Péli Tamás üzenete a kettős aranyfonálból egymásba font, homlokán díszelgő aranypántról, amely oly ékesen szimbolizálja az egymás mellett jól megférő cigány és magyar identitást. De említhetem a doktorijára készülő cigány költő, hitvalló keresztény barátom példáját, aki Erdélyből hazatérve lelkesen újságolta, hogy ott élte át igazán magyarságát. És mondhatnám a nyolc osztályt végzett cigány asszony történetét is, aki néhány hónappal ezelőtt egy német evangélikus küldöttség előtt - számomra is meglepő fordulatként - arról tett bizonyságot, hogy sokáig idegennek érezte magát ebben a hazában, de a bibliaórák rendszeres látogatójaként, Isten igéjének gyógyító sugárzásában, Isten rendező munkájának következményeként most már otthon érzi magát, mert cigánysága mellett magyar is. És a példáknak itt nem kell, nem szabad véget érniük...
