Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-07-07 / 27. szám

6 41 2013. július 7. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Visszapillantó a protestáns újságírók közgyűlésére ► A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában tar­totta évi rendes közgyűlését a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A május 29-i alkalom dr. Kádár Zsolt nyugalmazott reformá­tus esperes áhítatával kezdődött, majd az elnöki köszöntő után a ta­gok beszámolót hallgathattak meg a 2012. évi gazdálkodásról, vala­mint elfogadták a 2013. évre tervezett költségvetést. „A Bibliát én mérceként használom” Beszélgetés Kövesdi Miklós Gábor műfordító-humoristával A közgyűlés meghallgatta az ellenőr­ző bizottság és az etikai bizottság je­lentését, illetve Lakatos Judit be­számolóját; utóbbi a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala által működtetett korhatárbizottságban képviseli a Prúszt. T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője, a Prúsz titkára ez­után javaslatokat tett a szervezet honlapjával, a Rát Mátyás-díjjal, va­lamint a szövetség tizedik, jubileumi évével kapcsolatban. Dr. Csizmadia László, a Civil A Protestáns Újságírók Szövetségének működését, egyben küldetését leíró alapszabály értelmében az etikai bi­zottság „véleményezésre hivatott... készenléti bizottság” (s/D), melynek - egyebek mellett - feladata figyelem­mel kísérni a szakma erkölcsi állapo­tát, nyomon követve az etikai jellegű elvárások érvényesülését. így az etikai bizottságnak egyfelől csak abban az esetben van cselekednivalója, ha kö­rein belül bármilyen, az újságírással, médiaetikával kapcsolatos disszonan­ciát észlel. Másfelől szinte a lehetősé­geit meghaladó feladatot is vállalnia kellene, amennyiben az egész szakma erkölcsi állapotával kapcsolatos véle­ményét igyekezne megfogalmazni. Jelentem, hogy az etikai bizott­ságnak az elmúlt közgyűlés óta eltelt időben saját belső köreinket érintő eti­kai ügyben nem kellett intézkednie. Jóllehet a hazai és a magyar nyelven megjelenő protestáns egyházi perio­dikák száma jelentősen bővült, s az írott és elektronikus egyházi hírköz­lésben szolgálatot teljesítők száma is megemelkedett, ám ez a számbeli növekedés nem jelentett minőség­­romlást, és nem produkált olyan ese­tet vagy eseményt, melyre az etikai bi­zottságnak reagálnia kellett volna. Ugyanakkor érezhetően jelen van a protestáns újságírás minden szolgá­lattevője - a világi médiában munkál­kodó protestáns kötődésű kollégákkal együtt - abban a tehertételektől sem mentes folyamatban, melynek belső igénye egészen leegyszerűsítetten a tisztesség. Ragaszkodás azokhoz a klasszikus újságírói etikai normákhoz, melyeknek érvényesítése sohasem je­lentett könnyed feladatot. Megkísérthető, befolyásolható em­ber természetesen az újságíró is, sőt le­het rászedett vagy egzisztenciális érde­keit védő ember. Tevékenysége, hozzá­állása, véleménye, magatartása, sti­lisztikai eszköztára az adott kor, netán hatalmi erőtér kontextusától alig vá­lasztható el. De munkájának szépsége, eredményessége, időtállósága min­denképpen attól függ, hogy jó szélben vagy ellenszélben haladva megma­­rad-e az elemi etikai elvárások mellett. Tudvalevő, hogy egy felekezeti meg­­• határozottságéi újs^ró^SzöVetsegh^ Összefogás Fórum (CÖF) és a Civil Együttműködési Tanácskozás (CET) elnöke A Magyarország elleni táma­dások civil és egyházi szemmel cím­mel tartott referátumot, erre vála­szul pedig Fabiny Tamás, az Észa­ki Evangélikus Egyházkerület püspö­ke szólt. A közgyűlést az előadókkal foly­tatott beszélgetés, majd Kövesdi Miklós Gábor stand up előadása zárta. ■ Forrás: Evangélikus, hu Horváth-Bolla Zsuzsanna tartozó kollégától - kimondva vagy ki­mondatlanul - többet várnak el. Az evangéliumi fogantatásból fakadó többletet várják és kérik számon tőle. Készíthetünk okos és jogi szem­pontból helytálló, újabb és újabb bekezdésekkel bővíthető etikai kóde­xeket. Képviseltetjük is szerveze­tünket a különböző hazai újságíró­szervezetek ez irányú munkabizott­ságában. Ám érezhető, hogy erre a vi­lág, az olvasó, a hír címzettje nem kí­váncsi. Az érdekli inkább, hogy meg­­bízható-e a hírt feléje továbbító szer­kesztőség, szerkesztő, tudósító, kom­mentátor, hogy hiteles-e számára a lap vagy a „csatorna" Ezért van eti­kai szempontból is jelentősége és üzenete annak, ha valóban látható, tapintható és tapasztalható, hogy a mai magyar média világában ott vannak a protestáns, vagyis hitüket is nyíltan és bátran vállaló újságírók. Minden erkölcsi cselekvés alapkér­dése, hogy mi a jó, és mit tartunk rossz­nak. Közösségi és individuális vonat­kozásban ez egyaránt érvényes. Érez­hető azonban napjainkban, hogy nem a „jó” és a „rossz” fogalmai, hanem a hasznosság, gazdaságosság, érvényesü­lés jelentik az etikai döntések fő szem­pontjait, motivációját. Nem egymásért élünk, hanem egymásból akarunk él­ni. Sérül tehát a jó etikai fogalma és gya­korlata, miszerint jó az, ami Isten di­csőségére van, és ezzel együtt ember­séges is, az ember javát munkálja. Az etika tehát nem lehet egyoldalú­an vagy leszűkítetten gazdasági, illető­leg politikai, netán racionális, avagy emocionális meghatározottságú. A mi etikánk kiindulópontja az, hogy Isten szereti az embert, lehajolt hozzá Krisztusban, hogy magához emelje. Ennek elfogadása, befogadá­sa, direkt és indirekt továbbadása te­heti értelmessé az életünket, szolgá­latunkat, munkánkat. Ezért kérjük, hogy Isten kegyelme vezessen tovább mindannyiunkat az újságírás tisztesség szabta ethoszának keskeny, de biztosan járható és biz­tos cél felé vivő útján. így nyerünk ju­talmat majd odafent - és több előfi­zetőt idelent... Budapest, 2013. május 29. ■ • ,'V •'/ - Dít! Ka0áö 2sc>1.í >’ »•*»•# * *»•* » »»»«»• !#•» #• ► Kövesdi Miklós Gábor műfordí­tó, Humorista a Protestáns Új­ságírók Szövetségének tagja. A szervezet legutóbbi összejövete­lére dupla kötelezettséget vállalt: ezúttal nemcsak részt vett a köz­gyűlés munkájában, hanem a program végén műsort is adott.- Ha meghalljuk, hogy valaki szó­rakoztatásra adta a fejét, akkor álta­lában profán módon arra gondo­lunk, bizonyára már kisgyermekko­rától szeretett hülyéskedni, Ömlőitek belőle a viccek...- Valóban benne voltam nagyon sok hülyeségben, ráadásul nagyon szerettem különféle kitalált történe­teket írni, és ez a kettő valahogy ta­lálkozott. Több ismerősöm azt mond­ta, érdemes ezt komolyabban csinál­ni, mert más számára is érdekes.- Aki egy kicsit is szereti a humort, és figyelemmel kíséri a műfaj hazai képviselőit, az tudja, hogy tizenöt év­vel ezelőtt Ön megnyerte a Humor­fesztivált, azóta szerzőként, sőt az utóbbi pár évben előadóként is szór­ja a poénokat. Melyiket gyakorolja szívesebben: az írást vagy a színpa­di szereplést?- Nehéz szétválasztani, mind a kettőben más a jó. Pódiumon való szereplést valóban csak néhány éve vállalok, de számomra ez olyan ad­­renalinfröccs, amely nagyon külön­leges élmény. Aki egyszer megkós­tolja, az nem szívesen mond le róla. Igazi hivatásomnak viszont - ha szabad ilyen nagy szavakat hasz­nálni - az írást tartom. Minden, amit csinálok - akár a műfordítás, akár az előadás -, az írásomból táplálkozik. Remélem, hogy tudok olyan jó po­énokat írni, hogy az még az én elő­adásomban is érdekes a közönség számára.- Egy írásában azt mondta magá­ról: „foglalkozásom magzat”, és utalt benne a Szegény magzat panaszaira is. Mi vagy ki motiválta, hogy erről írjon?- Kilenc hónappal ezelőtt ismét ál­dás érte családunkat. Megszületett második gyermekünk, Jonatán. Nyil­ván fölerősödtek bennem a vele kap­csolatos gondolatok, ezért fogal­maztam meg ezeket egy abszolút groteszk írásban a Havi Matyi hu­morlapban.- Egy humoristának foglalkoznia kell a mindenkori politikával is? Jó né­hány évvel ezelőtt ugyanis olvastam arról, hogy amikor még egy pártrend­szer volt, vette a bátorságot, és Grósz elvtársat karikírozta. Milyen utó­élete lett a bátorságának? •' V ‘V Húh/ miket «tud rólam, vagy) • « * I • » .1 j 1 1 1 j, 1 • * • 1 % * 1 * Y j . születésem óta a rajongóm? Ezt va­lóban kevesen tudják. Valóban így történt. A János vitézi vettük magyar­órán, és azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk dolgozatot Zsiványok közt jártam címmel. Ismerjük ugye a köl­temény részletét, hogy János vitéz azért nem viszi el a zsiványok pén­zét, mert vér tapad hozzá. Dolgoza­tomat megírtam, de ezt a címet ad­tam neki: „Zsiványok közt jártam, avagy hagyjanak békén Grószék.” Arról szólt a kis írás, hogy kormá­nyunk - mivel az emberek nem akarnak adót fizetni - útonállókat bé­rel, így behajtva az emberektől a pénzt, ezzel hozva helyre a büdzsét. Nem akarok nagyra lenni ezzel az írással, lényegében Hofitól kezdve Markos-Nádason keresztül Nagy Bandáig mindenkitől összeszedtem benne a poénokat. Mentségemre szóljon: ez gyermekkoromban tör­tént. Van, aki még most is ezt csinál­ja. Én erről leszok­tam... Tény az, hogy nagy botrány kevere­dett belőle, helyi szinten emiatt párt­értekezletet tartot­tak, és nekem rövide­sen iskolát kellett vál­tanom.- Kedves felesége, Dorottya is eljött Jo­natánnal a műsorá­ra. Igényli, hogy jelen legyenek, amikorföl­lép?- Jó, ha itt van­nak, így érzem jól magam. Akadt kollé­ga, aki ezt nehezmé­nyezte, de számomra fontos a családom, ráadásul ilyenkor nem nekem kell ve­zetnem. Nagyobbik fiunk, Vilmos már kívülről tudja a poénjaimat, tapsol, amikor kell... Más síelni viszi a fiait vagy búvárkodni, én ezt tudom nekik adni pluszként. Találkozhatnak híres humoristákkal, színészekkel, megismerhetik ezt a különleges for­gatagot. Egyébként itt, a Prúsz-köz­­gyűlésen Dorottya saját jogán van je­len, hiszen ő is a szervezet tagja.- A közönség pedig így nemcsak Önnel, hanem a családtagjaival is találkozhat. Gyakran jegyzik meg, hogy milyen jó nektek, mert biztos reggeltől estig nevetgél a család min­den tagja?- Valóban sokan rákérdeznek, hogy nekünk az egész napunk röhö­géssel telik-e. Az a helyzet, hogy be­lőlem nem folyik egész nap a hülye­ség. Én a színpadon és az írásban élem ki ezt a hajlamom.-A Protestáns Újságírók Szövetsé­gének tagja. Melyik egyházban gya­korolja a hitét?- Hívő evangélikus vagyok. Gim­náziumi éveim végén tértem meg. Nem kaptam keresztyén nevelést, bár nagymamám nagyobb ünnepeken elment a katolikus templomba, de a családban nem volt igazán gyökere a keresztyén hitnek. Kerestem az uta­mat, megtértem, majd megismerve a feleségemet megtaláltam lelki ott­honomat az evangélikus egyházban. Úgy gondolom, ez való nekem. Ke­resztyén, de kellően liberális, ahol nem akarnak különféle dogmákat lenyomni a torkomon. Jelenleg hit­tantanárként dolgozó feleségem egyébként elvégezte az Evangélikus Hittudományi Egyetemet, Szegeden pedig vallástudomány-vallásszocio­­lógia szakon végzett, és büszke va­gyok' páf hogy.’kitűnő szakember-, ) > .< ) > : ........................... ként ismerik el. Remélem, az új hit­oktatási törvény kapcsán rá is új és szép feladatok várnak.- A mostani előadásában - igen­csak mértéktartóan, de - foglalkozott a vallással, a keresztyén hittel is. Ha valaki ehhez a témához nyúl, köny­­nyen megkaphatja a blaszfémia vádját. A humor eszközei pedig eb­ben a témában is nagyon jók lehet­nek arra, hogy tükröt tartsanak elénk. Ezt tapasztaltuk az Ön eseté­ben is. Mi dönti el, hogy egy humo­rista úgynevezett kényes témákkal is foglalkozik-e?- Elsősorban az kell, hogy a téma őszintén érdekelje. Eleinte én is fél­tem; hogyan közelítsem meg az egy­házakban előforduló jelenségeket. Miután sok helyen megfordultam, beszéltem mormonokkal, ellátogat­tam a Hit Gyülekezetébe, katolikus templomokba, és lám, most éppen egy baptista újságírónak adok inter­jút. Sok élményt szereztem, sok ér­dekes téma került elém. Sohasem Istent, Jézus Krisztust, az egyes emberek hitét karikírozom. A Bibliát, a keresztyénséget én mér­ceként használom, e mellé állítva mondok véleményt egy-egy hely­zetről, az álságos vagy az álszent emberi magatartásról. Idézek Fabi­ny Tamás püspök ma délutáni elő­adásából: azt mondta, hogy kritiku­san szolidárisak legyünk. Azt figyeltem meg, hogy önma­gunkon nem tudunk már annyira ne­vetni, mint régen. Ez szerintem elég nagy baj, mert így sem magunkat, sem másokat nem tudjuk őszinte kri­tikával szemlélni. Egyébként úgy kezdődtek az egyházi fellépéseim, hogy Gáncs Péter püspök úr megnéz­te egyik előadásomat, és meghívott Kondorosra missziói napra. Azóta kézről kézre járok...- Ha egzisztenciális okok miatt döntenie kellene, a műfordítás és a humorista hivatás közül melyiket választaná?- Ha mindenképp választani kel­lene, akkor a fordítás mellett marad­nék, de remélem, nem kényszerülök erre. Hál’ Isten, több lábon állok, sok kiadónak dolgozom, fordítok filmet is. Ugyanakkor humoristaként sok műsorban dolgozom - többek között a Fábry-show-ban -, és újságokban is megjelennek írásaim.-A meseírás a közeljövő kihívása?- Az túlzás, hogy meseíró is len­nék. Az elmúlt évben a kaposvári Csiky Gergely Színház által kiírt Schwajda György drámaíró pályáza­ton, amelyen mesejátékokkal lehetett indulni, megosztott első helyet nyer­tem Ignác című művemmel. Azóta foglalkoztat egy másik mese megírá­sa is, de ez még az út eleje...- Milyen alkotásával találkozha­tunk legközelebb?- A színházi előadások, show­­műsorok nyáron szünetelnek. Egy kabaré témájú könyvet szeretnék ír­ni, pontosabban a kabaré történetét. Az a címe, hogy A magyar stand up száz éve. Sokan azt hiszik, hogy az elmúlt néhány évben született itt va­lami új, pedig amit Nagy Endre al­kotott és művelt, az száz százalékig stand up, és ezt a nemsokára meg­jelenő könyvemben ki is fejtem majd. De azért láthat is a közönség. Július 29. és augusztus 4. között Taliándörögdön rendezi meg Stand Up Brigád társulatunk - a Művésze­tek Völgyével párhuzamosan, az Egység Völgye fesztivál keretein be­lül - a Humor a Völgyben rendez­vénysorozatot. ■ Nagy Imre A Protestáns Újságírók Szövetsége etikai bizottságának jelentése

Next

/
Oldalképek
Tartalom