Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-28 / 30. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2013. július 28. *■ 5 :ONFERENCI VISSZATEKIN Peter Andreas Arendt dán evangélikus egyházzenész, Pap Kinga Marjatta, cikkünk szerzője, Kéri Csenge, a kelenföldi evangélikus gyülekezet kórusának tagja és Caterina Dupré valdens lelkész Gyógyító csend Pillanatképek a nagygyűlés liturgiái munkájából Egy év és két hónap. A CEC-nagygyűlés lelki programjainak előkészítése már jóval a budapesti találkozó előtt megkezdődött. Ahogy az Evangélikus Élet olvasói akkor értesülhettek róla, anglikán, valdens és román ortodox papok, cseh és dán egyházzenész kollégák összefogásával alakítottuk ki a lelki alkalmak szerkezetét és tartalmát. Jómagam a magyarországi evangélikus és református egyház képviseletében vettem részt a liturgiái bizottság munkájában. Istentiszteleti és áhítatformák szerkesztése, énekek gyűjtése és írása, énekelhető fordítások, négyszólamú kórusletétek készítése, liturgikus könyv szerkesztése a nagygyűlés három hivatalos nyelvén, a reggeli, napközi és éjszakai áhítatok, istentiszteletek vezetése, aktív zenei szolgálat... A külföldi kollégák egytől egyig társadalmi munkában, saját hivatásuk mellett végezték az előkészítő feladatokat: a tavaszi, őszi és téli ülések és a nagygyűlés hete volt az éves „szabadságuk”. A felekezeti érzékenységek mellett sokféle temperamentum is színezte a csapatmunkát, de a megvalósíthatóság praktikus szempontjai és a tapintatos vezetés (moderátorunk nemhiába volt a nagygyűlés egyik kinevezett lelkigondozója) megkönnyítette a közös döntéshozatalt. így nem csupán gazdag szakmai tapasztalatokkal, de a mély testvéri közösség élményével búcsúzhattunk egymástól. Kilenc hónap. „Budapest az újjászületés helye” - Emmanuel metropolita így értékelte a nagygyűlés „állapotát” még a döntő szavazás előtt. A CEC ekkor hivatalban lévő elnöke egyben reményét fejezte ki, hogy a viták hevében nem „vetél el” a születendő gyermek, hanem testet ölthet a szervezet jövőjét megalapozó új megoldás. A konferencia szempontjából sorsfordító vajúdás sokféle izgalommal és feszültséggel járt, de mi, zenészek örömteli várakozásban éltük ezeket a napokat, hiszen román testvérünk éppen a nagygyűlés napjaira várta harmadik gyermekük megszületését. Amint lecsengett az ortodox reggeli áhítat utolsó akkordja, már sietett is haza az övéihez. Hosszú autóútjain eleget aggódtunk már fáradhatatlan zenész kollégánkért, de most az egész családért fohászkodtunk. Péntek reggel aztán megjött a várva várt jelzés: megszületett az egészséges kisleány (a CEC új alkotmánya még néhány napig váratott magára...). Hatvan perc. Ennyi időbe kellett besűríteni a már nevében is szimbolikus összegyülekező és küldő istentisztelet sokszínű mondanivalóját. A magyar televíziós stáb körültekintő munkája nyomán az élő televíziós közvetítés valódi ünneppé formálódott a résztvevők számára: a nyelvek és liturgiái hagyományok sokasága fontos helyet kapott az istentisztelet menetében, akárcsak a helyszínül szolgáló Pozsonyi úti református templom színvonalas énekkara. A kezdetet személyes keresztelői emlékeztető, a hazaindulást az egymásért érzett felelősséget kifejező, összefogódzva elmondott imádság tette igazán személyes élménnyé. Fél óra (...múlva áhítat). Sorra érkeznek az ülésterembe a magyar kórusénekesek: fesztiválszervező, újságíró, turisztikai és kulturális szakember, színháztörténész, fonetikus, gyógypedagógus - mindannyian önként vállalták, hogy verőfényes nyári reggeleken, munka előtt vagy után bekapcsolódnak a hol franciául, hol németül vagy éppen örményül zajló zenei folyamatba. A kora reggeli órán az éneklés megelevenítő ereje átjárja a küldöttek, a végletekig leterhelt háttérmunkások, a fiatal segítők lelkét. Két perc. Az imádság csendje megdöbbentő kontrasztja a tanácskozás feszült légkörének. Az ebéd előtti ima és az éjszakai zárás idején különösen is átéltük, ahogy az emberi ellentétek, a kiúttalanság helyét betölti Isten jelenléte. Ahogy ő kezébe í veszi a néha keményen, szeretetlenül szóló vagy éppen jogaikért elszántan küzdő feleket, és újra saját képére formálja őket. Az áhítatok gesztusai, szájai vai és dallamai mind-mind erre az £ Úrra irányították a figyelmünket. Ezért volt értelme a munkánknak. ■ Pap Kinga Marjatta Robert Jones anglikán kanonok és Iina Jokilaakso finn steward, a liturgiái bizottság tagja * • » « k Á J A T É S And now what aro you waiting tor? CEC and its Mission to a Changing Europe Budapest. Hungary. 3-8 Juiy *013 A nagygyűlés slágerré vált himnusza dán és valdens egyházzenész kollégák alkotása, a tanácskozás vezérigéjére íródott: ,Most tehát miért késlekedsz? Keljfel, keresztelkedj meg mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.” (ApCsel 22,16) Eb Bb/D Cm Gm/Bb Ab Eb/G F7 Bb 5 ^ Lr r ftlu ■—— r rr fr p Whatare you wait-ing for? What are you wait-ing for? Is some-thing stop - ping you? ,} J 4.J: .f^P' J fr O-J-jGI j J. _J____ r=rT Fm7 Bt Ek At Et/G Fm7 Bt Et /D REFRÉN: Indulj és meg ne állj, indulj és meg ne állj, hagyd el, mi visszahúz. Egyek vagyunk Krisztusban, az Úr hív, meg ne állj! 1. Kitárja előtted kegyelmét, megszólít, hallhatod igéjét, és megmutatja, hogy merre járj: most az Úr hív, meg ne állj. REFRÉN 2. Elhívott ő, hát dönts, válaszolj, kezéből fogadd el, hogy mit szólj, tanúkra vágyódik a világ: most az Úr hív, meg ne állj. REFRÉN 3. Neveden szólított, hív téged, erejét kínálja, ha kéred, előtted megy, már nincs akadály: most az Úr hív, meg ne állj. REFRÉN Kalota József, a Konstantinápolyi Patriarchátus protopresbitere és érseki vikárius az általa a konferencia idejére felajánlott neobizánci stílusú ikonnal. Az ikon Dimitris Sirengelas mai görög ikonfestő alkotása
